Az igazi Pocahontas
Szabó Anita cikke
Pocahontas a powhatan törzsfőnök leányaként látta meg a napvilágot. Igazi neve „Matoaka” volt, amit fordíthatunk „játékos kedvű”-nek és „legkedvesebb lányom”-nak egyaránt. A „kis buja” jelentésű Pocahontas becenevet még gyermekkorában - valószínűleg kacér természete miatt- kapta.
John Smith kalandos életéről szóló önéletrajzi könyvében az „indián hercegnőt” azon négy egzotikus szépségű lány egyikeként említi, akik -férfiúi vonzerejének köszönhetően- a segítségére siettek.
Mielőtt Smith Amerikába ment volna, Magyarországon csatlakozott a török elleni királyi csapatokhoz. Az egyik, törökök rovására elkövetett hőstette erdélyi nemessé is emelte az angol kalandort. A történet szerint a csata előtt a törökök fogadást ajánlottak, miszerint mindkét seregnek ki kellett jelölnie egy-egy bajnokot, akik életre-halálra küzdöttek meg.
Talán nem meglepő, hogy John Smitht találták erre a legalkalmasabbnak, aki természetesen nyert is ellenfelével szemben. De ezzel még nincs vége a történetnek, a törökök másnap és harmadnap is megismételték a kihívást, amit hősünk ismételten sikeresen teljesített.
A történtek nemesi kutyabőrt értek Báthory Zsigmond szemében. 1602-ben tették hivatalossá a címet. A nemesi címerben a három török levágott feje látható. Rangjára annyira büszke volt, hogy a sírjára is rávésette a címert, sőt a Three Turks Heads elnevezésű virginiai sziget csoport is erről a hőstettről kapta a nevét.
Ugyanebben az évben Smith kapitány megsebesült és fogságba esett. Konstantinápolyba hurcolták rabszolgának. Szerencséjére annyira megtetszett a csodaszép Tragabigzanda hercegnőnek, hogy az magával vitte Tatárországba, ahonnét végül Smithnek sikerült megszöknie. Ezután Oroszországban esett fogságba, ahol Callamata úrnő kegyeibe férkőzött. Később kalózok rabolták el, ahonnét Canoyes méltóságos asszonynak köszönhetően szabadult meg…
Némi magyar, prágai és más kitérők után visszatért Angliába. 1607-ben csatlakozott a Virginia Társaság expedíciójához, amivel elkezdődött életének ismertebb fejezete.
Pocahontas soha nem volt John Smith felesége, az viszont igaz, hogy a kapitány neki köszönhette az életét. A vakmerő férfi által vezetett expedíció tagjai 1607 decemberében a powhatanok fogságába kerültek. A törzsfőnök az összes angolt lemészároltatta, egyedül Smith életét kímélte meg. Az emlékiratok szerint az akkor csupán 12 esztendős Pocahontas mentette meg a haláltól, testével akadályozva meg, hogy az indiánok kivégezzék.
„A kivégzésem percében Pocahontas a saját fejét kockáztatta, hogy megmenthesse az enyémet; és nem csak ennyit tett, de arra is rábeszélte apját, hogy engem biztonságban visszakísérjenek Jamestownba.” (Részlet John Smith kapitány úti beszámolójából)
1610-ben háború tört ki a powhatanok és a telepesek között. 1613 tavaszán egy angol tiszt, Samuel Argall túszul ejtette Pocahontast.
A gyarmatosítók rajta keresztül próbáltak békét kicsikarni az indiánoktól. A tárgyalások alatt fogvatartói végig emberségesen bántak vele. A fogságban megtanult angolul és felvette a keresztény hitet. Pocahontas a keresztségben a Rebecca nevet kapta.
John Gadsby Chapman festményén a szertartáson a fehér ruhát viselő Rebeccát angol telepesek és családtagjai veszik körül, akik közül bátyja elutasítóan fordítja el a fejét.
Mire a powhatan főnök beleegyezett, hogy teljesítse az angolok békefeltételeit, leánya beleszeretett a nála 10 évvel idősebb, John Rolfeba, akihez 1614. április 5-én férjhez is ment a Virginiai Jamestownban.
Ez volt az első feljegyzett vegyes házasság egy európai és egy indián között. A világhírű virginai dohánytermesztés megalapozója az esküvő után a birtokára vitte ifjú feleségét.
A párnak 1 évvel később fiúgyermeke született, Thomas. Rebecca és a baba volt a biztosítéka az angolok és az indiánok közötti békének és sikeres lépésnek könyvelhették el az észak-amerikai indiánok keresztény hitre térítésében is.
Rolfe és családja a következő évben Angliába utazott, ahol a főúri körök nagy szeretettel fogadták Pocahontast, I. Jakab pedig udvarába, a Whitehallba is meghívta. Ő volt az első indián nő, aki Európába látogatott. A család egy időre Middlesexben telepedett le, 1617 márciusában azonban John Rolfe úgy döntött, visszatérnek az Újvilágba, de az induláskor fekete himlő fertőzte meg Pocahontast, aki a Temze partján, Gravesendben fejezte be életét.
John Rolfe egyedül utazott vissza Amerikába, ahol felesége halála után kiújult az ellenségeskedés az indiánok és az európaiak között. 1622-ben az ültetvényes is életét vesztette a háborúban. Felnőttként Thomas Rolfe hazatért az Újvilágba, utódai között pedig olyan hírességeket találhatunk, mint Percival Lowell csillagász, vagy Nancy Reagan.
Ha érdekes volt a történet, nyomj egy lájkot! :)
