Magyar származású királyné alakította át Skócia történetét
Hazatértükkor a Bölcsek Tanácsa a fiatal Edgárt bízta meg azzal, hogy álljon ki Hódító Vilmossal szemben. Ám a harc reménytelen volt. Edgár anyjával és testvérével Margittal Skóciába menekült, ahol III. Malcolm uralkodott. A skót király kétszer is befogadta a menekülő családot, másodszor azonban Ágota és gyermekei már nem tértek vissza Angliába.
Azt nem tudni, hogy Skóciába, vagy a kontinensre indult Edgár anyjával és testvérével, de egy legenda szerint egy vihar Skócia északi partjaira sodorta őket, és Dunfermline-ben értek partot, ahol a skót király élt. Az öblöt, ahol végül kikötöttek, ma is Szent Margit Reményének hívják.
A lány ekkor már 20 éves volt. Malcolm viszont 40, az élet pedig igen primitív volt a skót településen. A király írástudatlan volt, és vad szokásai voltak, bár egyes feljegyzések szerint jó szándékú volt. Nagyon vonzódott Margithoz, aki azonban inkább kolostorba szeretett volna menni. Végül a barátai és családja nyomására férjhez ment Malcolmhoz 1070-ben.
Életrajzírója, a bencés Turgot, aki egyben gyóntatója is volt, számos történetet írt le a királynéról.
Margit, akit neve alapján (maragon – görögül gyöngyöt jelent)
Skócia Gyöngyének is neveztek, alaposan megváltoztatta az udvart, a férjét, és a vallási életet is.
Skócia királynéja nagy hatással volt férjére is. Életrajzírója szerint: "Malcolm a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki még nemesebb volt bölcsességében és jámborságában... Hatására a király elhagyta vad szokásait... Egész környezete megváltozott Margit körül... Előtte többé egy durva szót ki nem ejtettek."
A skót nép szerette és tisztelte, mert Margit templomokat, kolostorokat építtetett, és a szenvedőkön igyekezett segíteni, az elesetteket támogatta, a betegeket gyógyította. Az embereket hitük gyakorlására és zarándoklásra buzdította. Ingyen hajókat és szállást biztosított nekik, hogy eljussanak a kegyhelyekre.
A Forth Bridge két oldala a mai napig őrzi nevét, a North és South Queensferry is rá emlékeztet.
Feljegyezték róla, hogy Ionában volt egy kolostor, mely a svédek fennhatósága alatt rommá vált. Malcolm király visszaszerezte a szigetet, Margit pedig újjáépítette és benépesítette a kolostort, amely a mai napig áll, és ősi iratokat őriznek falai között.
De Margit foglalkozott az egyházi élettel is, zsinatot hívott össze, hogy megújítsák az egyház életét.
Mindezek után érthető, hogy a krónikák szerint nem volt nála szebb jellem „minden tisztaság és szentség inkarnációja volt”.
- Edvárd (1093. november 13-án apjával együtt halt meg az alnwicki csatában)
- Edmund (1070 körül - 1097 után)
- Etelred, dunkeldi apát lett
- Edgár (1074 körül - 1107. január 11.), Skócia királya volt 1097-től 1107-ig, nőtlen maradt
- Sándor (1078 körül - 1124. április 23.), I. Sándor néven Skócia királya volt 1107-től 1124-ig, 1107 körül feleségül vette a Normandiai Szibillát, gyermekük nem született, egy törvénytelen fia volt, Máel Coluim
- Edit (1080 körül - 1118. május 1.), Matilda néven I. Henrik angol király első felesége lett, négy gyermeket szült
- Mária (1082-1116), III. Eusztász boulogne-i gróf felesége lett, egy leányt szült, Matildát, aki 1125-ben a későbbi István angol király felesége lett
- Dávid (1083 körül - 1153. május 24.) Skócia királya volt I. Dávid néven 1124-től 1153-ig, az özvegy, háromgyermekes Matilda huntingdoni grófnőt vette feleségül, négy gyermeke lett
Margit utolsó napjait az edinburgh-i várban töltötte. Egy kicsiny házban lakott, mely a normann építészet kis remeke volt.
Margit Edinburgh-ban halt meg, három nappal élte túl férje és legidősebb fia halálát, akik az angolok elleni csatában estek el. A drámai hírt másik fiának kellett elmondania.
A nép szentként tisztelte Margitot, végül 1261-ben avatták ünnepélyesen szentté.
Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba vitték, majd később visszakerültek Skóciába végső nyughelyükre, Dunfermline-be, az általa alapított bencés kolostorba, férjével, fiával és más skót királyokkal és főnemesekkel együtt.
Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék oda Margit mellé. Végül így tettek és folytathatták útjukat.
A nép szerint ez is bizonyítja, hogy Margit megszelídítette és szentségben is maga mellé vette Malcolmot. Így a "Véreskezű" Malcolm és Skóciai Szent Margit közös sírban pihenhet azóta is.
Szent Margit ünnepét 1673-ban vették föl a római naptárba, június 10-re, majd 1969-ben november 16-ra helyezték át.
Szent Margit halálának 900. évfordulóján Dunfermline-ben egy kórházkomplexumot adtak át, mely az ő nevét viseli.
Dunfermline ma is legismertebb nevezetessége a város központjában magasodó apátság, amely a régi királyi lakosztályok és a kolostor romjai mellett található. A szentély felöli végénél a kertben egy nagy méretű kőlap látható, ez alatt nyugszik a királyné. Az apátság üvegablakai a királyné életét mutatják be.
Megfordult itt skóciai körútja során Kossuth Lajos is, hogy tisztelegjen a híres és szeretett Margit emléke előtt.
Nem messze az apátságtól, pár perces sétával érhető el a St Margaret’s Cave. Ez egy barlang, ahová Margit szívesen vonult el imádkozni. A hely ma is áll, egy kis kőépületből lehet lejutni az imahelyre, ahová legfeljebb húszan férnek el egyszerre.
Skócia védőszentjének emléke ma is frissen él. A síron most is friss virág van, és a helyiek is szeretettel beszélnek róla, szívesen mesélnek a történetéről.
A Dunfermline Abbey Skócia egyik legfontosabb kultikus helye. Már a 12. században állt itt egy román stílusú templom. Később ennek helyén alapította az apátságot Dávid, Skócia királya 1128-ban. 1300-as években az épület egy része leégett. A 16. században a reformáció idején megrongálódott, de a hajó részt sikerült megmenteni. A 19. században némileg átépítve újra megnyitották. Az apátság mellett álló, ma már romos palota maradványai szintén láthatók.
Az apátság és az imahely is látogatható, de nyári-téli nyitva tartással, ezért érdemes előzetesen tájékozódni.
Pittencrieff Park
Az apátság mellett található parkot Andrew Carnegie hozta létre. 1902-ban vásárolta meg ezt a területet majd következő évben ünnepélyesen átadta a város lakóinak. A parkot a meglévő értékek megtartása mellett alakították ki hangulatos pihenő, sétáló hellyé, méltó módon a szomszédságában található híres történelmi emlékekhez.
A parkban egy 17. századi ház áll, melyet Sir Alexander Clerk of Pittencrieff építtetett és ma múzeumként szolgál. A vadregényes erdős területen romantikus hidak alatt egy patak folyik, több kisebb vízeséssel. A sétányokon mókusok ugrálnak és lesik a finom falatokat.
Egy kicsit távolabb üvegházak, szépen gondozott virágoskertek, lugasok találhatók. A gyerekeknek több játszóteret is létesítettek, és a jelek szerint a kutyásoknak is kedvenc helye a park, ahol rendezvényeket is szoktak tartani.
