Tévedés volt a világ legkegyetlenebb, áramütéses kísérletének eredménye?
"Minden idők egyik leghíresebb és legellentmondásosabb pszichológiai kísérlete túlzottan leegyszerűsítő, az adatokkal nem összhangban álló következtetésekre jutott, amelyek kitörölhetetlenül beleégtek a köztudatba" - írja a Magyar Tudományos Akadémia a Facebook-oldalán.
Mi volt ez a kísérlet? Stanley Milgram áramütéses, engedelmességet vizsgáló - hátborzongató - kísérletsorozata.
A Yale Egyetemen folytatott vizsgálatok eredményei az 1960-as években tudományos körökben és a közéletben is felzúdulást okoztak, a kísérlet után tett megállapításokat sokan vitatják.
A kísérlethez a végső lökést egy háborús bűnös pere adta
Adolf Eichmann német SS-főtiszt, SS-Obersturmbannführer (alezredes), a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja volt a náci uralom alatt, Németországban. Eichmann volt a zsidók deportálásának egyik fő szervezője, emiatt a Harmadik Birodalom egyik hóhérának is nevezték.
A Náci birodalom összeomlása után Eichmann évekig rejtőzködött Németországban, majd 1949-ben hamis papírokkal Argentínába utazott, és Ricardo Klement néven élte az életét. Pár évvel kiutazása után a családja is követte.
Az egyik legkeresettebb háborús bűnös volt, az izraeli titkosszolgálat, a Moszad folyamatosan nyomozott utána, végül több éves szervezőmunka után fogták el 1960. május 11-én. Izraelbe szállították, Jeruzsálemben az Izraeli Legfelsőbb Bíróság bíráiból összeállított bírói tanács előtt folyt a pere.
1961-ben az Egyesült Államokban is figyelemmel kísérték a perét, a tévében is közvetítették.
A per alatt Eichmann azzal védekezett, hogy parancsot hajtott végre,
ő csak azt tette, amire utasítást kapott, ezért nem felelős a történtekért.
A fiatal kutató azt akarta megtudni, meddig mennek el az emberek a parancsok végrehajtásában
A Yale Egyetem 26 éves kutatójának, Stanley Milgramnek, aki a disszertációját írta, felkeltette a figyelmét a per. Magyar és román zsidó ősei révén érzelmileg is érintette a holokauszt.
Milgram arra kereste a választ, hogy képes lehet-e az átlagember arra, hogy parancsra olyan dolgokat tegyen és olyan utasításokat hajtson végre, amelyek legalapvetőbb erkölcsi meggyőződésének mondanak ellent. Ezért alkotta meg a híres (és hírhedt) áramütéses kísérletét.
Milgram kísérletének lényege
A kísérletben részt vevőknek egyre nagyobb áramütésekkel kellett büntetni egy személyt, ha az rosszul válaszolt a kérdéseikre.
Az áramütéssel büntetett emberek színészek voltak, akik eljátszották, hogy kellemetlen, majd fájdalmas számukra az áramütés. Kiabáltak, könyörögtek is (ahogyan a szerepük megkívánta), hogy hagyják abba. A kísérletvezető azonban minden alkalommal azt mondta, a résztvevőknek, hogy folytassák, és a rossz válaszokért adjanak áramütést.
A vizsgálatban résztvevő 40 önkéntes 65 százaléka vakon követte a kísérletvezető parancsát, és elment egészen a 450 voltos - halálos - áramütésig.
A nyilvánosságra hozott eredmények lényege az volt, hogy a legtöbb ember hajlandó megkínozni, akár meg is ölni a többi embert, ha arra egy felettesétől utasítást kap.
Mi a probléma Milgram vizsgálatával?
"Az eredményeket már eddig is sokan vitatták" - írja az MTA, "köztük Gina Perry pszichológus, aki az elmúlt években alaposan átvizsgálta a kísérletek eredeti hangfelvételeit és nem publikált adatait.
A New Scientist március 17-ei számában is leírja, hogy a kísérleti személyeket sokszor inkább kényszerítették, mint utasították az áramütések végrehajtására. Sokan számos módon próbálták szabotálni a parancsokat, vagy visszautasították azokat, akár erőszak árán is.
Ennél is fontosabb, Milgram által eltitkolt tény, hogy a kísérleti alanyok közel fele el sem hitte, hogy a kísérlet valós áramütésekkel és fájdalommal jár, és főleg közülük kerültek ki azok, akik a maximumra is feltekerték a feszültséget. Perry szerint Milgramnak az adatokkal való manipulációja hosszú évtizedekre megfosztott bennünket egy jóval árnyaltabb és reménytelibb képtől, mely szerint az ember nem arra született, hogy vakon parancsokat hajtson végre."