Ő volt a zenetörténelem leghűségesebb kutyája

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2016. december 01.

Azok az emberek, akik egy picit is jártasak a zenetörténelemben, valószínűleg találkoztak már annak a fekete-fehér foltos, csupasz kutyusnak a képmásával, amely félrefordított fejjel ül egy gramofontölcsér előtt.

A négylábú több mint 100 esztendeje tűnik fel

különböző hanglemezeken, logókon és dísztárgyakon, azonban nagyon kevesen ismerik az idillinek tűnő jelenet nem túl vidám történetét.

Nipper 1884-ben született egy angol nagyvárosban, Bristolban. Kölyökkutyaként előszeretettel csipkedte a vendégek lábát, innen kapta a nevét is (az angol nip szó egyik jelentése: megharap, megcsíp). Eredetileg egy színpadtervező, Mark Henry Barraud házi kedvence volt, aki puszta szórakozásból néha fonográffal rögzítette a saját hangját.

A férfi három évvel Nipper születése után meghalt, így a kutyus Mark öccséhez, a festőművész Francis Barraudhoz került fonográfjával, a lemezeivel és a többi ingóságával együtt. Egyik nap Francis éppen a fivére hangfelvételeit hallgatta, amikor szokatlan dolog történt:

Nipper felismerte néhai gazdájának a szavait, és vágyakozva telepedett a tölcséres készülék elé nosztalgiázni.

A festőművészt annyira megihlette a jelenet, hogy később, a kutyus halála után ecsetet ragadott, és vászonra vitte a hűséges házi kedvencet.

Így született meg 1899-ben az eredeti festmény, amelynek a művész a nem túl ötletes Dog looking at and listening to a Phonograph (Egy fonográfot néző és hallgató kutya) munkacímet adta. Barraud nagy áttörést remélt az alkotástól, így megpróbálta eljuttatni különböző kiállításokra és magazinokhoz, sőt, még a fonográfokat gyártó The Edison Bell Company-nek is elküldte. Nipper portréja senkinek sem kellett; az emberek először nem is értették, hogy miért pont egy kutya hallgatja a készüléket.

Végül egy vadonatúj cég, a The Gramophone Company alapítója vásárolta meg tőle a használati jogot azzal a feltétellel, hogy készít egy második festményt is Nipperről, amelyre az Edison-féle fonográf helyett a Berliner-féle gramofon kerül majd. Barraud azonnal rábólintott az ajánlatra - mindössze egy gramofont kért cserébe, amely alapján megfesthette a művet.

Érdekesség, hogy a The Gramophone Company és egy másik cég egyesülésével jött létre 1931 márciusában az Electric and Musical Industries, a világ negyedik legnagyobb zenekiadója. Nem véletlen, hogy az eredeti festményt is az EMI Music londoni központjában állították ki.

Egy igazán jó címre is szüksége volt az alkotásnak, így pályázatot írtak ki rá. A nyertes egy Ralph Mountain nevű úriember volt az azóta már közismertté vált szlogennel: His Master’s Voice (A Gazdi Hanga). A jelmondat nagyon jó reklámnak bizonyult, hiszen azt sugallta, hogy a cég gramofonjai olyan tökéletes hangminőségben szólnak, hogy még egy kutya is felismeri általuk a saját gazdájának a hangját.

Nipper először nem Angliában vált igazán ismertté. A logó amerikai jogait egy Victor Talking Machine Company nevű cég vásárolta meg; 1902-től minden Victor-kiadványon ott szerepelt Barraud festményének leegyszerűsített változata. Az első HMV üzletet 1921-ben nyitották meg a londoni Oxford Streeten, ahol lemezborítók, szalagcímek, promóciós termékek és zenei reklámanyagok tízezreit borították a hűséges Jack Russell- keverék képmásai. Napjainkban a His Master’s Voice (HMV) Nagy-Britanniában és Kanadában egy könyv- és lemezkereskedő cég, amelynek természetesen továbbra is a gramofont hallgató bűbájos házi kedvenc a logója.

A kutyus a 20. század első évtizedeiben olyan népszerű volt, hogy ráfestették edényekre, készítettek róla nyakkendőt, dísztárgyakat és plüssfigurákat is. A legkisebb Nipper-emlék egy sótartó volt, a legnagyobb pedig az RCA New York-i székházát díszítő négytonnás embléma. Barraud a haláláig összesen 24 másolatot festett az eredeti műről különböző megbízásokra.

Nippernek még szobrot is állítottak, illetve egy utcát is elneveztek róla a sírhelyéhez közel 2010-ben.

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Fotó: British Pathé/YouTube - szmo.hu
2021. február 24.

31, eddig ismeretlen levél bukkan fel Adolf Hitler apjától egy most megjelent könyvben, amiből többek közt az is kiderül, hogy a diktátor haldokló édesanyját egy zsidó orvos kezelte - írja a Daily Star.

Alois Hitler, egy oszták vámellenőr Josef Radlegger útépítőmesterrel levelezett. A levelek Radlegger dédunokájának tulajdonát képezték, mindössze 5 éve kerültek a történészhez, most publikálják őket először.

Adolf Hitler 1889-ben született, Braunau am Inn városában. Anyja, Klara Plötzl az apjának harmadik – a férfinél jóval fiatalabb – felesége volt. A könyvből az is kiderül, Hitler később valószínűleg igyekezett eltitkolni, hogy családja valamikor egy zsidók tulajdonát képező ingatlanban élt Urfahrban, a Duna-menti Linz városában.

Hitler 1902-ben vesztette el apját, míg anyja 1907-ben halt meg. Három évtizeddel később Hitler a világ legvérengzőbb konfliktusának kirobbantója, és a zsidók millióinak életét követelő Holokauszt felelőse lett.

Egy kritikus, Alexandra Föderl-Schmid azt is kiemelte a Süddeutsche Zeitungban, hogy “Hitler, aki olyan nagy hangsúly fektetett az árja származásra, családfája alapján maga sem felelt meg ezeknek a feltételeknek".

“Rengeteg könyv és film készült már Hitler sofőrjéről, orvosáról, titkárnőjéről, de az apjáról eddig szinte nem is voltak forrásaink” - tette hozzá Föderl-Schmid.

Göbölyös N. László - szmo.hu
2021. február 22.

Alig telt el fél évtized Francisco Franco tábornok fasisztoid diktatúrájának vége és a demokratikus folyamat kezdete óta, kis híján ismét a fegyveres erők vették át az uralmat Spanyolországban. A döntő válasz azonban éppen attól érkezett, akit a „caudillo” utódának nevezett ki, de aki letért nevelője útjáról.

„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” Mindez a spanyol parlament, a madridi képviselőház emelvényéről hangzott el, a csendőrség, a Guardia Civil alezredese, Antonio Tejero Molina ordított így. 1981. február 23-át írtunk. A kortársak agyába minden bizonnyal beivódott az a természetesen World Press Photo-győztes hírkép, amelyen a háromszögletű kalapot viselő Tejero fegyverrel hadonászik a képviselőkkel szemben. Ez volt Nyugat-Európában a második világháború óta a második katonai hatalomátvétel-kísérlet, de - ellentétben a görög „fekete ezredesek” 1967-es puccsával, - ez nem járt sikerrel.

Az ő miniszterelnöksége alatt legalizálták az összes pártot, és tartották meg 1977-ben az első általános választást, amelyen az általa vezetett Demokratikus Centrumunió győzött. Suárez azonban 1981-ben saját pártján belül elvesztette a bizalmat, lemondott és külön pártot alapított.

Február 23-án délután Tejero mintegy 150 csendőr és katona élén betört az ülésterembe. Felszólításukra a képviselők azonnal lebuktak a székük alá. Három kivétel volt csupán: maga Suárez, Manuel Guitérrez Melado tábornok, aki azonnal felszólította a betolakodókat, hogy tegyék le a fegyvert, és Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, aki közölte: állva akar meghalni hazájáért. A puccsisták őket azonnal közrefogták, majd Felipe Gonzálezzel, a szocialista párt vezetőjével és helyettesével, Alfonso Guerrával együtt különválasztották őket. A jelenetet egy tv-kamera rögzítette, amit a támadók elfelejtettek kikapcsolni.

Ennek ellenére Tejerót meghagyták a Guardia Civil kötelékében. Ezt arra használta ki, hogy 1978-ban összeesküvést tervezzen Galaxia fedőnéven a teljes kormány elrablására I.János Károly külföldi utazása idején. Egy rendőr azonban feljelentette, Tejero haditörvényszék elé került, de megúszta hat hónapi és egy napi börtönnel, mivel a terv a bírák szerint nem volt több „kávéházi fecsegésnél”. Így továbbra is a csendőrség tisztje maradt és a valenciai katonai körzetbe vezényelték alezredesi rangban.

Tejero itt dolgozta ki második államcsíny-tervét Jaime Milans del Bosch tábornok, a katonai körzet parancsnoka cinkosságával. A 65 éves francóista tábornok a 2. világháború idején a keleti fronton szolgált a náci haderőket támogató spanyol Kék Hadosztály tisztjeként, még Vaskereszttel is kitüntették. Mivel a Caudillo halála után is hű maradt annak eszméihez, leváltották a Brunete elit páncélos hadosztály éléről, amely Madrid mellett állomásozott. Valenciában azonban háborítatlanul tervezhették a puccsot Tejeróval.

A Franco halála utáni légkör kedvezőnek tűnt a puccsisták számára. Az új, demokratikus politikai hatalom még ingatag volt, a gazdaság stagnált, a diktatúra megszűnésével erősödtek az egyes régiók, főleg Baszkföld és Katalónia autonómia-törekvései. A politikai indíttatású terrorizmusnak 1980-ban több mint 600 halálos áldozata volt. A rendőrök körében is nagy volt az elégedetlenség: egyrészt a baszk ETA merényleteinek gyakori célpontjai voltak, másrészt viszont vihart kavart egy börtönben kihallgatás közben meghalt ETA-tag, José Arregui ügye. Miután Suárez kormányfő letartóztatta a gyanúsított rendőröket, azonnal lemondott a rendőrség főparancsnoka, több közvetlen beosztottja, és közel 200 nyomozó is kilépett a testületből.

Nem volt jobb a helyzet a hadseregben sem. Már 1977-ben lemondott Pita da Veiga admirális, tengerészeti miniszter, tiltakozásul a kommunista párt legalizálása ellen, amelyet egyébként a vezérkar is ellenzett. Az elnéző magatartás, amelyet a katonai bírák Tejeróval szemben is tanúsítottak, bátorította azokat, akik szerették volna visszafordítani a demokratikus folyamatot. 1981 elején Fernando Mendivil tábornok az El Alcázar című jobboldali lapban egyenesen felkelésre szólított fel, hogy felszámolják a „széteső államot”. Ezek után nem meglepő, hogy még Alfonso Armada y Comin tábornok, akit pedig a király bizalmasának tartottak, szintén csatlakozott az összeesküvéshez, amelyet Duque de Ahumadáról, a csendőrség alapítójáról neveztek el.

Amikor a herceg 1975 novemberében elfoglalta Spanyolország 45 éve üres trónját (bár nem koronázták meg), Armada a titkára lett. 1981 elején Lerida katonai kormányzója volt, és a hadsereg vezérkari főnökének helyettese.

Vajon miből gondolhatta, hogy a parlamenti demokrácia és a nemzeti megbékélés hívének mutatkozó királyt maguk mellé tudják állítani a puccsisták? Tejero letartóztatása után ugyan próbálta az uralkodó párt belerángatni az ügybe, azt vallotta például, hogy Zsófia királyné egyenesen így könyörgött Armadának: „Alfonso, te vagy az egyetlen, aki megmenthet minket a katasztrófától’.

Bár a tábornok a puccsisták mellé állt, más célok vezérelték, mint Tejerót és Milans del Boscht. Ez utóbbiak a francóista rendszert akarták visszahozni, Armada viszont egyfajta „spanyol De Gaulle” szerepében látta magát, akinek a személye biztosítja a nemzet egységét az újjáépítésben. E félreértésnek komoly következményei lettek az összeesküvőkre nézve.

Szerette volna újra eljátszani azt az 1936. júliusi jelenetet, amikor a Spanyol-Marokkóból elindított nacionalista felkelés polgárháborúba sodorta az országot.

Madrid azonban nem lázadt fel: a Brunete hadosztályból mindössze 13 harckocsi vonult a Cortés épületéhez, alig száz emberrel. Közben Armada megjelent a képviselőház üléstermében, és felsorolta a megdöbbent Tejero előtt a leendő kormánytagok nevét. Még két kommunista is szerepelt közöttük, az egyiket a tábornok munkaügyi, a másikat gazdasági miniszternek szánta.

Tóth Noémi - szmo.hu
2021. február 17.

Neumann János (1903 - 1957) a valaha élt leghíresebb magyar matematikus volt, aki ezen felül a fizika, a kémia és az informatika területén is alkotott bőven maradandót.

Mellesleg vegyészmérnöki diplomát is szerzett az apja kívánságára.

Az elképesztő fejszámolási képességével és memóriájával kitűnt Jancsi, ahogy barátai hívták, világéletében életvidám és kissé szórakozott volt, de így is 23 éves korára ő lett a berlini egyetem legfiatalabb tanára, majd a hamburgi egyetemen is oktatott.

A nagy fordulópont akkor következett be, amikor Amerikába hívták vendégprofesszornak a princetoni egyetemre 1930-ban, ahol nem sokáig tartották vendég-pozícióban. Felismerve a benne rejlő potenciált még harminc éves kora előtt a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének (IAS) matematikaprofesszorává nevezték ki. Az Egyesült Államok történetében ő szerezte meg leghamarabb ezt a címet, majd ott is telepedett le. A második világháború után számos egyetem – például a Princeton, a Harvard és a Maryland – díszdoktorává, több elismert tudományos társulat pedig tiszteletbeli tagjává fogadta, miközben sorra kapta az amerikai kitüntetéseket.

Ezek után nem csoda, hogy maga Dwight D. Eisenhower is a szolgálatába állította a magyar lángelmét, akit marslakónak is becéztek. Az elnök kinevezte az Atomenergia Bizottság elnökévé 1955-ben, amely a legbizalmasabb tisztséget jelentette akkoriban. Ezt követően részt vett a hidrogénbombával folytatott – szigorúan titkos, hidegháborús – kísérletekben Los Alamosban. Ott született meg Teller Ede jópofa mondása kollégája képességeiről:

Fotó: Los Alamos National Laboratory - Wikipedia

A munkaszünetekben zajlott pókercsaták mellékzöngéjeként írta meg játékelméletét, a közgazdaságtani tankönyvek mai napig érvényes alapkövét.

Amikor feleszmélt, hogy világháború közeleg, zsidó származása miatt elsők között kapcsolódott be a nácizmus elleni katonai előkészületbe, valamint ugyan részt vett az atomenergia felszabadításában és háborús célú felhasználásában, végül a békés energiatermelés szolgálatába állításában is komoly szerepe volt.

Felsorolni sem lehet, hogy hány területen jutott korát meghaladó felfedezésekre, például a globális felmelegedést is megjósolta.

Élete utolsó éveiben rákkal küzdött, amelyet sugárfertőzés okozott, miközben az atombombával dolgozott. Végig utolsó művén dolgozott, betegágyánál pedig sorra adták egymásnak a kilincset a leghíresebb politikusok és katonai vezetők, hogy tanácsokat kérjenek tőle. Folyamatosan tisztek őrizték, hogy Neumann nehogy lázálmában kifecsegjen valami rendkívül fontos katonai titkot, hiszen nem kevés szupertitkos projektben vett részt. De nem sok feladata volt az őt vigyázó tisztnek, mivel János a rémképei közepette mindig az anyanyelvén szólalt meg, amiből senki nem értett egy kukkot sem.

A polihisztor matematikus felsorolhatatlanul sok területen tette halhatatlanná a nevét, és még a Holdon is elneveztek róla egy krátert. Eisenhower a halála előtti évben, 1956-ban kitüntette a Szabadság-érdemrenddel, a legnagyobb polgári elismeréssel, ami csak adható Amerikában (ilyet kapott például Teréz anya, Walt Disney, Meryl Streep és Elvis Presley, sőt, 2003-ban Teller Ede is).

Neumann János csak azért nem kapott Nobel-díjat, mert a rangos elismerésnek nincsen matematikai kategóriája.

Geiger Bianka írása HYPEANDHYPER oldalon, Fotók: Sebestyén László - szmo.hu
2021. február 20.

Májkrém, krumplicukor, téli fagyi – ételek, amelyek több generáció szekrényében, táskájában, zsebében lapultak. Olyan termékek ezek, amelyek miközben kellemes vagy éppen kellemetlen élményeket idéznek, felébresztik bennünk a nosztalgia érzését. Többen közülük eltűntek, de most ismét reneszánszukat élik, ezért érdemes lehet róluk megemlékezni. Idén januárban induló cikksorozatunkban egy éven át minden hónapban más és más ikonikus ételtípust mutatunk be. Lépj be velünk a Büfébe!

Amikor gyerek voltam, anyukám sokat mesélt a krumplicukorról, és mindig csillogó szemmel kóstolta, ha talált valahol. Őszintén szólva én sosem értettem a rajongását – a burgonyakeményítő táblákba préselt változata engem inkább a krétára, mint édességre emlékeztetett. A nagymamám zsebében ugyanakkor mindig lapult cukorka, amiből általában kaptam is. Vagy Negro volt, vagy Dianás – utóbbit különösen szerettem, pedig tudom, hogy megosztó darab, valaki vagy imádja, vagy a világból ki lehet kergetni vele. A Dianás aztán jópár évre eltűnt, ám egy ideje újra kapható: a „gyógycukorkák” piaca pedig bár jelentősen bővült azóta, a nagy kedvencnek örök helye van.

Én ezt egyébként egészen a közelmúltig következetesen „sóbors-szesznek” hívtam, mert valahogy értelmesebbnek tűnt, de lássuk, honnan is ered ez az alapanyag. A történet szerint Erényi Béla gyógyszerész 1907-ben hozta forgalomba a mentolos sósborszeszt – pálya- és vetélytársát, Brázay Kálmánt próbálta legyőzni, aki különféle gyógynövényeket oldott fel alkoholban, melyet sós vízzel hígított és üvegbe töltve külsőleg és belsőleg is használható gyógyszerként árusított. A sósborszesz épp az, ami a neve: víz, alkohol, só, etil-acetát és mentol. Használták mindenre fájdalomcsillapítástól kezdve a reumatikus panaszok enyhítésén át a fertőtlenítésig, de naggyá végül Erényi tette.

Olyan marketingkampányt indított ugyanis a Diana égisze alatt, ami a mai napig kőbe véste a nevet.

Erre kerül aztán a csokimáz és a selyempapír, utóbbi minden darab esetén kézzel tekerve.

Talán még megosztóbb az 1884-ben született orvosi pemetefű cukorka, amely Réthy Béla gyógyszerész nevéhez fűződik.

– a kereslet a világháborúk alatt nem csökkent, ám Réthy vállalata nem tudta elkerülni az államosítást, bár a pontos receptet sosem adta át. A kilencvenes években aztán Rezsu János, az érdi Microse Kft. ügyvezetője felkereste a még élő, egykori alkalmazottakat, és a segítségükkel új életet lehelt a márkába: a cukorka már több változatban, de a megszokott ízekben érhető el az ikonikus fémdobozban, valamint papírcsomagolásban egyaránt.

A közel száz éves márka Kőbányán indult, a sörgyár mellett – a legenda szerint egy olasz vendégmunkás, Pietro Negro a keménycukorka-gyártás melléktermékeiből mintegy véletlenül találta ki a receptjét. A kizárólagosság vitatott, hiszen Szerbiában szintén a XX. század elején született egy Negro márka, amely hasonló típusokkal rukkolt elő, mint a miénk.