KULT
A Rovatból

Billie Eilish egymaga is betöltötte a nagyszínpadot, elvarázsolta a rajongóit a Szigeten

A világsztár energikusságával és közvetlenségével lenyűgözte a közönségét, a dalairól pedig kiderült, hogy intimitásuk ellenére egy ekkora fesztiválon is jól működnek.


Már a Sziget bejáratánál egyértelmű volt, hogy ez a nap a tizenéveseké. Rengetegen jöttek, a kisebbeket a szüleik kísérték. Tapintható volt az izgatottság, ami érthető is, ha figyelembe vesszük, mit jelent Billie Eilish ennek a korosztálynak. A hét Grammy- és egy Oscar-díjas popikon a mai zenei piac egyik legkülönlegesebb szereplője, aki speciális énekmódjával, különc viselkedésével és egyedi öltözködésével is egyértelműen kilóg a popsztárok közül.

Billie Eilish egy jelenség, és mindenki arra volt kíváncsi, hogy működik mindez élőben, ráadásul egy fesztivál közönsége előtt.

Különösen azt volt nehéz elképzelni, hogy a bensőséges, melankolikus, még az autóban is feltekert hangerőt megkívánó dalai hogyan szólnak majd a Sziget nagyszínpadán, több tízezer bulizni vágyó ember előtt.

Erre a rövid válasz: jól. A Happier Than Ever dalai és a régebbi slágerek semmilyen kívánnivalót nem hagytak maguk után, és a produkció még akkor is betöltötte a teret, amikor Billie Eilisht csak tesvére, Finneas kísérte egy szál gitáron. A színpadról egyébként is hiányzott minden, ami elterelte volna a főszereplőről a figyelmet.

Bár Billie Eilish belépője szokás szerint látványos volt - külön ezért át kellett építeni a Sziget nagyszínpadát, hogy alóla szinte "kilőhessék" az énekesnőt, - a különleges kezdés után már a dalok álltak a középpontban. Egy doboson és a hangszereket folyamatosan cserélgető Finneason kívül nem voltak más zenészek vagy táncosok a színpadon, és a színpadképet is rendkívül egyszerűre vették.

Ennek ellenére Billie Eilish egymaga is elég volt ahhoz, hogy semmilyen körítés ne hiányozzon.

Néha egyszerűen csak leült a színpad szélére, és úgy énekelt, máskor fel le lépkedett, és előfordult az is, hogy a közönséget kérte ugrálásra vagy épp fejdobálásra. Ez volt egyébként az a pillanat, amikor beleböfögött a mikrofonba, de nem jött zavarba, és a rajongók még ezt is tapssal és nevetéssel fogadták. Imádták ezeket az emberi pillanatokat, Eilish közvetlenségét, a karizmáját, a belőle sugárzó energiát.

A koncert alatt a dalokban és az összekötő szövegekben komoly témák is szóba kerültek, például a Föld állapota, annak fontossága, hogy mindenki kiálljon magáért, a szorongások legyőzése. És központi gondolat volt a szeretet fontossága, Billie Eilish többször is elmondta, mennyire szereti a rajongóit, a testvérét, a szüleit és az egész bolygót.

Eilish különleges öltözködési stílusához ezúttal is hű maradt, a Famous 99 feliratú amerikai focis mezét egy harisnyával és egy combfix-szel egészítette ki, mindehhez pedig kényelmes edzőcipőt húzott. A megjelenését néhány nyaklánc tette teljessé.

Volt néhány momentum, ami érezhetően sokakat megérintett a közönségben. Például az, amikor Billie Eilish a testvérével egy bárszéken ülve, akusztikus gitár-aláfestésre énekelt.

Vagy az, amikor gyerekkori videók tűntek fel a háttérben (bár azt Ed Sheeran is bevetette már.) És persze volt tombolás is, az utolsó dalok egyike, a bad guy garantálta, hogy lesz, ami megmozgatja a közönséget.

A több mint másfél órás koncert végén láthatóan elégedettek voltak a rajongók, azt kapták, amire számítottak: egy olyan előadót, aki 21 évesen képes a fél világot levenni a lábáról, és közben mégis teljesen önazonos és egyedi maradni, azt az üzenetet közvetítve, hogy érdemes úgy szeretni magad, amilyen vagy.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk