SZEMPONT
A Rovatból

A nőket kellett megszólítani – beszélgetés Pataki Ágival, a legismertebb magyar modellel

Fabulon a bőre őre, ezt használja nyakra-főre - ez volt a 70-es évek legismertebb reklámszövege.


Pataki Ági nyitotta meg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Mit vásárolt Jucika? – Nők a szocialista reklámban című kiállítását.

Az egykori „Fabulon-Lány” a tárlat kapcsán, amelyet egy kicsit a „saját meséjének” is tekint, felidézte gyermekkorát, az 50-es éveket, amikor „minden nő egyforma volt”, de beleégett az emlékezetébe a „pöttyös kendős traktoroslány képe” is.

Fotó: GNL

A következő évtizedet viszont nagyon ellentmondásosnak érzi, mert egyfelől a kiskosztümös nő vagy a konyhatündér ideálját kínálták, miközben a világban mindenhol folyt a „hippi-forradalom”.

"Nálunk is dúlt, csak a háttérben. Az iskolában a szörnyű, térdig érő sötétkék köpenyt viseltük, de amikor kimentünk és levettük, olyan volt, mintha más életet éltünk volna, a miniszoknyával, a felborzolt hajjal” – mesélte Ági. Elmesélte a híres Kálvin téri Fabulon-fal születését, amelyet a 80-as évek elején a kor egyik leghíresebb avantgárd művésze, Erdély Miklós készített. „Ezt szeretem úgy mesélni, hogy én vagyok az egyetlen élő személy, aki műemlék-felügyelet alatt áll” – mondta tréfásan, még ha nem is elsősorban őmiatta, hanem a több mint 30 éve elhunyt alkotó miatt.

Pataki Ági ezt követően adott interjút a https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ -nak.

- Ön szinte véletlenül került be a modell-szakmába, Rotschild Klárának köszönhetően – bár azt mondják, nincsenek véletlenek.

- Szerintem vannak véletlenek, az más kérdés, hogy az ember meg tudja-e ragadni a véletlent, a lehetőséget, vagy sem. Én „több szálon” kerültem be a szakmába. Az első szál volt, amikor még gimnazista koromban Sándor Pál beválasztott a Szeressétek Ódor Emíliát című filmjébe. A második szál Rotschild Klári nénivel való teljesen véletlenszerű találkozás volt: spanyol tolmácsként dolgoztam és szalonjában én szerveztem egy beszélgetést. Megtetszettem Klári néninek és a következő bemutatóján már én voltam a „menyasszony”. A harmadik véletlen pedig az volt, hogy Németh Andrea fotóművész készített a vizsgakiállításához egy fotósorozatot rólam és ezt a Kőbányai Gyógyszergyár megvásárolta az éppen induló reklámkampányához. Megtetszett és húsz évre „megvetettem a lábam” benne. De az már nem véletlen, hogy ha az ember húsz évig a pályán tud maradni.

- A reklám a szocializmus korai éveiben egyfajta „szükséges rossz”, aztán éppen a 70-es évek elején, amikor az Ön pályája kezdődik, akkor változik meg valami gyökeresen. Hogyan látta ezt belülről?

- Amikor belekerültem, nem mértem fel, de visszagondolva már tudom, hogy „jókor voltam jó helyen”, jókor voltam 18 éves. Akkor fedeztek fel, amikor elkezdődött egy valódi, profi reklámközeg kialakulása, és így tudtam az első magyar profi módon kitalált, és kivitelezett reklámkampány arcává válni. Valószínűleg azért is tudtam évtizedekig maradni, mert akkor ez egy olyan légüres térben történt, hogy sokkal nagyobb figyelmet kapott, mint ahogy napjainkban, egy „reklámzajban” kapna.

Fotó: GNL

- Mi volt az elvárás akkor egy „reklámarccal” szemben?

- Nem lehet meghatározni, hogy milyen tulajdonságok kellettek ehhez. Sokáig nem is gondolkodtam azon, hogy miért pont én tetszettem meg. Ma úgy gondolom – ez az én megfejtésem, nem biztos, hogy igaz – hogy olyan típusú nő vagyok, aki a nőkre hat. Nem vagyok egy „bombázó”, egy „különleges” nő, csak egy átlagosnál jobb külsejű, kellemes benyomást keltő arc voltam és ez jó hatást gyakorolt a női vásárlókra. Olyan terméket reklámoztam, amellyel a nőket kellett megszólítani. Ráadásul nagyon „semleges” arcom volt, nem lehetett beskatulyázni „északi”, „déli” vagy más típusokba, tehát általa igen széles réteghez lehetett szólni. Hogy valóban így van-e, nem tudom, meg kellett volna kérdezni Veres Marikától, aki engem „kitalált.”

- De semmiképpen sem akarták „átalakítani”, ahogyan időnként valóságos rémtörténeteket lehet erről hallani a modellek világából.

- Nem. És ha valakinek egy idő után lesz egy imázsa, és ha a közönség az archoz már nevet is párosít – ez igaz a mai reklámokra is igaz – akkor már szó sem lehet átalakításról, hiszen önmagában reklámhordozó. Ez akkor még nem kristályosodott ki így, de ma már tudom, hogy az alatt a 20 év alatt magamból is brandet építettem. Amikor még azt sem tudtuk, hogy mi az a „brand”.

- A reklámipart gyakran vádolják „szexizmussal.” Mi erről az Ön véleménye?

- Nincs értelme egy egész szakmát, vagy iparágat vádolni valamivel. Vannak benne természetesen olyanok, akik valóban szexisták, és olyanok is, akik egyáltalán nem.

A modell eszköz a fotós, a grafikus, a reklámszakember kezében és nagyon sokszor ilyen értelemben kiszolgáltatott annak az embernek, a jó ízlésének, hozzáállásának, jó vagy rosszindulatának.

Megesett velem, hogy fürdőruhás divatfotót készítettek rólam, és a fotós azt a felvételt eladta egy kártyanaptárra a húsipari trösztnek. Ezt én is csak 10 év múlva tudtam meg, amikor a kéményseprő bedobta a kártyanaptárt, amelyen rajta volt a húsipari tröszt felirata. Ezzel teljesen más értelmet kapott ez a fotó, mint amilyen céllal, egy divatlapnak készült. A modell egyetlen dolgot tehet: megválogatja, hogy kikkel dolgozik, de még így is beüthetnek ilyen történetek.

-A reklámszakmában szerzett tapasztalatok nyilván hasznosak lettek filmproduceri munkájához is.

- Férjem, Kovács Gábor már egyetemista korában a filmgyárban dolgozott, ő alakított egy filmes céget, a Filmpartnerst és én abba csatlakoztam be. Tehát ő volt a kezdeményező, nem én. De azért hasznát vettem. Pedig amikor belevágtam, azt gondoltam, egy-két év „elpazarlása” megengedhető.

Aztán húsz év lett belőle, és nem úgy élem meg, mint elpazarolt időt, mert kivettem belőle azt, ami érdekes, ami jó, ami ihlető volt.

Bár voltak olyan dolgok, amiktől úgy éreztem magam, mintha bányában dolgoztam volna, de ha mégis mérlegre teszem az egészet, több volt benne a pozitívum, mint a negatívum.

Kiss Imre, az MKVM igazgatója és Pataki Ági a kiállítás megnyitóján - fotó: GNL

- Jó néhány nagysikerű filmben közreműködtek, köztük a három Üvegtigrisben, a Fekete kefében, a Fehér tenyérben. Milyen filmeket vállalnak a legszívesebben?

- Műfaji preferenciáink nincsenek. A döntő szempont, hogy ki az alkotó, akivel eltöltünk egy-két évet szoros kapcsolatban. Fontos az ő személyisége, hogy tiszteljük egymást, hogy jól érezzük magunkat a társaságában. A filmezés iszonyúan hektikus, nagyon nehéz folyamat, ha eleve nincs egy kölcsönös respekt és szimpátia, nem lehet együtt dolgozni. Ha mindez együtt van, akkor valószínűleg minőségi munka születik belőle. Egyszóval: a minőség érdekel minket. Lehet fergeteges vígjáték és köldöknézős art-film is, csak legyen értelme.

- Tavaly Ön részt vett az Élet Menetén és ott mondott egy nagyon fontos gondolatot: „A szokatlantól nem félni kell, hanem megismerni”. Mit tehetnek az olyan ismert emberek, mint Ön azért, hogy az emberek megértőbbek, toleránsabbak legyenek egymás iránt?

- Például éppen azt, amit én tettem, hogy elfogadtam a felkérést az Élet Menetére. Nagyon féltem először tőle, mert nagyon nehéz a tömeg elé kiállni úgy, hogy az ember tisztában van a saját jelentőségével. Aki felkért, meggyőzött arról, hogy az én mondandóm máshová, és esetleg másokhoz jut el, mint Konrád György vagy a többi neves felszólaló. És azért is vállaltam el, mert úgy gondolom, hogy mindenkinek a maga szintjén, a maga helyén, a maga idejében van teendője e téren.

- Tagja lett a közelmúltban egy női olvasóklubnak.

- A klubot az utánam követő generációhoz tartozó, többnyire bölcsész lányok hozták létre és meghívtak maguk közé. Stabil tag lettem, szorgalmas diák, aki mindig mindent elolvasok. Nagyon hasznos időtöltésnek tartom, hogy csajok összeüljenek, és ne csak a divatról, vagy más „női butaságokról” beszéljenek, hanem legyen egy ilyen „főcsapás”, amikor tizenketten ölre megyünk egy könyv kapcsán. Mellesleg nagyon fontos kapcsolatépítő program. Nekem nagy élmény volt Nádas Péter Párhuzamos történetek című könyve, de vannak olyanok is, amelyeket fiatal korunkban olvastunk, mint például jack Kerouac Útonja, vagy Szerb Antal Utas és holdvilágja. És arról beszélgetünk, hogy ezek a könyvek mit jelentettek nekünk akkor, és ma ugyanazt jelenti-e vagy valami mást.

- Milyen produkciókat várhatunk a Filmpartners műhelyéből?

- Szilágyi Zsófia Egy nap című, alacsony költségvetésű, a Nemzeti Filmalap Inkubátor Programja keretében készült filmje, amelynek én voltam az egyik producere Kenesei Edina mellett, Cannes-ból elhozta a filmkritikusok nemzetközi díját (Fipresci), most fesztivál-körútra indítjuk. Az utómunkálatoknál tart Kocsis Ágnes Éden című filmje, amelynek szintén én vagyok az egyik producere és amely a Mythberg gyártásában készül. Már folynak az előkészületei Gothár Péter új filmjének is, ez lesz 15 év óta az első alkotása…

És hogy visszakanyarodjunk kiinduló pontunkra: Pataki Ági csak most tudta meg, hogy reklámja annak idején még a kormányőrséget is megfertőzte…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk