Örkény 100
Örkény István, a groteszk nagymestere, az egyperces novellák műfajának megteremtője, a Tóték és a Macskajáték alkotója, Kossuth-díjas író, dramaturg, épp ma száz évvel ezelőtt, 1912. április 5-én született. Ebből az alkalomból számos rendezvénnyel (kiállítással és előadásokkal) tisztelegnek a jeles író emléke előtt.
Csomós Éva cikke
Macskajáték, Tóték, egypercesek. Groteszk humor, pontosság, tömörség. Leginkább ez jellemzi a gyógyszerészcsaládba született, vegyészmérnökké lett Örkényt, és műveit, amik nem csak papíron, hanem színházban és filmen is nagy sikert arattak, a világ számos pontján öregbítve Örkény hírnevét. A Tótékból Fábry Zoltán 1969-ben rendezett filmet Isten hozta őrnagy úr címmel, a Macskajátékot pedig Makk Károly álmodta 1972-ben filmvászonra.
A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, ahonnan csak1946-ban térhetett haza. Itthon már nem vegyészként, hanem színházi dramaturgként, majd kiadói lektorként helyezkedett el, és az ötvenes évek elején még a párt dédelgetett szerzői közé tartozott, de jellegzetes hangú, groteszk és a komikus kiesett ezekből a kegyekből. Annál népszerűbb lett az olvasók körében, de a hatalom erősebb volt, ezért 1956 után hallgatni volt kénytelen, így polgári foglalkozásához tért vissza.
Amikor 52 évesen, mint gyógyszergyári mérnök, 1964-ben megírta Tóték című kisregényét, éppen lejárt a vele szemben állított hatéves publikációs tilalom. Ez először kisregény formában készült el, fiktív helyszínen, de nagyon is reális történelmi környezetben. Örkény ezzel talált rá arra az útra, amit aztán végérvényesen sajátjának taposott ki.
A kisregény színpadi változatát a Thália Színház mutatta be 1967 februárjában Dayka Margit, Sinkovits Imre, Nagy Attila előadásában, ami a második világháború utáni magyar drámairodalom első igazi nemzetközi sikere is lett. Több nyelvre lefordították, 1970-ben Örkényt Párizsban a Fekete Humor Nagydíjával jutalmazták, itthon pedig szinte folyamatosan látható valahol. A filmes adaptáció 1969-ben készült el Fábri Zoltán rendezésében, Isten hozta, őrnagy úr! címmel, Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán és Fónay Márta rendkívüli alakításaival.
Novellái, kisregényei helyzet- és jellemkomikumai miatt már eleve színpadra kívánkoztak, Örkény művészete pedig leginkább az abszurd drámával rokonítható, azonban míg az abszurdnál a létbe vetett ember megfosztatott a tragikum nagyságától, nem cselekszik, vagy az is nevetségesen kisszerű és banális, addig Örkény hisz abban, hogy a cselekvés az ember egyetlen reménye. Írásait groteszk humor hatja át, de hősei felé mély humánummal fordul.
1969-ben jelent meg a Pisti a vérzivitarban című drámája, mely a mindenkori kisember szereplehetőségeit villantja fel a történelemben. Örkényt erősen foglalkoztatta, milyen is magyarnak lenni. Egy helyen azt írja, magyarnak lenni valami hiányt jelent, hiányos állapotot.
A Macskajáték, a Kulcskeresők, a Vérrokonok című drámák ezt a problémát járják körül, hogy milyen a magyar alkat, mentalitás. Hősei képesek egyetlen eszmében, dologban hinni úgy, hogy közben akár magukat is feláldozzák. Képesek szeretni, gyűlölni, féltékenykedni akár idős korban is, hősei éreznek, cselekszenek. A tragédiák sokszor komédiákba fordulnak át, nincs egyértelműen Rossz és egyértelműen Jó ember. Emberek vannak egyszerűen, akik hol így, hol úgy választanak a történelmi döntéshelyzetekben.
„Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!” Használati utasítás (részlet)
A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-től léteznek, és nem csak számunkra volt új, a világirodalomban is friss erővel hatott ez a rendkívül rövid, tömör, filozofikus és groteszk írásmód, amik a hétköznapi tényeket más közegbe helyezve kelthettek megdöbbenést.
„[…] nagyon sok olyan költőnk és írónk van már, aki azt az írói alapszituációt próbálja megvalósítani, hogy egyenrangú félnek tekinti a másikat, felnőttként beszél vele. Tehát nem szépíti a dolgokat, mellőzi az ünnepélyességet, mellőzi az írói méltóság pózát, amit gyűlölök, lemond minden tekintélyről, amire foglalkozása voltaképpen predesztinálná, és úgy beszélget az olvasójával, ahogy én beszélgetek teveled, vagy ahogyan mi beszélgetünk, ha barátok között vagyunk. Tehát egyenrangú az egyenrangúval, egyforma észbeli képességekkel rendelkező vitapartnerek, akik közül az egyik fél az író, jelen esetben én, lemondtam arról, hogy tanácsoljak, mert tanácsot adni nem tudok, lemondtam arról, hogy megmagyarázzak, mert magyarázni nem tudok, nem értem a világot, amely körülvesz, tehát hogyan tudnám én ezt megmagyarázni? A kijelentő mondat helyett a kérdő mondat az, amely az én egész írói struktúrám alapja.”
A József Attila-díjas és Kossuth-díjas írót 1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott. Szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik. Életművét és hagyatékát özvegye, Radnóti Zsuzsa gondozza. A ma száz éve született Örkény István nevét viseli egy drámaírói ösztöndíj, az Örkény István Színház és néhány közterület is. Darabjait folyamatosan játsszák, egypercesei a rendszeres olvasmányok közé tartoznak, életéből pedig Mácsai Pál előadásában láthattunk óriási sikerű estet, Azt meséld el, Pista! címmel.
Születésének 100 évfordulójára számos módon emlékeznek. A Mácsai Pál vezette színház drámapályázatot hirdetett, a Vígszínház, és a miskolci különleges esttel tiszteleg, a nemzeti bank 5000 forint névértékű ezüst emlékérmét bocsátott ki, a Széchényi Könyvtár Örkény-honlapot indít, a Palatinus Kiadó egy eddig soha nem publikált kisregénnyel, az Áprilissal rukkol elő, a Petőfi Irodalmi Múzeum pedig kiállítást rendez. A Pesti Színház, ami az író legendás darabjainak otthona volt Meddig él egy fa? címmel rendeznek gálaestet április 7-én.
Ha te is szereted Örkény István műveit, lájkold a cikket!
