KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Az a sorsom, hogy elveszett képekkel tegyek boldoggá embereket” – Laci régi fotók gazdáit kutatja fel

Kőművesként járja Esztergom padlásait, de lomtalanításkor, házak bontásakor is talál képeket, ő pedig megkeresi a képen szereplőket, vagy azok utódait. Sokan könnyek közt köszönik meg.
Belicza Bea - szmo.hu
2022. június 28.



Dunai László imádja azt az időt, amikor még nem a modern technika csinált mindent helyettünk. Erre viszont akkor jött rá, amikor megjelent a Facebook és azon a nosztalgia csoportok. Ezekben sokan dicsekedtek azzal, milyen emlékeket őriznek a gyerekkorukból. Lacinak is akadt pár féltve őrzött játéka vagy épp a régi édességekre emlékeztető csomagolása.

„Nagyon gyűjtögetős vagyok” - meséli. „Megvan a 89-es éttermi számlám, van 85-ös koncertjegyem, megvan a 20 évesen vett Adidas cipőm számlája, az akkori mozijegy, a kenyércímke, pizzériás számla, legalább négyszáz csokispapír és egy csomó játék a 70-es és 90-es évekből.”

„Retromániás vagyok.”

30-40 éve nagyon megtanultunk spórolni. Nem költöttük rágóra, csokira, üdítőre a pénzünket, hanem vettünk takarékbélyeget, és azokat összegyűjtve lett belőle év végén egy könyv, társasjáték vagy épp bicikli. Nagy érték már a takarékbélyeg gyűjtő, mert kevesen tették el emlékbe. Lacinak van pár darab, azokra a legbüszkébb. A hasonló gyűjtögetőkkel a Retronom.hu oldalon cserélgetnek, üzletelnek.

Laci gyűjtögetése nem kóros, normál hobbiként űzi, a családtól sem anyagilag, sem időben nem vesz el semmit.

„Nincs okostelefonom. Van, hogy a gépet sem kapcsolom be három napig, ilyenkor a fél világ haragszik rám, ha nem válaszolok időben a messengeres üzenetekre.”

Félállásban biztonsági őr, ott van ideje internetezni, otthon inkább a családdal tölti az időt. A feleségének sincs okostelefonja. Egyszerű a magyarázat, mindketten sajnálják rá az időt.

„Ica inkább virágokat ültet, minthogy haszontalanul bámulja a telefont. Amikor ebbe a lakótelepi házba költöztünk, nagy por és gaztenger volt előttünk, ő pedig csinált egy gyönyörű parkot. Járókelők sokszor meg is állnak, megcsodálni.”

Laci szerint a felesége a sárga csekkel is inkább elsétál a postára, minthogy online utaljon. Az mondja, ő még húzza az időt, amíg lehet, de egyre megkerülhetetlenebbnek tűnik átadni magunkat a technikának.

„Ha utazunk, ahhoz is nyomtató kell, ha nincs okostelefon. Mindenhez applikációt kérnek. Előbb-utóbb engem is el fog érni a teljes őrület, de még tartom magam. Kimondottan papírtérképet használok, ha utazom.”

Bár azt mondja, nem apja fertőzte meg a gyűjtögetéssel, kétségtelen, hogy ő kezdte előbb. Ő pengecímkéket, miniüvegeket és kazettákat gyűjtött például a rengeteg könyv mellett. Tőle régi Mikuláscsomagokat, édességpapírokat is szerzett a saját Retro összeállításába.

Laci másik nagy szenvedélye a régi fotók gyűjtése. Ezeket is a Facebookon teszi közzé. Az oldalért rendszeresen az apjának gratulálnak, azt hiszik, az övé a Facebook-csoport, ahol az esztergomi fotók gyűlnek.

„Apu 70 éves, sokat jár borversenyekre, sokan ismerik, nem is kérdés a legtöbbeknek, hogy ő őrzi a város emlékét a képekkel.”

Laci imádja a padlásokat. Kőművesként sokban megfordul. Ha például kéményt kell építenie vagy javítani, a kacatok között felbukkanhatnak számára fontos dolgok.

„Amikor dolgozom, mindenkit megkérdezek, van-e régi fényképük Esztergomról, az utcáról, az iskoláról, boltról. Már hatezer darab van, a helyiek ajándékozták majdnem mindet.”

A fotókat mindig a Régi Esztergom csoportban osztja meg, és sztorit sem kell hozzájuk írnia, mindig akad valaki, aki hozzá tud tenni valamit, aki emlékszik még odaillő történetre. Szerinte nincs olyan ember, aki ne imádná a régi fotókat nézegetni.

„Az 50-60 éves korosztály meg van őrülve, ha olyan képet lát, ami az ő fiatalságát idézi, de a fiatalabbak is szívesen nézik, milyen volt a város évtizedekkel ezelőtt. Volt olyan fotó, amit 10 ezren láttak és 3-400-an megosztották.”

Laci szerint a régi kocsmák, presszók képei a legnépszerűbbek, ahol sokan fiatalként buliztak. Kedvelik azokat a fotókat is, ahol a változásokat látni, ahol most bevásárlóközpont van, mi állt régen.

Ingyen kapja a képeket, egyszer fizetett csak egy gyűjteményért 10 ezer forintot. Azt mondja, nem ez volt a legjobb biznisze.

„300 fotó volt, de nem papírképek, hanem digitálisan mentettek. Rossz minőségűek, kis méretben is kaptam, ráadásul megosztani sem lehetett.”

Lacinak a régi értékek mentése a fontos. Sokszor keresik már őt, ha kiállításra kell régi kép, vagy amikor átépítenek valamit és az építkezés idején használt paravánokra szeretnének fotót. De olyan vendéglátóhely is van, amelyik az ott készült régi képeket kérte el, és akadt olyan ember is, aki egy egykor boltban dolgozó nagymamájáról keresett fotót.

Van képe régi italozó előtt ácsorgó férfiakról, a népszerű újságárus néniről, három kamaszról, akik egymás mellett bicikliznek a járdán, és van olyan fotója is, ami egy rég kivágott fasort ábrázol, aminek a helyén ma hatalmas épületek állnak.

„A régi fotó megszépíti a múltat. Feldobok egy utcaképet, amin látszik, hogy kátyús. Arra is van olyan hozzászóló, hogy de jó volt akkor, mennyire más volt minden.”

Nemrég megmutathatta 40 ezer embernek a kincseit. Esztergomban az Akkor és most veterán kiállításon kapott egy standot retró tárgyainak és közben vetítték is a fotóit.

Esztergom bombázásáról a kukákból került elő a negatív.

Laci lomtalanításkor is nyitva tartja a szemét. Sok képet talált már így. Van amelyiket visszajuttatta egykori tulajdonosának. Többek múltját mentette már meg így.

Úgy érzi, kötelessége nem hagyni elveszni fotókat, valakinek azok sokat jelentenek. Megrögzötten keresi a képek gazdáit. Ha talál nevet, lehetőleg különlegeset, akkor a Facebook gyorsan eljuttathatja a keresett emberhez. Egy intézmény is jó vonal lehet, sokszor önkormányzatok is segíthetnek.

Mindezt akkor kezdte, amikor a közösségi média nem létezett. Kidobált szemétkupacban talált egy cipősdoboznyi fényképeket. Egy ballagási meghívón látott név vezette el egy akkor Veszprémben élő nőhöz. Elvált, elköltözött, nem tudott róla, hogy kukába kerültek a képek. Zokogva köszönte meg, hogy visszakapta a fotóit.

2-300 fotót egy lebontott ház törmelékei közül szedett ki. Kiderült, egy helyi nő szüleinek, nagyszüleinek a pótolhatatlan emlékei. Még megvan tőlük a köszönő-sms.

Legutóbb rengeteg értékes családi fotó talált haza a segítségével.

Laci évekkel ezelőtt vett egy használt adathordozót Óbudán. Otthon azonban kiderült, éppencsak egy videót tud rámenteni, amúgy tele van.

„Egy terabájtot megtölteni több tízezer fotó. Nem törölhetem le. Épeszű ember ezt nem akarhatta eladni.”

– gondolta és nyomozni kezdett.

A főként családi képek között nem talált semmi nyomot. Félretette, de pár év múlva újra előkerült a gyűjtemény. Még mindig nem szánta rá magát a törlésre, újra belenézett a képekbe. Küzdősportos fotók vezették el egy társasághoz, de nem tudtak segíteni. Egy másik vonal is sikertelen volt, mígnem rátalált egy esküvői képen az ültetési kártyákra. Elküldött egy üzenetet pár embernek és így sikerült is megtalálni a fotókon szereplő fiatal párt.

„Felzaklatottan, örömteli állapotban hívott a férj, hogy nagyon köszöni, hogy hat év után hazakerülnek az elveszettnek hitt családi képeik. Nem tudja, hogyan tűntek el, de azon volt a lánya minden fontos pillanata a születése óta.”

Laci azt mondja, nem kutatja az elveszett képeket, rájuk bukkan.

„Ez a sorsom, hogy elveszett képekkel tegyek boldoggá embereket.”

A szenvedélyei listájából a sport sem marad ki. Változó intenzitással, de 10 éves kora óta része az életének valami mozgás: cselgáncs, atlétika, triatlon, teke, foci és kick-box. Legutóbbiból 15 évig versenyzett, sőt edző is volt.

„30 évesen visszataláltam a futáshoz, beléptem a helyi amatőr futóklubba, és járjuk a versenyeket ország- és Európa-szerte. Leginkább félmaratonokat, de egy-egy maraton is becsúszott. Leginkább a hegyi versenyeket szeretem, Kékes, Bükki maraton, de a híres svájci Jungfrau maratonon is kétszer megmérettem magam. Nem volt lapos. Most így ötven fölött már kevesebbet versenyzem, de ha munka után fáradtan hazatérek, felhúzom a cipőt és egy futás felfrissít.”

„Nem tudom, milyen telefonon lapozgatni, de biztos vagyok benne, hogy a sporttal, szabadban töltött idő többet ad annál, nem elvesz az életemből, hanem hozzáad.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nemrég halt meg az édesapja, most saját életéért küzd a 16 éves vízilabdázó – gyűjtést indítottak a család megsegítésére
A Budapesti Honvéd játékosát, Bihari Gábort leukémiával diagnosztizálták. Édesapja temetését követően felerősödtek a tünetei.


Élete legnagyobb harcát vívja egy fiatal vízilabdázó: csak néhány hete veszítette el az édesapját, most pedig kiderült, hogy leukémiával küzd.

A Honvéd U16-os vízilabdacsapatában játszó Bihari Gábort jelenleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelik. Édesanyja immár egyedül neveli, és minden erejével azon van, hogy ebben a harcban is segítse őt. Tünde a Blikknek nyilatkozva elmondta, hogy fia tünetei az apa temetését követően erősödtek fel. Kezdetben vírusfertőzésre gyanakodtak, ám a további vizsgálatok megerősítették, hogy nagyobb a baj.

„ Ezután a gyász mellett szorongás, belső feszültség és aggodalom kísérte a napjait, hiszen a tragédiát követően szinte nem maradt idő a feldolgozásra, a diagnózis pedig tovább növelte a lelki terheket. A leukémia fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő, különösen egy fiatal sportoló számára.

A fáradékonyság csak az egyik tünet a sok közül, a kezelések mellékhatásai pedig komoly próbatételt jelentenek. Mindemellett hiányzik számára szeretett sportja és a közössége is. Mindezek ellenére Gábor igyekszik megőrizni azt a kedves, mosolygós személyiséget, amelyet mindenki szeret benne” – mondta el az édesanya.

Nagyon nehéz időszak ez a család számára, hiszen egyszerre küzdenek a gyásszal, a betegség súlyos terheivel, és a hirtelen megnövekedett anyagi kiadásokkal. A speciális étrend, valamint a mellékhatások enyhítéséhez szükséges vitaminok és immunerősítők beszerzése elengedhetetlen. Az édesanya önerőből már nem tudja fedezni ezeket, ezért Nemzeti Oktatási,  Sportpedagógiai És Tehetséggondozó Alapítvány – Gábor egyik sporttársának kezdeményezésére – adománygyűjtést indított. A vízilabda-közösség pedig összefogott: a Budapesti Honvéd Sportegyesület az elsők között ajánlotta fel a támogatását, majd több klub is csatlakozott. A sportolók, szurkolók és más jó szándékú emberek támogatása anyagi és erkölcsi erőt is ad a családnak.

„Ezúton is szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani: hálával gondolunk mindazokra, akik bátorítják, támogatják vagy adományaikkal segítik Gábort. Hosszú út áll előttünk, de biztató a tudat, hogy ezt az utat nem egyedül kell végigjárnunk”

– üzente Gábor édesanyja.

Így tudsz segíteni:

A támogatásodat az alábbi alapítványon keresztül juttathatod el a családnak:

NOST Alapítvány (Nemzeti Oktatási Sportpedagógiai és Tehetséggondozó Alapítvány)

Bankszámlaszám: 11718000-22391812

Közlemény: „Bihari Gábor - gyógyulásáért”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videó: elsírta magát Zacher Gábor a meglepetéstől – így ünnepelték kollégái a nyugdíjas kort elérő mentőorvost
Az ország toxikológusa még nem akar gondolni a visszavonulásra.


Váratlan meglepetésben volt része Zacher Gábornak: azt hitte, egy esethez riasztják, de szerencsére nem egy beteg, hanem munkatársai várták őt a helyszínen.

Az Országos Mentőszolgálat Facebook-bejegyzése szerint az ország toxikológusa elérte a nyugdíjkorhatárt, de ő még gondolni sem akar a visszavonulásra. Mivel a betöltötte a hivatalos "nyugdíjas kort", kollégái szerették volna megünnepelni őt – nem is akárhogyan:

„Tegnapi szolgálata végén a doki egyik kedvenc kávézójába kapott riasztást a rohamkocsi, ahol a bejelentéssel ellentétben nem egy rossz állapotú beteg, hanem szeretett bajtársai és Dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták. A meglepetés remekül sült el, a megható pillanatokról pedig videó is készült”

- olvasható a beszámolóban.

Az Országos Mentőszolgálat egyik meghatározó alakját már orvostanhallgatóként is vonzotta a mentőautó, kezdetben ápolóként, majd mentőtisztként teljesített szolgálatot, 1986-tól pedig mentőorvosként folytatta áldozatos munkáját.

„Zacher doktor fanyar humora, megkérdőjelezhetetlen szaktudása és végtelen embersége hatására mindig a közösség középpontjába került. Bajtársai szeretnek vele dolgozni, pontosan tudja, hogy mivel tud mosolyt csalni az arcukra, még a legnehezebb napokon is. Szakmai tanácsért, segítségért bárki fordulhatott hozzá, mindig szeretett mesélni, tanítani és minden szituációhoz van egy jó sztorija”

– írják róla a Facebook-posztban.

Azt is közölték, hogy miután Zacher további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján.


Link másolása
KÖVESS MINKET: