MÚLT
A Rovatból

Elfeledve halt meg, pedig 60 ezer budapesti köszönheti neki az életét

Carl Lutz svájci diplomata, budapesti alkonzul a háború alatt folyamatosan mentette a zsidókat. Amikor hazájába visszatért, nem dicsérték meg: azzal vádolták, hogy túllépte hatáskörét.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. február 13.


Link másolása

Amikor Carl Lutz 1945-ben hazatért Svájcba, arra számított, hogy az emberek érdeklődnek majd a Budapesten véghezvitt tetteitől. Meglepve és szomorúan tapasztalta azonban, hogy senkit sem érdekel a története. 60 ezer (sőt egyesek szerint több mint 70 ezer) ember köszönheti neki az életét, mégis mellőzve és elkeseredve halt meg a budapesti zsidómentő.

Carl Lutz 1895-ben született Svájcban. Tizennyolc éves volt, amikor hajóra szállt, hogy Amerikában próbáljon szerencsét. Elvégezte a főiskolát, és állást kapott Svájc washingtoni nagykövetségén, így került hazája diplomáciai szolgálatába.

Sokáig Philadelphiában dolgozott, majd 1935-ben Palesztinában lett konzul. Itt közelről látta a zsidók helyzetét, hogy hogyan bántak velük az arab zavargások közepette. Meghatározó fordulópont volt életében, amikor saját balkonjáról nézte végig amint arabok felakasztanak egy zsidó embert. Innentől kezdve érzett erős szimpátiát a zsidóság iránt. Lutz Palesztinában tanulta meg, hogyan szolgál az épület menedékként, és hogyan lehet azt elérni, amit később Budapesten is alkalmazott.

Lutz 1942 és 1945 között lett a budapesti svájci követség külföldi érdekeket képviselő osztályának vezetője. Akkoriban Svájc látta el a Magyarországgal hadban álló országok képviseletét, így Lutz tulajdonképpen 14 országot képviselt, beleértve az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot is.

Amikor Lutz látta, hogy Adolf Eichmann Budapest egész zsidó népességének deportálására készül, úgy döntött, hogy svájci diplomata titulusát kihasználva, minden követ megmozgat.

A Zsidó Ügynökséggel együttműködve svájci papírokkal lehetővé tette zsidó gyerekek kivándorlását Palesztinába. Az '44-es náci megszálláskor pedig megállapodott a nácikkal és a magyar kormánnyal, hogy 8000 ember kivándorlásához állíthat ki megfelelő védettséget biztosító papírokat.

Lutz szándékosan félreértelmezte a megállapodást, és 8000 ember helyett 8000 család védelmére vonatkoztatta, így több tízezer védlevelet adott ki.

Budapesten 76 lakóházat nyilvánított svájci védelem alatt állónak. Ezek egyike volt a Vadász utca 29. alatt található Üvegház, ahol körülbelül 3000 zsidó talált menedéket.

Hogy működött az Üvegház?
Vadász utca 29., az "Üvegház", a Svájci Követség Idegen Érdekek Képviseletének kivándorlási osztálya.

Lutz az üldözötteknek vasútra szóló kollektív útlevelet állított ki, ami feltételezte, hogy svájci állampolgárokról van szó. Minden kollektív útlevélbe mintegy ezer ember neve került be. Ezen útlevelek kiadásához azonban egy nagy hivatal kellett. A cionista fiatalok megszerezték Weiss Artúr üvegkereskedő Üvegház nevű raktár- és bemutatótermét a Vadász utcában, ez lett a svájci nagykövetség idegen érdekek képviseletének kivándorlási osztálya.

Az Üvegházban működött az illegális cionista mozgalom is, amely segített összeállítani a listákat és kiadni a kollektív útleveleket. Ezt követően pedig a budapesti zsidók menedékháza lett, ahol többezer ember zsúfolódott össze a pincében és padláson.

Lutz szorosan együttműködött más diplomatákkal, így Raoul Wallenberggel, illetve zsidómentő szervezetekkel. Becslések szerint a budapesti zsidóság harmadának, mintegy 62 000 ember megmentéséhez járult hozzá a vészkorszakban.

A megmentettek közt volt későbbi nevelt lánya is.

Agnes Hirschi megmenekülése

Agnes Hirschi hat évesen, anyjába kapaszkodva lépett be az egykori amerikai nagykövetség Szabadság téri épületébe. Anyja, Csányi Magda ugyanis hallott egy svájci diplomatáról, aki igazolásokkal, útlevelekkel segített a zsidókon. Lánya lelkére kötötte, hogy jól viselkedjen, meg se szólaljon. Agnes azonban hatlamas rózsaszín masnijával és göndör fürtjeivel szó nélkül is belopta magát a bürokrata szívébe.

Lutz házvezetőnőnek fogadta a csinos, fiatal Magdát az egykori brit rezidencia ötvenszobás, Werbőczy utcai épületébe, ahol biztonságos lakrészt kaptak kislányával. 1944 decemberétől, a nagy bombázásoktól lett súlyosabb a helyzet. A felszabadulásig tartó időszakot a légópincében vészelték át. A ház gyakorlatilag a fejünk fölött égett el. Ezekben a vészterhes időkben szeretett bele Agnes édesanyja megmentőjükbe.

Lutznak 1945 májusában menekülnie kellett az oroszok által felszabadított Magyarországról. Az idősödő férfi hazatérve felbontotta házasságát, majd 1949-ben visszajött Pestre, hogy feleségül vegye az addigra szintén elvált Csányi Magdát.

Svájcba költöztek, de Lutz soha nem heverte ki a Pesten töltött három évet. Állandóan fejfájásra panaszkodott, és azon tipródott, tehetett-e volna többet.

Legnyomasztóbb emléke az volt, amikor egy téglagyárban több száz deportálásra összegyűjtött ember védlevele közül kellett kiválogatnia a hamisakat. Úgy élte meg, mintha ő osztotta volna ki a halálos ítéleteket.

Köztérkép - Vajda Zsófi fotója

Ráadásul hazatérve Budapestről, Lutz arra számított, hogy az emberek érdeklődnek és kérdezősködnek majd a mentésről, amelyet véghezvitt, de semmi ilyen nem történt.

Amikor megpróbálta elmesélni, mit látott, senkit sem érdekelt.

A semlegességéről híres Svájcban a háború után nem akartak arról beszélni, melyik ország mit csinált, vagy mit kellett volna csinálnia. Sőt azzal is megvádolták, hogy engedetlen volt a jogszabályokkal, hiszen nyolcezer helyett ő hatvan-hetvenezer védlevelet osztott szét.

Lutz komoly depresszióval küszködött. A budapesti embermentő mellőzve és elfeledve hunyt el 1975-ben. Munkásságát csak évekkel halála után kezdték elismerni.

Carl Lutz emlékműve Budapesten

Budapesten 1991-ben az egykori gettó bejáratánál emeltek emlékművet a tiszteletére. A Vadász utca 29. szám alatt 2005-ben emlékszobát nyitott a Carl Lutz alapítvány. Az újpesti alsó rakpart Dráva utca és a Margit híd közötti szakasza pedig 2010 óta viseli Carl Lutz nevét.

Carl Lutz lelkes amatőr fotósként gyakran vitte magával fényképezőgépét. Budapesten is számos fotót készített, amelyek ma értékes kordokumentumok: a Fortepanon található képei alapján rekonstruálható Budapest ostrom előtti szépsége, bája, romantikája. Erről ebben a cikkünkben olvashatsz.

Február tizenharmadika kétszeresen is fontos dátum Budapest számára: 1945-ben ezen a napon ért véget a pusztító ostrom, 1975-ben pedig ezen a napon halt meg a sokáig elfeledett hős, Carl Lutz.

Forrás: Wikipédia, mult-kor.hu, 168ora.hu, mazsihisz.hu, hetek.hu, Fortepan

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk