prcikk: Miért kellett a koronázáshoz minden vármegyéből 5 kg föld? | szmo.hu
MÚLT
A Rovatból

Miért kellett a koronázáshoz minden vármegyéből 5 kg föld?

Mi mindent kellett megszervezni az utolsó magyar király megkoronázáshoz a rendelkezésre álló alig több, mint egy hónap alatt és milyen viták zajlottak ekkor a parlamentben?
Balogh-Ebner Márton írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép forrása - szmo.hu
2018. március 08.



A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

Ferenc József halála után utoljára koronáztak magyar királyt és királynét; az első világháború közepén – 1916-ban – tartott koronázásról szól cikkünk. Azt kívánom röviden bemutatni, hogy a koronázásig rendelkezésre álló alig több, mint egy hónap alatt mi kellett a koronázás előkészítéséhez és milyen viták zajlottak ekkor a parlamentben.

Az 1867-es koronázáshoz hasonlóan a ceremóniára Budapesten került sor, ezt megelőzően ugyanis Pozsony adott helyet az aktusnak. A fővárosban már a december 30-ai esemény előtt lázasan készülődtek; ugyanis egy sor ideiglenes építményt fel kellett állítani az ünnepségekre.

Többek között minden vármegyéből be kellett szerezni egy kisebb mennyiség földet – 5 kg –, hogy az így összeadott mennyiség szimbolizálhassa az ország földjét, illetve a vármegyéknek ki kellett jelölniük azokat a követeket, akik részt vesznek a ceremónián.

"Trencsénből jelenik: IV. Károly király Koronázásához Trencsén vármegye is szállított földet a melyet a vármegye alispánja trencséni vár nagy udvarának földjéből szerzett be. Trencsén vára fénykorában sok magyar király látogatásának volt helye. Mint királyi vár és lakóhely többek között Szent Lászlót, II. Istvánt, IV. Bélát, Róbert Károlyt, Nagy Lajost, Zsigmondot és Hunyadi Mátyást látta falai között. Természetes tehát, hogy abból a földből kellett küldeni melyet uj királyunk nagyon sok hírneves elődre ismert Trencsén vármegyében."

(Forrás: Budapesti Hirlap, 1916. december 19.36. évf. 352. sz. 8. o.)

Azt, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítottak a fővárosba szállított szimbolikus földnek mi sem példázza jobban, mint azon erdélyi vármegyék adománya, amely területeket frissen szabadítottak fel az osztrák-magyar és német hadak a néhány hónapig tartó román megszállás alól.

"Ősi szokás, hogy a koronázási halomhoz, amely hazánk szent földjét képviseli, az ország valamennyi törvényhatósága küld földet. A koronázási ünnepek e fennséges mozzanata sohasem volt jelentősebb, mint most, mikor királyunk északon és délen, keleten és nyugaton vezeti győzelemre hős seregeinket."

(Forrás: Brassói Lapok, 1916. december 14. 2. o.)

koronazas1

Szentháromság tér a IV. Károly koronázásának idejére épített ideiglenes tribünnel. Fortepan/Németh Tamás

koronazas2

Jótékony célra árusított levelezőlap Károly kézjegyével. Tolnai Világlapja, 1917. január 18. 17. évf. 3. 22. o.

A Ferenc József halála – november 21 – és a koronázás időpontja közötti rövid idő nem kedvezett a felkészülésnek, hatalmas pompának, mindazonáltal Károly utasítására az előkészületek visszafogottak is voltak. A költségek egy részét az új király jótékony célokra ajánlotta fel – ez persze nem jelentette azt, hogy a koronázás ne járt volna nagy költséggel.

"Nagyon visszás volna ugyanis, ha most, amikor oly sok fájdalom és nyomorúság van, amikor ezrek és ezrek pusztulnak még mindig a fronton, akkor itt benn az országban irreális luxussal meg jobban kiéleznénk az óriás társadalmi különbségeket, amelyek a háború folyamán gazdasági téren is csak fokozódtak."

(Forrás: Tisza István a koronázás pompájáról. Népszava, 1916. december 1. 44. évf. 338. sz. 11. o.)

koronazas3

A Borsszem Jankó karikatúrája a két koronázás közötti különbségről. 1916. december 31. 49. évf. 53. sz. 6. o.

Az előkészületek másik csoportjába azok a heves viták tartoztak, amelyek a parlament falain belül zajlottak, elsősorban Tisza István személy körül. A csörte apropóját az adta, hogy az ellenzék padsoraiban úgy vélték, hogy noha törvényesen Tisza volt az, aki koronázás menetében a nádor helyett eljárhatott, de – szerintük – ő megosztó személyiség, helyette mást kellett volna választani. Tisza saját megítélést az ellenzék szemében azzal is rontotta, hogy saját magát jelölte arra a tisztségre, hogy az esztergomi érsek mellett részt vehessen a koronázásban. Az ellenzék ezzel szemben József főherceget jelölte a tisztségre.

"Kik koronázzák meg a királyt? Törvényeink értelmében a királyt az esztergomi érsek koronázza meg és a koronázásnál a nádorispáni állás megszűntéig rendszerint a mindenkori nádorispán segédkezett az érseknek. IV. Károly királyt tehát Csernoch János biboros-hercegprimás fogja megkoronázni. A kérdés az csupán, hogy ki fölti be ezúttal a nádorispán eddigi szerepét."

(Forrás: Budapesti Hirlap, 1916. december 19.36. évf. 352. sz. 8. o.)

Jellemző példája a parlamenti vita hevességének a következő jelenet, amikor Khuen-Héderváry Tisza védelmében próbált felszólalni:

"Fölkiáltások: Kérdezzék meg a székelyeket! Kérdezzék meg az éhező népet!

Huszár Károly: Az utcán ácsorgókat

Khuen-Héderváry: Kötelességünk Tiszát erre a tisztségre... (óriási zaj.)

Batthyány Tivadar: Hát maga visszafizette a belvárosi választás költségeit?

Khuen-Héderváry: Kötelességünk ez addig, amíg a nemzet többsége mögöttünk áll. (Óriási zaj.)"

(Forrás: Népszava, 1916. december 19. 44. évf. 351. sz. 5. o.)

koronazas5

A budai Szentháromság tér a Budai Koronázó Főtemplommal (Mátyás templom) az előkészületek alatt. A fekete lobogó Ferenc Józsefre emlékeztet. Érdekességként megemlíthető, hogy a háborús kor szokásainak megfelelően a díszleteket orosz hadifoglyokkal építették fel. Németh Tamás/Fortepan

Károlyi Mihály, a későbbi miniszterelnök, majd a köztársasági elnök a következőket jegyezte meg a parlamenti vitában:

"Sértők voltak azok a szavak, amelyeket Andrássy és Lovászy használták Tiszával szemben, de a tények igazak, amelyek alapján használták. Szükséges-e, hogy olyan egyént keressünk ki a húszmillió lakosból, aki a koronázás összhangját ennyire megzavarja? Tiszát cézárománia vezeti, amikor csak Önmagát nyilvánitja alkalmasnak. József főherceget azért ajánlottuk, mert hagyományainál fogva is alkalmasnak tartjuk erre. A többség jogára hivatkozni az ország közhangulatával szemben nem lehet, ez csak a munkapárti többség, de nem az országé."

(Forrás: Népszava, 1916. december 19. 44. évf. 351. sz. 5. o.)

koronazas6

A Borsszem Jankó karikatúrája a koronázás menete körüli vitákról.1916. december 24. 49. évf. 52. sz. 7. o.

A kormánypárti többség végül az ellenzék próbálkozásai ellenére Tisza mögé állt, így Csernoch mellett a miniszterelnök állhatott a koronázáson.

E vitának lezárulta azonban még messze nem jelentette azt, hogy más kérdések ne szolgáltattak volna vitára lehetőséget a parlamentben,

ezek azonban nem voltak olyan hevesek, mint a fenti, belpolitikailag sokkal fajsúlyosabb kérdés.

"Ezután Barabás Béla terjesztette elő sürgős Interpellációját, amelynek veleje az, hogy az uj királynak ne katonai minőségében ábrázoló arcképét függesszék ki a hivatalos helyiségekben és a koronázásnál ne játsszák a Gotterhaltét Tisza megvédte a tábornoki egyenruhát és az osztrák himnuszt egyenlő sikerrel — nem első ízben fordítván az ellenzéki szónokok ellen azt a tényt, hogy — üres ellenzéki padoknak beszélt."

(Forrás: Népszava, 1916. december 16. 44. évf. 348. sz. 5. o.)

A koronázáson egy olyan király került Magyarország élére, aki nem trónörökösnek született, ugyanis 1887-ben még élt unokatestvére, Rudolf főherceg, Ferenc József fia is. 1914-ig pedig Ferenc Ferdinánd volt a trón várományosa, majd csak meggyilkolása után választotta utódjául nagybátyja, az akkor már idős király Károly herceget. S amilyen váratlan volt hogy trónra került, olyan olyan hatalmas sokként érte országait uralkodásának vége is. Koronázása alkalmával legfőbb ígérete az volt, hogy kivezeti a Monarchiát a háborúból, ezen erőfeszítése végül kudarccal végződött, s dinasztiájának utolsó koronás fője volt.

Károly lemondása után megkísérelte hatalmát helyreállítani a Magyar Királyságban, de ezen kísérlete Horthy ellenállása miatt megbukott, kapcsolódó írásainkat ITT és ITT olvashatod. Ha a tankönyveken kívül is érdekelnek a nem mindennapi történelmi pillanatok, a Napi Történelmi Forrás lesz a legjobb választás.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Először azt hitték, itt a világvége: a Niagara-vízesés vize többször is elapadt az évek során
Egyik alkalommal éppen 1848 tavaszán, amikor Európa szerte forradalmak robbantak ki.
Sz. E. Fotó: Fortepan - szmo.hu
2026. március 22.



Képzeld el, amint több száz ember égő fáklyákkal a kezében sétál a Niagara-vízesés peremén. Pontosabban a vízesés hűlt helyén, miközben lent a meder közelében, ahol percekkel korábban még tajtékzott a víz, lovas katonák ügetnek.

Ez nem egy filmjelenet, hanem maga a valóság.

Többször is megtörtént, hogy a világ egyik leghíresebb természeti csodája egyszerűen megszűnt létezni.

A Niagara valójában nem egy, hanem három vízesés összefoglaló neve. A legnagyobb, a Patkó-vízesés javarészt Kanadához tartozik, tőle a Kecske-sziget választja el az amerikai oldalon lévő két kisebb zuhatagot, a Menyasszonyfátyol-vízesést és az Amerikai-zuhatagot.

1848 tavaszán, egyébként akkor, amikor Európában pont fegyveres felkelések és forradalmak zajlottak, egy kivételesen hideg tél után a márciusi meleg és az erős keleti szél hatalmas jégtömeget tolt az Erie-tóból a Niagara folyó torkolatába.

A jég hatalmas gátat képzett, ami harminc-negyven órára teljesen elzárta a víz útját. A vízhiányt először a folyóparti malmok tulajdonosai vették észre, amikor a malomkerekek megálltak.

A hírre ezrek özönlöttek a helyszínre, és óvatosan bemerészkedtek a száraz mederbe. Az emberek olyan fegyvereket találtak a sárban, amiket feltehetően az amerikai csapatok hagytak ott egy 1814-es csata után. Március 29-én éjjel több százan fáklyákkal sétáltak a vízesések peremén, miközben az amerikai lovasság a mederben ügetett. A folyó másnap indult meg újra, amikor a szélirány megváltozott, és a jégdugó feloszlott.

1903. március 22-én az amerikai oldalon ismét elapadt a víz.

A látványosságnak pedig Kanadából és az Egyesült Államokból is a csodájára jártak. A szakértők szerint azonban az 1848-as volt az egyetlen teljes, természetes leállás, a későbbi esetek inkább rendkívül alacsony vízhozamot jelentettek.

1969-ben azonban már szándékosan szüntették meg a vízesést.

Egy 1965-ös helyi újságcikk ugyanis a zuhatag végét jósolta, mivel a korábbi, 1931-es és 1954-es sziklaomlások törmeléke már megfelezte a vízesés magasságát. A közösségi nyomásra egy amerikai-kanadai bizottság jött létre, hogy felmérjék a helyzetet.

1969. június 12-én egy 180 méter hosszú, 28 ezer tonna kőből és földből épített gáttal elzárták a vizet az amerikai oldalon. Mérnökök precízen felmérték a sziklafalat, 48 kőzetfuratot vettek, és érzékelőket telepítettek a kőzettömbök mozgásának figyelésére.

A munkálatok közel fél évig tartottak, majd november 25-én a gát elbontásával a víz újra a régi medrében zubogott. A vizsgálatok után úgy döntöttek, a leomlott törmeléket nem távolítják el.

A Niagara minimális vízhozamát egy 1950-es amerikai-kanadai egyezmény szabályozza, és egy 1954-ben épült gát segít a víz elosztásában a vízesések és az erőművek között.

Hogy az 1848-as esemény ne ismétlődhessen meg, 1964 óta minden télen úszó jégtörő gátat telepítenek a folyóra, ami megakadályozza a jégdugók kialakulását. A vízesés „kiszárításának” ötlete időnként felmerül egy-egy nagyobb felújítás, például hídcsere miatt, de ez ma már hatalmas turisztikai és környezetvédelmi kérdéseket vetne fel.

Via National Geographic, Pangea blog


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
583 áldozat a kifutón: 49 éve történt a tragikus baleset, amely örökre megváltoztatta a repülést
Két Boeing 747, - a KLM 4805 és a Pan Am 1736 - a tenerifei Los Rodeos futópályáján ütközött 1977. március 27-én. A Las Palmas-i bombariadó, a köd és a kommunikációs hibák együtt vezettek a katasztrófához.


Ma van a repüléstörténet legsúlyosabb katasztrófájának évfordulója:

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife Los Rodeos repülőterén két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe ütközött össze a futópályán. A két gépen összesen 583 ember vesztette életét, és mindössze 61-en élték túl a tragédiát, amely egy sor emberi és technikai hiba végzetes láncolatának következménye volt.

A katasztrófa napján egy bombamerénylet miatt lezárták a Las Palmas-i repteret, ezért az érkező járatokat, köztük a KLM és a Pan Am gépét is a jóval kisebb, felkészületlenebb tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították. A hirtelen megnövekedett forgalom miatt az előtér és a gurulóutak is megteltek, így a hatalmas Jumbo Jeteknek a futópályán kellett manőverezniük. A helyzetet tovább rontotta, hogy az időjárás egyre rosszabbra fordult, és sűrű köd ereszkedett a reptérre, a látótávolság helyenként 700 méter alá csökkent.

Nem sokkal 17 óra előtt a KLM gépe engedélyt kapott, hogy végigguruljon a futópályán, a végén egy 180 fokos fordulattal pozícióba álljon, és ott várjon a felszállási engedélyre. A Pan Am gépét arra utasították, hogy kövesse a hollandokat, de a C3-as gurulóúton hagyja el a pályát. A Pan Am pilótái azonban a ködben nem voltak biztosak a dolgukban, és mivel a C3-as kijáratnál egy rendkívül éles, 135 fokos fordulót kellett volna végrehajtaniuk, inkább tovább gurultak. Eközben a KLM befejezte a fordulót, és Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány gázt adott a felszálláshoz.

A másodpilóta ekkor közbeszólt: „Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat, majd azt mondta: „Tudom, gyerünk, kérdezz rá!”

A KLM személyzete rádión közölte, hogy felszállásra készen állnak, és várják az irányítási engedélyt. A torony válaszul a felszállás utáni útvonalat adta meg nekik: „KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.” Van Zanten kapitány ezt tévesen felszállási engedélynek értelmezte, újra gázt adott, és hollandul közölte: „Megyünk.”

Ezzel egy időben a Pan Am pilótái jelezték a toronynak, hogy még a pályán vannak: „Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os.” Ez a rádióüzenet azonban a KLM pilótafülkéjében egy zavaró sípolásként jelent meg, mert a másodpilóta éppen az útvonalengedélyt olvasta vissza. A torony nyugtázta a Pan Am helyzetjelentését: „Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke megkérdezte a kapitánytól: „Még nem ment le a Pan Am?” A kapitány válasza egy félreérthető „Igen” volt.

Ez volt az utolsó lehetőség a katasztrófa elkerülésére. Pár másodperccel később a két gép személyzete a sűrű ködben megpillantotta egymást.

A Pan Am kapitánya a gázt tövig nyomva próbált balra, a fűre letérni a pályáról, a KLM pilótája pedig olyan erővel húzta fel a gépet, hogy annak farokrésze száz méteren keresztül szántotta a betont. A holland gép elemelkedett, de már nem tudta átugrani a Pan Am törzsét.

A KLM futóművei és hajtóművei letarolták az amerikai gép tetejét és vezérsíkját, majd a felszállás előtt teletankolt holland repülőgép 150 méterrel odébb a pályára zuhant és felrobbant. A Pan Am gépe szintén kigyulladt. A KLM fedélzetén tartózkodó 248 ember mind életét vesztette. A Pan Am gépéről 61-en menekültek ki, de 335-en a lángok között rekedtek.

