MÚLT
A Rovatból

Koponyalékelés, vasbabona és részleges lótetem – őseink temetkezési szokásai

A magyarok a honfoglalás korában is tisztelettel temették el halottaikat és volt másvilágképük. Mai szemmel nézve azonban szertartásaik között voltak furcsa, sőt brutális szokások is.

Link másolása

A halál az egyik legalapvetőbb kérdés, amely foglalkoztatja az emberiséget, és minden népnek megvannak a maga szokásai, hogy hogyan vesznek búcsút szeretteiktől. Egy főleg Árpád-korra specializálódott szaktekintélyt, Dr. Langó Péter történész-régészt kérdeztük elődeink egykori tradícióiról.

– A honfoglaláskori magyarok hogyan temették el a halottaikat?

– Az Árpáddal a 9. század végén a Kárpát-medencébe költöző magyarok általában többsíros temetőkben, aknasírokba helyezték el szeretteiket. A halottakat nem égették el, hanem lepelbe csavarva vagy koporsóba helyezve, ruhába felöltöztetve temették el. A ruháin kívül bizonyos esetekben vele temethették ékszereit, használati tárgyait, vagy – férfiak esetében – a fegyvereit is. Számos esetben ételt is helyeztek a sírba. Erre utalnak a sírokból előkerült edények, amelyek tartalmaztak is valamit, leggyakrabban báránycsontot. Bizonyos esetekben pedig egy ló maradványait is a sírba tették.

– Mármint megölték a lovát, hogy együtt temethessék el az elhunyttal?

– Azt nem tudjuk, hogy az elhunyt saját lovát ölték-e meg, hiszen egy nagyállattartó, szállásváltó, pásztorkodó közösségnél, mint amilyenek a korai magyarok voltak, több ló is volt egy családban.

Tény, hogy megöltek egy lovat a temetési szertartás során. Azonban nem az egész lovat helyezték a sírba, hanem csak a lenyúzott lóbőrt, amelyben benne hagyták a koponyát és a lábszárakat a patákkal. A ló többi részét minden bizonnyal elfogyasztották a halotti tor részeként.

Előbb a halottat helyezték a sírba, és csak utána tették bele a részleges lótetemet. Azt feltételezik a tudósok, hogy szorosabb kapcsolat volt a hátas és az elhunyt között (például a kedvenc lova lehetett), ahogy a népmesék táltosainak is a gazdáikkal. Azt azonban, hogy pontosan miért azt a lovat tették a halott mellé, amelyiket, nem tudjuk.

– Milyen félelmek játszottak szerepet a temetkezéseknél?

– Számos temetkezés esetén előfordult, hogy a halottat zsugorított pózba, vagy hanyatt fektették a sírba. Olyan sírokat is ismerünk, ahol az egyik, vagy másik végtag hiányzik. Ezekben az esetekben feltételezték a szakemberek, hogy a halottól való félelem játszott közre az ilyen rendellenes temetkezések kialakításánál. Megkötözték a halottat, vagy hassal előre helyezték a sírgödörbe, nehogy visszatérjen.

A fegyverek kapcsán pedig a vasbabona merült fel. Alapvetően fegyvert szinte kivétel nélkül férfi síroknál találunk meg, bizonyos esetekben viszont előkerülhetnek ilyen tárgyak gyermek és női sírokban is. A női sírok esetében ilyen jellegű emlék sírba helyezését az esetleges vasbabonával, rontás elleni védekezéssel magyarázták a kutatók, míg a gyermeksírok esetében feltételezhető, hogy fiúgyermek volt a halott, tehát a tárgy egyfajta identitásjelölő szereppel rendelkezhetett. Kifejezték az elhunyt nemét és azt, hogy harcosként tekintett magára, illetve és így tekintették őt a családtagjai is. A vaseszközöknek a néprajzi elgondolások szerint különleges szerepet tulajdonítottak. Azt feltételezték, hogy ha ilyen vaseszközt, például sarlót helyeznek a halottra, akkor az megakadályozza a halott visszatérését.

– Milyen mai szemmel nézve szokatlan hiedelmek kapcsolódtak még a temetkezéshez vagy a halottakhoz?

– A 10. századi magyarok hiedelemvilágát nem ismerjük. Mindössze annyi áll rendelkezésre, hogy a honfoglalás előtt íródott muszlim források úgy emlékeznek meg a magyarokról, hogy azok „tűzimádók” és „bálványimádók”. Mindez jobbára azt jelenthette, hogy nem a „könyv vallásait”, azaz a zsidó hitet, kereszténységet vagy iszlámot követik, hanem más idegen vallást. A kutatók feltételezik, hogy ez a hit leginkább a steppei népek úgynevezett tengrizmusával hozható összefüggésbe (lásd a magyar tenger szót). Ez a hit egy Tengri nevű, a korabeli török népekről szóló forrásokban szereplő főisten kultuszát jelentette.

A steppei életmód alapján a kutatók jelentős része azt is feltételezi, hogy a sámánokhoz hasonló mediátorok voltak a magyarok között is: a táltosok, akik az égi jeleket közvetítették az emberek felé, gyógyítottak, jósoltak. A temetkezés jellege biztosan jelentősen különbözött egy mai temetéstől. Elég talán csak arra gondolni, hogy lovat is helyeztek a sírba. Ahogyan fontos volt az is, hogy a halottaik maradványait lehetőség szerint a szállásterületen belül helyezzék örök nyugalomra.

– Hogyan kezelték a túlvilág kérdését, miben hittek őseink akkortájt?

– Először is érdemes különbséget tenni a transzcendens másvilág és a Szentíráshoz kapcsolódó túlvilág fogalma között. Számos olyan kognitív eleme van az egykori emlékanyagnak, amely minden bizonnyal a hiedelemvilággal hozható kapcsolatba. Az egyik ilyen lehetett a trepanáció, vagy más néven a koponyalékelés. Számos olyan sírt ismerünk, ahol a halott koponyájának tetején egy lyuk tátong. A sírok arról is vallanak, hogy ezek a lyukak nem feltétlenül okoztak halált. A műtéten átesett páciensek akár még évekig éltek nyitott koponyatetővel: a sebük nemcsak gyógyult, hanem megkezdődött a visszacsontosodás is, ami viszonylag hosszabb túlélés esetén következik be. A sebet valószínűleg bőrrel vagy fémlappal lefedték és tisztán tartották. Vannak olyan koponyaműtétek is, ahol nem fúrták át a csontot, csak egy mandula alakú mélyedést alakítottak ki rajta, ezek az úgynevezett jelképes trepanációk. A minden bizonnyal fájdalmas és sok kellemetlenséggel járó műtétekre számos példa van, és ezek elviselésének hátterében minden bizonnyal vallási képzetek is szerepet játszhattak.

Azt pedig, hogy a magyarok mit gondoltak a túlvilágról, még kevésbé tudjuk.

Mind a temetkezéseik, mind a krónikákban megörökített tetteik arra utalnak, hogy a magyaroknak volt másvilágképük, tisztelték rokonaikat, szeretteiket és illő módon temették el őket, nem bolygatva később sem sírjaikat. Szemben azzal, amit a Kárpát-medencében élt germán népek vagy az avarok műveltek, akik módszeresen kirabolták saját népük korábbi temetkezéseit is.

A halottak elhelyezése a honfoglaláskori magyaroknál tehát szabályos rendben történt, a sírokat nyugat-keleti tájolással, általában egymás közelében helyezték el, ahogy általában a temetők a mai napig kinéznek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: