KULT
A Rovatból

A vizuálisan letisztult robotok felüdülést jelentenek a játékfilmes feldolgozásokhoz képest – TransFormers Egy kritika

Az év eddigi legjobb animációs akciófilmje! Remek szórakozás az egész családnak. Nem egy Agymanók 2, de a TransFormers sosem a mélységéről volt híres.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. október 09.



Be kell vallanom valamit. Nem szerettem annyira az eredeti TransFormers rajzfilmet. Nem volt rossz, de véleményem szerint akadtak jobb mesék is. Mondom ezt úgy, hogy a „jobb rajzfilmek” jelzőt a G.I. Joe-ra és a Centurionsra tartogatom. A lényeg, hogy nem tekintek rá vissza nosztalgikusan.

A 2007-es Michael Bay filmet kimondottan szerettem, valószínűleg mert pont annak a generációnak szólt, amit én is képviseltem.

Látványos, szórakoztató, rettenetesen buta, de a maga módján tökéletes Bay-mű. Egy nagy popcorn-mozi, amiben minden szép vagy robban. Az első rész szinte tökéletes volt, a maga borzasztó módján. Aztán érkeztek sorra a rosszabbnál rosszabb folytatások, és Mr. Bay ahelyett, hogy az első film jó elemeit tökéletesítette volna, teljesen tönkretette a sorozatot. De hát innen szép nyerni!

A TransFormers Egy a legjobb alakváltó robotos tartalom, amit 2007 óta láttam. Sőt, talán szórakoztatóbb, mint a régi széria. Ez persze nem mond sokat, ismerve a Bay-folytatásokat és a spin-offokat, amiket a Paramount lerakott az asztalra. A legutóbbi folytatás nem volt vészesen rossz, és a BumbleBee is szódával nézhető volt, de a legjobb az egészben a film első 20 perce, amely a robotok bolygóján játszódik. A Cybertronon zajló háborús jelenetek nagyon jók voltak.

A jó hír, hogy az Egy fogta ezt az idegen világot, és középpontba helyezte. Végre egy TransFormers, ami teljes egészében a transformerek bolygóján játszódik!

Természetesen butaság lenne az egész, ha nincs mögötte egy értelmes történet. Márpedig itt egy egészen épkézláb, Bay-mértékkel szinte hihetetlen, de koherens forgatókönyv van az akció mögött. Ki gondolta volna, hogy ez segít egy filmen… hát biztos nem a hollywoodi robbanáskirály.

Nem fogok spoilerezni, de nem is nagyon tudok. A történet nem túl bonyolult. Hogyan lett Orion Paxból Optimus Prime, illetve jó barátjából D-16-ból Megatron. Háttérben zajlik egy titkos háború, amiről semmit nem tudnunk, illetve egy Csillagok háborúja-szerű lázadás a rendszer ellen.

A lényeg, úgy ismerjük meg hőseink előéletét, hogy egy értelmes és érdekes történetet kapunk.

Cybertron remek környezet és hiába hat röhejesen, hogy egy csapat robot „embermódra” próbál élni, a sok robbanás, plazma lövedék és akció közepette még Megatronért is izgulunk, hiába tudjuk, hogy ő lesz a sorozat fő antagonistája.

Első ránézésre furcsa lehet a TransFormers Egy, de a vizuálisan letisztult robotok szinte felüdülés a játékfilmes feldolgozásokhoz képest. Ne értsen senki félre, jól néztek ki az eddigi mozifilmek is, de annyira túlterhelte a látószervet a rengeteg részlet a robotokon, hogy egy idő után teljesen egybeolvadt mindenki. Itt ugyan ez történik, csak nem erőltették meg önmagukat.

Maguk a robotok nagyon hasonlóak, egy-két dizájn különbség van, de alapvetően csak színek alapján tudjuk őket megkülönböztetni.

Viszont a környezet nagyon kreatív és látványos, szinte leveszi a néző szemét az egyszerűbb kinézetű robotokról. Nekem abszolút bejött ez a kreatív döntés, különösen tekintettel, hogy a fiatalabb generáció volt a célközönség.

Mert ez nem egyéb, mint egy gyerekmese. De a jobbik fajtából. Nem egy Gru 4, amit szerintem fel kellene venni a Genfi egyezménybe, mint tiltott kínzásmódszert. Ez egy felnőtt fejjel teljesen szórakoztató, régi stílusú rajzfilm, amit elkapna az ember a Cartoon Networkon délután 4 körül. Semmi több, de ennek tökéletes. Nem érzem, hogy megérdemelte a 12-es korhatárt, valószínűleg csak az állandó lövöldözés és akció miatt rakták rá. Persze az is lehet, hogy én nevelkedtem irreálisan erőszakos rajzfilmeken… khm, Tom és Jerry és Looney Toons.

Nem tudom mi van Hollywooddal, de sorra hozzák a jobbnál jobb meséket.

Gondolhatunk itt a Spider-verse filmekre, az Agymanók 2-re vagy cikkünk tárgyára. Emellett pedig azt rebesgetik, hogy az év legjobb animációja a hó végén érkező dreamWorksös A vad robot lesz. Akad választék bőven. Vannak klasszikus szörnyűségek, mint az említett Gru 4, de úgy érzem, az animációsfilmek ismét nemcsak gyerekeknek szólnak, hanem megpróbálják elérni a gyermeklelkű felnőtteket is.

A TransFormers Egyet nézve, sok minden eszembe jutott. Próbál egy nosztalgikus élményt nyújtani, úgy, hogy közben az egész családot szórakoztatja. Jó a rendezés, a zenék hangulatosak, és még a játékidő is tökéletes. Az eredeti hangokról nem is beszélve. Sajnos magyar szinkronnal láttam, de mivel már külföldön bemutatták a filmet, sok videós tartalom van fent youtube-on eredeti hanggal, és azt kell mondjam, kár a szinkronért.

Chris Hemsworth az elején visszafogottabb, de a végére szinte Peter Cullen-i magasságokig próbál eljutni.

Cullen volt Optimus Prime eredeti hangja, amióta a TransFormers létezik. Rajta kívül Megatron hangja a nagy kedvencem, Brian Tyree Henry itt is rászolgál hírnevére. Scarlett Johanson is szerepel, mint a kötelező női robot. Ki lehet még emelni BumbleBee-t, aki itt még csak B-127 néven fut – mivel előzményfilmről van szó. A karakter eredeti hangját Keegan-Michael Key adja, és még egy rejtett Key and Peele-poén is belefért az alkotóknak. A Key and Peele, Keegan-Michael Key és Jordan Peele komikusok duója volt, és a Comedy Centralon készítettek egy elvont, kellemetlen humorral fűszerezett szkeccs-sorozatot. Akik ismerik és kedvelik a sorozatot, azok fel fognak nevetni az A-Atron utaláson, többször is elhangzik a szóvicc.

Mindenkinek ajánlom a Transformers Egyet, aki szerette a BumbleBee elejét, a régi rajzfilmet, a Michael Bay-filmeket,

vagy csak egyszerűen egy tökéletes vasárnapi családi kalandra vágyik.

Hiába hat gyerekesen, és tűnik egyszerűnek, akkor is működik a film. Megatronnak és Optimus Prime-nak adnak egy érdekes kapcsolatot és múltat. Mivel a nemzetközi kritikusok szeretik, már csak az anyagi sikerért kell aggódni, hogy lehessen TransFormers Kettő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk