„Ott nem szavalta el” – kiderült, hogy Petőfi és a Nemzeti Múzeum lépcsője csak városi legenda
Az elmúlt napokban ismét futótűzként terjedt el a műgyűjtők és a történelemrajongók között a pletyka, miszerint a Nemzeti dal egy eddig ismeretlen, eredeti példánya bukkant fel egy hazai árverésen.
A friss aukciós kínálatot alaposan átnézve kiderül, hogy szó sincs újonnan felfedezett negyvennyolcas relikviáról: csupán a vers egy 1948-as fakszimile kiadása került kalapács alá.
A műkereskedelemben és a filológiában szigorú szabályok határozzák meg, mi számít eredetinek. Az abszolút csúcsot az autográf, vagyis a Petőfi Sándor saját kezével írt kézirat jelenti.
Az autográf példány ma, március 15-én, a forradalom évfordulóján biztos helyen, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában pihen.
A nemzeti könyvtár digitális adatbázisa hitelesen rögzíti a március 13-án, Pesten keltezett művet.
Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, kurátor korábban rávilágított a bemutatás nehézségeire, kiemelve, hogy „A pillanat egyedi, hiszen a 166 éves kézirat… nem lehet folyamatosan a kiállítótérben.”
A legutóbbi, valóban szenzációs negyvennyolcas ritkaság nem most, hanem tavaly június 5-én bukkant fel a Központi Antikvárium könyvárverésén. Ez egy Marosvásárhelyen, Urházy György által nyomtatott, fametszetű fejlécű röpirat volt.
A katalógus leírása szerint piaci forgalomban ez az egyetlen ismert példány ebből a kiadásból, és legutóbb is csak huszonhét évvel ezelőtt került elő.
A költemény történelmi súlyát a kortársak visszaemlékezései is jól mutatják. Maga a költő az egyik eredeti kéziraton a következő bejegyzést hagyta az utókornak:
A hatás letaglózó volt, Vahot Imre szerkesztő egy hónappal később így fogalmazott: „Higyétek meg barátim! Petőfinek nemzeti dala sokkal jobb és több – mint az egész pesti forradalom vala.” – idézte a szavait az Országos Széchényi Könyvtár blogja.
A megzenésítések is hamar szárnyra kaptak, Kálózdi János verziójáról a korabeli sajtó úgy vélte, hogy „…a zeneértők véleménye szerint az eddigi megjelentek közt legjobb, legjellemzőbb.”
A szakirodalom azonban cáfolja ezt a romantikus elképzelést. „Ott nem hangzott el a mű” – szögezi le a tényeket a történelmi visszatekintés. Az első nyilvános elmondás valójában a Pilvax kávéházban történt, majd az orvosi egyetem, a szeminárium tere és a nyomda előtt folytatódott a sor.
