Nyáry Krisztián: A most érettségizők fele soha többé nem fog irodalmat olvasni
„Még zajlik a magyar írásbeli érettségi, és Dragomán Györggyel egyszerre jut eszembe, hogy ma megint ott ül az asztalnál nyolcvanezer fiatal, akik közül legalább negyvenezer többé nem fog irodalmat olvasni” – ezzel a gondolattal reagált Nyáry Krisztián író a közösségi oldalán a hétfőn megkezdődött vizsgaidőszakra. Szerinte a probléma nemcsak az irodalomtanításról szól, hanem arról is, hogy a mély olvasás visszaszorulásával a demokrácia és a társadalmi mobilitás is sérül.
Nyáry úgy látja, a magyar iskolarendszer sok diákkal nem megszeretteti, hanem egyenesen megutáltatja az irodalmat, így a hosszú, lineáris szövegek háttérbe szorulnak. A helyüket átvevő rövid videók és töredezett tartalmak viszont nem ugyanazt a kognitív munkát igénylik, az értő olvasás pedig a társadalmi előny új szűrőjévé válhat.
A hazai és nemzetközi mérések is komoly szövegértési problémákat jeleznek. Az OECD adatai szerint Magyarországon a 16–65 éves felnőttek 32 százaléka alacsony, legfeljebb 1-es szinten teljesített az írás-olvasási készségekben. Bár a legutóbbi kompetenciamérésen az Oktatási Hivatal több területen javulásról számolt be, a diákok jelentős részének továbbra is komoly nehézséget okoz az összetettebb szövegek feldolgozása.
Az érettségi vizsgák minden évben tükröt tartanak az oktatás elé. A hétfői magyarérettségin a diákok többek között Jókai Mór, Wass Albert és Herczeg Ferenc műveivel kapcsolatos feladatokat kaptak. Míg a korábbi években a vizsgázók gyakran a szövegértést tartották a könnyebb feladatnak, hétfőn azonban több diák éppen a szövegértési és nyelvtani feladatokat tartotta nehéznek, a második, szövegalkotási részt pedig megoldhatónak.
Nyáry szerint a tét óriási, mert a szövegértés minősége és a demokrácia színvonala erősen összefügg:
"Egy demokrácia működéséhez ugyanis nem elég véleményt formálni a ránk ömlő kusza információk alapján, és nem elég szavazni menni vagy élni a demokratikus jogainkkal. Érteni kell a gazdasági és társadalmi összefüggéseket, a törvényeket, a híreket, az érveket. Meg kell különböztetni a tényt a véleménytől, a manipulációt az információtól. Ehhez pedig – bármennyire is prózai – olvasni kell tudni."
Hozzátette: "az értő olvasás nem fog teljesen eltűnni. Csak éppen a kevesek kiváltsága lesz, ahogy volt, mondjuk, a felvilágosodás előtt".
Az oktatásirányítás rendszeres mérésekkel követi a diákok teljesítményét, a kormányzat pedig a javuló eredményeket hangsúlyozza. Ezzel szemben a szakmai szervezetek, például a Pedagógusok Szakszervezete, a szabad tankönyvválasztást, egy új Nemzeti alaptantervet és valódi párbeszédet sürgetnek.
Nyáry szerint a kiút egy komplex megoldáscsomag lehet: "Nincs egyetlen jó megoldás, de vannak jó nemzetközi példák: Olvasásközpontú oktatás, nemcsak magyarórán, hanem minden tantárgyban. Kronologikus, adatalapú, központi kánont erőltető irodalomoktatás helyett az olvasás szeretetére és a kritikus szövegértés készségszintű elsajátítására nevelő irodalomórák. Szövegértésre koncentráló érettségi. Erős, valódi közösségi térként funkcionáló könyvtári hálózat. A könyvhöz jutást könnyítő, versenysemleges állami programok. Nem moralizáló, hanem élményt adó olvasásnépszerűsítés. A könyvszakma és a kreatív ipar együttműködése, hogy a történetek több formában is eljussanak az emberekhez. Digitális platformok bevonása, nem ellenfélként, hanem partnerként. Szerintem bármikor elkezdhető lenne – legalább az ezen való gondolkodás".