MÚLT
A Rovatból

Szerelmi tragédia vagy legfelsőbb körökből megrendelt politikai gyilkosság? - 130 éve halt meg Habsburg Rudolf és szeretője

Egy fénykorát élő birodalom első számú örököse volt, de soha nem léphetett az Osztrák-Magyar Monarchia trónjára. Vajon a szerelem áldozata lett-e alig 30 évesen, vagy meggyilkolták?


Az 1889. január 30: Rudolf trónörököst és szerelmét, Vetsera Máriát holtan találták az ausztriai Mayerling vadászkastélyában. I. Ferenc József és Erzsébet királyné egyetlen fiúgyermeküket vesztették el. (Négy gyermekük közül az elsőszülött Zsófia kétéves korában meghalt, a második, Gizella, 1932-ig, míg Rudolf húga, Mária Valéria 1924-ig élt). A bécsi udvar hivatalosan kettős öngyilkosságként zárta le az ügyet. Mint azonban utóbb kiderült, alapos vizsgálatot soha nem folytattak, éppen ezért máig tartják magukat azok a mendemondák, mely szerint valójában öngyilkosságnak álcázott politikai gyilkosság történt. Erre utalt emlékirataiban Zita császárné, az utolsó Habsburg-császár és magyar király, Károly özvegye is, de végül mégsem hozta nyilvánosságra azokat az állítólagos dokumentumokat, amelyek igazolták volna, hogy Rudolfot és Máriát eltették láb alól.

Még maga Habsburg Ottó is megígérte, hogy tisztázza ezt a régi kínos ügyet, de a közel 100 évet élt, köztiszteletben álló leszármazottnak sem volt elég bátorsága ahhoz, hogy kinyissa a csontvázat rejtegető szekrény ajtaját.

James és Joanna Bogle történészek két szálat is boncolgatnak az 1990-ben megjelent A Heart For Europe című könyvükben: osztrák titkos ügynökök végeztek vele, mert nem tetszett nekik Rudolf magyar-barátsága, vagy pedig a francia titkos szolgálat ölte meg, mert a trónörökös nem volt hajlandó részt venni egy Ferenc József elleni puccsban.

Ha végigtekintünk Rudolf életén, nagyon is hihető, hogy a Hofburgban nem nézték jó szemmel tevékenységét. Már húszas évei ismert volt felvilágosult gondolkodásáról, példaképének II.József császárt tekintette.

Szívesen találkozott tudósokkal, újságírókkal és más értelmiségiekkel. Egyes történészek még azt sem tartják kizártnak, hogy szabadkőműves volt…

Híve volt a parlamentarizmusnak, és írt egy esszét is, amelyben az osztrák nemesség maradiságát ostorozta. Csodálta Franciaországot és Angliát, gyűlölte az orosz despotizmust, az alkotmányos monarchiát tartotta járható útnak. Egy olyan birodalomról álmodott, amely képes túllépni a nemzetek közötti vetélkedéseken. Ugyanakkor meggyőződése volt, hogy a Monarchiának revansot kell vennie a Német Birodalmon az 1866-os königgrȁtzi vereségért, és ki kell terjesztenie határait egészen Konstantinápolyig.

Vetsera Mária, azaz Marie von Vetsera apja osztrák báró, Albin von Vetsera, anyja egy dúsgazdag görög család lánya, Eleni Baltazzi volt. 1871. március 19-én született, tehát a tragédia idején még 18 éves sem volt. Diplomata apjának köszönhetően már gyerekkorában sokat utazott. Kortársai szép, álmodozó, sokat olvasó kislánynak írták le.

Tízéves volt, amikor Drezdában találkozott először a nála 12 évvel idősebb, akkor már nős Rudolffal, majd két évvel később Konstantinápolyban. Az akkor bemenne megszülető kamaszos rajongás vált 1888-ban szerelemmé, amikor apja halála után anyjával Bécsbe költöztek.

Maria Larisch grófnő, a trónörökös unokanővére volt első szerelmes leveleik közvetítője, majd ugyancsak az ő közvetítésével csempészték be novemberben a lányt a Hofburgba. Ezek a titkos találkák azokon az estéken zajlottak, amikor a királyi család többi tagja az Operába ment. Igazi szenvedélyüknek azonban csak két hónappal később engedtek szabad folyást. Január 13-án Mária azt mondta szobalányának: „Lehet, hogy jobban tettem volna, ha ma nem megyek el. Most nem önmagamhoz tartozom, hanem csakis ő hozzá”.

A helyzetük kezdett tarthatatlanná válni. Január 27-én német követség fogadásán az édesanyja társaságában érkező Mária találkozott Stefániával, Rudolf feleségével, de a császári fenségnek kijáró meghajlás helyett keményen vetélytársa szemébe nézett. Előző este azonban, ahogyan azt Erzsébet királyné Eugénia francia ex-császárnénak küldött leveléből tudjuk, igen heves szóváltás zajlott le Rudolf és apja, Ferenc József között. A trónörökös ugyanis azt követelte, hogy a császár járjon közbe XIII. Leó pápánál házassága megsemmisítése ügyében. Ferenc József hajthatatlan volt, Rudolf pedig öngyilkossággal fenyegetőzött.

A trónörökös másnap Larisch grófnőnek átadott egy lepecsételt dobozt, kérte, hogy segítsen neki újra találkozni Máriával, majd a mayerlingi vadászkastélyba hajtatott. Mária még aznap követte őt.

Innentől kezdve homályos a történet. Vetsera bárónő emlékirataiban idézi lánya utolsó üzenetét, amelyben azt írta: „Mire ezt megkapod, én már a Duna mélyén leszek”. Larisch grófnő azonban nem tesz ilyenről említést, pedig neki kellett továbbítania. Még ennél is gyanúsabb, hogy Rudolf január 30-ra vadászatra hívta hadsegédjét, Hoyos grófot, és sógorát, Fülöp coburgi herceget. Sőt, 29-én táviratozott magyar barátjának, Károlyi István grófnak, hogy 31-én találkozzanak Bécsben. Tehát semmi jel nem mutatott arra, hogy a trónörökös öngyilkosságra készül.

30-án hajnalban, miközben a vendégek már a hajtásra készülődtek, Rudolf inasa, Loschek ébreszteni ment urát. A trónörökös kérte, hogy jöjjön vissza egy óra múlva.

A hivatalos verzió szerint ekkor Rudolf már végzett Máriával, és az inas távozása után lőtte főbe magát. Állítólag búcsúleveleket is hagytak családjaiknak, ezeket azonban soha nem hozták nyilvánosságra.

Loscheket és a mayerlingi személyzet többi tagját Fülöp herceg hallgatási esküre kötelezte. De sem ő, sem Hoyos soha nem árultak el semmit a tragédiáról. Ugyancsak Mayerlingben tartózkodott akkor Josef Cernousek rendőr, aki Rudolf biztonságáért felelt. Cernousek 1925-ben meghalt, hagyatékában volt egy lepecsételt csomag, amelyre azt írta: 10 év múlva kinyitandó. Erről sem derült ki soha semmi.

Maria Larisch memoárjaiban leírja, hogy Rudolf egyáltalán nem bízott apjában, sőt, azt is kijelentette, hogy ha bízna benne, azzal a saját halálos ítéletét írná alá. A grófnő azt is megemlíti, hogy Rudolf halála után kapott egy üzenetet Habsburg-Toszkánai János Szalvátor főhercegtől, a trónörökös legjobb barátjától, hogy adja át neki a rá bízott iratokat. Amikor találkoztak, a főherceg elárulta neki, hogy Rudolf azért lett öngyilkos, mert félt, hogy leleplezik azt az összeesküvést, amellyel ő Magyarország trónjára ülhetett volna. Egy évvel később János Szalvátor egy tengeri útja során nyomtalanul eltűnt..Mellesleg 1889 januárjában heves osztrák-ellenes megmozdulások voltak Budapesten, és már-már felkelésre lehetett számítani. Voltak magyar nemesek is e mozgalom támogatói között, például Károlyi István gróf…

Rudolfot végül az öngyilkosság miatt külön pápai engedéllyel a Habsburgok nyughelyén, a bécsi Kapucinus Kriptában temették el, Máriát pedig éjszaka titokban Heiligenkreuzban. Vetsera bárónőnek ezután azonnal el kellett hagynia Bécset, mert elterjedt a pletyka, hogy lánya megmérgezte Rudolfot.

Rudolf halálával kezdődött meg az az „átoksorozat”, amely elkísérte a Habsburg-trónörökösöket, egészen az uralkodó ház trónfosztásáig.

A sorban Károly Lajos, Ferenc József öccse következett, ő azonban 1896-ban egy közel-keleti útja során szerzett fertőzésben meghalt. Ekkor lett a trón első számú várományosa fia, Ferenc Ferdinánd, akivel Szarajevóban végzett 1914. június 28-án a szerb nacionalista Gavrilo Princip. És mivel az ő gyermekei Chotek Zsófiával kötött rangon aluli házassága miatt nem örökölhették a trónt, öccsének, Ottónak fia, Károly lett az 1916-ban meghalt Ferenc József utóda. Uralkodásra azonban csak két, életéből pedig mindössze hat éve maradt. 1922. április 1-én Madeirában a spanyolnátha vitte el.

A mayerlingi tragédia sokszor megihlette már a filmeseket. Először 1936-ban került a filmvászonra Habsburg Rudolf és Vetsera Mária története Charles Boyer és Danielle Darrieux főszereplésével. Egy 1949-es változatban a szerelmespárt Jean Marais és Dominique Blanchar, 1957-ben egy amerikai tv-filmben Mel Ferrer és Audrey Hepburn játszották. A leghíresebb változat az 1968-as, Omar Sharif és Catherine Deneuve kettősével. Bár ez is, mint az előzőek, a szerelmi szálat hangsúlyozzák, és azt sugallják, hogy Rudolf és Mária öngyilkossági szerződést kötöttek, mert nem akartak egy békétlen világban élni, jelentős hangsúlyt kapnak benne a trónörökös és apjának politikai nézetkülönbségei is.

1973-ban Jancsó Miklós készített a történet nyomán sajátos víziót Magánbűnök és közerkölcsök címen – itt Balázsovits Lajos és Teresa Ann Savoy vitte a primet - amit erotikus látványvilága miatt egészen a rendszerváltásig nem vetítettek nyilvánosan Magyarországon. A jelentősebb alkotások közül egyedül A mágus (2006) dolgozta fel egyértelműen azt a szálat, hogy a trónörökös összeesküvést szó apja ellen és ezért meg kell halnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg
A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.


Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.
Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát
Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.


Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.


Link másolása
KÖVESS MINKET: