Sugar Daddy lett az aranybullás II. Andrásból
Nem volt éppen unalmas uralkodónk az 1205-től 1235-ig uralkodott II. András. Ha léteztek volna korabeli bulvárlapok, mindig címlapon harsogták volna az aktuális pletykákat vele kapcsolatban.
Azt minden iskolás kívülről fújja, hogy 1222-ben alkotta meg az Aranybullát, amely a magyar nemesség jogait először foglalta írásba. Ezt megelőzte az 1217-es szentföldi keresztes hadjárata, de pár évvel azelőtt egy kevésbé dicső dolgot is regélnek róla a tankönyvek. Méghozzá azt, hogy papucsférjként hagyta, hogy első felesége, Meráni Gertrúd meggyengítse hatalmát és önkényesen rendelkezzen az ország vagyonáról. Emiatt a kiutált királynét – a hírhedt Bánk bán vezette udvari összeesküvés során – megölték.
Miután II. András második felesége, Courtenay Jolán is idejekorán elhunyt, elindult egy ravennai zarándoklatra. Ennek előzménye, hogy állítólag álmában megjelent neki Szent Gellért, aki figyelmeztette egy Szent István által, a ravennai egyház számára létrehozott alapítványra, amelyhez a támogatást a későbbi királyok elfelejtették megújítani. A király kötelességéből hazatérve meglátogatott több észak-itáliai várost. Így ejtette útba Estét is, azon belül VII. Azzo őrgróf udvarát, ahol II. Andráson – élete 57. évében – erőteljes kapuzárási pánik lett úrrá. A vacsorán megszállottan kiszemelte magának az őrgróf gyönyörű, hajadon unokahúgát, Estei Beatrixot, aki pohárnoki minőségben forgolódott körülötte.
Az elbájolt hősszerelmes rábeszélte kiszemeltjét erre a megállapodásra, és tüstént szerzett egy püspököt az eljegyzés hitelesítésére. Az esküvőjüket később Székesfehérvárott tartották, ahol mindenki arról pusmogott, hogy túlzottan bőkezűen ajándékozta meg a király újdonsült hitvesét. A házassági szerződésben foglalt ötszáz márkán felül ugyanis további, évi ezer márkát adományozott neki élete végéig (összehasonlításképp a ravennai alapítvány értéke ezzel szemben harmincöt márka volt).
A drámai szappanopera ekkor kezdett kibontakozni, ugyanis a király legidősebb fia, Béla már alig várta a trónralépést. Ezért teljesen ledöbbent a harmadik nősülésen, hiszen édesapja abban a korban már igencsak öregnek számított. Ám nem csupán Béla királyfi, hanem annak felesége is komoly viszályba kezdett Beatrix-szal. Továbbá II. András másik fiának, Kálmán hercegnek is akadt azért néhány keresetlen szava a kései házasság kapcsán, nem beszélve a többi testvérről. Mindannyian féltették pozíciójukat és leendő örökségüket egy esetleges gyermekáldás esetén, ezért már előre elterjesztették Beatrixról, hogy politikai bizalmasa (a király nádora, Apod fia) Dénes nádor szeretője.
A legnagyobb perpatvar közepette, mindössze alig másfél év házasság után a 60 éves II. András váratlanul elhunyt. A hír hallatára ugyan megkoronázták IV. Bélát, aki erősen indította pályafutását: kitolatta Dénes nádor szemét, Beatrixot pedig száműzte. A zűrzavart fokozta, hogy Beatrix ekkor hivatalosan bejelentette, hogy elhunyt férjétől gyermeket vár. Ezt végül senki nem volt hajlandó elismerni, és fattyúként kezelték a magzatot. IV. Béla király bezáratta a várandós özvegyet, ahonnan segítői kimenekítették. Megalázó helyzetek sorozata után végül német földön szülte meg fiát, Istvánt. Nagybátyjához, Azzóhoz is ellátogatott segítségért, aki ezúttal sem bánt becsületesebben vele, mint annak idején, de legalább fiát befogadta, hogy tanuljon az udvarában. Mivel Istvánt senki nem tekintette az Árpád-ház tagjának, számtalan hiábavaló jogérvényesítő hányattatás után a megtört Beatrix végül kolostorba vonult, ahová eredetileg is ment volna. Nem sokra rá ott is hunyt el, mindössze harmincöt évesen.
A magyar történelem Beatrix unokáját – azaz István fiát, III. Andrást – tekinti az utolsó Árpád-házi királyunknak. Mit nem adtak volna uralkodóink annak idején egy mindent eldöntő DNS-tesztért, igaz?
