MÚLT
A Rovatból

A magyar kalandor, aki átverte a fél világot

Trebitsch-Lincoln Ignác a XX. század egyik legismertebb szélhámosaként írta be magát a történelembe.


Bizonyára mindenki találkozott már olyan embertípussal, mint az 1879-ben Pakson született Trebitsch Ignác. A remek előadó- és meggyőzőkészséggel megáldott fiatalember örökké figyelemre vágyott. Ugyanakkor Ignác elment a végsőkig, ha arról volt szó, hogy mit hajlandó megtenni azért, hogy mindenki rá figyeljen.

Cikkünk főszereplője volt presbitáriánus lelkész, buddhista szerzetes, író és brit parlamenti képviselő. Ráadásul titkosszolgálati múltja miatt mindenütt kémnek tartották, méghozzá teljes joggal. Trebitch bizonyíthatóan dolgozott magyar, német, angol, amerikai, francia, csehszlovák, bolgár, kínai, japán és talán egyéb titkosszolgálatoknak egyaránt, sőt, általában egyszerre többnek is, nem aprózta el. A sok álnéven futó férfi európai és ázsiai államcsínyek sorozatát követte el, miközben megjárta London és New York börtöneit, és olyan történelmi személyiségekkel tárgyalt, mint Winston Churchill vagy Adolf Hitler.

No de hogyan hozta össze ezt a figyelemreméltó lajstromot? A teljes élettörténethez egy röpke cikk terjedelme kevés, de Ignác már igen korán elkezdte a notórius hazudozást és a nyelvtanulást. Tízéves korára kiválóan beszélt németül és franciául, és addigra már Budapesten élt a családjával. Amint Ignác nagykorú lett, máris világutazói babérokra tört, és hamar megtalálta a számításait a titkosszolgálatoknál. Nem sokkal később zsidó származása ellenére Hamburgban megkeresztelkedett, hogy az ír presbiteriánus egyház híve lehessen, de tanulmányai közben megismerte a mélyen vallásos Margaeretet, akibe beleszeretett. Elutaztak Kanadába, ahol a jóeszű férfi beiratkozott a McGill Egyetem teológiai karára, egy év alatt elvégezte az egyetemet és immár teológus diplomájával az ír presbiteriánus egyház lelkészévé szentelték (itt kapta a keresztségben a Timothy nevet). Ezután már az egyházi előírások megengedték, hogy megnősüljön: rögtön el is vette német kedvesét, később három fiúgyermekük született a frigyből.

Ekkortájt kezdődött meg politikai karrierje, pontosabban ámokfutása. Első lépésként nevét az angolok számára érhetőbb Tribichre változtatta, és felvette a Lincolnt második vezetéknévnek. Ettől kezdve Ignatius Timothy Tribich-Lincolnként, rövidítve I. T. T. Lincolnként írt alá minden angol papírt. Itt sem volt maradása, Belgiumba ment tovább, ahol elvileg egy társadalomtudományi kutatóirodában tanulmányozta a munkásosztályt, gyakorlatilag viszont három évig a brit titkosszolgálat ügynöke volt. 1909-ben már vagyonos emberként utazott vissza Angliába, ráadásul a következő választáson parlamenti mandátumért is indulhatott a Liberális Párt képviselőjelöltjeként Darlingtonban. Az ehhez szükséges angol állampolgárságot a választási kampány kellős közepén kapta meg, a helyi titkosszolgálat közbenjárásával. A mandátum elnyerésében nem kisebb személyek segítették hozzá, mint Lloyd George és a – Konzervatív Pártból a liberálisokhoz átállt – Winston Churchill későbbi miniszterelnök. Alig több mint harminc évesen Trebitsch már rendesen hazardírozott: angol parlamenti képviselőként volt a kirakatban, a háttérben pedig egyszerre dolgozott a bolgár, a német és a brit titkosszolgálatnak is.

Egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve aztán eladta angliai házát, két nagyobb fiát egy svájci bentlakásos iskolába íratta, kisebb gyermekével és feleségével pedig Bukarestbe költözött. Ott egy ötvenszobás palotát bérelt angol főkomornyikkal, az indokolatlan fényűzésnek azonban hamar véget vetett, hogy Ignác vállalkozóként becsődölt, mert az aktuális megélhetését biztosító olajkutak kimerültek, úgyhogy az I. világháború kitörésekor már ismét Angliában bukkant fel.

Utána egy amerikai könyvkiadóval leszerződött egy kém-témájú könyv megírására, amelynek tartalma nagyrészt élénk fantáziájának szüleménye volt, de pont elég okot szolgáltatott a brit kormánynak arra, hogy letartóztassák New Yorkban. Börtönbe került, és mivel feltételezték, hogy hírszerzőként titkosírásokban jártas, megbízta az amerikai titkosszolgálat, hogy kódolt német táviratokat fejtsen meg. Ugyan Ignácunk egyáltalán nem konyított ilyesmihez, egy ideig blöffölt, mivel a munka kapcsán elhagyhatta a börtönt, amit kihasználva meg is szökött.

Nem is Trebitsch-ről lenne szó, ha ezek után nem Berlinbe ment volna 1919-ben, hogy (az akkor még feltörekvő, fiatal radikális politikus) Adolf Hitlerrel tárgyaljon le egy puccskísérletet. És ha ez még nem lenne elég abszurd, Bécsbe visszatérve Ignác első dolga az volt, hogy a német-magyar jobboldali összeesküvés tervét közölje a francia titkosszolgálattal, amiért 25.000 cseh korona jutalmat kapott. Ezután a dokumentumokat a csehszlovák titkosszolgálatnak is beszolgáltatta Prágában 500.000 koronáért, amelyből végül csak 200.000-et kapott meg, ezért Bécsből pert indított a csehszlovák állam ellen, amit elvesztett.

Ezután újra az Egyesület Államok felé vette az irányt, de ott már az FBI átlátott rajta, úgyhogy egy újabb hamisított útlevéllel elindult, hogy meghódítsa Japánt és Kínát, ahol még nem ismerték a nevét. Közben olyan helyekre is ellátogatott, mint Manila és Ceylon, utóbbi esetben egy buddhista kolostorban húzta meg magát, amíg elcsendesedtek körülötte a hullámok. Itt értesült róla, hogy Angliában élő, John nevű fiát gyilkosság miatt halálra ítélték, amely eseményen a megtört apa szeretett volna jelen lenni. De nem sikerült neki, mivel egy műszaki hiba miatt csak Amszterdamig jutott a kivégzés időpontjában. A családi tragédia után másfél évtizedig Csao Kung néven, buddhista szerzetesként élt. Képességei itt sem hagyták cserben: apáttá és a buddhista vallási élet egyik fontos tagjává küzdötte fel magát, és Sanghaj francia negyedében buddhista szemináriumokat vezetett. Az egykori paksi srác végül Kínában mandarin lett, és megalapította az Igazság Ligája nevű buddhista propagandaszervezet (apró érdekesség: a címerében egy félbevágott fölgömb volt, középen horogkereszttel), mely folyóiratkiadással is foglalkozott, de valószínűleg ez is csupán fedőtevékenység volt az aktuális titkosszolgálati tevékenységéhez.

1931-ben kiadta élettörténetét, amelyben a XX. század legnagyobb kalandorának nevezte magát. Pár évvel később rátört a honvágy és leveleket kezdett küldözgetni a magyar kormány legfelsőbb tagjainak, többek között Horthy Miklós kormányzónak is, melyekben magyar állampolgárságára hivatkozva kérte, hogy hadd térhessen vissza szülőhazájába. A hazai vezetőséget azonban nem tudta átejteni, Magyarországon már tisztában voltak a múltjával, ezért hazatérési kérelmeit figyelmen kívül hagyták. Sanghajban hunyt el 64 évesen, a temetésén pedig tiszteletét tette több százezer ember, köztük kínai miniszterek is. Nem csoda, hogy Trebitsch Ignác döbbenetes karrierje Rejtő Jenőt is megihlette: a Piszkos Fred, a kapitány című regényében Buzgó Mócsing karakterét róla mintázta.

Források: mult-kor.hu, real.mtak.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
1800 éves ábrázolás került elő Jézusról, amin teljesen máshogy nézett ki, mint eddig tudtuk
Egy oxigéntől elzárt föld alatti sírkamrának köszönhetően maradt fenn szinte tökéletes állapotban a 3. századi falfestmény. A felfedezés egy régészeti leletsorozat része, amely alapjaiban rengeti meg a vallás korai terjedéséről alkotott elképzeléseket.


Egy 3. századi, oxigéntől elzárt sírkamra falán találták meg a valaha volt egyik legjobb állapotban fennmaradt korai Jézus-ábrázolást, ami egy sor más, az elmúlt években előkerült lelettel együtt teljesen új megvilágításba helyezi a kereszténység korai történetét. Az izniki (ókori Nikaia) föld alatti családi sírban felfedezett, Jó Pásztorként ábrázolt Krisztus-freskó pigmentjei szinte tökéletesen megőrizték eredeti állapotukat – írta a The Independent.

A felfedezés egy nagyobb régészeti hullám része, amely az elmúlt két évben söpört végig Anatólián. Laodiceában egy ritka, 4. századi domus ecclesiae került elő: egy magánházból kialakított keresztény istentiszteleti hely. A mai İzmirben, az ókori Szmirna agoráján egy római kori bevásárlóközpont falán 2. századi, kódolt keresztény üzenetekre bukkantak: az egyik egy keresztrejtvényszerűen elrendezett „Logosz” — vagyis Ige — felirat, egy másik pedig a „800” számkód, amely a görög betűk számértéke alapján a „hit” és az „Úr” szavakra utal.

A képen egy szakáll nélküli, rövid hajú, előkelő római ruhát viselő fiatal férfi látható, akinek arcvonásai, ruhájának redői és a vállán cipelt kos is élesen kivehető.

Pergamonban a kutatók azonosították azt a 25 ezer fő befogadására is alkalmas amfiteátrumot, ahol a 2. században keresztényeket végezhettek ki, és itt találtak rá a Szent György-kultusz egyik legkorábbi tárgyi bizonyítékára, egy 5. századi zarándokkulacsra is.

Mindeközben Epheszoszban egy teljes, a 614-es évek körüli tűzvészben leégett, de a hamu alatt „Pompeji-szerűen” konzerválódott kora bizánci üzletnegyedet tártak fel, benne többek között egy zarándok-emléktárgyakat árusító bolttal.

A leletek sokasága segít megérteni, miért éppen Anatólia vált a korai kereszténység egyik központjává. A Római Birodalomban az élő császárok isteni tisztelete, a császárkultusz éppen Pergamonban vert gyökeret, ahol már időszámításunk előtt 29-ben templomot emeltek Augustus tiszteletére.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve ezt a helyet „a Sátán trónjának” nevezi, a császárt pedig a „Fenevadnak”, akinek száma a 666.

A régészet legújabb eredményei, köztük a Sagalassosban talált hatalmas, 4,5 méteres császárszobrok is azt bizonyítják, hogy ez a kultusz rendkívül látványos és erőteljes volt, amellyel szemben a kereszténység egy markáns alternatívát kínált.

Az új felfedezések tudományos vitákat is lángra gyújtottak a kereszténység gyors terjedésének okairól. A legújabb elméletek szerint a – korábban hittnél valószínűleg kisebb léptékű – üldözések és a vértanúság kultusza paradox módon erősítette a közösségeket. Emellett a korai keresztények szociális hálója, a járványok idején nyújtott segítségük, valamint az újszülöttek kitételének és megölésének elutasítása is hozzájárulhatott a sikerükhöz: egyes elméletek szerint ez különösen a lánycsecsemők túlélési esélyeit javította, és hosszabb távon demográfiai előnyt adott a keresztény közösségeknek.

„Anatólia – a mai Törökország – sok tekintetben a korai kereszténység bölcsője volt.”

A korai kereszténység egyik vezető szaktekintélye, Candida Moss, a Birminghami Egyetem professzora szerint a leletek jelentősége vitathatatlan. A szakértő kifejtette, hogy a régió, amelyet Péter és Pál apostolok is bejártak, kulcsfontosságú a vallás korai történetében, és nem szabad elfelejteni, hogy

a birodalom központját is Konstantinápolyba, a mai Isztambulba helyezték át, amikor a kereszténység államvallássá vált.

A feltárások Törökország egész területén folytatódnak, és a kutatók szerint az izniki nekropolisz, a pergamoni amfiteátrum vagy az epheszoszi üzletnegyed további vizsgálata még számos titkot tárhat fel az emberiség történetének egyik legfontosabb korszakáról.

Via Independent


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Évtizedes hallgatás tört meg – Kovács Kati szerint őt és Cserháti Zsuzsát is zaklatták
Kovács Kati szerint a Kádár-korszak zeneiparát nem mindig szakemberek irányították, ami súlyos visszaélésekhez vezetett. Az énekesnő szerint az akkori hatalmasságok zaklatásai őt is elérték, de Cserháti Zsuzsa sorsát pecsételték meg igazán.


Az énekesnő arról beszélt, hogy a Kádár-korszak zeneiparában sem volt ismeretlen a hatalommal való visszaélés - írta a Blikk. Kovács Kati szerint korábban, amikor a visszaélésekről beszélt, „az időközben szentté avatott emberek nagyon megsértődtek”, és tagadták az állításait.

„Akkoriban is voltak munkahelyi zaklatások, amelyeken én könnyedén túlléptem, mert ilyen a természetem. Cserháti Zsuzsa viszont – aki ugyanúgy megszenvedte azt az időszakot – sokáig élete fő tragédiájaként emlegette, hogy mennyi abúzus érte.”

A kemény fellépés és a gyors döntések már a pályája legelején is jellemezték. Első Ki mit tud?-os szereplése után, 17 évesen a zsűri azzal küldte haza, hogy nem is énekel, hanem kiabál.

„Amikor azt mondták, kiabálok, lejöttem a színpadról, és elhatároztam, hogy akkor én ezt itt be is fejezem. Lezártam magamban azt a korszakot” – mondta. A karrierjét végül édesanyja mentette meg, aki a következő tehetségkutatóra újra benevezte. „Ha ezt nem teszi, biztos, hogy nem a zenei pá­lyán kötök ki, mert már volt egy ellenérzésem a zenével kapcsolatban” – tette hozzá.

Ez a határozottság mutatkozott meg akkor is, amikor egy komoly külföldi ajánlatot utasított vissza. Hamburgban a Led Zeppelin előtt lépett fel, és az Ein Tag im September című dala azonnal sláger lett.

„Szinte le sem jöttem a szín­padról, amikor a kezembe nyomtak egy lakáskulcsot, majd közölték: ha akarok, még ma odaköltözhetek.”

A szerződés öt évre szólt volna, ami alatt nem jöhetett volna haza. Bár édesanyja támogatta volna a döntésben – „Gyorsan eltelt volna az az öt év” –, Kovács Kati végül a családja, a barátai és a magyar közönség mellett döntött.

A visszavonuláson ma sem gondolkodik. „Csak egyvalami állíthat meg, az egészségem romlása” – szögezte le az énekesnő, akit harminc éve mindenben támogat informatikus férje, akivel elmondása szerint nagyon hasonló az értékítéletük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Megoldhatták a piramisok legnagyobb rejtélyét: egy új modell megmutatja, hogyan épültek
Vicente Luis Rosell Roig független kutató szerint nem egy, hanem négy rejtett, belső rámpán hordták fel a köveket a Nagy Piramishoz. Az elmélet konkrét javaslatot is tesz arra, hol keressék a fizikai bizonyítékokat a piramis sarkaiban.


Ahhoz, hogy Hufu fáraó 27 éves uralkodása alatt felépüljön a sírhelyéül szolgáló Nagy Piramis, a számítások szerint átlagosan hárompercenként kellett egy-egy, akár 15 tonnás kőtömböt a helyére tenni. A legtöbb eddigi elmélet, mint például egyetlen hatalmas külső vagy belső rámpa használata, elbukik ezen az időkorláton.

Egy friss, a Nature-portfólióhoz tartozó tudományos lapban megjelent tanulmány most egy olyan számítógépes modellel állt elő, amely megmutatja, hogyan oldhatták meg a feladatot.

A titok nyitja négy, a piramis peremébe integrált, spirálisan emelkedő rámpa lehetett, amelyek a fő szerkezet elkészülte után a visszatöltés miatt nem hagytak külső nyomot.

Vicente Luis Rosell Roig független kutató részletes modellje szerint az ókori építők nem egy, hanem négy, a piramis alapjának különböző pontjairól induló, spirális rámpát használtak párhuzamosan. A módszer lényege, hogy a rámpák a piramis szerkezetén belül, annak külső élei mentén haladtak felfelé, így nem kellett hozzájuk külön óriási anyagmennyiséget felhasználni. A fő szerkezet elkészülte után egyszerűen beépítették, feltöltötték őket, eltüntetve a nyomukat.

A szimuláció kimutatta, hogy míg egyetlen rámpával közel fél évszázadba telt volna a munka, a négypályás rendszer már képes volt biztosítani azt a folyamatos anyagáramlást, ami lehetővé tette a 27 éves építési idő tartását.

Az elmélet nemcsak egy légből kapott ötlet, hanem konkrét, ellenőrizhető állításokat is tesz.

A modell szerint a rámpák éles kanyarodása miatt a piramis sarkaiban a kőelemek illesztése vagy a szerkezeti egység eltérő lehet a többi részhez képest.

A tudományos közösség izgalommal fogadta a felvetést, bár a végső szót a jövőbeli terepi kutatások mondhatják ki. Roland Enmarch, a Liverpooli Egyetem egyiptológusa szerint a modell logikus magyarázatot kínál. „Ez egy nagyon érdekes magyarázat a piramis építésére” – nyilatkozta, de jelezte, hogy a bizonyításhoz fizikai adatokra van szükség.

A kutatónak „további bizonyítékokra lesz szükség – többek között olyan szerkezeti rendellenességek még pontosabb feltérképezésére a sarokpontoknál, ahol a rámpa hirtelen irányt váltott volna.”

A másik kulcskérdésre, a hatalmas kőtömegek helyszínre szállítására szintén nemrég érkezett válasz. Egy 2024-es tanulmány geológiai bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az ókori Egyiptom idején a Nílus egyik mára kiszáradt ága, az úgynevezett Ahrámát-ág egészen a gízai plató lábáig folyt. Ez a vízi útvonal lehetővé tette, hogy a többtonnás kőtömböket hajókkal szállítsák a bányáktól szinte közvetlenül az építkezés helyszínére.

Via BBC Science Focus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Farkas Bertalan: Az űrrepülés egy kétesélyes küldetés – 46 éve a hősünk volt, ma egy üres épület viseli a nevét
Az első magyar űrhajós küldetése hatalmas kockázatot rejtett, de sikere egy egész ország hősévé tette. Ennek ellenére a tiszteletére épült gyulaházi űrközpont évek óta kihasználatlanul áll, beváltatlan ígéretként.


Ma 46 éve, 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor egy egész ország tartotta vissza a lélegzetét. A kazahsztáni Bajkonurból elstartolt a Szojuz–36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalan vadászpilótával, aki ezzel a hetedik nemzet képviselőjeként lépett ki a csillagok közé. A küldetés azonban jóval több volt, mint egy nyolcnapos utazás a Szaljut–6 űrállomásra; egy olyan tudományos és kulturális mérföldkő lett, amelynek hatása évtizedekkel később, egy teljesen új korszak hajnalán is érezhető.

Az első magyar űrhajós maga is tudatában volt a vállalkozás veszélyeinek, ahogy egy későbbi interjúban felidézte.

„Az űrrepülés, amíg földet nem érsz, kétesélyes küldetés, amelyből nem biztos, hogy visszatérsz”

A hetvenes évek végén a szocialista országok közös Interkozmosz programja nyitotta meg az utat a nem szovjet űrhajósok előtt. A magyar repülést egy évvel elhalasztották a Szojuz–33 korábbi dokkolási hibája miatt, ami csak tovább növelte a várakozást. A küldetés gerincét tizenhárom, magyar tudósok és mérnökök által kidolgozott kísérlet adta.

Ezek közül is kiemelkedett a Pille nevű, hordozható sugárdózismérő, amely a maga korában forradalmi újításnak számított, hiszen azonnali visszajelzést adott az űrhajósokat érő kozmikus sugárzásról. A Pille későbbi generációi a Nemzetközi Űrállomáson is bizonyítottak, igazolva a magyar mérnöki tudás időtállóságát. Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubaszov az űrállomáson töltött hét alatt anyagtudományi kísérleteket is végzett, valamint a Balaton műszerrel vizsgálták a szellemi munkavégző képesség változását a súlytalanságban.

Az utazás azonban nem csak a tudományról szólt. Amikor Farkas Bertalan az űrből olvasott esti mesét a magyar gyerekeknek, magával víve a tévémacit, egy egész nemzetet kapcsolt be a kalandba, emberközelivé téve a felfoghatatlan csúcstechnológiát.

„Láttam a Földet alattunk és büszke voltam, hogy az emberiség ezt tudta produkálni, a tudomány, a technika legyőzött mindent” – idézte fel a pillanatot, amely örökre megváltoztatta a perspektíváját.

Közel fél évszázad telt el, mire Magyarország újra embert küldhetett a világűrbe. A HUNOR Program keretében Kapu Tibor gépészmérnök kapta meg a lehetőséget, hogy Farkas Bertalan nyomdokaiba lépjen.

Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson töltött közel háromhetes küldetése során olyan kísérleteket végzett, amelyek részben az 1980-as misszió örökségére épültek. A fedélzetre vitte a Pille egy modern változatát, és a Semmelweis Egyetem bevonásával az emberi szervezet mikrogravitációra adott válaszait is vizsgálták.

Farkas Bertalan évtizedekig várt utódjára, és a HUNOR Program során aktív mentorként segítette a felkészülést. A két generációt képviselő űrhajós kapcsolata szimbolikussá vált.

Farkas személyes tanácsokkal látta el Kapu Tibort, ahogy egy interjúban fogalmazott: „Arról beszéltem Tibinek, hogy minden egyes másodpercet próbáljon rögzíteni magában”.

Farkas Bertalan örökségének ápolása kettős képet mutat. Míg a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítás mutatta be a magyar űrkorszak relikviáit, addig szülőfalujában, Gyulaházán egy róla elnevezett látogatóközpont évek óta üresen áll, mert a megígért berendezések sosem érkeztek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk