Jávor Pál izgalmakban bővelkedő, botrányos életet élt
Van, aki azt gondolja, csupán városi legenda, hogy Jávor Pál a halála előtt a kórházban cigányzenészek játszották el a nótáját. Pedig ez igaz. A színész szenvedélyesen és a maga teljességében élte meg az életet: a mélységeivel és a magasságaival együtt.
Már tizenéves korában öntörvényű és kalandvágyó volt. A két háború között Magyarország egyik legnépszerűbb színésze lett, és úgy élt, úgy viselkedett, mint a fékezhetetlen rocksztárok.
Az Aradon 1902-ben született Jávor Pál az első világháború alatt kiszökött a frontra, az édesanyja kerestette meg és vitette haza. 16 évesen az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka volt. A háború végén, miután az új Románia megalakult, kiutasíttatta magát az országból. A terve az volt, hogy Dániába megy, de Budapesten lekapcsolták, és a vonatjegyét érvénytelenítették. Így maradt a városban, és itt próbált szerencsét.
Eleinte nyomorgott, pályaudvaron, utcán aludt. A Színművészeti Akadémia egyik tanára, Pethes Imre színművész támogatta, Csortos Gyula pedig állást szerzett z ifjú Jávor Pál számára a Tháliában. Ám egy balhéja miatt – megverte a színházi titkárt -, kénytelen elhagyni Budapestet, ezért 1924 és 1926 között Székesfehérváron játszott. Ivott, dorbézolt, és annyira megbízhatatlannak számított, hogy a szerepeire rendszeresítettek egy beugrót, hogy legyen, aki helyettesíti, ha képtelen aznap színpadra állni. A botrányos életmód következménye az lett, hogy kizárták a színészek egyesületéből.
Szegedre hívta Tarnay Ernő, így pár évet ott töltött. Majd visszatért Budapestre, és ekkor indult be a karrierje: nem csak a színpadi, hanem filmes szerepeket kapott.
A vásznon először az 1929-ben készült Csak egy kislány van a világon című filmben tűnt fel, majd az első magyar hangos játékfilmben, A kék bálványban alakította a tönkrement és Amerikában szerencsét próbáló fiatal bárót. A következő emlékezetes alkotás, amelyben szerepelt, az 1931-es Hyppolit, a lakáj, minden idők egyik legsikeresebb és leghíresebb filmje. Ettől kezdve rengeteget forgatott egészen 1944-ig, amikor a nyilasok elől bujkált, majd német fogságban volt. Jávor Pál a filmjeiben rendszerint szenvedélyes, szókimondó, becsületes, hősies figurákat játszott, amolyan igazi férfit.
A magánéletét még mindig zűrös esetek tarkították. Annak ellenére, hogy Budapestre való visszatérése után találkozott élete nagy szerelmével, egy zsidó gyáros megözvegyült, kisgyermekes lányával, Landesmann Olgával, akivel közös otthont teremtett és valóban boldogan élt.
Jávor Pál egyik legnagyobb botránya 1934-ben volt. A Városligetben A cirkusz csillagai előadásán megütötte Winternitz Károly lótulajdonost, aki feljelentette őt a rendőrségen. Bár ez hatékony reklám volt az előadásnak, a színészt kártérítés megfizetésére kötelezték, és kéthavi fogházra ítélték – csak azért nem kellett ülnie, mert Wintermitz Károly nem akarta, hogy megbüntessék.
A második világháború alatt a villáját figyelte a rendőrség, mert tudták róla, hogy nem a Horthy-kormány támogatója. Nyíltan kritizálta a rendszert, otthonába baloldali vendégeket is meghívott. Amikor az egyik politikai balhéja miatt fél évre eltiltották a szerepléstől, először Agárdon, majd a saját nagykovácsi nyaralójában bujkált. Éppen pasaréti lakásába akart visszatérni, amikor a Gestapo elfogta. Először Sopronkőhidán raboskodott, majd a németek magukkal vitték Németországba. A családtagjai, kollégái semmit nem tudtak róla.
A háború végén, miután véget ért Budapest ostroma, a színészek sorszámmal ellátott igazolványt kaptak. Jávor Pál felesége azt kérte a Magyar Művészek Szakszervezetétől, hogy a 85-ös sorszámot hagyják szabadon a férjének – érezte, hogy vissza fog jönni.
1945 júniusában érkezett tőle levél, amelyben többek között azt írta, hogy már kiszabadították, és alig várja, hogy hazamehessen. „Könyörgöm, járjátok ki, hogy jöjjön értem valaki, és hadd menjek már haza. Ha nincs pénzed, menj el az Operába, nekem ott jár a fizetésem, és vegyél fel, amennyit tudsz. Remélem, nem nélkülözöl. Istenem, milyen boldog az, aki a levelet viszi hozzád, mert holnapután ott lehet köztetek.”
Jávor Pál hazatért, de abban sajnos nem volt köszönet, karrierje megtört, nem foglalkoztatták, így amikor 1946-ban egy turné miatt a családjával Amerikába ment, 11 évig maradtak. Ott is kudarcok érték, portásként dolgozott, a felesége a lemezeit próbálta eladni. A színész újra inni kezdett.
1957-ben végül hazatértek. Ám ekkor jött a következő csapás: kiderült, hogy gyomorrákban szenved. Jávor Pál többször feküdt a városmajori klinikán. 1959. május 12-én megműtötték. Augusztusban, halála előtt a Városmajor kertjében hófehér klinikai asztal mellett húzták utoljára legkedvesebb nótáit a budapesti cigányok. „A beteg, az egykori sármőr utolsó kívánsága az volt ugyanis, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette a főváros kávéházaiban és az Egyesült Államokban.”
A Farkasréti temetőben helyzték örök nyugalomra. Utolsó útjára tízezrek kísérték.
