Ciki vagy nosztalgia? – Klasszikussá vált emlékek a szocializmusból
Ahogy azt az elmúlt időszakban megszokhattátok, minden hétfőn a gyerekkorunk emlékeiből idézek fel néhány érdekesebbet ebben a rovatban. Foglalkoztunk már fotózással, zenehallgatással, filmezéssel, édességekkel és most olyan emlékeket próbálok felidézni, amelyekben szerintem nektek is részetek volt egykoron és máig emlékeztek rájuk.
Ebben a részben nem a tárgyak játsszák a főszerepet, hanem inkább az események, amelyeket gyerekként nagyon sokan átéltünk. Egészen biztosan kimarad majd egy-két érdekesebb dolog a felsorolásból, de ezeket ti is felidézhetitek kommentben.
A gyerekek általában örömmel várták, hogy ezen az avatáson átessenek. A tanáraink általában megkövetelték, hogy tudjuk a kisdobosok hat, majd később az úttörők tizenkét pontját is. Az általános iskola alsós évfolyamaira járók voltak a kisdobosok, míg a felsősök az úttörők voltak. Az öltözet ennek megfelelő volt.
A kisdobosoknak fehér ing, kék nyakkendő, síp és kisdobos öv, míg az úttörőknek fehér ing, piros nyakkendő, síp és úttörő öv volt az egyenöltözet.
A középiskolába lépve ennek a helyét a KISZ vette át, ami már egy teljesen más történet volt.
Az osztályokban a gyerekeknek kötelező jelleggel kellett őrsökbe csoportosulniuk. Az őrsök elég vegyes képet mutattak, hiszen a jobb és rosszabb tanulók egyaránt helyet kaptak a 10-12 fős csoportokban.
Az őrsök természetesen igyekeztek a legkiemelkedőbbek lenni, így tanulmányi versenyeken, szemétszedéseken, papírgyűjtéseken, sportversenyeken, kirándulásokon is együtt tevékenykedtek általában a gyerekek. Az egyes tevékenységekről írásos beszámolók is születtek, amelyek az őrsi naplóba kerültek be, szép rajzok kíséretében.
Arra nem emlékszem, milyen gyakorisággal, de őrsi gyűléseket is tartottunk, ami nálunk általában káoszba fulladt és poénkodásba, de más helyeken biztos komolyabban vették ezeket a kisdobos- és úttörőélethez tartozó feladatokat.
Ha jól emlékszem, már általános iskolában és később középiskolában is részt vettünk az őszi betakarítási munkákban, ami annyit jelentett lényegében, hogy a mi környékünkön egy hétig iskola helyett szüretelni jártunk valamelyik termelőszövetkezetbe.
Ezt akkoriban hatalmas bulinak éltük meg, hiszen nem kellett suliba menni, helyette szüretelhettünk, és bármennyi szőlőt megehettünk, és még egy kevéske pénzt is kerestünk a munkánkkal. Igen, pénzt is kerestünk, aminek egy része az osztálypénztárba került, míg egy másik részét mi kaptuk meg.
Ez egy tipikus win-win szituáció volt. A tsz-ek olcsó munkaerőt kaptak, aki leszedte a beérett gyümölcsöt, mi pedig néhány száz forinttal gazdagabbak lettünk.
Ez a három betű keveseknek mond már valamit, de aki a 70-es, 80-as években volt fiatal, az pontosan tudja, hogy ez bizony az Országos Sportnapok rövidítése volt. Az OSN egy rangos sporteseménynek számított, ahol az iskolák különböző tornához köthető formációs gyakorlatokkal mutatkoztak be. A mai napig pontosan emlékszem, hogy mi műanyag súlyzókkal végeztünk különböző mozdulatokat Lionel Richie Say you Say me című számára.
Általában a honvédelmi napok is az iskolai élettel estek egybe. A Magyar Honvédelmi Szövetség rendezésében zajló országos eseményt minden településen másképpen tartották meg.
Jellemzőek voltak a különböző akadály- vagy váltóversenyek, de ahol lehetőség nyílt rá, ott a gyerekek egy kicsit betekintést nyerhettek az MHSZ és a honvédség életébe is. Nálunk lehetett harckocsikba ülni vagy az MHSZ azóta tönkrement lőterén légpuskával célba lőni is.
Igazából ez egy érdekes rendezvény volt, ahol olyan világba nyerhettünk gyerekként betekintést, ami akkoriban számunkra kicsit elérhetetlen volt.
Nos, ebbe a részbe ennyi fért bele. Pedig lett volna még miről írnom bőven - elég, ha csak az osztálykirándulásokra, a gyárlátogatásokra vagy a minden iskolát érintő szemétszedésekre gondolok. Talán majd a következő részben ismét öt hasonló emléket idézek fel. Ehhez várom a ti ötleteiteket is kommentben.
