Széchenyi kőkeményen szidta az iskolarendszert, de Szent-Györgyi sem finomkodott
A tanítás egyike azon témáknak, amelyekhez látszólag mindenki ért. Érthető, hogy sokan szidják az iskolarendszert és a tantervet, de azzal kár érvelni, hogy régen minden jobb volt. Álljon itt kommentár nélkül egy idézetgyűjtemény („Coelho helyett” jeligére), amelyből kiderül, hogy a 19-20. századi értelmiség krémje sem volt megelégedve azzal, amit akkoriban tapasztalt. Kőkemény gondolatok kávé mellé.
„Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak.”
(Karinthy Frigyes – író, költő, műfordító)
„Minden kisgyerek okos, a legtöbb ember ostoba. Ezt teszi a nevelés.”
(Móra Ferenc – író, újságíró, muzeológus)
[a klasszikus, központi tantervű gimnáziumban a diákok] „…tudósabbak fognak lenni ugyan – de semmivel sem okosabbak, sőt inkább határtalanul ostobábbak”. Sok ember számára biztosan nehéz felfogni ezt a különbségtételt. De gondoljuk meg: a táplálkozás haszna sem azon múlik, hogy mennyit pakolunk a gyomrunkba, hanem, hogy mennyit asszimilálunk a felvett táplálékból, mennyi válik azonossá velünk, mennyi lesz vérünkké belőle. „A pedantice beparancsolt, bevert tudomány egyfajta állandó lelki hányingert okoz; az egészséges ember védekezik ellene. Az erős szervezet végül is kiveti magából – netán éppen megbukik vagy rosszul teljesít az iskolában. A gyengébb viszont sikeres lesz, mert megtörik minél többet és sokfélébbet kényszerítenek, kelepcéznek fejébe, annál zavarosabb lesz veleje, míg végre a tudós szamarak piedestáljára emeltetik.”
„Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.”
„Nagyobb elbizottság nincs, mint olly tárgyra oktatni akarni, mellyhez az ember tökéletesen nem ért.”
„Ugyan miért nem létesültek még szellem-, vagyis inkább erkölcsgyakorló intézetek, ahol vallásra való tekintet nélkül - mindenki gyakorolhatná a kötelességteljesítést, a helyes cselekvést stb., szóval minden erényt; hiszen annyi uszoda, lovagló-, vívó-, akrobata, voltigeur-, torna- és testnevelő iskola és intézet van, melyek által kétségtelenül "ügyesedik" az ember, de attól még nem válik egymagában 'jobbá'! ):
(Széchenyi István – politikus, császári és királyi kamarás, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere, „a legnagyobb magyar”)
Az egyenlőség és testvériség jelszava nem kerülhet összeütközésbe…úgy szeretném testvérekké tenni az embereket, hogy a szabadságot ne korlátozzuk ott és akkor, hol ezt a status célja múlhatatlanul meg nem kívánja.” [A beszéd a liberalizmus alapelveire hivatkozott, a felekezetek iskolafenntartási joga mellett. Ha az állam ezt tagadná, nem tartaná tiszteletben a tulajdont, önkényt gyakorolna, ráadásul a tiltás sértené a nép vallásos érzelmeit, és a hívő embereket a reakció karjaiba lökné. Észak-Amerika példájára hivatkozott, „ahol az egyéni szabadság leginkább van biztosítva”.]
(Deák Ferenc – politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő és a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere, „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora”)
„„Mindenek felett játszódjon es nőjön a gyermek, a szüntelen való tanítás elnyomja a növés erejét, s az eszet mint az országút olyan meddővé teszi.”
(Bolyai Farkas – matematikus, a Magyar Tudós Társaság tagja, vele kezdődik a magyarországi matematikai kutatás története)
„Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye.”
(Örkény István – Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, gyógyszerész, a magyar groteszk próza megteremtője)
„A rossz nevelő tekintélyére büszke, a jó nevelő egyszerűen alázatos.”
(Pilinszky János – a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas)
„Nem a szavak megbecsülésére oktatnám tanítványaimat elsősorban. Azokból úgy is untig elég van. Arra oktatnám őket, hogy vessék meg az üres és hamis szavakat, mert később csak így becsülhetik azokat a szavakat, melyekben tartalom és igazság van.”
(Kosztolányi Dezső – író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja)
„Az egész oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.”
„Az a sok adat, amit az ember fejébe belepréselnek, úgyis elpárolog, abból semmi sem marad, azt az ember mind elfelejti. Ami megmarad, az a tudomány vagy a művészet, vagy a szépség szeretete. A probléma megoldásának vágya, a tettre készség, ezek az egyéni kvalitások fontosak.”
(Szent-Györgyi Albert – Nobel-díjas magyar orvos, biokémikus, a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja és egykori nemzetgyűlési képviselő)
„Nem szégyen attul tanulni, aki többet tud, szégyen megkötni tudatlanságban magát s nem tanulni.”
(Zrínyi Miklós – gróf horvát bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus, hadtudós)
„Az iskola (...) egy ideig szükséges, sőt elkerülhetetlen, de később elöl minden originalitást, a művész legnagyobb kincsét, melyet féltékenyen kell őrizni, mert legkönnyebb elveszteni.”
(Szinyei Merse Pál – a 19. századi magyar festészet egyik legjelentősebb alkotója)
„A gondolkozásban önállóságot csak az olyan tanárnak tanítása adhat, a ki maga önállóan gondolkozik.”
„Nem olyan mesterség az a középiskolai tanárság, melyen a tanítás módjára előírt szabályok szolgaszerű alkalmazásával boldogulni lehetne.”
„Az élet gyakorlatában ügyességre nem taníthat semmiféle iskola, annak iskolája csak maga az élet.”
„Nem az a feladat, hogy minden hallgatónknak mást, hanem az, hogy mindegyiknek eleget adjunk.”
(Eötvös Loránd – fizikus, politikus, akadémikus, egyetemi tanár, hegymászó, MTA elnök, Magyarország egykori kultuszminisztere, a Matematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke)
„A gyermekre minden hat, s mentül különbözőbbek a hatások, annál inkább várhatjuk, hogy kifejlődése ferde s egyoldalú nem lesz. Az életre csak élet által neveltetünk, s aki hiszi, hogy a gyermeket elvek és szabályok által életrevalóvá képezheti, egy cseppel sem józanabb annál, ki valakit szárazon tanít úszni.”
(Eötvös József – jogász, író, a Batthyány-kormány, majd az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, az MTA és a Kisfaludy Társaság első elnöke)
„Ha tanítasz, add meg növendékeidnek a legteljesebb szabadságot; azt a különös fajta szabadságot, amely arra kötelezi a noviciust, hogy a tökélyre törekedjék. A tanítás-tanulás: istentisztelet. Csak salaktalan ruhában és salaktalan tudással jelentkezhetsz.”
(Liszt Ferenc - zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár, a 19. század egyik legjelentősebb zeneszerzője)
„Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem.”
„Az iskolából tilos elkésni. Első a fegyelem, a jó iskola, ez töri meg a gyerekeket legelőször, hogy aztán mint munkások pontosan bírjanak megjelenni a munkahelyeken.”
(Móricz Zsigmond – író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja)
Források:
