hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Máig kísért a legrejtélyesebb siófoki haláleset

A rendőrség szerint véletlen baleset történt 1983-ban, de sokan a leghíresebb politikai gyilkosságként emlegetik.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: A siófoki móló, Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2019. augusztus 31.

hirdetés
A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Több, mint 35 éve, egy tavaszi napon Elbert János az előző rendszer ismert és elismert nyelvzsenije Siófokon a Balatonba fulladt. Persze előfordul az ilyesmi, hiszen sok híres és sikeres ember halt már meg balesetben, sőt szép számmal akadtak olyanok is közöttük, akik önként vettetek véget az életüknek.

Csakhogy az Elbert-ügyben túlságosan sok nyitott kérdés maradt, és a hatóságok is meglepően gyorsan zárták le az ügyet, ami szinte azonnal életre hívta a máig nem csitult összeesküvés-elmélet hullámot. Melyet csak erősített, hogy pár hónapon belül Elbert fia és felesége is öngyilkos lett.

Elbert János halálhíre. Magyar Hirlap, 1983. március 11. (Arcanum)

Ki volt Elbert János?

Először is nézzük az akkori nyomozás által feltárt(?) tényeket. Elbert János, 51 éves korára szinte mindent elért, amit az előző rendszerben csak el lehetett érni: színházak játszották az általa fordított darabokat, folyamatos vendég volt a TV és rádióműsorokban, több egyetemen volt óraadó tanár, ráadásul szinte nem volt olyan fontos külföldi (különösen orosz és lengyel) tolmácsolási feladat, melyet nem őrá bíztak volna. Gyakorlatilag a legfelsőbb körök állandó tolmácsának számított a diplomáciai életben.

hirdetés

Ráadásul – bár felesége korábban depresszióban szenvedett – magánélete is teljesen rendben volt. Kiválóan nevelte 17 éves fiát és remek férjnek is számított (legalábbis semmilyen bizonyíték sem támasztja alá ennek ellenkezőjét). Minden a legtökéletesebben alakult számára, amikor egy napon kapott egy megmagyarázhatatlan telefonhívást a pesti irodájában, mely után nem sokkal a térdig érő Balatonban találtak rá holtan.

Mi történt 1983. március 9-én?

Elbert a Színházi Intézet igazgatói irodájában végezte napi teendőit, amikor titkárnője fél tízkor egy telefonhívást kapcsolt be neki. A beszélgetés alig fél percig tartott, és utána a férfi azonnal, mindenét (még a legfontosabb noteszét is) hátrahagyva kiviharzott a helyiségből. Titkárnőjének csak annyit mondott, hogy hamarosan visszajön és üres kézzel(!) távozott. A rendőrségi vizsgálat szerint ezután a Magyar Rádióba sietett, ahol felvette esedékes 1050 forintnyi honoráriumát, majd a Déli pályaudvaron oda-vissza jegyet vásárolt Siófokra.

Elbert János (középen) egy interjú közben. 1965. Fotó: Fortepan/Hunyady József

A vonaton tudta meg, hogy Lepsénynél vágányjavítás miatt nem jár a vonat, így pótlóbuszra kellene szállnia. Elbert a kalauz elmondása szerint ekkor azonnal aziránt érdeklődött, hogy így várhatóan mikor érkezik Siófokra. Amikor megtudta, hogy nem valószínű az egyórás érkezés, nagyon komor és feszült lett. Lepsénynél nem is szállt fel a buszra, hanem taxit fogott és a siófoki Bányász üdülőhöz vitette magát. A sofőr vallomása szerint ekkor már egy papírba csomagolt dosszié féleséget szorongatott a kezében, és több ízben is az órájára nézett.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A leghírhedtebb magyar hóhér, aki Szálasi Ferencet, Rajk Lászlót és Nagy Imrét is kivégezte

Bogár János több ezer halálos ítéletet hajtott végre. Minden kivégzés előtt közölte, hogy „Nem én, hanem a Törvény!”
Tóth Noémi írása, fotó: Servicelinket képe a Pixabayen - szmo.hu
2021. március 01.

hirdetés

Ha létezik össznépileg megvetendő szakma, az a hóhér: az emberi élet hivatásos kioltói a XIII. században kezdték meg munkájukat Európában. A középkorban a mesterség apáról fiúra szállt, a leánygyermekek pedig csak hóhérral házasodhattak, fenntartva a hagyományt. Az újkorra azonban megunták a rendszeresen megalázott családok az őket ért bánásmódot, és onnantól titkolták a valódi munkájukat, még a közeli rokonok sem tudtak a valódi kenyérkeresetükről. Ebből következett, hogy az addig cirkuszi látványossággal felérő össznépi kivégzések szűkkörűvé váltak.

Magyarországon a gyepmesterek, azaz sintérek mellékfoglalkozása volt a kivégzés a 19. századi igazságügyi reformig. Az 1878-as Csemegi-kódexben már csak a király elleni felségsértés és gyilkosság vádjában volt engedélyezett a halálbüntetés, és a hóhéri munkakört átnevezték állami ítéletvégrehajtónak (körülbelül olyan felhanggal, mint amikor higiéniai menedzsernek hívják a vécés nénit).

Az első ilyen ítéletvégrehajtó, aki már állandó illetményt kapott az államtól, Kozarek Ferenc volt, aki majdnem húsz évig űzte mesterségét.

De hogyan történt egy akasztás, amely a leggyakoribb kivégzési módszer volt? A kötél csomózása mindig a hóhér feladata volt, hogy biztosan jól szoruljon a bűnös nyaki ütőerére, amikor meghúzták a kötelet. Az akasztáshoz legalább két ember kellett: egy, aki a kötelet kezelte, és egy másik, aki az elítélt lábait húzta lefelé, melynek következtében akár ijesztő mértékben, 15-20 centimétert is megnyúlt a test.

Amint az áldozat elájult, elhangzott a „le!” vezényszó, majd az elítélt bokájára kötött kötelet (amely az oszlop alján levő, csigán átvont kötéllel állt összeköttetésben) meghúzták. Ekkor a bakó felmászott a létrára, az elítélt feje tetejét és állát közrefogta a tenyereivel, előrenyomta az egész fejet, és kitekerte az elítélt nyakát. Utána az ítéletvégrehajtó alulról támasztotta az elítélt állát, nehogy kiessen a nyelve, valamint hüvelykjével lent tartotta a szemhéjait. Amikor beállt a halál, a hóhér lejött a létráról, és közölte az ügyésszel, hogy „teljesítettem kötelességemet!”.

hirdetés

Egy 17. századi eperjesi iratból – amelyet a katonaságnál, az igazságszolgáltatásban dolgozóknak készítettek – kiderül, hogy mennyi fizetséget kapott egy hóhér egy-egy kínzásért vagy kivégzésért. Egy kínzásért 1 forint, lefejezésért és megégetésért 16 forint, kerékbetörésért és kikötésért pedig 18 forint ütötte a markukat. A legdrágább luxus-szolgáltatásnak 24 forintért a felnégyelés és a karóba húzás számított.

A leghírhedtebb magyar hóhér Bogár János főhadnagy volt, akinek a második világháború után bőven akadt tennivalója: csak az első három évben több mint háromezer embert akasztott fel. A magyar kommunista igazságszolgáltatás állami ítéletvégrehajtóját mindenki felismerte fekete ruhájában és fekete puhakalapjában.

Olyan neves történelmi személyiségek vére tapad a kezéhez, mint Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezető, Rajk László kommunista belügyminiszter vagy Nagy Imre volt miniszterelnök. De nemcsak a politikai elit tagjainak életét oltotta ki, hanem brutális bűnözőkét is. Ilyen neves eset volt például a Ladányi Piroska-ügy: a húszéves lány édesanyjával – pusztán perverzióból és haszonszerzésből – törökszentmiklósi házukban ölt gyermek- és fiatalkorú lányokat.

Bogár Jánosnak az ország összes börtönében volt munkája, és számtalan szóbeszéd keringett róla. Az a hír járta, hogy minden kivégzés előtt közölte az elítélttel, hogy „nem én, hanem a Törvény!”, és az a furcsa szokás is elterjedt róla, hogy az akasztások után odament a holttesthez, a középső ujjával egy mozdulattal lepattintotta a mellkasáról a gombokat, és teátrálisan széttárta az inget, hogy az orvos megbizonyosodhasson a halál beálltáról.

1961-től már részletesen szabályozták a halálbüntetés kiszabásának feltételeit, végül Magyarországon az utolsó halálbüntetésre 1988. július 14-én került sor. Ekkor a 27 éves Vadász Ernőt akasztották fel, méghozzá különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt.

Pradlik György végezte ki az elítéltet, aki még egy interjút is adott 2009-ben, megmutatva a riportban csomózási módszerét. Pradlik 12 éven keresztül látta el ezt a munkakört úgy, hogy senkinek nem fedte fel kilétét, és eleinte börtönőrként dolgozott, csak megörökölte ezt a feladatot, miután az akkori hóhér elhunyt.

Az utolsó magyar hóhért bántja, hogy eltörölték a halálbüntetést, mert szerinte aki bűnös, az igenis bűnhődjön. Ahogy mondja, „azokat a bűnöket, amiket egyes emberek elkövetnek, még az Úristen sem tudja megbocsátani.” Tőle tudni azt is, hogy mivel ezeket a feladatokat ép ésszel és gyomorral nehéz véghezvinni, az ítéletvégrehajtók közt szokás volt lehúzni egy-két felest a kivégzések előtt, sőt, néha az elítélteknek is megengedték, hogy igyanak valamennyit.

1990-ben hivatalosan is leáldozott a hóhér-szakmának: a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága törvénybe iktatta, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes. Ettől még időről-időre fellángol a morális társadalmi vita a téma kapcsán.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Hitler gyerekkoráról tudhatunk meg új részleteket az apja leveleit összegyűjtő könyvből

Alois Hitler nagy szerepet játszott a fia pszichéjének eltorzulásában.
Fotó: British Pathé/YouTube - szmo.hu
2021. február 24.

hirdetés

31, eddig ismeretlen levél bukkan fel Adolf Hitler apjától egy most megjelent könyvben, amiből többek közt az is kiderül, hogy a diktátor haldokló édesanyját egy zsidó orvos kezelte - írja a Daily Star.

A “Hitler apja: hogyan lett a fiúból diktátor” című könyv szerzője, az osztrák Roman Sandgruber amellett érvel, hogy Alois Hitler nagy szerepet játszott a fia pszichéjének eltorzulásában.

Alois Hitler, egy oszták vámellenőr Josef Radlegger útépítőmesterrel levelezett. A levelek Radlegger dédunokájának tulajdonát képezték, mindössze 5 éve kerültek a történészhez, most publikálják őket először.

Adolf Hitler 1889-ben született, Braunau am Inn városában. Anyja, Klara Plötzl az apjának harmadik – a férfinél jóval fiatalabb – felesége volt. A könyvből az is kiderül, Hitler később valószínűleg igyekezett eltitkolni, hogy családja valamikor egy zsidók tulajdonát képező ingatlanban élt Urfahrban, a Duna-menti Linz városában.

Hitler 1902-ben vesztette el apját, míg anyja 1907-ben halt meg. Három évtizeddel később Hitler a világ legvérengzőbb konfliktusának kirobbantója, és a zsidók millióinak életét követelő Holokauszt felelőse lett.

hirdetés
“Ez a 31 levél minden eddiginél pontosabb képet ad Alois Hitler személyiségéről, ami nagymértékben hatott a fiatal Adolfra. Sokat felfed a Hitler család hétköznapi életéről is, amit eddig mítoszok, kitalációk és feltételezések öveztek” - írja a könyvet kiadó Styria Books. A szakértők szerint már most számolhatunk vele, hogy a könyv tartalmából film készülhet.

Egy kritikus, Alexandra Föderl-Schmid azt is kiemelte a Süddeutsche Zeitungban, hogy “Hitler, aki olyan nagy hangsúly fektetett az árja származásra, családfája alapján maga sem felelt meg ezeknek a feltételeknek".

“Rengeteg könyv és film készült már Hitler sofőrjéről, orvosáról, titkárnőjéről, de az apjáról eddig szinte nem is voltak forrásaink” - tette hozzá Föderl-Schmid.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” – így indult a spanyol pancserpuccs, amit a király és a hadsereg fojtott el

Ez volt Nyugat-Európában a második világháború óta a második katonai hatalomátvétel-kísérlet, de - ellentétben a görög „fekete ezredesek” 1967-es puccsával, - ez nem járt sikerrel.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2021. február 22.

hirdetés

Alig telt el fél évtized Francisco Franco tábornok fasisztoid diktatúrájának vége és a demokratikus folyamat kezdete óta, kis híján ismét a fegyveres erők vették át az uralmat Spanyolországban. A döntő válasz azonban éppen attól érkezett, akit a „caudillo” utódának nevezett ki, de aki letért nevelője útjáról.

„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” Mindez a spanyol parlament, a madridi képviselőház emelvényéről hangzott el, a csendőrség, a Guardia Civil alezredese, Antonio Tejero Molina ordított így. 1981. február 23-át írtunk. A kortársak agyába minden bizonnyal beivódott az a természetesen World Press Photo-győztes hírkép, amelyen a háromszögletű kalapot viselő Tejero fegyverrel hadonászik a képviselőkkel szemben. Ez volt Nyugat-Európában a második világháború óta a második katonai hatalomátvétel-kísérlet, de - ellentétben a görög „fekete ezredesek” 1967-es puccsával, - ez nem járt sikerrel.

Tejero és cinkosai jól választották meg a pillanatot, mert valamennyi képviselő jelen volt: ekkor került sor az új, Leopoldo Calvo-Sotelo kormányának bizalmi szavazására. Calvo-Sotelo azt az Adolfo Suárezt váltotta fel, akit egy évvel Franco halála után, 1976-ban nevezett ki I.János Károly király és aki, meggyőződéses francóista létére levezényelte Spanyolország demokratikus intézményi átalakulását.

Az ő miniszterelnöksége alatt legalizálták az összes pártot, és tartották meg 1977-ben az első általános választást, amelyen az általa vezetett Demokratikus Centrumunió győzött. Suárez azonban 1981-ben saját pártján belül elvesztette a bizalmat, lemondott és külön pártot alapított.

Február 23-án délután Tejero mintegy 150 csendőr és katona élén betört az ülésterembe. Felszólításukra a képviselők azonnal lebuktak a székük alá. Három kivétel volt csupán: maga Suárez, Manuel Guitérrez Melado tábornok, aki azonnal felszólította a betolakodókat, hogy tegyék le a fegyvert, és Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, aki közölte: állva akar meghalni hazájáért. A puccsisták őket azonnal közrefogták, majd Felipe Gonzálezzel, a szocialista párt vezetőjével és helyettesével, Alfonso Guerrával együtt különválasztották őket. A jelenetet egy tv-kamera rögzítette, amit a támadók elfelejtettek kikapcsolni.

hirdetés
Tejerónak nem ez volt az első akciója a születő spanyol demokrácia ellen. 1977-ben, amikor kinevezték a baszk Guipúzcoa tartomány csendőrparancsnokának, közölte a belügyminiszterrel, hogy ellenzi a baszk autonomisták zászlajának a legalizálását. Büntetésből áthelyezték Malagába, ott azzal tűnt ki, hogy brutálisan fellépett egy engedélyezett kommunista tüntetéssel szemben.

Ennek ellenére Tejerót meghagyták a Guardia Civil kötelékében. Ezt arra használta ki, hogy 1978-ban összeesküvést tervezzen Galaxia fedőnéven a teljes kormány elrablására I.János Károly külföldi utazása idején. Egy rendőr azonban feljelentette, Tejero haditörvényszék elé került, de megúszta hat hónapi és egy napi börtönnel, mivel a terv a bírák szerint nem volt több „kávéházi fecsegésnél”. Így továbbra is a csendőrség tisztje maradt és a valenciai katonai körzetbe vezényelték alezredesi rangban.

Tejero itt dolgozta ki második államcsíny-tervét Jaime Milans del Bosch tábornok, a katonai körzet parancsnoka cinkosságával. A 65 éves francóista tábornok a 2. világháború idején a keleti fronton szolgált a náci haderőket támogató spanyol Kék Hadosztály tisztjeként, még Vaskereszttel is kitüntették. Mivel a Caudillo halála után is hű maradt annak eszméihez, leváltották a Brunete elit páncélos hadosztály éléről, amely Madrid mellett állomásozott. Valenciában azonban háborítatlanul tervezhették a puccsot Tejeróval.

Programjuk egyszerű volt: feloszlatni minden pártot, szakszervezetet, felfüggeszteni a sztrájkjogot, a különböző kormányzati és igazságszolgáltatási intézményeket. Milans del Bosch-nak szánták a teljhatalmú kormányzó tisztségét.

A Franco halála utáni légkör kedvezőnek tűnt a puccsisták számára. Az új, demokratikus politikai hatalom még ingatag volt, a gazdaság stagnált, a diktatúra megszűnésével erősödtek az egyes régiók, főleg Baszkföld és Katalónia autonómia-törekvései. A politikai indíttatású terrorizmusnak 1980-ban több mint 600 halálos áldozata volt. A rendőrök körében is nagy volt az elégedetlenség: egyrészt a baszk ETA merényleteinek gyakori célpontjai voltak, másrészt viszont vihart kavart egy börtönben kihallgatás közben meghalt ETA-tag, José Arregui ügye. Miután Suárez kormányfő letartóztatta a gyanúsított rendőröket, azonnal lemondott a rendőrség főparancsnoka, több közvetlen beosztottja, és közel 200 nyomozó is kilépett a testületből.

Nem volt jobb a helyzet a hadseregben sem. Már 1977-ben lemondott Pita da Veiga admirális, tengerészeti miniszter, tiltakozásul a kommunista párt legalizálása ellen, amelyet egyébként a vezérkar is ellenzett. Az elnéző magatartás, amelyet a katonai bírák Tejeróval szemben is tanúsítottak, bátorította azokat, akik szerették volna visszafordítani a demokratikus folyamatot. 1981 elején Fernando Mendivil tábornok az El Alcázar című jobboldali lapban egyenesen felkelésre szólított fel, hogy felszámolják a „széteső államot”. Ezek után nem meglepő, hogy még Alfonso Armada y Comin tábornok, akit pedig a király bizalmasának tartottak, szintén csatlakozott az összeesküvéshez, amelyet Duque de Ahumadáról, a csendőrség alapítójáról neveztek el.

A 61 éves tábornok a polgárháborúban a falangisták oldalán harcolt, és a Kék Hadosztállyal részt vett Leningrád ostromában. Később katonai iskolák instruktoraként tanítványai között tudhatta a fiatal János Károlyt, az 1931-ban trónfosztott XIII. Károly unokáját, akit Franco 1969-ben jelölt ki utódának az akkor uralkodó nélküli királyságban.

Amikor a herceg 1975 novemberében elfoglalta Spanyolország 45 éve üres trónját (bár nem koronázták meg), Armada a titkára lett. 1981 elején Lerida katonai kormányzója volt, és a hadsereg vezérkari főnökének helyettese.

Vajon miből gondolhatta, hogy a parlamenti demokrácia és a nemzeti megbékélés hívének mutatkozó királyt maguk mellé tudják állítani a puccsisták? Tejero letartóztatása után ugyan próbálta az uralkodó párt belerángatni az ügybe, azt vallotta például, hogy Zsófia királyné egyenesen így könyörgött Armadának: „Alfonso, te vagy az egyetlen, aki megmenthet minket a katasztrófától’.

Bár a tábornok a puccsisták mellé állt, más célok vezérelték, mint Tejerót és Milans del Boscht. Ez utóbbiak a francóista rendszert akarták visszahozni, Armada viszont egyfajta „spanyol De Gaulle” szerepében látta magát, akinek a személye biztosítja a nemzet egységét az újjáépítésben. E félreértésnek komoly következményei lettek az összeesküvőkre nézve.

Tejeróék, miután elfoglalták a Cortés alsóházát, az események folytatását várták. Ez nem is késett: Valenciában Milans de Bosch, miután értesítették „az akció végrehajtásáról”, az utcára vitte harckocsijait és 11 pontos kiáltványban nyilvánosságra hozta céljait.

Szerette volna újra eljátszani azt az 1936. júliusi jelenetet, amikor a Spanyol-Marokkóból elindított nacionalista felkelés polgárháborúba sodorta az országot.

Madrid azonban nem lázadt fel: a Brunete hadosztályból mindössze 13 harckocsi vonult a Cortés épületéhez, alig száz emberrel. Közben Armada megjelent a képviselőház üléstermében, és felsorolta a megdöbbent Tejero előtt a leendő kormánytagok nevét. Még két kommunista is szerepelt közöttük, az egyiket a tábornok munkaügyi, a másikat gazdasági miniszternek szánta.

A puccsisták dilettantizmusát jól jellemzi, hogy még a parlamenti telefonvonalakat sem vágták el, így a királyi palota első kézből értesült az események alakulásáról. I. János Károly gyorsan döntött: neki kell garantálnia a demokratikus intézményeket. Felöltötte hadsereg-főparancsnoki egyenruháját, és február 24 hajnali 1 órakor alig másfél perces, de egyértelmű tv-beszédet mondott.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Itt újítják fel a legendás 424-es gőzmozdonyokat is – a MÁV gőzösműhelyében jártunk

A közel 120 éves Istvántelki Főműhelyben elszeparált 4000 négyzetméteren elterülő gőzösműhelyben tucatnyi olyan szakember dolgozik, akik még gőzmozdonyok javítására specializálódtak. Képriportunk az ő munkájukat mutatja be.
Markovics Z. Kristóf - szmo.hu
2021. március 02.

hirdetés

Nemcsak az olaj, hanem a vasúttörténelem romantikája is áthatja a legendás helyiség levegőjét. Az Istvántelki Főműhely gőzösműhelyében jártunk.

A MÁV Rail Tours Kft-hez tartozó műhelyben Holcsik Ferenc vasúti szakreferens vezet körbe. Megbámulhatjuk nemcsak a jelenleg felújítás alatt álló három gőzmozdonyt, nevezetesen a 269-est és a két 424-est, hanem a mellettük zajló munkálatokat is - legyen az akár forgóvázcsere, forgácsmunka, látványos hegesztések - vagy a több évtizede a falakon lógó régi mozdonyok tervrajzait.

A műhelyben található gőzmozdonyok felújított állapotukban nosztalgia-szolgálatokat látnak majd el a vaspályákon.

A közel 120 éves Istvántelki Főműhelyben elszeparált 4000 négyzetméteren elterülő gőzösműhelyben tucatnyi olyan szakember dolgozik, akik még gőzmozdonyok javítására specializálódtak. Képriportunk az ő munkájukat mutatja be.

A műhelybe belépve egyből feltűnik a kép baloldalán látható klasszikus blokkoló óra, amivel a békedidőkben kellett egy karton behelyezésével a munkakezdést, illetve befejezést regisztrálni.

A felújításra váró, egykor tehervonati szolgálatot ellátó, Bécsújhelyen gyártott 269-es gőzmozdony az egyetlen megmaradt példány a sorozatból, és egyben az egyik legrégebbi, fennmaradt típus 1870-es gyártási évével: világszerte kuriózumnak számító gőzmozdonyról van szó.

hirdetés

Holcsik Ferenc vasúti szakreferensként többek között a műhelyben dolgozók továbbképzéséért is felel, pályája elején számos dízel, villamos- és gőzmozdony típusvizsgáját is megszerezte, a vasút csínját-bínját behatóan ismeri.

Takács György szerkezetlakatos egy hegesztésen dolgozik éppen - állítása szerint napjainkban alig akadnak már olyan érdeklődők, akik az ő szakmáját választva hajlandóak lennének „bebújni” egy gőzmozdony kazánjába.

A huszonhárom éves Klinger Ádám a műhely, és egyben az ország egyik legfiatalabb, gőzmozdonyokra specializálódott vasúti járműszerelője.

A forgácsasztalnál dolgozó Biriszló Zsolt épp egy, a 424 009-es gőzöshöz szükséges csatló munkálatain dolgozik. A csatló a gőzmozdonyok vezérművének egyik nélkülözhetetlen alkatrésze: ennek segítségével (is) lendül mozgásba a mozdony.

Az ún. Schlieren-személykocsi egyik forgóváza a levegőbe emeléskor egy kétszer tizenöt tonnás daru segítségével, ami által a szakemberek ki tudják emelni többek között a tengelyeket is. Ezeket a forgóvázakat kilenc évente kell átvizsgálni.

Ádám épp az ún. támrúdhoz szükséges elemet vág le, ez a kis rúd a gőzmozdony tűzszekrényét és állókazánját fogja össze.

A macskák természetesen egy gőzösműhelyből sem hiányozhatnak: egyikük a MÁV ikonikus, 424 247-es „Bivaly” becenevű gőzmozdony hosszkazánjánál pózol a magasban.

A műhelyben dolgozó Szentesi-testvérek a Schlieren-személykocsi forgóvázát a javítási munkálatok miatt szó szerint darabra szedték: a kiemelés után a forgóváz tengelyét is egyenként szerelték ki a váz alól.

A falakat díszítő különböző gőzösöket felvonultató megkormosodott, kiszedett cikkek, fotók is elmaradhatatlan illusztrációi az óriási műhelynek.

Elhagyva a gőzösműhelyt, odakint az 1890-es évek elejéről származó 204-es sorozatú, becenevén „Annamari” gyorsvonati gőzös pihen a főműhely tolópadján, várva többi idős társához hasonlóan az üzembe állást.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: