Mesélnek a kövek a belvárosi templomban
Fantasztikus eredményt hozott a a belvárosi főblébániatemplom tavaly kezdődött feltárása. Az egykor itt működő, majd az V. században elnéptlenedett római légióra épült rómán kori templomra épített jelenlegi épület kis híján eltűnt Budapest térképéről, mivel az Ezsébet-híd építésekor komolyan fontolgatták a lebontását. Az Új Ember munkatársai jártak most a templomban - Kovács Eszter régész kalauzolta őket. A beszámolót teljes terjedelemben, az Új Ember engedélyével közöljük.
A templom a turisták előtt még zárva; kiírás figyelmeztet erre. A középkorász régész már reggel a terepen van, ő enged be a főkapun. A rendezett "gödör" előtt állva azonnal szembetűnik az előd, a román kori épület félköríves záródású apszisa. Ősi egyszerűséget, rendíthetetlen szilárdságot tükröző tiszta forma.
A főbejárattól nézve először túl közelinek, viszonylag kicsinek tűnik a leendő altemplom kirajzolódó területe, de az ideiglenes lejáró felé haladva, oldalról nézve kitágul a tér; igazán innen látszik, hogy milyen tekintélyes a feltárt rész. Megkerüljük a szentély említett zárófalát, Kovács Eszter az egyik gótikus pillér tövéből letekintve sorolja az elmúlt év eredményeit.
Első és második századi római leletek is előkerültek. A korábbi védelmi rendszer, a Dunával párhuzamos, észak–déli irányú sáncárok (fossa) betöltése után, a IV. században kezdték el itt a katonai tábor építését. Az erődítmény öt-hat építési periódusát sikerült meghatározni a legutóbbi kutatások során. Az V. század közepén a rómaiak feladták Pannónia provinciát, amely a hunok szállásterülete lett... Itt egy nagy »hiátus« következik, a népvándorlás korából ugyanis nem maradtak »jelek« a templom területén belül.
Ami konkrétum: a XII–XIII. század fordulóján épült meg a román stílusú templom, amelynek kiegészítéseit-átépítéseit is sikerült nyomon követnünk. Már a tavaly nyári kutatás során kiderült, hogy a déli oldalhajó szentélyét megerősítették egy köpenyfallal. Újdonság viszont, hogy a főszentély délkeleti sarkánál, az alapozásba bekötve megtaláltunk egy másik építési periódusra utaló részletet: feltételezhetően az akkori templom mellé épített (temető)kápolna alapfalait, illetve nyugatról nyíló bejáratát. A nagy szentélybővítés idején a román kori szentéllyel együtt aztán ezt is elbontották. Ez egyértelműen kiderült, hiszen a most is álló gótikus szentélyfal »elvágja« ennek az egykori épületnek a falszövetét.”
A vezető régész azt is elmondja, hogy a tél folyamán végzett kutatások során előkerült, a román templomfalakon kívüli részeket visszatöltik; a régi-új födém majd lezárja-lefedi az említett kápolna területét is. A körben talált, beazonosíthatatlan emberi maradványokat méltó helyre, ide temetik vissza.
A XIV. századi szentélybővítés során a gótikus pillérek alapozásához az elbontott román kori szentély köveit használták fel. E robusztus tömbökben is a korábbi templom építőanyagként felhasznált részleteit fedezhetjük fel: faragott párkányt, külső és belső lábazati elemeket… – de még olyan kvádereket is, amelyeken megmaradtak a román kori kifestés maradványai.
A járószint visszaállítása után az alapok között bejárható lesz a XII–XIII. század fordulóján emelt – egykor háromhajós, félköríves szentélyzáródású, boltozatos – román templom. A jelenleg az ásatási terület közepén magasodó, különleges, középkori kettős téglasírt lesüllyesztik, így az nem fogja megtörni a leendő – nagyjából 2,7 méter belmagasságú – altemplom egységes terét.
"Nehéz lenne kiemelni valamit. A legnagyobb meglepetés talán az, hogy a templom múltja, kiépülésének története annál is gazdagabb és sokrétűbb, mint amilyennek eddig tudtuk-sejtettük. A korábbinál több periódust tudunk megkülönböztetni, és bizonyos feltételezéseket sikerült pró és kontra tisztázni. Persze az eredmények nyomán új kérdések is felmerültek, ezek megválaszolása a jövő kutatóinak feladata lesz.”
A tervek szerint később kőtárat, valamint a XVIII. századból megmaradt értékes liturgikus tárgyakat, miseruhákat őrző kincstárat is kialakítanak az új térben; a Budapesti Történeti Múzeumban pedig a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom múltját feldolgozó reprezentatív tárlathoz hasonló kiállítás nyílik a pesti Nagyboldogasszony-templom „kétezer” évéről.
Forrás: Új Ember
Ha érdekes volt a cikk, ajánld másoknak is!
