MÚLT
A Rovatból

Moncsicsi, konzum szaloncukor, kézzel írt képeslapok, sorok a banánért - Karácsony a 70-es, 80-as években

Mind-mind egy letűnt kor emlékei, de mégis megszépítette akkor az emberek karácsonyát.
Forrás: Papás Mamás Magazin, Címkép: Fortepan/GK - szmo.hu
2018. december 18.


Link másolása

A Papás Mamás Magazin segít szülőknek és nagyszülőknek a gyerekneveléssel és a család életével kapcsolatos kérdések megválaszolásában. Mindemellett remek családi programokat is javasolnak a szerzők és a jog útvesztőiben is utat mutatnak.

"Gyerekkori karácsonyaim békés és meghitt ünnepként élnek az emlékeimben, amelyek egészen más karácsonyok voltak, mint a maiak" - idézi fel gyermekkori emlékeit egy - a hetvenes években született anyuka. A hetvenes-nyolcvanas években az információk lassabban jutottak el az emberekhez, és emiatt lassabban, főképp stressz mentesebben zajlott az élet, mint ma - ez igaz volt a hétköznapokra és az ünnepekre egyaránt. Az emberek jobban oda figyeltek egymásra, a közösség összetartóbb volt, és mivel a nyolcvanas évekre mindenki a rendszer ellen volt, a közhangulat barátinak hatott.

A karácsony előtti készülődés határozottan zajtalanabbul telt. Nem sietős plázában hömpölygést, hanem egyfajta izgalommal és örömmel teli várakozást jelentett, pedig ugyanúgy be kellett szereznünk az élelmiszereket és az ajándékokat, mint ma. Magyarországon

ki sem lehetett ejteni olyan szavakat és szókapcsolatokat, hogy advent, "Jézus születése". A "szeretet ünnepe" - így mondta be mindig a magyar tévé.

Karácsonyi vásár. 1976. Fortepan/Urban Tamás

Akkoriban mindenki nagyon várta már az év végi pihenést, illetve a karácsonyt, például azért, mert

nem volt őszi szünet az iskolákban.

Ma egyre gyakrabban halljuk azt ismerőseinktől, hogy a karácsonyi előkészület jóformán nyűgöt jelent. De hogyan is volt 30-40 évvel ezelőtt?

1. Képeslapküldés karácsonyra

Vártuk és számon tartottuk, hogy kitől milyen képeslap érkezett, és ki milyen karácsonyi üdvözlő szöveget írt rá. Később már (a kilencvenes években), amikor megjelentek a mobiltelefonok, mindenki áttért a karácsonyi sms-küldésre. De mára ez is kikopott, és maradt nekünk a személytelen Facebook üzenőfal.

2. Karácsony előtti nagybevásárlás

Nem létezett akkora árubőség a boltokban, mint ma. Banánért, mandarinért például hosszú sorok kígyóztak karácsony előtt, mert nem lehetett egész évben kapni. A háziasszonyok örültek, ha a megszokottól egy kicsit eltérő árura, kuriózumra tettek szert.

Szüleim úgy mesélték, hogy a hetvenes években a vidéki nagyszülők csomagjaira nagyon számítottunk, akik karácsony előtt levágták a disznót, és küldték a sok finom hazait, míg a nyolcvanas években már szinte mindent lehetett kapni, csak mindenből jóval kevesebb félét.

Ünnepekkor a boltok zárva tartottak, ezért ha kifogyott valami a kamrából, akkor a szomszédoktól kértünk.

3. Ajándékok beszerzése

Gyerekként lényegesen kevesebb ajándékot kaptunk, mint a mai gyerekek, akiket szinte elhalmoznak a mai szülők. Az adott évi "fő ajándékhoz" tulajdonképpen karácsonykor jutottunk hozzá, és mivel nagyon vágytunk rá, nagyon tudtunk neki örülni.

Elől egy piros Lendület autó, Packard (Budapesti Lemezárugyár). 1966. Fortepan/Beyer Norbert

Budapest, Blaha Lujza tér, Corvin Áruház. 1979. Fortepan/Magyar Rendőr

Budapest, Vörösmarty tér, Deák Ferenc utca, távolban az Anker ház. 1979. Fortepan

Budapest, Váci utca a Vörösmarty tér felől nézve. 1981. Fortepan/Magyar rendőr

Később már, a nyolcvanas évek végétől sok esetben szerencse is kellett ahhoz, hogy egy-egy találó ajándékot elcsípjünk - internet és főképpen reklámok híján tudomásunk sem volt róla, hogy milyen termékújdonságok léteznek. A hallomásból értesült "ütősebb" ajándékokért le kellett járni a lábunkat.

Boltról-boltra, butikról-butikra jártunk, Pesten végiggyalogoltuk a több kilométer hosszú körutat, ha esett, ha fújt, nem pedig a kényelmes és fűtött plázákban szereztünk be mindent, egy helyen. A Vörösmarty tér és környéke elit helynek számított.

4. Retro játékok

Ezeknek az ajándékoknak örültünk gyerekként: moncsicsi, Rodolfo készlet, Rubik kocka, Gazdálkodj okosan, Ki nevet a végén, MK27-es magnó. Később pedig divatba jött: a kacsintós pénztárca, walkman, kétkazettás magnó, videó lejátszó, hi-fi. Emlékszel?

5. Karácsonyfa díszítés

Fenyőfát csak a karácsony előtti utolsó héten lehetett beszerezni, és a faválaszték is sokkal szegényesebb volt, mint ma. Nem hobbiból és kedvtelésből készítettük az egyedi karácsonyfadíszeket, hanem azért, mert nem lehetett azokhoz hozzájutni.

Dombóvár, Hunyadi tér. 1971. Fortepan/Erky-Nagy Tibor

1971. Fortepan/Chuckyeager Tumbrl

Karácsonyi édességek. 1979. Fortepan/Urban Tamás

Emlékszem, hogy a karácsonyfákon logó konzum szaloncukor annyira nagy szám volt, hogy egy idő után már csak az üres szaloncukor papírok csüngtek a fáról (ezt a hagyományt megőriztük... - szerk.). Ma már akkora édességdömpinggel árasztanak el bennünket, hogy sem a karácsonyi szaloncukorral, sem az édességekkel nem lehet különösebb örömet szerezni a mai gyerekeknek. A karácsonyfa díszítéshez hozzátartozott, hogy karácsonyi izzósor valahogy mindig kiégett, ezért szét kellett gubancolni az egészet, és egyesével kellett megkeresni, hogy melyik izzó nem működik.

6. Fehér karácsonyok

A telek egyértelműen hidegebbek voltak, sokszor már decemberben hó esett. Emlékszem, hogy egy-egy komolyabb hóesés lebénította az egész országot, aminek egészen különleges hangulata volt, és még inkább összekovácsolta a közösségeket. Ma pedig a gyerekek nem értik, hogy a télapós, adventes, karácsonyos gyerekdalokban és mesékben miért esik annyi szó hóesésről és havas tájról.

7. Ünnepi menü

Gyerekkoromban a hagyományos ünnepi menü finom halászlét, rántott halat, pecsenye húsokat és töltött káposztát jelentett. Ma pedig túlzásokba esve, már azt sem tudjuk, hogy milyen egzotikus, paleos, fúziós ételekkel tegyük különlegessé az ünnepi vacsorát. A "mi időnkben" friss hurka-kolbász finom illata telítette be a szerény ünnepi otthonokat, amelyek emlékeim szerint nyugodtabbak és meghittebbek voltak akkoriban.

Karácsonyi menü. 1977. Fortepan/Urbán Tamás

Végezetül, hadd idézzem Böjte Csabát, akinek szavait érdemes komolyan fontolóra vennünk az ünnepi hajrában:

"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék".

Ha programot keresel a családnak, vagy segítségre van szükséged a gyerekneveléssel illetve családjogi kérdésekkel kapcsolatban, jusson eszedbe a Papás Mamás Magazin!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk