Szerelemtanácsadók a békebeli Budapesten
Te igazán jártas vagy a szerelemben? Vagy olykor neked is jól jönne néhány jó tanács? A 20. század eleji fiatalság meglehetősen elveszett volt szerelem terén, hiszen két világ határán egyensúlyoztak - ahogyan az szinte minden korban lezajlott - a modern harcolt a maradival. Ezért is láttak napvilágot olyan könyvek, amelyek a szerelem témája kapcsán számos területen igyekeztek a fiatalokat okítani: pl. hogyan ápolják a bőrüket, meddig aludjanak, mit ajándékozzanak és milyen papírokkal készüljenek a házassági procedúrára. Lássuk hát, hogy két korabeli szerző (Dura Máté és Méhes András) milyen jó tanácsokkal szolgált az egykori budapesti fiatalok számára (még esetleg hasznosíthatunk is belőle valamit)!
Ezek az úgynevezett „szerelemtanácsadó” könyvek elméletileg a 20. század eleji fiatal, modern gondolkodású generáció igényeit igyekeztek kielégíteni, gyakorlatilag mást sem tettek, csak a korabeli társadalom elvárásait tolmácsolták. Az igazi változást azonban az érdekházasság megrögzült intézményének felszámolása hozta volna, amelyről addig szó sem lehetett, ameddig a nők nem válhattak önálló egzisztenciákká, és gyakorlatilag a megélhetésük múlott a házasságon. Vagyis ezekenek a könyveknek nem volt korszakalkotó tartalmuk.
A "szerelemtanácsadó" irodalom egyik képviselője Dura Máté, akinek Szerelmesek könyve című munkáját 1900 körül adták ki. Egy szerelmes fiatal életének sokféle területével foglalkozik: például illemtannal, öltözködéssel, névnapi köszöntéssel, illetve még pár témával, amelyeket külön is kiemelnék:
Ha valaki ajándékozni akart, akkor jó, ha tisztában volt vele, hogy az egyes színeknek és az egyes virágfajtáknak is más-más jelentésük van. Ha például bazsarózsát adott valaki ajándékba, az azt jelentette, hogy „te vagy az első szerelmem”, ha viszont napraforgót, akkor annak jelentése „Ne légy hiú!” volt. Szóval vigyázni kellett, mert óvatlanul akár meg is bánthattuk a másikat.
A könyv külön kitér arra is, hogy a hölgyek, illetve bajusz esetében az urak, hogyan ápolják testüket, hogy az megfelelő kinézetű legyen: itt kitér a bőrápolástól kezdve, a fogak tisztántartásán át egészen addig, hogy mennyit is kell egy szerelmesnek aludnia. A hölgyek kézápolására például ezt javasolja: „A hölgy, aki azt akarja, hogy bársonyos bőrű, hófehér kacsója legyen, jól teszi, ha a kezét esténkint tisztára mossa, megszárítja, kevés lenolin krémmel vagy tiszta vazelinnel jól bekeni és a zsiradékot néhány perczig jól bedörzsöli. Húzzon ezután kezére finom bőrből készült kesztyűt s azzal tartsa fedve a kézbőrt reggelig.”. Vagyis a hölgyek aludjanak kesztyűben.
A szerelem egyik fontos állomása a házasság (bár ez abban a korban éppen nem volt igaz), ezért a könyv külön bemutatja, hogy pontosan mi is volt a törvényes házassági procedúra menete. aki házasodni akart, az innen megtudhatta, hogy milyen papírokra van szüksége a házassághoz, és azt hol kell beszerezni. Ami ebből számunkra is érdekes lehet, például az, hogy a házasságot előre kihirdették, s azt 14 napig bárki megakadályozhatta, ha valamilyen akadályról tudott. Vagy figyelemfelkeltő például a következő szabályozás: „Ha az özvegynő férje halálától számított 10 hónapon belül akar új házasságra lépni (…), úgy az özvegynek hatósági orvosi bizonyítvánnyal kell igazolni, hogy nincs áldott állapotban.”. Vagyis terhes nő nem házasodhatott.
Ezeken kívül találhatunk még Dura Máté könyvében szerelmes verseket, idézeteket, népdalokat, valamint egy névnapmutatót is, hogy a szerelemes tudjon róla, hogy a kiszemeltjének mikor is van a névnapja.
Emellett a Szerelmesek könyve mintegy határidőnaplóként, vagy úgynevezett zsebkönyvként is funkcionált, amelybe bejegyezhette a hölgy, vagy úr, hogy milyen eseményeken vett részt egy adott hónapban, illetve hogy kikkel ismerkedett meg.
Ha pedig valamelyik fiatal szerelmes kevésbé lett volna jártas a levélírásban (amely ugye akkoriban az egyik legfőbb kommunikációs eszköz volt a technika fejlődése ellenére is), akkor a kezébe vehette Méhes András Szívek tolmácsa című könyvét, s kimásolhatott levélmintákat belőle. A Szívek tolmácsa a női-férfi kapcsolatok szinte összes szituációjára kínált levélszöveget:
- Ismerkedés folyamatában írott levelek: pl. báli estély után írt ismerkedést kezdeményező levél
- Boldog szerelmesek levelezése
- Boldogtalan szerelmesek levelezése
- Csalódás
- Veszekedés
- Féltékenység
- Szakítás
Méhes András: Szívek tolmácsa c. könyvének borítója
Ezeken kívül a könyv ajánl levélmintákat az úgynevezett „küzdő” szerelmeseknek is, ami pedig azért is meglepő, mert itt ezalatt a titkos szerelmeseket érti, vagyis a szeretőket.
A szeretők intézménye erkölcsileg elfogadhatatlan volt a korabeli társadalomban, azonban ez is azt látszik bizonyítani, hogy valójában a társadalom kimondatlanul elfogadta ezt az intézményt, mint az érdekházasságok következményét, sőt tisztában is volt ennek negatív voltával, mégsem kezdett vele semmit, inkább beletörődött.
itkos szerelmeseknek szánt levélszöveg Méhes András könyvéből
