News here
hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Autóstoppal Lengyelországban: film és könyv idézi meg a ‘60-as, ‘70-es évek legnagyobb generációs élményét

Mások mellett Sólyom László, Háy János és Bereményi Géza is elmesélik, milyen emlékeik fűződnek a lengyelországi stoppolásokhoz.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. november 29.


Link másolása

hirdetés

A ‘60-as, ‘70-es években igazi generációs élmény volt Lengyelországban stoppolni: fiatalok százai, sőt talán ezrei indultak útnak, hogy megtapasztalják a szocializmus keretei között átélhető legnagyobb szabadságot.

Ezt a korszakot mutatja be az Autóstoppal a szabadság felé című film, illetve az Autóstoppal Lengyelországban című könyv, olyan szereplők visszaemlékezései által, mint Sólyom László korábbi köztársasági elnök, Háy János és Bereményi Géza költők, Várkonyi András színész, vagy Márta István, a Művészetek Völgye alapítója.

Az ötletgazdával, Zajti Ferenccel beszélgettünk a nagyjából két évtizedig tartó aranykorról.

– Hogy kerültek stopposként Lengyelországba, mi vonzotta önöket oda?

– A ‘70-es évek közepén a kőbányai László Gimnáziumba jártam, mégpedig azért, mert az országban egyedül ott lehetett lengyelül tanulni. Tanároknak viszont már akkor is híján voltak, bennünket végül az egyébként művészettörténet-rajz szakos Haász István vállalt el. Ő mesélt nekünk először Lengyelországról, többek között arról is, hogy a stoppos kalandjainak köszönhetően tanulta meg a nyelvet. Ott akkoriban nagyon más volt az élet, a szocialista tömbön belül ez egy szabad országnak számított.

Rengeteg olyan filmet vetítettek, például a Cápát, vagy számos westernt, amit itthon esélyünk sem lett volna megnézni. Varsóban a Rolling Stones már akkor fellépett, amikor mi még csak álmodoztunk róla, hogy valaha élőben láthatjuk őket. A képzőművészet is sokkal nagyobb teret kapott, olyan alkotásokat engedélyeztek, amelyek nálunk legfeljebb a tűrt, de inkább a tiltott kategóriába estek.

hirdetés
Ráadásul a lengyelek hivatalos állami rendszer keretében támogatták a stoppolást, mint utazási formát. Bárki vásárolhatott egy kis könyvecskét, és ha valaki felvette, a megtett kilométerek fejében átadhatott a sofőrnek egy szelvényt, amivel sorsoláson lehetett részt venni. Autót, üzemanyagot, használati tárgyakat lehetett nyerni.

Bár ezt a lehetőséget nem sokan használták ki, ettől függetlenül is jóval nagyobb becsben tartották a stopposokat, mint Magyarországon. Itthon sok rossz élményünk volt, számtalanszor bevittek bennünket a rendőrök, arról faggatva, hová tartunk és mi a célunk.

De a határátlépés sem ment egyszerűen, előfordult, hogy több órára feltartóztattak bennünket. Az sem volt jobb, amikor vonattal mentünk: engem például arra kényszerítettek egyszer, hogy borotva híján bicskával szedjem le a borostámat, mivel az útlevélképemen teljesen sima volt az arcom. Három órán keresztül állt a vonat emiatt.

– Hogyan tartották egymással a kapcsolatot mobiltelefon és internet nélkül?

– Meg volt beszélve, hogy ha elszakadnánk, egy héten keresztül minden nap ugyanabban az időpontban és helyszínen várjuk egymást, például Varsóban a Tudomány és Kultúra Házánál, délben. Ez jól is működött, nagyobb probléma volt, hogy a szüleinkkel se tudtunk kommunikálni egyáltalán az út során. Mi egy hónapig voltunk kint 15-16 évesen úgy, hogy azt sem tudták rólunk, életben vagyunk-e még, hiszen telefonálni nem lehetett, a levél pedig sokszor csak utánunk érkezett meg. Ez biztosan nehéz volt nekik, de azért akkoriban még más világ volt: sokkal kevésbé féltették a szülők a gyerekeiket, mint manapság, amikor sokan még egy utcával arrébb sem merik elengedni őket egyedül.

– Hol töltötték az éjszakákat, és miből fedezték ezeket a túrákat tizenévesen?

– Akadtak olyanok, akiknek teljesen mindegy volt, hol alszanak, akár az árokparton vagy az út szélén is megfelelt nekik. Mi egy fokkal kényelmesebbek voltunk, sátrat mindig vittünk magunkkal, de az is előfordult, hogy egy kempingben vagy egy turistaházban ért bennünket az éjszaka. Laktunk apácáknál is, de arra is volt példa, hogy egy sofőrünk szállásolt el. Ami a költségeket illeti: árut vittünk magunkkal, például nejloninget, szalámit vagy konzerveket. Mi pénzzel nem álltunk jól, ők pedig javakkal, ez ideális cserealap volt. Egy alkalommal 40 kilós hátizsákkal mentünk ki, amiben 38 kiló konzerv volt. Ha megszorultunk, eladtunk néhányat.

Tolcsvay Béla pedig a könyvben is elmeséli, mennyire megijedtek, amikor odalépett hozzájuk egy rendőr, miközben épp nejloningeket árultak Krakkó főterén. Betessékelte őket egy kapualjba, amitől még jobban félni kezdtek, ehhez képest a vége az lett, hogy ő is vásárolt tőlük.

– Hogy született a film ötlete?

– A konkrét ötletet az adta, hogy 2014-ben volt egy előadássorozat a budapesti Lengyel Intézetben, ami a szabadság témája köré szerveződött. Itt futottam össze Kiss Gy. Csaba irodalomtörténésszel, aki egyébként távolabbi rokonom. Beszélgetni kezdtünk és szóba került, hogy pont 50 éve indult először stoppos körútra Lengyelországba. Mondtam neki, hogy én pedig 10 évvel később, és egyébként már évek óta szeretnék emléket állítani ennek valamilyen formában. Ő lett az első riportalanyom, majd mindketten hoztuk magunkkal a saját ismeretségi körünket, akik aztán újabb alanyokat javasoltak. Tulajdonképpen hólabdaszerűen állt össze a névsor.

Támogatást szinte egyáltalán nem kaptunk, csak a korábbi lengyel témájú filmjeim farvizén jutottunk ki Lengyelországba, így sikerült néhány helyszíni jelenetet is rögzítenünk. Autentikus, korabeli zenéket is szerettünk volna felhasználni, de kiderült, hogy ezeknek milliós nagyságrendű jogdíja van. Végül a Felczak Alapítvány felajánlásának jóvoltából egy nagyjából egyperces híradós riportot tudtunk betenni a filmbe, ami egy korabeli stoppos történetet mesél el. Márta Pistáéknak is fennmaradt valamennyi videós anyaguk a helyszínről, na meg persze sok fotó. Ezekkel tudtuk színesíteni a lakásokon vagy vendéglátóhelyeken rögzített visszaemlékezéseket.

– Mekkora az életkori szórás az interjúalanyok között?

– A könyvet három nagy korszakra tagoltam: az első generáció a ‘60-es években, a derékhad a ‘70-es évek első felében kelt útra, a lecsengés pedig az évtized végén volt. Tovább nem is tarthatott volna ez az aranykor, mivel Szolidaritás mozgalom előretörésével gyakorlatilag hadiállapotot vezettek be az országban, így többé már nem lehetett csak úgy szabadon odautazni, mint addig.

– Miért jelent meg könyv is a film mellett?

– A film 60 perces, de ebbe az időkeretbe sem fért bele minden megszólaló, akivel interjút rögzítettünk. Mivel úgy gondoltam, hogy a többiek történetei is kivétel nélkül megérdemlik a nyilvánosságot, végül az lett a megoldás, hogy adjuk ki könyv formában a riportokat. Ebben tehát a filmben szereplő összes beszélgetés leirata szerepel, valamint még sok másik sztori. Emellett Bereményi Géza és Háy János egy-egy autóstoppos témájú novellája, illetve egy korabeli sajtószemle is olvasható benne.

– Kit szán célközönségnek?

– Aki érdeklődik a történelem iránt, foglalkoztatják az emberi sorsok, vagy azóta ismertté vált emberek fiatalkori élményei.

A fiatalabbak számára egyébként ez az egész olyan lehet, mintha valaki a Marsról esne ide: egy olyan korszak elevenedik meg a szemük előtt, amikor még sorba kellett állni az útlevélért, egy kis Polski Fiat pedig akkor is megállt, hogy felvegyen két stoppost és az óriási hátizsákjaikat, ha már eleve négyen ültek benne.

– A „lengyel magyar, két jó barát” mondás igaz volt a gyakorlatban?

– Annyira, hogy sokak magyar zászlóval stoppoltak, és volt rá példa, hogy a sofőr ezt meglátva kiszállt a kocsiból, leborult és hálálkodni kezdett. Tényleg igazi barátokként kezeltek bennünket, olyan történeteket is hallhatott tőlük az ember, amelyek itthon a történelemkönyvekből teljesen kimaradtak.

– Mennyire lát rá a mai autóstoppos lehetőségekre?

– Az biztos, hogy már nem ugyanaz, mint a mi időnkben. Divatba jött a telekocsis rendszer, mert az emberek időre szeretnének odaérni. Aki stoppol, az pedig legtöbbször konkrét céllal akar eljutni valahova. Nekünk ilyen nem volt: csak beszálltunk az autóba, ami megállt, és mentünk arra, amerre ment. Persze voltak elképzeléseink, például, hogy el akarunk jutni a tengerhez, de ha végül máshogy alakult, akkor sem voltunk kétségbeesve. A kaland és az új helyek megismerése hajtott bennünket.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés
„Nanu-nanu” – Nyelvformáló sorozatok a vasfüggöny mögött Andzsin-szantól Morkig
Valaha ezekből tanultunk orkiul és japánul, mégsem emlékszik rájuk már senki. Fel- és lefutott szériák a 80-as évekből.
Forrás: Tó-retró blog, címkép: jelenet az Egy úr az űrből c. filmből - szmo.hu
2022. május 09.


Link másolása

hirdetés
A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Mennyire más volt a televíziózás a hetvenes-nyolcvanas években, mint napjainkban! Míg ma komoly sikernek minősül, ha egy műsornak vagy filmnek sikerül egymilliónál több embert egy időben a tévé képernyője elé ültetni, addig a tematikus csatornák és a streaming előtti időszakban ennél bármelyik program nagyobb nézettséggel futott. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy abban az időszakban itthon egy, 1971-től pedig két csatorna kínálatával kellett beérni, ha az ember nem szerette volna külföldi műsorokkal tölteni az idejét. Nem túlzás kijelenteni, hogy akkoriban valóban az ország apraja-nagyja együtt sírt vagy nevetett egy-egy film vagy sorozat szereplőivel, és minden új epizód hetekig beszédtémával szolgált a vállalati büfékben. Ebben a környezetben nem csoda, ha egy sorozat ikonikus kifejezései azonnal gazdagabbá tették a magyar szókincset, bár az ilyen új szavak többnyire néhány év alatt – gyakran a sorozat emlékével együtt – el is tünedeztek. Mostani cikkünkben három olyan szériáról emlékezünk meg, melyek egy nemzedék szókincsét formálták át, de ma már alig emlékszik rájuk valaki...

Nanu-nanu

Rögös volt az út a külföldi (különösen az amerikai) sorozatoknak a vasfüggöny mögé, így ezek többnyire évekkel azután jelentek meg nálunk, hogy a készítés országában már el is felejtették őket. Nem volt ez másként az „Egy úr az űrből” (eredetileg Mork & Mindy) című szériával sem. Az akkoriban még stand-up humoristaként tevékenykedő Robin Williams ötlete nyomán készült sorozat volt a legendás színész első szerepe. A filmben Mork az Ork bolygó szülötte, aki egy földi nő (Mindy) segítségével tanulmányozza a földi életet. Az epizódok végén Mork minden esetben jelentést tesz bolygója vezetőjének, Orsonnak. A sorozat a „Nanu-nanu” köszöntés mellett a „Mork hívja Orsont. Orson jelentkezz!” szófordulatot is a nyelvünkbe építette. Ez utóbbi rövid időre átvette a „A cseh 2-őt nézed?” beszólás szerepét is, azokkal szemben, akik a beszélgetésben elveszítették a fonalat (akkoriban hétfőn nem volt magyar adás, így mindenki a csehszlovák adókat nézte).

A sorozatot egyébként 1978 és 1982 között vetítette az ABC amerikai TV csatorna. Nálunk a kifutása után, 1982 szeptember 1-én debütált a Szombat esti filmkoktél című műsorcsomag részeként, Menő manó és Humor Harold (egy újabb nyelvbe épült kifejezés az erőltetetten jópofa emberekre) társaságában. A Magyar TV összesen 13 epizódot vásárolt a forgalmazó CBS-től, ám így is egy évig tartott, míg a végére értek. A bravúrt úgy sikerült kivitelezni, hogy havonta csupán egy új rész került a képernyőre. A sorozat sikerét egyébként jól mutatja, hogy már 1983-ban elkészült a széria ihlette „Nanu, nanu dal” is, melyet Williams magyar hangja, Maros Gábor adott elő és legalább annyira bugyuta volt, mint maga a film.

hirdetés
Vakarimasz-ka?

Tegye fel a kezét, aki látta a Sógun című sorozatot 1987-ben, és nem akart azonnal szamuráj lenni. A James Clavell 1975-ben íródott könyvéből készült minisorozat Richard Chamberlain főszereplésével igazi japán lázat indított el az országban, és a legcsintalanabb gyerkőcöket is a TV elé szögezte.

Andzsin-szan és a szépséges Mariko szerelmi története ötvözve a szigorú, de egyenes Toranaga szama (egyesek szerint tornagatya szaga) politikai játszmáival, mindent vitt. Ebben az időszakban mindenki foghegyről vetette oda frissen szerzett japán tudása aranyat érő morzsáit, és késhegyre menő (bocs) vitákat folytattunk a katana forgatás tudományáról. Bennünket még az sem zavart, hogy az eredetileg 1980 szeptemberében bemutatott széria már majdnem olyan régi volt, mint a kor, amiben játszódott, mire elért hozzánk. A Magyar Televízió ugyanis csak 1987-ben kezdte el sugározni John Blackthorne angol kormányos történetét. Ráadásul az eredetileg öt részes minisorozatot 11 darabra vágva, heti két alkalommal vetítették le, kedd-péntek váltásban. Igaz így legalább egy hónap alatt lefutott, és nem tartott egy évig, mint Mork kalandjai.

Petrocelli háza...

Mond valakinek valamit az a cím, hogy „Az ügyvéd”? Nem? Nem is csoda, hiszen ennek az amerikai filmnek a hírnevét gyorsan elhalványította a belőle készült sorozat, mely Petrocelli címmel futott. Pedig az 1970-ben készült mozifilmben már Barry Newman alakította Anthony „Tony” Petrocelli figuráját, és nálunk is bemutatták 1972-ben a filmszínházak (meg ’78-ban a TV). A bostoni születésű, de olasz felmenőkkel rendelkező ügyvéd figuráját azonban az 1974 és 1976 között futott 44 részes sorozat tette igazán ismerté. Tudják, ő volt az, aki állandóan a házán dolgozott a feleségével, ám az állomotthon soha nem készült el. Ennek nyomán került be a magyar nyelvbe az „Ez is olyan, mint Petrocelli háza” kifejezés a soha be nem fejeződő, sziszifuszi dolgok megcímkézésére. A sorozat pedig bőven rászolgált e jelzőre...

Alig három évvel a széria kifutása után csapott le a Magyar Televízió a sugárzás jogára, így 1979-ben már alá is írták a 13 részről szóló megállapodást. Ezek után átlagban 2 havonta be is jelentették a (valójában csak egyharmadnyi) széria rajtját, egészen 1981-ig. Ekkor azonban véget ért a kín, és alig kilenc évvel az amerikai premier után, 1981. május 16-án este megnézhettük az első részt az ügyvéd-krimiből. De ebben sem volt nagy köszönet, hiszen a Morkhoz hasonlóan a Szombat esti filmkoktélban debütáló filmsorozat még a sci-finél is ritkábban, kéthavonta egy új rész bemutatásával indult. Valóban olyan volt, mint Petrocelli háza...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es, 80-as évekre, és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta-csoporthoz!

Ha érdekel a panelépítészet és a Balatoni szállodák születése, többet tudhatsz meg Tó-retró blog szerzőjének első könyvéből. A "Hotelek futószalagon" ezeket a témákat járja körbe. További részletek és megrendelés itt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés
Húsvéti tojásfestés: minták, rajzok, hagyományok
Húsvéti tojás, piros tojás, hímes tojás – a húsvét elmaradhatatlan kísérői. De honnan ered ez a szimbólum, és milyen a jó húsvéti tojásfestés?

Link másolása

hirdetés

A húsvéti tojás eredete

A tojás az életnek, újjászületésének, a termékenységnek az egyik legősibb jelképe. A tojásdíszítés hagyománya az ókorig nyúlik vissza, és ez a szokás a kereszténység elterjedése után is megmaradt. Értelmezésük szerint a tojás a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. Szimbolikája szerint, ahogy a tojásból új élet kel ki, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Más nézet szerint a tojáshéj az Ószövetséget, a belseje az Újszövetséget jelképezi.

A húsvétot megelőző böjtöt és magát a tavaszi feltámadás ünnepét a kereszténység, feltehetően régi pogány tradíciókból emelte át. A kereszténység elterjedésével pedig a tojást, mint ősi életszimbólumot, összekapcsolták a feltámadás ünnepével.

Nálunk mar az avarkori sírokban is találtak festett, mintás tojásokat. Első írásos emlitése Anonymus idejéből származik.hímes tojás minták

Gyakran jóslásra is használták. Ha nagypéntek éjjelén feltörték a tojást és egy pohár vízbe csurgatták, akkor az megmutatta, hogy milyen lesz a jövő évi termés. De egyes helyeken a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása

Hímes tojás, piros tojás - a húsvéti tojás jelentése

Az eredetileg használt piros szín a hiedelem szerint Krisztusnak az emberiségért kiontott vérét jelképezi. Ezért is kötődik a keresztény kultúrákban a húsvéthoz.

hirdetés

 hímes tojás piros tojás

Magyarországon tradicionálisan használt minták általában geometrikusak voltak. A vonalkák közti részt díszítették "hímezték", innen is a hímes tojás elnevezés.

Hímes tojás készítése - tojásfestés technikák

Húsvétra általában liba, kacsa és tyúktojásokat használnak, amiket kifújnak és az üres héjat díszítik különböző technikákkal. Lehet emu vagy strucc tojásokat is festeni, ezek héja, olyan vastag, hogy faragni is lehet.húsvéti tojás minták

Bár még vannak, akik hagyományos módon, házi módszerekkel festik a tojást, de nagyon elterjedt a boltokban kapható festék, és egyre nagyobb teret hódítanak az újszerű tojásdekorációk is.

A legegyszerűbb a boltban kapható tojásfesték, mellyel bármilyen színű tojásokat el lehet készíteni. Egyszerű és olcsó a krepp papír megoldás is. A papírdarabokat enyhén ecetes vízbe kell tenni, ami kioldja a színüket és a tojásokat befogja.

Húsvéti tojásfesték: miből választhatunk?

húsvéti tojásfesték

Az otthoni tojásfestés előtt érdemes átgondolni, hogy mennyi időnk van rá és mennyire vagyunk ügyesek. Vannak gyors és mégis látványos megoldások, de ha szeretnél visszatérni a régebbi, tradicionális megoldásokhoz, akkor nyugodtan próbáld ki nagyszüleink módszereit.

Húsvéti tojásfestés természetes anyagokkal

Az egyik legrégebbi festés a harisnyás, leveles. A tojásra növények leveleit szorítsd rá egy harisnya segítségével. Majd tedd forró hagymahéjjal vagy tojásfestékkel színezett vízbe a szobameleg tojásokat. Száradás után szalonnabőrrel vagy olajos kendővel lehet fényesíteni.

A halványzöld festékhez spenótot, petrezselyemlevelet, citromfüvet vagy csalánlevelet kell felfőzni. Sárga színt őrölt kurkumaporral, citrom héjával, reszelt sárgarépával lehet elérni. Narancssárga festőlé pirospaprika őrleményből vagy vöröshagyma külső héjából készíthető. Lila színt a cékla leve ad, de az áfonyalé és a feketeribizli leve is alkalmas hozzá. Kék szín elérhető apróra vágott vöröskáposztával. Sötétbarna színhez erősre főzött kávéban áztasd a frissen főtt, még forró tojásokat.

Írott tojás készíthető gyertya és festőlevek segítségével, vagy az egyszínűre megfestett tojásra éles késsel mintákat karcolhatsz.húsvéti tojás rajz

Húsvéti tojások díszítése egyéb technikákkal

Gyakorlatilag a fantázia szab csak határt, mert rengeteg dologgal díszíthető a tojás. Íme, néhány ötlet:

Ragaszthatsz papírcsíkot, szalagot, dekorcsíkot, fonalat a tojásra. Díszítsd gyöngyökkel, magvakkal, mákkal, csillámporral, apró gombokkal.

Régi terítőkből, textilekből vagy csipkés anyagokból is szép díszítés készülhet. Szép szalvétákból is lehet mintákat kivágni és felragasztani. De ott a klasszikus festés temperával, ecsettel, filctollal is.

Milyen a jó húsvéti tojás rajz? Népszerű és mutatós tojásfestés minták

húsvéti tojások

Rengeteg ötletet lehet találni akár az interneten is, de a leghálásabb mégis a saját ötlet. A jó minta kifejezhet téged is, vagy üzen a megajándékozottnak. A gyerekek biztos örülnek a nyuszis, kiscsibés mintának, a lányoknak virággal, szívekkel lehet üzenni. A fiúknak a geometrikus minták mellett bátran lehet vicces vagy modern dekorációt kitalálni, de akár emojikat is rajzolhatsz a tojásra.tojásfestés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés
Rengeteg szempontból hiteltelen A Besúgó – Így működött valójában az Állambiztonság és az ellenzéki ellenállás
Rainer M. Jánost és Ungváry Krisztiánt kérdeztük arról, hogy zajlottak a sorozatban ábrázolt helyzetek a valóságban.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. május 25.


Link másolása

hirdetés

Nemrég ért véget a HBO Max magyar gyártású sorozata, A Besúgó, amely óriási közönségsikert ért el, ugyanakkor éles vitákat is kiváltott. A korszakot kutatók, illetve személyesen átélők szerint ugyanis egyáltalán nem ábrázolja hitelesen az egykori Állambiztonság, illetve az ellenzéki mozgalom működését.

Hogy pontosan miről van szó, arról Rainer M. János és Ungváry Krisztián történészeket kérdeztük. Előbbi az összes részt látta, utóbbi viszont csak egyet nézett meg – elmondása szerint ezt annyira botrányosan hamisnak tartja, hogy elment a kedve a továbbiaktól.

„Súlyos véteknek nem nevezném, hiszen alapvetően szórakoztatóipari termékről van szó, amiről a fogyasztók döntenek. A körükben pedig egyértelműen pozitív volt a fogadtatása” – mondja Rainer, aki megengedőbb álláspontot képvisel.

Ugyanakkor mégis fontosnak tartja, hogy beszélgetés folyjon erről, mert a sorozat hangsúlyosan utal arra, hogy egy adott kort szeretne megidézni – erre utal például az évszámok rendszeres feltüntetése, a rendkívül gondosan használt korfestő elemek az épületektől a járműveken át a ruhákig vagy akár hajviseletekig. Ebben az esetben viszont probléma, ha a történet más elemei erősen különböznek a valóságtól.

Ungváry is azt emeli ki, hogy hiába nevezik fikciósnak a történetet, ha a kosztümök, a kulisszák és a társadalmi helyzetek, amelyeket a film használ, egy konkrét korhoz kötődnek, a tájékozatlan néző így óhatatlanul reálisnak értékeli az irreális képet.

„Különösen súlyos problémának tartom ezt azért, mert az ismert történelmi tények is tökéletesen alkalmasak arra, hogy a besúgás tematikában egy remek film készülhessen. Teljességgel érthetetlen számomra, miért kellett olcsó és hazug jelenetekkel tönkretenni ezt, amikor a valós tények hatalmas tárházából is lehetett volna válogatni” – fogalmaz.

hirdetés

Szerinte a sorozat nem más, mint „kiváló színészek megalázása, felmosórongynak használása olcsó hatásvadászatért”, ugyanis nem a színész tehet arról, ha egy történetileg teljesen hazug forgatókönyvet játszik el.

Hogyan történtek valójában a beszervezések?

A sorozatban ábrázolt jelenetet, tehát azt, hogy a főszereplő mellé a vonaton odaül egy állambiztonsági tiszt, majd átkíséri az étkezőkocsiba a leendő tartótisztjéhez, mindkét forrásunk rendkívül valószínűtlennek tartja.

„A beszervezéseknek több módozata volt, de ami közös, hogy a beszervező beszélgetések helyszínéül általában valamilyen állami hivatal szolgált, már csak azért is, mert egy vendéglőben vagy vonaton nem lehetett volna észrevétlenül aláíratni az együttműködési nyilatkozatot, a beszervezendő személyt pedig nem lehetett volna tökéletes kontroll alatt tartani” – mondja Ungváry, hangsúlyozva: nyilvános helyen soha nem lehetett lefolytatni beszervezési beszélgetést. Ráadásul ennek során beszervezők részéről mindig egyszerre legalább két személynek kellett nyíltan jelen lennie, ezt a munkát tilos volt egyedül végezni.

Rainer M. János szerint zsarolás ugyan előfordult, de szorosan a beszervezendő személy saját tevékenységével függött össze: vétségek, esetleg bűncselekmény. Olyan, hogy valakitől gyógyszert tagadjanak meg, egyáltalán nem volt jellemző. Gyakoribb volt szerinte, hogy különféle előnyöket, például apróbb ajándéktárgyakat, vagy némi pénzt (nem túl sokat) kínáltak cserébe. Az óriási többség ugyanakkor önkéntesen, ahogyan a belső iratokban fogalmaztak, „hazafias alapon” vállalta, hogy jelentéseket ír. Vállalták, mert meggyőzték őket.

„A beszervezéskor első körben kifejezetten kerülték a nyílt zsarolást, ugyanis előírás is volt, hogy az önkéntességre kell törekedni és ezen felül pszichológiailag sem lett volna helyes nyíltan zsarolni. Az esetleges terhelő adatokat csak akkor szedték elő, ha másképp nem ment a dolog” – teszi hozzá Ungváry Krisztián.

Nemet mondani is határozottan lehetett, Rainer M. János szerint az esetek 90 százalékában ez semmilyen következménnyel nem járt, különösen a rendszer késői szakaszában.

Ungváry hasonlóan látja: mint mondja, átlagban minden második beszervezés meghiúsult, mert azok, akik a beszélgetés során először igent mondtak (és adott esetben alá is írtak), később már nem mentek el a második találkozóra. A beszervezési kísérletek kb. 30%-a pedig már a beszélgetés alatt úgy alakult, hogy az érintett beszervezésétől el kellett állni, mert ellenállást tanúsított.

„1962 után egyetlen esetet sem ismerek, amikor emiatt valakit súlyos retorziók értek volna. Minden statisztikai adat arról tanúskodik, hogy a beszervezettek között is hatalmas volt a fluktuáció” – fogalmaz.

Tényleg előfordult, hogy visszanyalt a fagyi?

A sorozatban a beszervezett fiú idővel egyre inkább vérszemet kap és ő maga is átver, kicselez, zsarolni kezd, többek között a beszervezőit is.

Rainer M. János szerint konkrét zsarolásra nem, arra viszont minden további nélkül lehetett példa, hogy valaki túljárt a tartótisztje eszén. A hálózati személy és a beszervezők között gyakran folytak játszmák, például a kapott információk manipulálása, torzítása által.

Emiatt alkalmazták az ellenőrzés intézményét, vagyis azt, hogy a különösen fontos személyeket soha nem egyetlen ember figyelte meg, mindig volt egy vagy akár több biztosíték a rendszerben. A későbbi miniszterelnökre, Antall Józsefre például 1956 után nemcsak az egyik kollégáját, de egy diákját is ráállították a budai Toldy gimnáziumban, ahol tanított. Ők ketten egymást is ellenőrizték – anélkül persze, hogy tudtak volna egymás tevékenységéről.

„Még vártam is, hogy a történet egy pontján majd fény derül egy hasonló fordulatra, tehát arra, hogy a főszereplőt is ellenőrizték ily módon. Ez eddig nem történt meg, pedig nagyon is életszerű lenne, hiszen az ellenzéki vezérnek, Száva Zsoltnak szemlátomást óriási jelentőséget tulajdonítanak” – mondja Rainer.

Ungváry szerint csak rövidebb távon fordulhatott elő, hogy egy ügynök dezinformált, ezek azonban előbb-utóbb kiderültek, a visszazsarolást pedig teljesen elképzelhetetlennek tartja. Külföldi viszonylatban gyakrabban előfordult, hogy a beszervezett félre tudta vezetni tartótisztjét, kifejezett zsarolásra viszont itt sem ismer példát.

A főszereplő viszont idővel a környezetét is zsarolni kezdi: miután lebukik a megfigyelt kör egyik tagja előtt, gyorsan kér róla valami kompromittáló infót a tartótisztjétől, hogy onnantól ezzel tartsa sakkban.

„Ez teljesen elképzelhetetlen, irreális, a korabeli szabályzatoknak is ellentmondó, valamint általános szakmai okokból is teljesen abszurd fordulat” – mondja Ungváry, aki szerint a sorozat teljes hamissága már az első részben kiderül, amikor a főszereplő saját szakállára autós üldözést kezdeményez, majd elkezdi átkutatni a célszemélyek csomagjait.

Ilyesmi szerinte soha nem volt egy ügynök feladata, nem beszélve arról, hogy pszichológiailag is teljesen abszurd lett volna, ha valaki így viselkedik frissen egy beszervezés után. Ez a magatartás még később is elképzelhetetlen volt, valamint a szabályzatokkal is teljesen szembe ment.

„Egy ügynök csak azt volt jogosult megtenni, amire a tartótiszttől kifejezett utasítást kapott, de a tartótiszt nem tehette meg, hogy olyan munkákat bíz rá, ami a hivatásos állomány feladata. Itt egy hierarchikusan épülő, folyamatos ellenőrzésen alapuló rendszerről beszélünk, amelyben ilyen szabályellenes húzások teljesen elképzelhetetlenek. Ezzel szemben az, hogy egy ügynök dekonspirálódott, azaz lebukott, nem volt ritka jelenség” – tette hozzá Ungváry Krisztián.

Rainer M. János szerint ugyanakkor akinél akár csak felmerült a lebukás veszélye, azt vagy „pihentették” egy ideig, vagy ha a környezetében már konkrét beszédtéma volt, hogy valami nem stimmel vele, inkább gyorsan kizárták a hálózatból és más személy után néztek. Nyílt lebukásig tehát nem igazán fajulhatott a helyzet.

Bulizó fiatalok szervezték az ellenállást, élükön egyetlen vezetővel?

A sorozat a fenti képet sugallja, de Ungváry szerint ennek köze sincsen a valósághoz: az ellenállást, ami alatt itt az ellenzéki tevékenységet értjük, alapvetően értelmiségi jellegű találkozásokon szervezték.

Rainer szerint is főként szakmai tevékenységek köré csoportosult az ellenzék, az ELTE bölcsészkarán például már a hetvenes években vitaesteket rendezett egy csoport a magyar oktatási rendszer problémáiról, de máshol is volt példa hasonlókra.

„Természetesen a bulizás fontos szerepet töltött be ebben a korosztályban, és az egyetemi klubokban volt is rá lehetőség. Ugyanakkor nagyon komoly szakmai munka is folyt, tudatosan reflektáltak a közélet történéseire. Ez fontosabb volt, mint a szórakozás” – hangsúlyozza.

A sorozatban a nagy ellenzéki találkozót végül egy KISZ-rendezvény keretei közé rejtve tartják meg. Ungváry Krisztián ezzel kapcsolatban azt mondja, ilyenre (tehát az ellenzéki szervezkedők és a KISZ együttműködésére) elvileg lehetett példa.

Rainer M. János szkeptikusabb: szerinte a KISZ befolyása a ‘80-as évek közepére már erősen visszaszorult, a mozgalom enyhén szólva az apály állapotába került, az egyetemeken eljelentéktelenedett. Ott is voltak ugyan értelmes emberek, akik kereshettek kapcsolatokat, de partnerként biztosan nem kerültek szóba az ellenzék köreiben.

Azt is fontos kiemelni, hogy nem volt egyetlen központi alakja az ellenzéknek: az egyetemi hallgatói mozgalmakat ad hoc csoportok, baráti körök alkották, nem emelkedett ki senki közülük.

„Persze dramaturgiailag jó döntés az egész mozgalmat egy arccal ellátni, de a valósághoz ennek nem sok köze van” – fogalmaz Rainer, aki szerint a ‘80-as években már rajtaütésekre, tömeges letartóztatásokra sem igen volt példa. Így a sorozatnak azok a jelenetei se mondhatók hitelesnek, amikor több tucat rendőr szállja meg a kollégiumot, miután „izgató jellegű röpiratokról” kapnak bejelentést.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
Mátyás király átka és több kísértethistória is fűződik Árva várához
Vérfagyasztó legendák övezik a káprázatos felvidéki várkastélyt, itt forgatták 100 éve a Nosferatu című horrort is.

Link másolása

hirdetés

Itt van a szomszédos Szlovákiában, mégis kevesen ismerik Felvidék legszebb várát, a történelmi Magyarország északi határán épült sasfészket. Árva várát az 1241. évi tatárjárást követően kezdték építeni egy 112 méter magas, meredek sziklára, majd kezdetét vette a háromrészes erődítmény hányattatott sorsa. Előreugorva az idővonalon, kétszáz évvel később az akkori tulajdonos – egy lengyel rablólovag, Komorowski Péter – negyed évszázadon át fosztogatta gazdátlan zsoldosaival az arra vetődő utazókat és kereskedőket.

Mátyás király büntetése

Ennek a méltatlan korszaknak végül Mátyás király vetett véget, aki elűzte onnan a rablólovagot vezéreivel együtt, bár azért adott neki 8000 aranyforintot is a vár elfoglalásáért cserébe, hogy váltságdíjnak álcázza a kifüstölést. Érdekesség, hogy az ottani védők váltak Mátyás király későbbi, elhíresült fekete seregének keménymagjává, miután a harcedzett várőrséget a király zsoldjába fogadta. Úgy tűnik, jó szeme volt a megfelelő katonák toborzásához.

Mátyás királyhoz fűződik egy helyi legenda is: eszerint az uralkodó 1484-ben az ellene összeesküvő Váradi Péter kancellárt és kalocsai érseket a következő ítélettel záratta be a várba: „Árva voltál, Péter, árva leszel és Árvában fogsz meghalni.”

A história úgy szól, hogy a pap majdnem egy évtizedet töltött itt befalazva, rangjától megfosztva, és csak egy nyíláson át érintkezhetett a külvilággal. Váradi Péter azonban mindeközben megtanította írni és olvasni az akkori várnagy, Meskó Mihály lányát, Katinkát. A lány ezért hálából megszöktette a papot, aki egy galíciai kolostorból újból felajánlotta szolgálatait Mátyás királynak, akinek a fenyegető jóslata így nem teljesült. Az uralkodó éktelen haragra gerjedt, de a bátor Katinka felvállalta előtte a szöktetést, az igazságos uralkodó pedig megenyhült az érveléstől. Sőt, olyannyira szimpatikus volt neki a leány hozzáállása, hogy még gazdag férjet is kerített neki Thurzó István személyében. Innentől számítják a Thurzókat a vár történelmében, de csak hét évtizeddel később lett a család Árva várának birtokosa. Az odáig vezető tulajdonosi lista a következőképp alakult: Mátyás király a fiának, Corvin Jánosnak, Liptó hercegének ajándékozta a fellegvárat, akitől később Szapolyai István főúr orozta el. Majd ezt követően lett a már említett Thurzó családé, akik ismét felvirágoztatták a patinás épületegyüttest, és teljesen át is alakították, elnyerve mai külsejét. A legnagyobb katasztrófa 1800-ban érte a várat, amikor tűzvész pusztította el, és csak a 2. világháború után építették újra.

Horrorfilm és szellemek

Nem meglepő, hogy a gótikusan komor hangulatú, festői helyen magasló épület megmozgatta a filmesek fantáziáját is az elmúlt évszázadban. Pontosan 100 éve, 1922-ben itt forgatták a Nosferatu című legendás horrort, amelyet Bram Stoker regénye, a Drakula ihletett (erről ma egy poszter is megemlékezik a bejárat előtt). De ezen a helyszínen forgatták többek között a Rigócsőr királyt, A hercegnő és a koldust és a Solymász Tamást is.

hirdetés

A horror-tematikához egyébként nem kellett filmes stáb sem, mivel a vár története eleve bővelkedik paranormális fejezetekben. Vegyük például rögtön az építtetés körülményeit, amelyhez nem mást, mint magát az ördögöt társítják. A mendemonda szerint egy helyi tehetős ember azzal bízta meg a sátánt, hogy építsen egy várat. Azt ígérte neki, hogy ha egy éjszaka alatt sikerül megépítenie, cserébe megkaphatja a lelkét. Amikor azonban a gazdag ember rájött, hogy a lelke mégiscsak értékesebb az anyagi javaknál, imádkozni kezdett Istenhez, imája pedig meghallgatásra talált. Szerencséjére az ördög a kakas harmadszori kukorékolására valóban nem készült el a várral, a befejezéséhez ugyanis még három óriási kőtömb hiányzott.

Két szellemhistória is kering továbbá a várról. Az egyik szerint Thurzó György nádor második felesége, Czobor Erzsébet szelleme kísért az ódon falak közt, aki állítólag éjszakánként körbejár ellenőrizni, rendben mennek-e a dolgok a hőn szeretett otthonában. A másik az úgynevezett fehér asszonyról szóló monda, aki Dancs mesternek, a XIV. század egyik leghatalmasabb főurának felesége volt.

A történet szerint a főúr egyik éjszaka erősen ittas állapotban tért haza, felszínre törő indulatait pedig egy szolgálólányon akarta kitölteni. Mivel a felesége megakadályozta ebben, Dancs kardja lesújtott rá, és egy suhintással levágta a kezét. Az asszony nem sokra rá belehalt a sérülésébe.

A tragédia óta azt beszélik, hogy a pórul járt feleség a mai napig évente kétszer végigsétál a várban, tetőtől-talpig fehér ruhába öltözve, csak a keze vérzik azon a helyen, ahol Dancs kardja érte. A várat övező babona olyannyira tartja magát, hogy jónéhány éve ismert amerikai szellemvadászok egy csoportja is ellátogatott Árva várába, hogy forgassanak a helyszínen.

Források: Drive, slovakia.travel, Forum Hungaricum


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: