MÚLT
A Rovatból

Az Ördöglovas kastélya: újra látható lesz a pompázatos épület, melynek erkélyéről fogadásból ugratott le Sándor Móric

A Sándor-Metternich-kastélyt felesége kedvéért alakította át a kor leghíresebb mestereivel – szenvedélyesen szeretett lovainak még fűtött istállót is csináltatott.
Söptei Zsuzsanna - szmo.hu
2019. július 10.



Magyarország egyik legizgalmasabb kastélya a Komárom-Esztergom megyében található, Bajna nevű település legmagasabb pontjára épült Ördöglovas kastély, a Sándor-Metternich-kastély. Idehaza ez az egyik legszebb klasszicista kastély-együttes.

A kastély története

Az épületet a 17. században a Both család birtokolta, és a környéke tele volt vadakkal. Emiatt vetett szemet rá a grófi Sándor család, ezért vásárolták meg 1696-ban. Az akkor még Esztergomban élő Sándor Menyhért egy vadászlakot építtetett, és körülötte egy vadaskertet alakítottak ki.

Később – 1776-ban – Sándor Antal megrendelésére elegáns kúriává alakították, a benne lévő kápolnát Batthyány József érsek szentelte fel.

A következő nagy átalakítás az Európában Ördöglovasként emlegetett Sándor Mórichoz kötődik. Házassága előtt egy évvel kezdtek neki az átépítésnek. Az 59 szobás kastéllyal akart nejének, Metternich Leontinának kedveskedni.

Az átépítést Hild József tervei alapján végezték. Egyik fő érdekessége volt, hogy az épület bejárati részét kiemelte, a homlokzatra görög jellegű oszlopok kerültek. Ebből három „kilógott”, és egy erkély alakult ki. Erről a helyről ugratott le fogadásból a lovával Sándor Móric.

Az épületben volt biliárdterem, ebédlő, dohányzószoba, télikert, házi kápolna és kártyaszoba (a gróf szenvedélyes kártyás volt). Az emeleten hálók, nappali és egy könyvtár, de az épületben vendégszobák és egy díszudvar is volt.

A berendezés is különleges volt,

a milánói Scala díszlettervezője, Alessandro Sanquirico elképzelései alapján készült. A fő színek az égszínkék és a fehér volt, a mintázatok, díszítések pedig etruszk, pompeii és Raffaello hatását tükrözték. Emellett a családról készült festmények, vadásztrófeák, aranyozott tükrök díszítették a falakat. A bútorokat Londonból hozatták, a kovácsoltvas elemeket bécsi mesterek készítették.

A vadaskertből angol park lett, külön pálmaház is épült, virágoskertet ültettek, és az egész birtokot kőfal vette körül, a kapuk mellett pedig kapusházak is készültek.

A gróf kedvenceinek, a lovaknak külön fűtött istállójuk volt, ez akkoriban még újdonságnak számított. A helyi mondák szerint az Ördöglovas annyira ragaszkodott a lovagláshoz, hogy sokszor még a kastélyban is lóháton közlekedett.

Mivel a grófnak nem született fia, így az uradalmat lánya, Paulina örökölte. Ő is hozzányúlt az épülethez, modernizálta, és a gázvilágítást is bevezette. A ház gondos ápolását lánya, Clementina is folytatta.

Az épület lepusztulása a 2. világháború idején kezdődött. Tábori kórház, szükséglakás, téesz iroda, gépállomás is volt benne. A belső falak egy részét szétverték, a díszítések, festések eltűntek, a berendezést ellopták. Évekig üresen pusztult tovább.

A felújítás

Az ezredfordulón kezdték el a felújítását, az épület mellett a kertet is rendezték. A teljes felújítása és az új funkciók kialakítása most zajlik. Ennek köszönhetően a bajnai Sándor-Metternich-kastélyegyüttes teljesen megújul. Jelenleg festő-, fém-, stukkó-, és farestaurátorok dolgoznak rajta, közben a homlokzatot, a nyílászárókat, és a szükséges közműveket is rendbe teszik. A felújítás közben több, barokk kori, ám az idők során átépített pinceboltozatot is feltártak.

A park is visszanyerheti pompáját, a fák rendbetétele mellett az utakat és a kerítést is helyrehozzák.

A kastély jövője

A belső terek elkészültével megkezdődik a kiállítások kialakítása is, amelyek a hercegi rezidencia épületének és a nagy múltú Sándor-Metternich család kiemelkedő tagjainak a történetét mesélik majd el, a 21. századi követelményeknek megfelelően, élményszerűen.

A földszinten mutatják majd be a kastélyban feltárt barokk falfestményeket, valamint a kastélykápolna egykori felszereléséhez tartozó, iparművészeti remek miseruhákat.

A kiállítás másik részében gróf Sándor Móric kalandos életét lehet majd megismerni, többek között nevezetes lovas bravúrjait, és a már életében hozzá kötődő legendákat is. A „női” szárnyban Pauline von Metternich sarokszalonját korhű módon állítják helyre.

A múzeum – a tervek szerint – 2020-ban nyílik meg a látogatók előtt.

Az Ördöglovas

Gróf szlavniczai és bajnai Sándor Móric Budán született 1805. május 23. és Bécsben halt meg 1878. február 23-án.

A magyar főúr, európai hírű lovas, úszó és vadász volt.

A Sándor család grófi ágán ő volt az utolsó férfi. A bátyja fiatalon meghalt, rajta kívül még három húga volt.

A családban nem ő volt az első „fura figura”. Apja például nem akart kimenni az utcára, ezért egy zárt folyosót csináltatott a Várszínházhoz, ahová minden este ellátogatott.

Mivel másodszülött volt, nem sokat foglalkoztak a taníttatásával. Ráadásul gyenge fizikumú kisgyerek volt, ezért apja – a haláláig – még a lovak közelébe sem engedte.

Mikor testvére egy megfázást követő tüdőgyulladásban meghalt, akkor kezdett hozzá, hogy pótolja az elmaradt oktatását. Több nyelven is beszélt, zenélt zongorán és citerán.

Nagykorúságát elérve átvette a birtok irányítását. Elsők között síremléket csináltatott a bajnai temetőben, ott temették el szüleit és bátyját is.

A grófról azt mondták, hogy megbízható, komoly ember, akinek nem voltak különösebb kalandjai sem. Egy nagy szenvedélye volt, a lovaglás. Bár fogatot hajtott már, de lóra csak akkor ült először, amikor már maga dönthetett a sorsáról. Azonnal egy angol telivért kért a lovásztól, aki óvta ettől, ám a ló és lovasa tökéletesen megértették egymást. Mikor pedig arra figyelmeztették, hogy a lovaglást is tanulni kell, azt mondta:

„Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni.”

A lovásznak be is bizonyította, póznán ugratott át, nyereg nélkül ugratott, és tökéletesen ülte meg a lovat. Ezt követően szenvedélyévé vált a lovaglás.

A grófi és lova hamar ismertté és népszerűvé vált. Sokszor látták a budai palotája erkélyén is lóháton pipázva. Az utcákon is lovas bravúrokat mutatott be.

Házakba, szobákba de még szállodai szobába is képes volt lóháton érkezni.

Számos furcsaságot feljegyeztek róla: udvari bolondja is volt, az orvosa fejéről almát lőtt le.

Angliába is elvitte a szenvedélye, ahol fogadásból betört egy kezelhetetlennek tartott lovat, amellyel aztán egy versenyt is megnyert. A ló tulajdonosát teljesen megbabonázta, ő mondta aztán a grófról:

"Ez nem egy ember, ez egy ördög."

"Sándor grófot aligha lehet elegáns lovasnak nevezni és semmilyen körülmények között sem szabályos lovas... A rögtönzött bravúr izgatja, a kaland, a rendkívüli élmény, amit a nyereg nyújt, sőt amit a ló nyújthat. Gyakran ugyanis lova a kezdeményező, ha szembe kell nézni a veszedelemmel, vagy menekülnie kell előle… Tudománya nem a szó szoros értelmében vett lovasművészet, egészen más valami! Fantáziával vegyült kalandhajszolás, rettenthetetlen akaraterővel párosult elszántság, a lehetetlenség megkísérlése, sőt megvalósítása; olyasmi, amire e sportnak úgynevezett művészei álmukban sem mernek gondolni. Mindezt pedig oly született adottság, oly szív és vérmérséklet segíti a grófnál diadalra, amire csak egy lehet a magyarázat: az ember öt érzékén felül egy hatodikkal bír, amely által bűvös hatalmában tartja a lovakat"

– írta róla egy kortárs lovasszakértő.

Az Ördöglovas legendája elterjedt, sokan próbálták legyőzni lovaglásban, de sikertelenül.

A lovakon kívül még a hidak foglalkoztatták. Ezért sokat levelezett gróf Széchenyi Istvánnal, akit arra ösztönzött, hogy építsenek hidat Buda és Pest között.

Egy súlyos lovas balesetben leesett a lováról és fejét vasba verte. Ezt követően kezdett az agya elborulni, többször szándékosan a falnak lovagolt. Emiatt agyrázkódásai, csonttörései és ficamai voltak.

1850-ben elméje végleg elborult, dühöngött, és meg kellett kötözni. Egy prágai elmegyógyintézetbe került, ahonnan állapota lassú javulása után évekkel később engedték haza. Ideje nagy részét a ménessel és vadászattal töltötte. Öreg korában újra kiújult elmebetegsége, és utolsó időszakát a döblingi elmegyógyintézetben töltötte.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
1800 éves ábrázolás került elő Jézusról, amin teljesen máshogy nézett ki, mint eddig tudtuk
Egy oxigéntől elzárt föld alatti sírkamrának köszönhetően maradt fenn szinte tökéletes állapotban a 3. századi falfestmény. A felfedezés egy régészeti leletsorozat része, amely alapjaiban rengeti meg a vallás korai terjedéséről alkotott elképzeléseket.


Egy 3. századi, oxigéntől elzárt sírkamra falán találták meg a valaha volt egyik legjobb állapotban fennmaradt korai Jézus-ábrázolást, ami egy sor más, az elmúlt években előkerült lelettel együtt teljesen új megvilágításba helyezi a kereszténység korai történetét. Az izniki (ókori Nikaia) föld alatti családi sírban felfedezett, Jó Pásztorként ábrázolt Krisztus-freskó pigmentjei szinte tökéletesen megőrizték eredeti állapotukat – írta a The Independent.

A felfedezés egy nagyobb régészeti hullám része, amely az elmúlt két évben söpört végig Anatólián. Laodiceában egy ritka, 4. századi domus ecclesiae került elő: egy magánházból kialakított keresztény istentiszteleti hely. A mai İzmirben, az ókori Szmirna agoráján egy római kori bevásárlóközpont falán 2. századi, kódolt keresztény üzenetekre bukkantak: az egyik egy keresztrejtvényszerűen elrendezett „Logosz” — vagyis Ige — felirat, egy másik pedig a „800” számkód, amely a görög betűk számértéke alapján a „hit” és az „Úr” szavakra utal.

A képen egy szakáll nélküli, rövid hajú, előkelő római ruhát viselő fiatal férfi látható, akinek arcvonásai, ruhájának redői és a vállán cipelt kos is élesen kivehető.

Pergamonban a kutatók azonosították azt a 25 ezer fő befogadására is alkalmas amfiteátrumot, ahol a 2. században keresztényeket végezhettek ki, és itt találtak rá a Szent György-kultusz egyik legkorábbi tárgyi bizonyítékára, egy 5. századi zarándokkulacsra is.

Mindeközben Epheszoszban egy teljes, a 614-es évek körüli tűzvészben leégett, de a hamu alatt „Pompeji-szerűen” konzerválódott kora bizánci üzletnegyedet tártak fel, benne többek között egy zarándok-emléktárgyakat árusító bolttal.

A leletek sokasága segít megérteni, miért éppen Anatólia vált a korai kereszténység egyik központjává. A Római Birodalomban az élő császárok isteni tisztelete, a császárkultusz éppen Pergamonban vert gyökeret, ahol már időszámításunk előtt 29-ben templomot emeltek Augustus tiszteletére.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve ezt a helyet „a Sátán trónjának” nevezi, a császárt pedig a „Fenevadnak”, akinek száma a 666.

A régészet legújabb eredményei, köztük a Sagalassosban talált hatalmas, 4,5 méteres császárszobrok is azt bizonyítják, hogy ez a kultusz rendkívül látványos és erőteljes volt, amellyel szemben a kereszténység egy markáns alternatívát kínált.

Az új felfedezések tudományos vitákat is lángra gyújtottak a kereszténység gyors terjedésének okairól. A legújabb elméletek szerint a – korábban hittnél valószínűleg kisebb léptékű – üldözések és a vértanúság kultusza paradox módon erősítette a közösségeket. Emellett a korai keresztények szociális hálója, a járványok idején nyújtott segítségük, valamint az újszülöttek kitételének és megölésének elutasítása is hozzájárulhatott a sikerükhöz: egyes elméletek szerint ez különösen a lánycsecsemők túlélési esélyeit javította, és hosszabb távon demográfiai előnyt adott a keresztény közösségeknek.

„Anatólia – a mai Törökország – sok tekintetben a korai kereszténység bölcsője volt.”

A korai kereszténység egyik vezető szaktekintélye, Candida Moss, a Birminghami Egyetem professzora szerint a leletek jelentősége vitathatatlan. A szakértő kifejtette, hogy a régió, amelyet Péter és Pál apostolok is bejártak, kulcsfontosságú a vallás korai történetében, és nem szabad elfelejteni, hogy

a birodalom központját is Konstantinápolyba, a mai Isztambulba helyezték át, amikor a kereszténység államvallássá vált.

A feltárások Törökország egész területén folytatódnak, és a kutatók szerint az izniki nekropolisz, a pergamoni amfiteátrum vagy az epheszoszi üzletnegyed további vizsgálata még számos titkot tárhat fel az emberiség történetének egyik legfontosabb korszakáról.

Via Independent


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Évtizedes hallgatás tört meg – Kovács Kati szerint őt és Cserháti Zsuzsát is zaklatták
Kovács Kati szerint a Kádár-korszak zeneiparát nem mindig szakemberek irányították, ami súlyos visszaélésekhez vezetett. Az énekesnő szerint az akkori hatalmasságok zaklatásai őt is elérték, de Cserháti Zsuzsa sorsát pecsételték meg igazán.


Az énekesnő arról beszélt, hogy a Kádár-korszak zeneiparában sem volt ismeretlen a hatalommal való visszaélés - írta a Blikk. Kovács Kati szerint korábban, amikor a visszaélésekről beszélt, „az időközben szentté avatott emberek nagyon megsértődtek”, és tagadták az állításait.

„Akkoriban is voltak munkahelyi zaklatások, amelyeken én könnyedén túlléptem, mert ilyen a természetem. Cserháti Zsuzsa viszont – aki ugyanúgy megszenvedte azt az időszakot – sokáig élete fő tragédiájaként emlegette, hogy mennyi abúzus érte.”

A kemény fellépés és a gyors döntések már a pályája legelején is jellemezték. Első Ki mit tud?-os szereplése után, 17 évesen a zsűri azzal küldte haza, hogy nem is énekel, hanem kiabál.

„Amikor azt mondták, kiabálok, lejöttem a színpadról, és elhatároztam, hogy akkor én ezt itt be is fejezem. Lezártam magamban azt a korszakot” – mondta. A karrierjét végül édesanyja mentette meg, aki a következő tehetségkutatóra újra benevezte. „Ha ezt nem teszi, biztos, hogy nem a zenei pá­lyán kötök ki, mert már volt egy ellenérzésem a zenével kapcsolatban” – tette hozzá.

Ez a határozottság mutatkozott meg akkor is, amikor egy komoly külföldi ajánlatot utasított vissza. Hamburgban a Led Zeppelin előtt lépett fel, és az Ein Tag im September című dala azonnal sláger lett.

„Szinte le sem jöttem a szín­padról, amikor a kezembe nyomtak egy lakáskulcsot, majd közölték: ha akarok, még ma odaköltözhetek.”

A szerződés öt évre szólt volna, ami alatt nem jöhetett volna haza. Bár édesanyja támogatta volna a döntésben – „Gyorsan eltelt volna az az öt év” –, Kovács Kati végül a családja, a barátai és a magyar közönség mellett döntött.

A visszavonuláson ma sem gondolkodik. „Csak egyvalami állíthat meg, az egészségem romlása” – szögezte le az énekesnő, akit harminc éve mindenben támogat informatikus férje, akivel elmondása szerint nagyon hasonló az értékítéletük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Megoldhatták a piramisok legnagyobb rejtélyét: egy új modell megmutatja, hogyan épültek
Vicente Luis Rosell Roig független kutató szerint nem egy, hanem négy rejtett, belső rámpán hordták fel a köveket a Nagy Piramishoz. Az elmélet konkrét javaslatot is tesz arra, hol keressék a fizikai bizonyítékokat a piramis sarkaiban.


Ahhoz, hogy Hufu fáraó 27 éves uralkodása alatt felépüljön a sírhelyéül szolgáló Nagy Piramis, a számítások szerint átlagosan hárompercenként kellett egy-egy, akár 15 tonnás kőtömböt a helyére tenni. A legtöbb eddigi elmélet, mint például egyetlen hatalmas külső vagy belső rámpa használata, elbukik ezen az időkorláton.

Egy friss, a Nature-portfólióhoz tartozó tudományos lapban megjelent tanulmány most egy olyan számítógépes modellel állt elő, amely megmutatja, hogyan oldhatták meg a feladatot.

A titok nyitja négy, a piramis peremébe integrált, spirálisan emelkedő rámpa lehetett, amelyek a fő szerkezet elkészülte után a visszatöltés miatt nem hagytak külső nyomot.

Vicente Luis Rosell Roig független kutató részletes modellje szerint az ókori építők nem egy, hanem négy, a piramis alapjának különböző pontjairól induló, spirális rámpát használtak párhuzamosan. A módszer lényege, hogy a rámpák a piramis szerkezetén belül, annak külső élei mentén haladtak felfelé, így nem kellett hozzájuk külön óriási anyagmennyiséget felhasználni. A fő szerkezet elkészülte után egyszerűen beépítették, feltöltötték őket, eltüntetve a nyomukat.

A szimuláció kimutatta, hogy míg egyetlen rámpával közel fél évszázadba telt volna a munka, a négypályás rendszer már képes volt biztosítani azt a folyamatos anyagáramlást, ami lehetővé tette a 27 éves építési idő tartását.

Az elmélet nemcsak egy légből kapott ötlet, hanem konkrét, ellenőrizhető állításokat is tesz.

A modell szerint a rámpák éles kanyarodása miatt a piramis sarkaiban a kőelemek illesztése vagy a szerkezeti egység eltérő lehet a többi részhez képest.

A tudományos közösség izgalommal fogadta a felvetést, bár a végső szót a jövőbeli terepi kutatások mondhatják ki. Roland Enmarch, a Liverpooli Egyetem egyiptológusa szerint a modell logikus magyarázatot kínál. „Ez egy nagyon érdekes magyarázat a piramis építésére” – nyilatkozta, de jelezte, hogy a bizonyításhoz fizikai adatokra van szükség.

A kutatónak „további bizonyítékokra lesz szükség – többek között olyan szerkezeti rendellenességek még pontosabb feltérképezésére a sarokpontoknál, ahol a rámpa hirtelen irányt váltott volna.”

A másik kulcskérdésre, a hatalmas kőtömegek helyszínre szállítására szintén nemrég érkezett válasz. Egy 2024-es tanulmány geológiai bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az ókori Egyiptom idején a Nílus egyik mára kiszáradt ága, az úgynevezett Ahrámát-ág egészen a gízai plató lábáig folyt. Ez a vízi útvonal lehetővé tette, hogy a többtonnás kőtömböket hajókkal szállítsák a bányáktól szinte közvetlenül az építkezés helyszínére.

Via BBC Science Focus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Farkas Bertalan: Az űrrepülés egy kétesélyes küldetés – 46 éve a hősünk volt, ma egy üres épület viseli a nevét
Az első magyar űrhajós küldetése hatalmas kockázatot rejtett, de sikere egy egész ország hősévé tette. Ennek ellenére a tiszteletére épült gyulaházi űrközpont évek óta kihasználatlanul áll, beváltatlan ígéretként.


Ma 46 éve, 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor egy egész ország tartotta vissza a lélegzetét. A kazahsztáni Bajkonurból elstartolt a Szojuz–36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalan vadászpilótával, aki ezzel a hetedik nemzet képviselőjeként lépett ki a csillagok közé. A küldetés azonban jóval több volt, mint egy nyolcnapos utazás a Szaljut–6 űrállomásra; egy olyan tudományos és kulturális mérföldkő lett, amelynek hatása évtizedekkel később, egy teljesen új korszak hajnalán is érezhető.

Az első magyar űrhajós maga is tudatában volt a vállalkozás veszélyeinek, ahogy egy későbbi interjúban felidézte.

„Az űrrepülés, amíg földet nem érsz, kétesélyes küldetés, amelyből nem biztos, hogy visszatérsz”

A hetvenes évek végén a szocialista országok közös Interkozmosz programja nyitotta meg az utat a nem szovjet űrhajósok előtt. A magyar repülést egy évvel elhalasztották a Szojuz–33 korábbi dokkolási hibája miatt, ami csak tovább növelte a várakozást. A küldetés gerincét tizenhárom, magyar tudósok és mérnökök által kidolgozott kísérlet adta.

Ezek közül is kiemelkedett a Pille nevű, hordozható sugárdózismérő, amely a maga korában forradalmi újításnak számított, hiszen azonnali visszajelzést adott az űrhajósokat érő kozmikus sugárzásról. A Pille későbbi generációi a Nemzetközi Űrállomáson is bizonyítottak, igazolva a magyar mérnöki tudás időtállóságát. Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubaszov az űrállomáson töltött hét alatt anyagtudományi kísérleteket is végzett, valamint a Balaton műszerrel vizsgálták a szellemi munkavégző képesség változását a súlytalanságban.

Az utazás azonban nem csak a tudományról szólt. Amikor Farkas Bertalan az űrből olvasott esti mesét a magyar gyerekeknek, magával víve a tévémacit, egy egész nemzetet kapcsolt be a kalandba, emberközelivé téve a felfoghatatlan csúcstechnológiát.

„Láttam a Földet alattunk és büszke voltam, hogy az emberiség ezt tudta produkálni, a tudomány, a technika legyőzött mindent” – idézte fel a pillanatot, amely örökre megváltoztatta a perspektíváját.

Közel fél évszázad telt el, mire Magyarország újra embert küldhetett a világűrbe. A HUNOR Program keretében Kapu Tibor gépészmérnök kapta meg a lehetőséget, hogy Farkas Bertalan nyomdokaiba lépjen.

Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson töltött közel háromhetes küldetése során olyan kísérleteket végzett, amelyek részben az 1980-as misszió örökségére épültek. A fedélzetre vitte a Pille egy modern változatát, és a Semmelweis Egyetem bevonásával az emberi szervezet mikrogravitációra adott válaszait is vizsgálták.

Farkas Bertalan évtizedekig várt utódjára, és a HUNOR Program során aktív mentorként segítette a felkészülést. A két generációt képviselő űrhajós kapcsolata szimbolikussá vált.

Farkas személyes tanácsokkal látta el Kapu Tibort, ahogy egy interjúban fogalmazott: „Arról beszéltem Tibinek, hogy minden egyes másodpercet próbáljon rögzíteni magában”.

Farkas Bertalan örökségének ápolása kettős képet mutat. Míg a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítás mutatta be a magyar űrkorszak relikviáit, addig szülőfalujában, Gyulaházán egy róla elnevezett látogatóközpont évek óta üresen áll, mert a megígért berendezések sosem érkeztek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk