Csodagyerekből polihisztor: a magyar tudós, aki mindenhez értett
Bolyai Farkas kimagasló matematikus volt — tudását csak fia, János szárnyalta túl —, illetve remek mezőgazdász és irodalmár. Ezen felül nyolc nyelven beszélt, mintagazda volt, állatokat és embereket gyógyított, zeneelmélettel foglalkozott, fizikát és kémiát oktatott, továbbá feltalált egy fűtőkemencét.
Áldás és pech egyszerre, ha a fiad akkora zseni, hogy a te tudásodra és életművedre már kevésbé emlékszik az utókor: pont így járt Bolyai Farkas (Bólya, 1775 – Marosvásárhely, 1856) erdélyi magyar matematikus is. Fiát, Bolyai Jánost szinte mindenki ismeri, hiszen a világ élvonalbeli matematikusaként tartják számon, holott édesapjával kezdődött a magyarországi matematikai kutatás története.
Már kilencévesen latinul talált ki verseket
Bolyai Farkast elsősorban párhuzamosság tétele és a sokszögek kapcsán folytatott kutatásai kapcsán ismeri a történelem, de sokkal nagyobb koponya volt annál, hogy csak a számolásáért becsüljük. Az elszegényedett nagybirtokos családból származó fiú a híres nagyenyedi református kollégiumba járt, és hamar kiderült, hogy csodagyerek. 14 jegyű számokat fejben emelt négyzetre, vagy vont belőlük köbgyököt, illetve kívülről fújta ógörögül az Odüsszeia első tíz énekét és már kilencévesen bármilyen témában kitalált egy latin verset. Érettségi után már nyolc nyelven beszélt és írt: latinul, görögül, héberül, románul, majd németül, angolul, franciául és olaszul.
Baráti levelezés a géniusz Gauss-szal
Ezt követően a kolozsvári református kollégiumban folytatta tanulmányait, ahol báró Kemény Simon felkarolta és fia mellett tartotta oktatótársként. Ifj. Kemény Simon élete végéig Bolyai hű barátja maradt. Farkas ezen időszakban színészkedett, rajzolt és festett, de látása miatt a művészi ambícióiról le kellett mondania. A legfontosabb hatás csak ekkor érte a tudásszomjáról ismert húszéves fiút: Simonnal együtt külföldi tanulmányútra ment először Jénába, majd Göttingenbe, ahol összebarátkozott a világ talán legnagyobb matematikus zsenijével, Gauss-szal. Levelezésbe kezdtek a geometria alapjairól, Gauss egyszer egyenesen lángésznek nevezte Bolyait. Még egy-egy pipát is ajándékoztak egymásnak, és megállapodtak, hogy minden hónap utolsó napján egymásra gondolnak, miközben szívják a dohányt. Farkas ezt a szimbolikus tárgyat élete végéig hatalmas becsben tartotta.
A mezőgazdasági szakember, akinek találmányai is voltak
Bolyai 1804-től majdnem fél évszázadon keresztül oktatott a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiaprofesszoraként, miközben a modern természettudományokat is népszerűsítette. Amikor újonnan bevezették a mezőgazdasági és állatgyógyászati ismeretek tantárgyat, rögtön elvállalta a tanítását. Sajnos azonban már akkor sem kerestek túl sokat a tanáremberek, sőt, anyagi gondjai élete végéig elkísérték Farkast. Ennélfogva mindig rákényszerült, hogy különféle mellékes tevékenységekből tartsa el magát és családját. Híres volt arról, hogy tűzbe ment az intézményért és a diákjaiért, ezért gyakran házalt mecénásoknál. Fia, Bolyai János, ezt utólag úgy értékelte, hogy édesapja gyakran hízelkedett és álszenteskedett a cél érdekében.