A Westend-ház erotikus múltja: örömlányok kínálták bájaikat a mai pláza helyén
A Westendről ma mindnyájunknak Budapest egyik legnagyobb bevásárlóközpontja jut eszébe. Sokan azonban nem is sejtik, hogy a pláza egy 1800-as évekbeli rossz hírű szállóról kapta a nevét, amelyben prostituáltak fogadták kuncsaftjaikat.
A 19. században a mai Nyugati tér környéke nagy fejlődésnek indult a Nyugati pályaudvar elődje, a Pesti indóház megépítésével.
A teret 1872-ben már három lóvasúti vágány szelte át, és elkezdődött a Nagykörút tervezése is.
A megnövekedett forgalom miatt felépítették az első környékbeli fogadót a jelenlegi Skála áruház helyén, majd a Nyugati pályaudvar mellett újabb szálloda épült: a Westend-ház.
A Westend-ház konvex formájú, végén körív alapterületű épület volt. Tervezésekor még úgy hirdették, hogy központi fűtéssel, lifttel, mosdókkal és meleg vízzel ellátott szálloda. A szépreményű Westend azonban nem sok ideig őrizte meg jó hírét.
A Westend-ház helyét egyértelműen megadja egy korabeli (1925) hirdetés. A tér neve ekkor már kilenc éve Berlini tér volt
A Westend-ház a kép jobb alsó felén ívelő félkifli alakú épület.
A Pesti indóházat hiába tartották számon a főváros luxusépületei között, a köré épülő miniváros hamarosan az egyik legzüllöttebb városrészként híresült el.
A környéket birtokba vették az örömlányok és a zsebesek.
A 20. század folyamán leromló állapotú Westend-házat pedig csak gyors szerelmi légyottokra használták. Ekkor már garniszállóként is működött.
Mi az a garniszálló?
A garniszálló francia eredetű szó, ami a szükséges kellékekkel vagy díszítményekkel ellátott szállót jelent. A Westend-házhoz hasonló garniszállók a szegényebb rétegek és az utcán dolgozó örömlányok igényeit szolgálták ki. Vagyis a bordélyházakhoz hasonlóan itt fogadták kuncsaftjaikat a testükből élő nők.
A garniszállók számos közös tulajdonsággal rendelkeztek: a kör alakú lépcsőház általában az épület közepén helyezkedett el, innen nyíltak az apró alapterületű szobák. Szintenként jellemzően csak két mellékhelyiséget volt, egy az urak, egy a hölgyek részére. A szoba berendezés is többnyire elég puritán volt, általában az ágy volt az egyetlen bútordarab.
A mai Nyugati tér, szemben a Westend-ház és a Nyugati pályaudvar 1953-ban.
A Westend-ház mögött keletkezett kis utcát néha Westend udvarként emlegették, ám valójában nem volt neve. Visszaemlékezése szerint Jancsó Miklós későbbi filmrendező fiatalkorában itt sírta át az éjszakát, amikor Rajk Lászlót felakasztották.
„Egyszer én sírtam át egy teljes éjszakát a WEST END-ház mögött a padon. Akkor akasztották fel Rajkot, és a barátom biztosan tudta, hogy az egész hazugság volt. Ő is sírt. Igaz, előtte jól berúgtunk az Ilkovitsban."
(Jancsó Miklós: A Nagy Bumm… sőt, a Nagy Reccs, Beszélő Évek 1957-1965)
Az 1960-70-es években aztán a közlekedés korszerűsítése és az építkezések miatt egyre inkább útban volt a leértékelt, kifli alakú épület. 1978-ban végül lebontották a Westend-házat. Februárban felrobbantották.
Tulajdonképpen a Westend-ház eltüntetésével kezdődött meg a Nyugati tér modern története:
végre elkezdték a pályaudvar műemléki helyreállítását, megépítették a nagy felüljárót, az aluljárórendszert, a 3-as metrót és a Skála Metró Áruházat.
Majd 1999-ben a Váci út vonalán kicsit hátrébb átadták a Westend-ház nevét viselő plázát is.
Forrás: Wikipédia, Ilyen is volt Budapest, nol.hu, Budapest romantikája blog, Pinterest, Fortepan
