MÚLT
A Rovatból

Amikor még lakások is voltak az Országházban – 5 meglepő történet az épület múltjából

70 évvel ezelőttig tényleg többen is laktak ott életvitelszerűen. De nem ez az egyetlen különös sztori.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Parlament. 1939. Fortepan/Berkó Pál - szmo.hu
2019. június 06.



A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Az Országházra úgy szoktunk gondolni, mint a törvényhozás színterére, ahová a képviselők dolgozni járnak. Pedig ez a gyönyörű épület emberek százainak adott és ad munkát ma is, sőt korábban bizonyos esetekben lakóhelyül is szolgált. Az 1902-es használatba vétel óta számtalan furcsa és meglepő dolog történt az épületben a képviselőterem falain kívül és belül.

1. Az Országház dolgozói

Ahhoz, hogy az épületben zökkenőmentesen működhessen a törvényhozás, emberek százainak munkájára van szükség.

Kezdetektől működtek itt gyorsírók (ma is ceruzával, gyorsírással vetik papírra az elhangzottakat), akiknek 24 órájuk volt arra, hogy az ülésnapon elhangzottakat tisztázva átadják a naplószerkesztőnek. A Házban kezdettől dolgozott nyomdász és könyvkötő, könyvtáros is.

Parlament a Batthyanyi tér felől. 1935. Fortepan/Révay Péter

A teremőrök az ülések rendjére vigyáztak, ők adtak belépőt az üléstermek karzatára a közönségnek, ők vitték a leveleket, iratokat, a képviselőket az ülésteremből kihívó cédulákat. Természetesen

portások vigyázták a bejáratot, a magasabb beosztású hivatalvezetők ajtajai előtt pedig ajtónállók posztoltak.

A ruhatárosok őrizték a képviselők kabátjait, kalapjait, és telefonos kisasszonyok kapcsolták a hívásokat az épült telefonközpontjában.

Természetesen a működéshez szükség volt pénzügyi dolgozókra, gazdasági hivatalra, pénztárosra, aki a képviselők napidíját és a tisztviselők bérét kifizette.

Már

1906-ban is használtak porszívót a takarításhoz, ám annak kezelése komoly szakértelmet kívánt, ezért azt nem egy takarító, hanem egy külön gépészsegéd kezelte. Az ő feladata volt a gép összeszerelése, működtetése és tisztítása. A karbantartók között dolgoztak mesteremberek (lakatos, kőműves, bádogos, asztalos), de kellett fűtő, liftkezelő és gépész is. A portások, teremőrök és a liftkezelők fekete egyenruhát, kalapot, nyakkendőt viseltek.

Légifotó a Parlamentről. 1933. Fortepan/Techtube

A hivataltól szervezetileg külön működött a rendfenntartásért és biztonságért felelős parlamenti őrség. 1904 végén mindössze három hónapig működtek, mert a sajtó erőteljes támadásai miatt kénytelenek voltak feloszlatni a testületet, az új egyenruháikat pedig a Nemzeti Színház és az Operaház kelléktárának adományozták. 1913-ban azonban ismét felállították a parlamenti őrséget, számukra a Házban háló- és étkezőhelyiségeket alakítottak ki. Ha az ülésteremben rendbontás történt, a házelnök egy csengővel tudta őket riasztani. Ünnepi eseményeken pedig ők adták a díszőrséget.

A képviselőházi őrség nőtlen tagjai a testület megalakulása óta itt laktak többágyas hálótermekben, és a tűzoltók számára is biztosítottak hálóhelyeket a Házban.

Háttérben a Parlament. 1932. Fortepan

A felgyűlt tapasztalatok alapján 1906-ban már szabályzatot adtak ki a Házban lakók számára. Például a tűzhelyeket és a kéményeket havonta tisztíttatni kellett, ágyneműt, ruhát, szőnyeget nem volt szabad az ablakokban szellőztetni. A pincében két közös mosókonyha állt a lakók rendelkezésére, a kimosott ruhákat pedig a padláson száríthatták, ahová csak nappal mehettek fel, és a kulcsot a házfelügyelőtől kellett elkérni. A pincében tárolhatták a tüzelőt, és baromfit is, elzárt ketrecekben. 1948-49-ben mindenkinek ki kellett költöznie, és a lakásokat irodává alakították át.

3. Éttermek, büfé, trafik

A Házban dolgozó képviselők étkeztetését a kezdetektől igyekeztek megoldni. Az Országház főemeletén a Vadászterem funkcionált étteremként. A szolgáltatást szerződéskötés alapján vendéglősök nyújtották, akik gyakran cserélődtek, mert a bérlés nem bizonyult kifizetődőnek, ugyanis a több hónapos ülésszünetek idején az étterem nem termelt hasznot. Nehézséget jelentett az is, hogy a konyha az alagsorban volt, és ételliftekkel küldték fel az ételt, ami kihűlt, mire a vendég asztalára került. Ráadásul a lift lassúsága miatt az ülésszünetekben megebédelni vágyó képviselőknek sokat kellett várniuk az ebédjükre. Így aztán nem csoda, hogy az éttermet működtető vendéglősök gyakran cserélődtek.

1905-ben a Vadászterem mellett egy kisebb helyiségben külön újságírói étterem nyílt, ahol a tisztviselők is étkezhettek, és a vendéglősnek az ételt a nagyteremben megszabott árnál olcsóbban kellett biztosítania. 1911-ben az alagsorban a Duna-part felől nyílt egy nyilvános étterem is, ami nyáron szabadtéri asztalokkal és kiváló dunai panorámával csábította a vendégeket.

A Parlament lépcsőjénél. 1930. Fortepan/Rosta László

1920-ban az újságírói étkezde büfévé alakult, ahol szendvicseket, innivalót lehetett kapni, illetve mellette nyílt egy trafik, ahol cigarettát és szivarokat is lehetett vásárolni.

1946-ban a nagy fokú élelmiszerhiány idején már hírértéke volt, hogy az Országház büféjében szalámit és virslit lehetett kapni. 1948-ban a Közérttel szerződött a Ház, és ők üzemeltették a büfét és az éttermet. Az 1960-as években a Ház büféjében - az akkoriban ritkaságnak számító - banánt és narancsot is lehetett kapni.

1949 után megszűnt az alagsori étterem nyilvánossága, és a helyiség a Házban dolgozók üzemi konyhájává vált. Ekkor a felső és az alsó éttermet a Gundel Étterem működtette, és kétféle minőségű menüt kínáltak: minőségi menüt a felső étteremnek, és típusmenüt az alagsorinak.

4. Fodrászat, orvos

1907-ben már volt az Országháznak saját borbélya, akiknek alkalmazásánál alapfeltétel volt a diszkréció: nem fecseghették ki mindazt, amit a képviselők megosztottak velük. 1962-ben az Állami Fodrászat férfi-női fodrászüzlete működött az épületben, hogy a képviselőnők frissen bondorított hajjal tudjanak felszólalni.

Parlament, főrendiház tanácskozói terme. 1928. Fortepan/Semmelweiss Egyetem levéltára

1907-ben nevezték ki a Ház orvosává dr. Alföldi Bélát, aki 30 éven át töltötte be ezt a tisztet. Hétköznapokon egy-egy órát rendelnie kellett. Időnként bizony szükség volt a munkájára: 1910-ben a képviselőház üléstermében verekedés tört ki, és Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök fejéhez vágtak egy tintatartó fedelet, ami felsértette a homlokát. 1912-ben egy képviselő az ülésteremben rálőtt Tisza Istvánra, majd maga ellen fordította a pisztolyát. Máskor pedig egy pincért kellett kiszabadítania, amikor annak feje beszorult az ételliftbe.

1957-ben már egy fogorvosi rendelő is működött az épületben, és manapság is rendel az országházi orvos az alagsorban.

5. Látogatók az Országházban

Az Országház mindig is nyitva állt a nyilvánosság előtt. Az első világháború előtt, ha valaki kéréssel, problémával akart fordulni a képviselőjéhez, ülésnapokon nyitva állt számára a jelentkezési terem, ahol - ha kivárta a sorát - az illető képviselő nevét tartalmazó kihívócédulát kapott, melyet az egy szinttel feljebbi fogadóterembe kellett vinni, és itt lehetett várakozni, amíg a teremőr bevitte a cédulát a képviselőnek. Ha az illető szerencsés volt, a képviselő kijött a hívó szóra, és lehetett panaszkodni. Később az ülésterem melletti folyosót és a jelentkezési termet csőpostával kötötték össze, így a várakozási idő lényegesen lerövidült.

1915. Fortepan/Szabó Lóránt

A fogadóteremben juthatott az egyszeri ember ingyenes karzatjegyhez is, amellyel beülhetett az ülésterem karzatára, és a plenáris üléseket megtekinthette. A kétszintes karzaton külön helyek voltak fenntartva az előkelőségek és a képviselők női családtagjai számára. Külön előjegyzési joguk volt a képviselőknek fejenként 2-3 helyre, illetve 40 helyet tartottak fenn az egyetemisták számára. Az ezen kívül fennmaradó helyeket foglalhatta el az utca embere. A választások után felálló új országgyűlés alakuló ülése és az új kormányfő programadó beszéde mindig nagy tömegeket vonzott.

A karzat látogatói nem mindig tudtak illedelmesen viselkedni. 1917-ben például egy részeg katona elaludt, és amikor felriadt a szendergéséből, azt hitte, hogy a fronton van, és orosz támadás történt. Ijedtében három lövést adott le a karzatról. A golyók szerencsére senkit nem sebesítettek meg.

Szinte a kezdetektől lehetőség van arra is, hogy bárki megtekinthesse a gyönyörű épületet. 1902-ben például közel tízezren vettek részt ilyen látogatáson egy korona belépő fejében. 1954 óta pedig minden évben megrendezik a gyerekek karácsonyát. Ilyenkor négyezer iskolást hívnak meg, és műsorral szórakoztatják őket. 1952 óta a nyilvánosságot szolgálja az Országgyűlési Könyvtár is, amit főleg egyetemisták látogatnak. Az országgyűlés plenáris üléseire karzatjeggyel most is ellátogathat minden 14. életévét betöltött ember.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
1800 éves ábrázolás került elő Jézusról, amin teljesen máshogy nézett ki, mint eddig tudtuk
Egy oxigéntől elzárt föld alatti sírkamrának köszönhetően maradt fenn szinte tökéletes állapotban a 3. századi falfestmény. A felfedezés egy régészeti leletsorozat része, amely alapjaiban rengeti meg a vallás korai terjedéséről alkotott elképzeléseket.


Egy 3. századi, oxigéntől elzárt sírkamra falán találták meg a valaha volt egyik legjobb állapotban fennmaradt korai Jézus-ábrázolást, ami egy sor más, az elmúlt években előkerült lelettel együtt teljesen új megvilágításba helyezi a kereszténység korai történetét. Az izniki (ókori Nikaia) föld alatti családi sírban felfedezett, Jó Pásztorként ábrázolt Krisztus-freskó pigmentjei szinte tökéletesen megőrizték eredeti állapotukat – írta a The Independent.

A felfedezés egy nagyobb régészeti hullám része, amely az elmúlt két évben söpört végig Anatólián. Laodiceában egy ritka, 4. századi domus ecclesiae került elő: egy magánházból kialakított keresztény istentiszteleti hely. A mai İzmirben, az ókori Szmirna agoráján egy római kori bevásárlóközpont falán 2. századi, kódolt keresztény üzenetekre bukkantak: az egyik egy keresztrejtvényszerűen elrendezett „Logosz” — vagyis Ige — felirat, egy másik pedig a „800” számkód, amely a görög betűk számértéke alapján a „hit” és az „Úr” szavakra utal.

A képen egy szakáll nélküli, rövid hajú, előkelő római ruhát viselő fiatal férfi látható, akinek arcvonásai, ruhájának redői és a vállán cipelt kos is élesen kivehető.

Pergamonban a kutatók azonosították azt a 25 ezer fő befogadására is alkalmas amfiteátrumot, ahol a 2. században keresztényeket végezhettek ki, és itt találtak rá a Szent György-kultusz egyik legkorábbi tárgyi bizonyítékára, egy 5. századi zarándokkulacsra is.

Mindeközben Epheszoszban egy teljes, a 614-es évek körüli tűzvészben leégett, de a hamu alatt „Pompeji-szerűen” konzerválódott kora bizánci üzletnegyedet tártak fel, benne többek között egy zarándok-emléktárgyakat árusító bolttal.

A leletek sokasága segít megérteni, miért éppen Anatólia vált a korai kereszténység egyik központjává. A Római Birodalomban az élő császárok isteni tisztelete, a császárkultusz éppen Pergamonban vert gyökeret, ahol már időszámításunk előtt 29-ben templomot emeltek Augustus tiszteletére.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve ezt a helyet „a Sátán trónjának” nevezi, a császárt pedig a „Fenevadnak”, akinek száma a 666.

A régészet legújabb eredményei, köztük a Sagalassosban talált hatalmas, 4,5 méteres császárszobrok is azt bizonyítják, hogy ez a kultusz rendkívül látványos és erőteljes volt, amellyel szemben a kereszténység egy markáns alternatívát kínált.

Az új felfedezések tudományos vitákat is lángra gyújtottak a kereszténység gyors terjedésének okairól. A legújabb elméletek szerint a – korábban hittnél valószínűleg kisebb léptékű – üldözések és a vértanúság kultusza paradox módon erősítette a közösségeket. Emellett a korai keresztények szociális hálója, a járványok idején nyújtott segítségük, valamint az újszülöttek kitételének és megölésének elutasítása is hozzájárulhatott a sikerükhöz: egyes elméletek szerint ez különösen a lánycsecsemők túlélési esélyeit javította, és hosszabb távon demográfiai előnyt adott a keresztény közösségeknek.

„Anatólia – a mai Törökország – sok tekintetben a korai kereszténység bölcsője volt.”

A korai kereszténység egyik vezető szaktekintélye, Candida Moss, a Birminghami Egyetem professzora szerint a leletek jelentősége vitathatatlan. A szakértő kifejtette, hogy a régió, amelyet Péter és Pál apostolok is bejártak, kulcsfontosságú a vallás korai történetében, és nem szabad elfelejteni, hogy

a birodalom központját is Konstantinápolyba, a mai Isztambulba helyezték át, amikor a kereszténység államvallássá vált.

A feltárások Törökország egész területén folytatódnak, és a kutatók szerint az izniki nekropolisz, a pergamoni amfiteátrum vagy az epheszoszi üzletnegyed további vizsgálata még számos titkot tárhat fel az emberiség történetének egyik legfontosabb korszakáról.

Via Independent


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Évtizedes hallgatás tört meg – Kovács Kati szerint őt és Cserháti Zsuzsát is zaklatták
Kovács Kati szerint a Kádár-korszak zeneiparát nem mindig szakemberek irányították, ami súlyos visszaélésekhez vezetett. Az énekesnő szerint az akkori hatalmasságok zaklatásai őt is elérték, de Cserháti Zsuzsa sorsát pecsételték meg igazán.


Az énekesnő arról beszélt, hogy a Kádár-korszak zeneiparában sem volt ismeretlen a hatalommal való visszaélés - írta a Blikk. Kovács Kati szerint korábban, amikor a visszaélésekről beszélt, „az időközben szentté avatott emberek nagyon megsértődtek”, és tagadták az állításait.

„Akkoriban is voltak munkahelyi zaklatások, amelyeken én könnyedén túlléptem, mert ilyen a természetem. Cserháti Zsuzsa viszont – aki ugyanúgy megszenvedte azt az időszakot – sokáig élete fő tragédiájaként emlegette, hogy mennyi abúzus érte.”

A kemény fellépés és a gyors döntések már a pályája legelején is jellemezték. Első Ki mit tud?-os szereplése után, 17 évesen a zsűri azzal küldte haza, hogy nem is énekel, hanem kiabál.

„Amikor azt mondták, kiabálok, lejöttem a színpadról, és elhatároztam, hogy akkor én ezt itt be is fejezem. Lezártam magamban azt a korszakot” – mondta. A karrierjét végül édesanyja mentette meg, aki a következő tehetségkutatóra újra benevezte. „Ha ezt nem teszi, biztos, hogy nem a zenei pá­lyán kötök ki, mert már volt egy ellenérzésem a zenével kapcsolatban” – tette hozzá.

Ez a határozottság mutatkozott meg akkor is, amikor egy komoly külföldi ajánlatot utasított vissza. Hamburgban a Led Zeppelin előtt lépett fel, és az Ein Tag im September című dala azonnal sláger lett.

„Szinte le sem jöttem a szín­padról, amikor a kezembe nyomtak egy lakáskulcsot, majd közölték: ha akarok, még ma odaköltözhetek.”

A szerződés öt évre szólt volna, ami alatt nem jöhetett volna haza. Bár édesanyja támogatta volna a döntésben – „Gyorsan eltelt volna az az öt év” –, Kovács Kati végül a családja, a barátai és a magyar közönség mellett döntött.

A visszavonuláson ma sem gondolkodik. „Csak egyvalami állíthat meg, az egészségem romlása” – szögezte le az énekesnő, akit harminc éve mindenben támogat informatikus férje, akivel elmondása szerint nagyon hasonló az értékítéletük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Megoldhatták a piramisok legnagyobb rejtélyét: egy új modell megmutatja, hogyan épültek
Vicente Luis Rosell Roig független kutató szerint nem egy, hanem négy rejtett, belső rámpán hordták fel a köveket a Nagy Piramishoz. Az elmélet konkrét javaslatot is tesz arra, hol keressék a fizikai bizonyítékokat a piramis sarkaiban.


Ahhoz, hogy Hufu fáraó 27 éves uralkodása alatt felépüljön a sírhelyéül szolgáló Nagy Piramis, a számítások szerint átlagosan hárompercenként kellett egy-egy, akár 15 tonnás kőtömböt a helyére tenni. A legtöbb eddigi elmélet, mint például egyetlen hatalmas külső vagy belső rámpa használata, elbukik ezen az időkorláton.

Egy friss, a Nature-portfólióhoz tartozó tudományos lapban megjelent tanulmány most egy olyan számítógépes modellel állt elő, amely megmutatja, hogyan oldhatták meg a feladatot.

A titok nyitja négy, a piramis peremébe integrált, spirálisan emelkedő rámpa lehetett, amelyek a fő szerkezet elkészülte után a visszatöltés miatt nem hagytak külső nyomot.

Vicente Luis Rosell Roig független kutató részletes modellje szerint az ókori építők nem egy, hanem négy, a piramis alapjának különböző pontjairól induló, spirális rámpát használtak párhuzamosan. A módszer lényege, hogy a rámpák a piramis szerkezetén belül, annak külső élei mentén haladtak felfelé, így nem kellett hozzájuk külön óriási anyagmennyiséget felhasználni. A fő szerkezet elkészülte után egyszerűen beépítették, feltöltötték őket, eltüntetve a nyomukat.

A szimuláció kimutatta, hogy míg egyetlen rámpával közel fél évszázadba telt volna a munka, a négypályás rendszer már képes volt biztosítani azt a folyamatos anyagáramlást, ami lehetővé tette a 27 éves építési idő tartását.

Az elmélet nemcsak egy légből kapott ötlet, hanem konkrét, ellenőrizhető állításokat is tesz.

A modell szerint a rámpák éles kanyarodása miatt a piramis sarkaiban a kőelemek illesztése vagy a szerkezeti egység eltérő lehet a többi részhez képest.

A tudományos közösség izgalommal fogadta a felvetést, bár a végső szót a jövőbeli terepi kutatások mondhatják ki. Roland Enmarch, a Liverpooli Egyetem egyiptológusa szerint a modell logikus magyarázatot kínál. „Ez egy nagyon érdekes magyarázat a piramis építésére” – nyilatkozta, de jelezte, hogy a bizonyításhoz fizikai adatokra van szükség.

A kutatónak „további bizonyítékokra lesz szükség – többek között olyan szerkezeti rendellenességek még pontosabb feltérképezésére a sarokpontoknál, ahol a rámpa hirtelen irányt váltott volna.”

A másik kulcskérdésre, a hatalmas kőtömegek helyszínre szállítására szintén nemrég érkezett válasz. Egy 2024-es tanulmány geológiai bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az ókori Egyiptom idején a Nílus egyik mára kiszáradt ága, az úgynevezett Ahrámát-ág egészen a gízai plató lábáig folyt. Ez a vízi útvonal lehetővé tette, hogy a többtonnás kőtömböket hajókkal szállítsák a bányáktól szinte közvetlenül az építkezés helyszínére.

Via BBC Science Focus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Farkas Bertalan: Az űrrepülés egy kétesélyes küldetés – 46 éve a hősünk volt, ma egy üres épület viseli a nevét
Az első magyar űrhajós küldetése hatalmas kockázatot rejtett, de sikere egy egész ország hősévé tette. Ennek ellenére a tiszteletére épült gyulaházi űrközpont évek óta kihasználatlanul áll, beváltatlan ígéretként.


Ma 46 éve, 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor egy egész ország tartotta vissza a lélegzetét. A kazahsztáni Bajkonurból elstartolt a Szojuz–36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalan vadászpilótával, aki ezzel a hetedik nemzet képviselőjeként lépett ki a csillagok közé. A küldetés azonban jóval több volt, mint egy nyolcnapos utazás a Szaljut–6 űrállomásra; egy olyan tudományos és kulturális mérföldkő lett, amelynek hatása évtizedekkel később, egy teljesen új korszak hajnalán is érezhető.

Az első magyar űrhajós maga is tudatában volt a vállalkozás veszélyeinek, ahogy egy későbbi interjúban felidézte.

„Az űrrepülés, amíg földet nem érsz, kétesélyes küldetés, amelyből nem biztos, hogy visszatérsz”

A hetvenes évek végén a szocialista országok közös Interkozmosz programja nyitotta meg az utat a nem szovjet űrhajósok előtt. A magyar repülést egy évvel elhalasztották a Szojuz–33 korábbi dokkolási hibája miatt, ami csak tovább növelte a várakozást. A küldetés gerincét tizenhárom, magyar tudósok és mérnökök által kidolgozott kísérlet adta.

Ezek közül is kiemelkedett a Pille nevű, hordozható sugárdózismérő, amely a maga korában forradalmi újításnak számított, hiszen azonnali visszajelzést adott az űrhajósokat érő kozmikus sugárzásról. A Pille későbbi generációi a Nemzetközi Űrállomáson is bizonyítottak, igazolva a magyar mérnöki tudás időtállóságát. Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubaszov az űrállomáson töltött hét alatt anyagtudományi kísérleteket is végzett, valamint a Balaton műszerrel vizsgálták a szellemi munkavégző képesség változását a súlytalanságban.

Az utazás azonban nem csak a tudományról szólt. Amikor Farkas Bertalan az űrből olvasott esti mesét a magyar gyerekeknek, magával víve a tévémacit, egy egész nemzetet kapcsolt be a kalandba, emberközelivé téve a felfoghatatlan csúcstechnológiát.

„Láttam a Földet alattunk és büszke voltam, hogy az emberiség ezt tudta produkálni, a tudomány, a technika legyőzött mindent” – idézte fel a pillanatot, amely örökre megváltoztatta a perspektíváját.

Közel fél évszázad telt el, mire Magyarország újra embert küldhetett a világűrbe. A HUNOR Program keretében Kapu Tibor gépészmérnök kapta meg a lehetőséget, hogy Farkas Bertalan nyomdokaiba lépjen.

Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson töltött közel háromhetes küldetése során olyan kísérleteket végzett, amelyek részben az 1980-as misszió örökségére épültek. A fedélzetre vitte a Pille egy modern változatát, és a Semmelweis Egyetem bevonásával az emberi szervezet mikrogravitációra adott válaszait is vizsgálták.

Farkas Bertalan évtizedekig várt utódjára, és a HUNOR Program során aktív mentorként segítette a felkészülést. A két generációt képviselő űrhajós kapcsolata szimbolikussá vált.

Farkas személyes tanácsokkal látta el Kapu Tibort, ahogy egy interjúban fogalmazott: „Arról beszéltem Tibinek, hogy minden egyes másodpercet próbáljon rögzíteni magában”.

Farkas Bertalan örökségének ápolása kettős képet mutat. Míg a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítás mutatta be a magyar űrkorszak relikviáit, addig szülőfalujában, Gyulaházán egy róla elnevezett látogatóközpont évek óta üresen áll, mert a megígért berendezések sosem érkeztek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk