Csak a menők vásárolhattak a dollárboltokban
Az első magyar országimázs
A biznisz pedig beindult olyannyira, hogy az elkövetkező tíz évben a Konsumex a Csemege Vállalattal közösen, a három Budapest belvárosi diplomatabolt mellé 350 turista dollárboltot nyitott, főként szállodákban, országszerte. Ez utóbbiak kínálatában
a megszokott nyugati márkák mellett már helyet kaptak olyan hazai minőségi termékek is, amelyeket szinte minden idelátogató pénzes külföldi szívesen hazavitt magával szuvenírként: így a Herendi porcelán, antik tárgyak és festmények, kalocsai hímzett áruk.
Budapest XII. Rege utca, Vörös Csillag Szálloda. 1972. Fortepan/Bauer Sándor
A boltoknak nemcsak a kínálata, de a működése is jelentősen eltért a jól megszokott hazai üzletekétől: a betérő vevőket több nyelven beszélő, formaruhába öltözött, kedves eladók várták, akik természetesen saját maguknak semmit nem vásárolhattak a bolt kínálatából, és a fizetésüket is forintban vitték haza.
A vásárlás feltétele ugyanis vagy a nyugati útlevél volt vagy magyar vevőként igazolni kellett a pénz eredetét.
A 70-es évektől kezdve már egyre több hazánk fia ment ki nyugatra dolgozni (politikusok, művészek, mérnökök) akik valutában kapták a fizetésüket. Ezt megtakarításként elhelyezhették az OTP-nél, és ennek kontójára engedéllyel vásárolhattak a Konsumex boltokban.
Budapest, Keleti Pályaudvar, Utastourist. 1984. Fortepan/Bauer Sándor
Az első, maihoz hasonló devizaszámlákat egyébként 1981-ben nyitotta meg az OTP a magánszemélyek részére. Addig konkrét német márkát vagy amerikai dollárt nem igen láthatott az átlagpolgár, helyette mindenféle valutahelyettesítők szolgáltak fizetőeszközként, például a 60-as években az IKKA utalvány. A forgalom pedig folyamatosan nőtt: a Konsumex 1976-ban már 5 millió dolláros bevételt könyvelhetett el a diplomataboltjaiban, ami a turista boltok megfejeltek további 4.5 millióval.
A kiskapuk
Míg az ide érkező turisták és a szerencsésebb honfitársaink vígan vásárolgattak a különleges boltokban, addig mindenki másnak maradt a kirakatok bámulása. Hacsak nem ismertek egy-egy leleményes „vállalkozót”, aki megszerezte számukra az áhított Marlboro cigarettát és az eredeti francia konyakot.
Voltak ugyanis kifejezetten Konsumex beszerzésekre szakosodott csalók, akik kijátszották az egész rendszert.
Igen ám, de két hónap alatt 250 ezer darab cigarettát, 16 600 darab rágógumit, 160 üveg italt, 260 Lux-szappant és egyéb holmit vásárolt meg, amelyeket azon nyomban tripla áron tovább is adott. Ezt pedig a törvény emberei nem nézték jó szemmel, és lecsaptak a bűnözőre. Arról már nem szóltak a cikkek, hogy végül milyen büntetést kapott a Konsumexes porondzsonglőr, és mi lett az így feketén forgalomba kerülő termékekkel.
A diplomataboltok virágzásának végül a rendszerváltás vetett véget, amikor a gazdaság átalakulása nyomán nálunk is mindenhol megjelentek a nyugati importtermékek, és velük együtt a kereskedelmi láncok. Az amerikai, nyugat-európai termékdömping láttán pedig egy-két év alatt elfelejtettük, hogy milyen volt soha nem látott csodás játékok, márkás parfümök után ácsingózni a dollárüzletek kirakatai előtt.