Máig nem tudni, pontosan mi okozta Harry Houdini rejtélyes halálát
Budapesten született fiúból a világ legismertebb szabadulóművésze – Harry Houdini élete egyszerre hőstörténet, leleplező krimi és szerelmi dráma.
A történet ott kezdődik, ahol a legenda véget érni látszik: nem a wisconsini Appletonban, hanem Budapesten, 1874. március 24-én, ahol Weisz Erik néven látta meg a napvilágot.
A rabbi apa, Weisz Mayer Sámuel vezette család alig négy évvel később vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol a fiú már tudatosan építette amerikai identitását, olyannyira, hogy később gyakran állította, Appletonban született.
A felemelkedés motorja és élete végéig tartó partnere Wilhelmina Beatrice „Bess” Rahner lett, akivel 1894-ben, alig pár hetes ismeretség után házasodtak össze. A Coney Island-i varieték világában kezdték közös pályájukat egy „gondolatolvasó” számmal, amelynek titkos kódrendszere évtizedekkel később, Houdini halála után kapott drámai szerepet.
A kis színpadokról azonban hamar kitörtek. Houdini zseniálisan ismerte fel a média hatalmát: Európába utazott, és a „Bilincskirály” szerepében nyilvánosan hívta ki a helyi rendőrségeket, hogy zárják be a legbiztosabbnak hitt celláikba és bilincseikbe.
Ezt a hírverést vitte haza Amerikába, ahol hatalmas tömegek előtt, épületekről fejjel lefelé lógva, kényszerzubbonyba kötözve bizonyította, hogy számára nincs lehetetlen.
A nyilvános mutatványok után a színházi produkciók következtek, amelyek a szórakoztatóipar csúcsát jelentették. Leghíresebb száma a Kínai vízi kínzókamra volt, ahol egy vízzel teli, lelakatolt üveg-acél tartályba engedték le fejjel lefelé, és a közönség percekig visszatartott lélegzettel figyelte, ahogy a halál torkából szabadul ki.
Houdini nemcsak a színpadon, hanem a modern kor más terepein is otthonosan mozgott. Megszállottja volt a technikai újításoknak: 1910 márciusában Ausztráliában ő hajtotta végre az ország első hitelesített, irányított motoros repülését. A feltörekvő filmipar is vonzotta; olyan sorozatokban játszott, mint a The Master Mystery vagy a The Grim Game, és saját filmgyártó céget is alapított, bár a filmszínészetet pár év után feladta.
Meggyőződése volt, hogy a gyászoló, hiszékeny embereket csalók fosztják ki. „Nem az a szándékom, hogy rossz hírbe hozzam a spiritualizmust; nincs háborúm Sir Arthurral; nincs harcom a spiritisztákkal; de kötelességemnek tartom – az emberiség javára –, hogy a közönség elé tárjam több éves vizsgálódásaim eredményeit” - írta Houdini 1924-es könyvében.
Ebben a könyvben tette közzé egykori barátja, a Sherlock Holmes-t megalkotó, de a spiritualizmusban mélyen hívő Sir Arthur Conan Doyle egyik levelét is.
Houdini a Scientific American magazin bizottságában is részt vett, amely 2500 dolláros (mai árfolyamon nagyjából 900 000 forintos) díjat ajánlott fel annak a médiumnak, aki tudományosan ellenőrizhető körülmények között bizonyítja képességeit.
Senki sem járt sikerrel; Houdini sorra leplezte le a trükköket. 1926-ban már a washingtoni Kongresszusban tanúskodott egy, a jövendőmondást tiltó törvényjavaslat mellett.
Houdini napokig lábon hordta ki a fájdalmat, de állapota rohamosan romlott. Végül Detroitban került kórházba, ahol október 31-én, 52 évesen elhunyt. A hivatalos halálok hashártyagyulladás volt, amit egy perforált vakbél okozott.
Az orvosi vita azóta is tart: a tompa hasi trauma okozhat-e vakbélgyulladást? Bár ritka, nem kizárt, de az ok-okozati összefüggést sosem bizonyították.
Az eseményeket egy ápolónő, Sophie Rosenblatt 1927-es eskü alatt tett vallomása őrizte meg. Elmondása szerint Houdini a fájdalom helyére mutatva azt mondta: „pont ahol az ütéseket kaptam”. A műtét után, amikor magához tért, első szavai a fiúra utaltak, aki megütötte: „a szegény fiú nem akarta”.
Bess tíz éven át minden év október 31-én szeánszot tartott. Az utolsót 1936-ban, a Los Angeles-i Knickerbocker Hotel tetején rendezték, és a rádió is közvetítette. Miután semmilyen jel nem érkezett, Bess megtörten a mikrofonba mondta a szavakat, amelyek lezárták a történetet:
A világ azonban nem engedte el a legendát. Öröksége ma is él, Magyarországon pedig különösen kézzelfogható: a Budai Várban működő Houdini Ház Európa egyetlen, eredeti relikviákat őrző magángyűjteménye. Egy budapesti születésű művész története, aki a modern világ sebességét és szkepszisét formálta színpadra – ma is ebből él az emlékezés.
Fotó: Beroesz/Wikipédia