A kivizsgálás egyértelműen megállapította, hogy a katasztrófa legfőbb oka az volt, hogy a KLM személyzete felszállási engedély nélkül kezdte meg a nekifutást. A spanyol hatóságok hivatalos jelentése szerint azonban több tényező is hozzájárult a tragédiához: a rossz időjárási körülmények, a földi gurítóradar hiánya, a rádió-kommunikációs félreértések, a reptér felkészületlensége, valamint a KLM személyzetére nehezedő időnyomás. A baleset nyomán a nemzetközi légi közlekedésben szigorították a rádiós frazeológiát, és bevezették a pilóták közti hatékonyabb együttműködést célzó képzési programokat. Egy évvel később megnyitották Tenerife déli, korszerűbb repülőterét is, amely átvette a nemzetközi forgalom nagy részét.

Via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Így lett legenda Puskás Ferenc: mindenki tudta, mit fog csinálni, mégsem tudták megállítani
99 éve született Puskás Ferenc, aki arról lett híres, hogy a védők a befelé húzós csele ellenére sem tudták megállítani a bal lábát. Ennek legismertebb példája az 1953-as, Anglia elleni 6:3-as mérkőzésen lőtt ikonikus gólja.


Mindenki tudta, merre húz és melyik lábbal lő – mégsem tudták megállítani.

Puskás Ferenc, aki 99 éve, 1927. április 1-jén született Budapesten, áttörte kora korlátait.

Az egész világon népszerűvé vált, és máig ő az egyik legismertebb magyar híresség.

Gyerekkorában orvos szeretett volna lenni, de a futballpálya lett az otthona. A család 1937-ben magyarosította a nevét, de a legenda mégsem Puskás néven indult.

11 évesen a kispesti kölyökcsapatban még „Kovács Miklós” néven játszott.

A kivételes tehetség hamar utat tört magának.

Mindössze tizenhat és fél éves volt, amikor 1943. december 5-én bemutatkozott az NB I-ben, egy héttel később pedig már az első „felnőtt” gólját is belőtte.

Első szezonjában 18 meccsen hétszer talált be, utána pedig szinte minden második mérkőzésen lőtt egy gólt.

A klubszintű áttörést gyorsan követte a címeres mez. 1945. augusztus 20-án, az Ausztria ellen 5:2-re megnyert meccsen debütált a válogatottban, és rögtön az első gólt ő szerezte. Ekkor kezdett kiépülni a mítosz a nem tipikus atlétaalkatú zseniről, akit az ellenfelek hajlamosak voltak alábecsülni, amíg a bal lába el nem döntötte a meccset.

Ennek karriernek a csúcspontja az 1953-as, Anglia elleni 6:3-as diadal egyik gólja, amikor egy zseniális visszahúzással küldte el az angol védőt, majd a kapuba bombázott.

A történelem azonban közbeszólt. Az 1956-os forradalom után Puskás a Honvéd több játékosával együtt külföldön maradt.

A bizonytalanság és a FIFA-eltiltás időszaka után, 31 évesen, sokak meglepetésére a Real Madrid szerződtette. A legtöbben már leírták, ő azonban 18 kilót fogyott, és újra a világ elitjébe küzdötte magát.

Madridban rácáfolt a kétkedőkre: 262 tétmeccsen 242 gólt szerzett, és több Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) nyert. Az 1960-as BEK-döntőben az Eintracht Frankfurt ellen négy gólt lőtt, az 1962-es fináléban pedig mesterhármast szerzett. Spanyolországban négyszer lett gólkirály.

Döntéseiben végig mellette állt a családja: 1950-ben vette feleségül a 18 éves Hunyadvári Erzsébetet, lányuk, Anikó 1952-ben született, és 1956-ban ők is elhagyták az országot.

Játékos-pályafutása után „Panchóként” járta a világot edzőként. Legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, amellyel 1971-ben bejutott a BEK-döntőbe, ahol csak a korszakos Ajax tudta megállítani őket.

A rendszerváltás után hazatért Magyarországra. Négy mérkőzés erejéig szövetségi kapitány is volt, és képviselte az országot az MLSZ és a kormány delegációiban.

Egészsége azonban megromlott, az Alzheimer-kór egy speciális fajtája támadta meg, és 2000-től folyamatos kórházi kezelésre szorult. A Real Madrid egy budapesti gálameccsel tisztelgett előtte.

Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el. Örökségét ma a Puskás Aréna és a legszebb gólért járó, róla elnevezett FIFA Puskás-díj is őrzi, ahogy 85 válogatott meccsen lőtt 84 gólja is a magyar futballtörténelem csúcsa marad.

A „Puskás-legenda” azért működött, mert mindenki ismerte a fegyverét, de a technikai tudás, a játékintelligencia és a merészség olyan elegyet alkotott, ami ellen nem tudott védekezni az ellenfél.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk