MÚLT
A Rovatból

A világ 10 legfurcsább járműtemetője

Hátborzongató látványt nyújtanak, néha kísértethistóriákat és legendákat ihletnek.


A járműtemetők titokzatos és egyben elszomorító helyek, ahol a már használaton kívüli járműveket egy idő után felfalja a rozsda. A bomló járművek gyakran hátborzongató látványt nyújtanak és a legnagyobb járműtemetőkről meglehetősen furcsa történetek keringenek. A Lisverse 10 elképesztő helyet mutat be.

10. Bolívia vonattemetője

Magasan az Andokban, Bolívia délnyugati részén található a Salar de Uyuni, a világ legnagyobb sós síksága. 1888-ban virágzott a helyi bányászipar. Brit mérnököket hívtak, hogy vasúthálózatot építsenek ki egészen a Csendes-óceánig. Az Aymara őslakosok úgy vélték, hogy a vasút az életüket veszélyeztetheti ezért folyamatos támadásokkal próbálták meghiúsítani az építkezést. A zavargások ellenére 1892-ben elkészült a hálózat. Az 1940-es években a bányászat megszűnt, amikor az ásványkincs készletek kimerültek. Mivel a vasútvonalat nem használták, rengeteg gőzmozdony maradt a sós síkságon. A vonattemető ma is furcsa látvány: rozsdásodó gőzgépek hosszú sora áll kitéve a perzselő nap sugarainak. Mivel nincs se kerítés se őrség, a vonatok fém alkatrészeinek nagy részét ellopták, többi részük a környező területen elszórva fekszik. Tervezik, hogy múzeummá alakítják a helyet, de addig a vonatok ki vannak téve a helyieknek és az időjárás viszontagságainak.

jarmu1

9. Chatillon autótemető

Egészen mostanáig, a kis belga várost körülvevő erdőség négy autótemetőt rejtett, több mint 500 rozsdás és mohával benőtt járművel. A járművek eredetével kapcsolatban van némi nézeteltérés. A leggyakrabban emlegetett történet szerint a járműtemető „élete” a második világháború végén kezdődött, amikor amerikai katonák nem tudták hazaszállítani az autóikat ezért egyszerűen az erőben hagyták őket, amelyek mellé aztán további járművek kerültek az évek során. Egy másik, kevésbé érdekes történet szerint a hely csupán egy elhagyott szeméttelep maradványa. A legtöbb autót az ’50-es és ’60-as években gyártották és némelyikükért a gyűjtők is sokat fizettek volna. Számos alkatrész hiányzik az autókról, amiket valószínűleg gyűjtők menthettek meg, vagy szuvenírvadászok hurcoltak el. A temető maradványait 2010-ben számolták fel környezetvédelmi okokból, de a helyről készült képek máig fennmaradtak.

8. Oranjemundi gyémántbánya járműtemető

Oranjemund egy namíbiai kisváros, melynek tulajdonosa egy Namdeb nevű cég. Ez a cég a namíbiai kormány és a De Beers gyémánt kartell közös vállalkozása. A város az Oranje folyó torkolatához közel épült hatalmas gyémántlelőhelyek közelébe, hogy szállást adjon a bányában dolgozók számára. A terület rendkívül zárt: fegyveres őrök járőröznek a területen és még a repülőtéri beléptető kapukon sem lehet átjutni engedély nélkül. Akit jogosulatlan gyémántbirtokláson kapnak, 15 évig terjedő szabadságvesztésre számíthat. A munkások gyakran próbáltak kicsempészni drágaköveket orrlyukaikban vagy megpróbálták a kerítésen túlra juttatni azokat házi készítésű íjakkal. Egy alkalommal egy postagalambot találtak. Az állat kis kabátkát viselt, ami tömve volt gyémántokkal. Oranjemund rendelkezik a világ egyik legnagyobb földmunkagép flottájával. Ha egy jármű belép a bánya területére, soha többé nem hagyhatja el azt, így próbálják kiküszöbölni, hogy kicsempésszék a gyémántokat. Néhány rozsdás gép már az 1920-as évek óta ott van, köztük számos második világháborús tank, amit homokegyengetésre használtak. A vállalati vezetők korábban büszkén mutogatták a gyűjteményt, de a közvéleményben róluk kialakult kép ismeretében már nem engedélyezik a fényképezést a járműtemető területén.

jarmu3

7. Nouadhibou hajótemető

Közel százezer fős lakosságával Nouadhibou Mauritánia második legnagyobb városa és egyben ez a világ egyik legszegényebb nemzete. A város kikötője, ami egy széles öbölben található, kiváló menedéket nyújt a hajók számára és átjárót biztosít a világ legjobb halászati területei felé. A közelben bányászott vasércet a kikötőből exportálják, ami kisebb kereskedelmi központként üzemel. Az 1980-as években, a helyiek kezdték az öböl sekély vizében hagyni az elavult és nem kívánt hajókat. Nemsokára hajók ezrei érkeztek a világ minden tájáról Nouadhibouba, aminek a helyi hatóságok igencsak örültek, hiszen csak kenőpénz fejében voltak hajlandók eltekinteni a szabálytalanságoktól. Halászhajóktól kezdve a haditengerészeti cirkálókig mindenféle hajó rozsdásodik az öböl sekély vizében. Az egyik legnagyobb a United Malika, ami 2003-ban zátonyra futott hatalmas halrakománnyal a fedélzetén (a legénység 17 tagját a mauritániai hatóságok kimentették). Azóta meg sem mozdították. Az intézkedések ellenére az elhagyott hajók száma továbbra is növekszik, bár lassabb ütemben, mint korábban. Mivel a város jelentős vasérc exportőr, a helyieknek nem állt érdekükben szétdarabolni a hajókat. Azonban, a hajótemetőnek van jótékony hatása is. A félig elsüllyedt hajók kiváló életteret biztosítanak a halak számára és a helyi halászok gyakran a hajótestek közé feszítik ki a hálóikat. A kormány jelenleg azt tervezi, hogy mesterséges zátonyokat hoznak létre a hajókból a mélyebb vizekben, de 2001 óta nem sok előrelépés történt az ügyben.

jarmu4

6. Szovjet tengeralattjárók a Kola-félszigeten

A Nezametnaya-öböl az Északi-sarkkörön belül, Oroszország északi részén található. Az öböl valójában egy szovjet tengeralattjáró temető. A ’70-es évektől kezdve, katonai tengeralattjárókat – köztük atommeghajtásúakat – hagytak az öbölben, az elszigetelt Kola-félszigeten. A szovjet hajógyárak nyilvánvalóan túlságosan elfoglaltak voltak, hogy teljesítsék az új tengeralattjáró megrendeléseket és nem törődtek a régiek szétszerelésével. A területre engedély nélkül belépni tilos ezért csak korlátozott ismereteink vannak a helyről. Néhány tengeralattjárót a ’90-es években szétszedtek és elszállítottak a területről a vízszennyezéstől való félelem miatt, de a Google Earth képen még ma is hét tengeralattjáró látható az öböl.

jarmu5

5. Barry járműtemető

1955-ben az újonnan államosított brit vasúttársaság bejelentette, hogy az öregedő állományt leselejtezik. Ez 650.000 vasúti kocsit és 16.000 gőzmozdonyt érintett. A nagy járműmennyiség leselejtezésével a társaság nem boldogult ezért több vonatot magánkézben lévő roncstelepeknek adtak el. Köztük volt a Woodham Brothers rocstelep a dél-walesi Barryben. Először a gőzmozdonyokat bontották szét nem sokkal a megérkezésük után, de 1965 őszén a tulajdonos úgy döntött, hogy inkább a könnyebb munkára koncentráljanak és inkább a vagonok kezdjék bontani. A rozsdásodó gőzmozdonyokat ott maradtak a telepen és a hely hamar Barry turistalátványosságává vált. A vonatrajongók rájöttek, hogy a Woodham Brothers lehetőséget ajánlott, hogy néhány ritka mozdonyt újra beiktassanak az újonnan megnyitott vasútvonalakon – a telepen lévő mozdonyok legtöbbje igazi ritkaságnak számított. 1968 szeptemberében, az első „megmentett” gőzmozdony elhagyta a telepet és az ütem a ’70-es évek során felgyorsult. Végül 213 gőzmozdonyt mentettek meg. Az utolsó 2013 márciusában hagyta el Barry városát. A tulajdonos, aki 1994-ben meghalt, többször hangoztatta, hogy rendkívül büszke arra, hogy sikerült megmenteni ezeket a gépeket a jövő generáció számára. Számos megmentett mozdony még ma is üzemel.

jarmu6

4. Motortemető

Az Erie-csatorna mellett Lockportban állt egy öregedő raktár, amely legendássá vált a motoros társadalomban. A raktár tulajdonosa egy Kohl nevű férfi volt, aki állítólag számos motorkerékpár márkakereskedés tulajdonosa volt élete során. Japán gyártmányú motorbiciklikből és a kereskedések készletéből hamar elképesztő számú járművet halmozott fel. Az 1970-es években vásárolta meg az épületet a hatalmas gyűjtemény eladási előtti tárolására, amire 1997-ben került sor. Kohl 2002-ben halt meg 80 éves korában. A vevő egyszerűen Frank-ként ismert és a saját motoralkatrész cége beindítása miatt vásárolta meg a raktárt. Azonban az épület rendkívül elhanyagolt állapotban volt és Frank képtelen volt kifizetni a felújítás költségeit. Végül a raktár a helyi hatóságokhoz került, akik elzárták a gyűjteményt a nyilvánosság elől. 2010 novemberére kiürítették a raktárt, sok motorkerékpárt leselejteztek. A temetőt bemutató képek először 2010 áprilisában jelentek meg az interneten, rajongók ezreit csábítva a motortemetőhöz. Néhányan közülük ritka motorokat és alkatrészeket vásároltak. Chris Seward fotós így emlékezik a helyre: "Kétség kívül az egyik leghátborzongatóbb, legfurcsább hely, amit valaha láttam."

jarmu7

3. RAF Folkingham

A Lincolnshire-ben található helyet eredetileg 1940-ben nyitották meg álreptérként, álrepülőgépekkel és személyzettel mielőtt az amerikaiak átvették az irányítását 1944 elején. Olyan Douglas C-47 Dakota típusú gépek állomásoztak a reptéren, amilyeneket a partraszállás során használtak. A bázis 1945 áprilisában újra a királyi légierőhöz került majd 1947-ben bezárt miután egy brit Forma 1-es csapat tesztpályának használta a kifutókat. 1959-ben a királyi légierő újra megnyitotta és termonukleáris rakéták tárolására használta egészen az 1963-as második bezárásáig, amikor mezőgazdasági területnek nyilvánították. A hely jelenleg a Nelson M. Green & Sons Ltd. tulajdonában van. A cég alkatrészforrásként használt járművek százainak tárolására tartja fent a régi repteret. A járművek között vannak Caterpillar buldózerek, üzemanyag tartályhajó, daruk, és a vontatók valamint ex-katonai teherautók és páncélozott járművek még a második világháborúból. Itt található még egy DUKW típusú kétéltű jármű is, amit a normandiai partraszállás során használtak. A telepen még megtalálható a hely, ahol az említett rakétákat tárolták. A járművek a mai napig ott sorakoznak, sorsukra várva.

jarmu8

2. Csernobili roncstemető

A csernobili nukleáris katasztrófa után nem csak az emberek és épületek voltak kitéve a sugárzás káros hatásainak, hanem rengeteg jármű is, melyeket a tűzoltáshoz és takarító munkálatok során használtak. A katasztrófa óta a járművek nagy része hatalmas telepekre került. Ezek közül a legnagyobb Rassokhában található. Azonban nem minden jármű került a telepekre. A tűzoltó autókat, amik elsőként mentek a katasztrófa helyszínére mélyen beásták a földbe. A legtöbb járműtemető közepén tűzoltó helikopterek találhatók, amelyek pilótái és legénysége a legsúlyosabb sugárterhelést szenvedték. A helyeik megpróbálták lebontani a fém részeket a járművekről a hatalmas kockázat ellenére is. Az ukrán rendőrség több embert is letartóztatott, aki megpróbált megmenteni M-8 típusú helikopter, amit kávézónak akartak használni

1. Repülőgép temető Arizonában

Hivatalos nevén a Davis-Monthan légierő bázis egy hatalmas repülőgép raktár az arizonai sivatag közepén. Az 1430 focipályányi területen több mint 4200 összesen körülbelül 35 milliárd dollárt érő repülőgépet tárolnak. Ez a világ legnagyobb katonai repülőgép temető. Itt a repülőket négy kategóriába sorolták. Az 1000-es számmal ellátott kategóriába azok a gépek tartoznak, amiket felújítottak és szükség esetén újra repülhetnének. A 2000-es kategóriába az alkatrészek tartoznak. A 3000-es kategóriába a jó állapotú gépek vannak a 4000-esben pedig az elavult repülők, amik múzeumi darabok lehetnének. A repülőgépek között van számos ikonikus B-52-es bombázó, amit 1991 után selejteztek le az Oroszországgal kötött fegyverzetcsökkentési szerződés értelmében. Arizona tökéletes hely a létesítmény számára, hiszen a száraz időjárás segít megakadályozni a gyors állapotromlást. Nem meglepő, hogy folyamatosan próbálják bebizonyítani, hogy a kormány nem pénzkidobás a hely, hanem inkább bevételi forrás az alkatrészek eladása révén. A hely olyan hírnévre tett szert, hogy még túrákat is szerveznek a telepen.

Ha tetszett az összeállítás, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Egy ellopott akkumulátor miatt halt meg 11 gyerek: a pörbölyi tragédia, ami egy egész generációt törölt ki a faluból
1993. február 12-én a vonat 80-nal rohant a pörbölyi iskolabuszba – a mozdonyvezető pontosan tudta, hogy a fénysorompó hetek óta rossz.


„Igazgató bácsi, én most meg fogok halni?” – kérdezte egy alsó tagozatos kisfiú a pörbölyi iskola vezetőjétől a fémroncsok, a szirénák és a kiáltások közepette. A kérdés, amely a Tolnai Népújság tudósítása szerint a tragédia helyszínén hangzott el, egyetlen mondatba sűrítette a felfoghatatlant.

1993. február 12-én, egy fagyos, ködös péntek reggelen Pörböly határában egy pillanat alatt kialudt tizenegy gyermek élete, amikor az őket szállító iskolabusz egy vonattal ütközött. A balesetben a busz sofőrje is életét vesztette, a tragédia tizenkét áldozatot követelt.

Aznap reggel sűrű, párás köd ült a tájra, drámaian lecsökkentve a látótávolságot a nyékipusztai bekötőút vasúti átjárójában. A mentéshez riasztott pécsi helikopter sem tudott leszállni a sűrű pára miatt. A helyszínre érkezőket apokaliptikus kép fogadta: a Gemenc Volán Ikarus busza kettészakadt, hátsó része az árokba csapódott, míg az elejét a Kiskunhalas felől Bátaszék irányába tartó személyvonat mintegy százötven méteren tolta maga előtt a síneken. Az influenzajárvány miatt a buszon a szokásos hatvan helyett aznap csak huszonkilenc gyermek utazott.

A vasúti átjáró fénysorompója a baleset napján nem működött, mert hetekkel korábban, január végén valaki ellopta a berendezés akkumulátorát. A tolvajt sosem találták meg.

A MÁV a vasúti személyzetet írásban figyelmeztette a veszélyre, és a mozdonyvezetők számára kötelezően előírta, hogy a fedezetlen átjáró előtt 15 kilométer/órára csökkentsék a sebességet. A közúton közlekedők számára azonban a sötét jelzőlámpa semmilyen veszélyt nem jelzett a sűrű ködben.

A 7817-es számú személyvonat mozdonyvezetője a kötelező érvényű írásbeli rendelkezés ellenére nem lassított. A vizsgálat később megállapította, hogy a szerelvény közel 80 kilométer/órás sebességgel érkezett az átjáróhoz. A mozdonyvezető ugyan adott hangjelzést, de a fékezésre már nem maradt ideje. Egyik túlélő gyermek visszaemlékezése szerint az utolsó pillanatokban valaki felkiáltott a buszon: „Mi lesz most?! Itt a vonat!”

A tizennyolc sérült gyermeket több környező kórházba szállították, de a helyszínen nem állt rendelkezésre pontos utaslista, ami jelentősen megnehezítette a gyerekek azonosítását és a szülők értesítését. A helyszínen kilenc, a kórházba szállítás után pedig további két gyermek halt bele sérüléseibe. A buszt vezető férfi szintén a kórházban hunyt el.

A tragédiát követő nyomozás a buszvezető és a mozdonyvezető felelősségét is megállapította. Mivel a busz sofőrje elhunyt, csak a mozdonyvezető ellen indult eljárás.

A bíróság első fokon két évre, a Legfelsőbb Bíróság pedig jogerősen három év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A hazai vasúttörténetben ez volt az egyik első olyan eset, amikor vasúti átjáróban történt halálos baleset miatt egy mozdonyvezetőnek börtönbe kellett vonulnia.

A pörbölyi tragédia az egész országot megrendítette. „Kimondhatatlan fájdalom ért minket. Ezt a tragédiát ez a kis falu talán soha sem fogja kiheverni” – nyilatkozta Gayer János, a falu akkori polgármestere. Közadakozásból 18 millió forint gyűlt össze a gyászoló családok megsegítésére és az áldozatok temetésére. A sportvilág is megmozdult: egy székesfehérvári felkészülési torna győztese, a BVSC-Dreher a százezer forintos fődíjat, a döntős Videoton pedig a rendezvény teljes bevételét ajánlotta fel az érintetteknek. Az elhunyt gyermekeknek egységes síremléket állítottak, a baleset helyszínén pedig emlékmű őrzi az emléküket. A tragédia feldolgozására mentálhigiénés csoport is indult, de a közösségben a történtek sokáig tabutémának számítottak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Magyar titkosügynök végzett Barta Tamással? Az LGT legendás zenészének rejtélyes halálára máig nem kaptunk magyarázatot
Barta Tamás korai és titokzatos halála a mai napig megrázza a közvéleményt. Mit tudunk biztosan, és mi az, ami máig kérdőjel?


Barta Tamás a magyar rocktörténet egyik kulcsfigurája volt. A gitáros-énekes-zeneszerző a Hungáriában és a Locomotiv GT-ben is játszott.

A halála azonban ma is rejtélyes ügy.

A 33 éves zenészt 1982. február 16-án Los Angelesben holtan találták, és bár két lövés érte a mellkasát, hivatalos eljárás mégis öngyilkosságként zárta le az ügyet.

A zenész, aki „kinőtte” a korszakot

Barta Tamás gyerekként hegedülni tanult, később autodidakta módon lett gitáros, majd a hatvanas–hetvenes évek fordulóján már a magyar beat/rock élvonalában mozgott.

A Hungária korai időszakában, majd 1971-től az LGT-ben játszott; az LGT első három nagylemezén hallható a játéka, és részt vett a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról felvételein is.

Az 1974-es amerikai LGT-turné után nem tért haza,

az Egyesült Államokban maradt, és Los Angelesben telepedett le.

Két lövés, mégis „öngyilkosság”?

A rejtély kulcspontja éppen a két lövés. Több forrás felidézi, hogy Barta holttestét Los Angeles-i otthonában találták meg, és a sebek alapján két lövés is érte. Ennek ellenére a hatóság öngyilkosságként zárta le az esetet, ami a közvélemény számára eleve nehezen hihető.

A két lövés ellentmondása azóta is a legtöbbet idézett érv azok kezében, akik gyilkosságra gyanakodnak.

A legkeményebb állítás: „maffiaügy” egy állambiztonsági jelentésben

A történet 2022-ben kapott ismét szárnyra, amikor több magyar lap beszámolt egy, a Belügyminisztériumhoz köthető III/II-5C alosztály megjelölésű anyagról.

A dokumentum egy Bornemissza fedőnevű ügynök és Lestány Tibor rendőr hadnagy megbeszélésének leirata, amelyre 1982. február 24-én, vagyis Barta halála után alig több mint egy héttel került sor a Budapest Szállóban.

A sajtóban ismertetett tartalom szerint

a jelentés azt sugallja, hogy Barta Tamás halála összefügghetett a Los Angelesben működő magyar alvilági körökkel,

és konkrétan felmerült, hogy

azért „döntöttek a sorsáról”, mert önállósodni akart, és nem kívánt tovább egy adott kör érdekeltségében dolgozni.

"Barta alapvetően a kommunizmus elől menekült, így a sors keserű fintora, hogy a magyar papír-maffia vezetője Simon Csaba - aki korábbi disszidálása előtt Magyarországon is bűnözésből élt - a kommunista kémelhárításnak jelentett az USA-ból. Barta ennek a kémnek a beosztottja volt, az sem zárható ki, hogy lebuktatta - estleg Bartát is be akarta szervezni felsőbb utasításra - és ő adta ki a parancsot a gyilkosságra" - mondta erről annak idején Mester Sándor, a dokumentumfilm producere.

Fontos, hogy ezek nem bírósági ténymegállapítások, hanem egy nyilvánosságra került (pontosabban sajtó által idézett) dokumentum és annak értelmezései. Ettől még súlya van, mert a korábbi “csak legendák keringenek” állapothoz képest konkrét, dátumozott állításokat tesz egy, a korszakból származó irat.

A Barta Tamásról szóló dokumentumfilm talált a nyomra

A jelentésre a beszámolók szerint a Siess haza, vár a mama! című dokumentumfilm készítői bukkantak rá, miközben anyagot gyűjtöttek Barta történetéhez.

A film maga is azt a feszültséget bontja ki, ami Barta életét és halálát övezi: egy kivételes tehetség kikerült a hazai közegből, kint újrakezdte az életét, majd tragédia vetett véget az életének.

Miért maradt rejtély?

A Barta-ügy sajnos azért „tökéletes” összeesküvés-történet alapanyag, mert több kérdést is felvet, amire senki nem adott még eddig kimerítő magyarázatot.

Ellentmondó a hivatalos narratíva, kevés a nyilvános, elsődleges amerikai irat, a közbeszéd többnyire magyar sajtóra és ismeretterjesztő feldolgozásokra támaszkodik.

Későn kerültek elő a magyar dokumentumok is; a 2022-ben tárgyalt jelentés új keretet adott a kérdéseknek, de nem oldotta meg az ügyet és nem kaptunk válaszokat.

Bár halálának rejtélye rendre elviszi a fókuszt Barta Tamás művészi jelentőségéről, tehetsége önmagában is elég lenne a köré épült kultuszhoz.

Hangszeres játéka és zenei gondolkodása a magyar progresszív rock egyik csúcsteljesítménye, és a hetvenes évek több meghatározó felvételén is „ott hagyta a keze nyomát”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A fiatalon elhunyt Kesjár Csaba megérezte a versenypályán a közelgő tragédiát
64 éve született a magyar autóversenyző. Párja a tragédia után azt nyilatkozta, hogy a többi résztvevő Csaba halála után nem akart versenyezni, mindenki a szerette. A futamot le is fújták.


Annak idején, az 1980-as években egy egész korszak ígéretét hordozta Kesjár Csaba a magyar autósportban.

Tehetséges volt, ambíciózus, és oda kellett rá figyelni.

1962. február 9-én született, és csak huszonhat év adatott neki – mégis megmaradt több generáció emlékezetében.

A nyolcvanas években sokan nevezték őt „a reménység hercegének”. Nem véletlenül: egy évvel az első magyarországi Forma–1-es futam, az 1986-os Hungaroring-debütálás után már valós forgatókönyv volt, hogy magyar versenyző állhat rajthoz a királykategóriában. És abban az időben ez nem csupán álom volt, mert az ajtó már kinyílt.

A versenysport családi örökség volt

Kevesen tudják, hogy Kesjár Csaba szenvedélye a családi hagyományokból táplálkozott. Édesapja és nagyapja is versenyzett, vagyis a mozgás, a gépek világa, a pályák ritmusa ott volt a levegőben. Ő viszont nem csak vezetni tudott, hanem értette is, mitől él egy technika.

Talán ezért is beszéltek róla úgy a kortársak, mint aki nem pusztán gyors, hanem rendszerszinten gondolkodik, ami az autósportban aranyat ér.

Mérnöki fej, versenyzői szív

A történet gokarttal indult: 1977 és 1981 között gokartozott, és már itt kiderült, hogy tehetséges. A nemzetközi licencű kategóriában 1980-ban és 1981-ben magyar bajnoki címet szerzett – kétszer egymás után, ami a legjobb bizonyíték arra, hogy nem egyszeri, véletlen sikerről volt szó.

1982-ben már autóversenyzői igazolvánnyal folytatta, és onnantól az események szinte sűrűsödnek. Közben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett.

Formula Easter: 1982, 1983, 1984, 1985 – négyszeres magyar bajnok. 1985: abszolút magyar bajnok. 1986: hegyi bajnok.

Formula Ford: 1986-ban osztrák bajnok, ami különösen fontos állomás volt. Ebből már lehetett sejteni, hogy a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét a magyar versenyző.

1987-től 1988-ig a német Forma–3 bajnokságban versenyzett. 1987-ben a 9. helyen végzett, ami ebben a mezőnyben komoly teljesítmény, főleg úgy, hogy ő volt az, aki nem „készen” érkezett.

Kesjár Csaba lett volna az első magyar versenyző, aki Forma–1-ben szerepelhet

Az 1987-es Magyar Nagydíj hétvégéjén tesztelhette a Zakspeed csapat autóját, így ő lett az első magyar, aki F1-es autót vezetett. Egyetlen teszt is elég ahhoz, hogy egy ország sporttörténeti pillanatként emlékezzen rá.

Majd 1988. június 24-én a nürnbergi Norisringen történt meg az, amit egyetlen versenyző családja sem akar átélni: Kesjár Csaba az edzésen halálos balesetet szenvedett.

A magyar versenyző mintha megérezte volna végzetet

- erről Harle Tamás írt a Kesjár Csaba 60 – A teljes történet című könyvében. A kötetben a szerző felidézi, hogy

24 órával a tragédia előtt Kesjár Csaba a csapattársával bejárta a pályát, és a hírhedt kanyarban meg is állt.

A beszélgetés lényege – röviden – az volt, hogy ha hibázik, nagy baj lehet.

"A halálkanyarban - amelynél később az életét veszítette - megállította a tűzpiros Hondát és azt mondta társának, hogy ha eltéveszti a kanyart, akkor beleszáll a tóba"

-írja Harle Tamás.

"Csapattársa azt felelte, ha elvéti a kanyart, akkor ott a szalagkorlát, ami megfogja. Döbbenet, de 24 órával később éppen ez a korlát okozta Csaba halálát."

Azon a bizonyos napon a fiatal autóversenyző a piros–fehér–zöld festésű Dallarával féknyomok nélkül, nagy sebességgel csapódott a gumifalnak, majd az autó át is szakította a szalagkorlátot, és csak a fák alatt állt meg.

Nem tudott fékezni.

A korabeli beszámolók szerint édesapja épp a helyszínre tartott, de késett. Az edzésre már nem ért oda, a futamot akarta látni. A hírt – hogy a fia meghalt – a csapat magyar szerelője, Nagy Péter közölte vele.

Harle Tamás a Forbes-nak 2022-ben azt mondta, hogy alapvetően a Norisring pár évvel korábbi átépítése és az akkoriban lazább biztonsági szabályok miatt nem élte túl Kesjár az ütközést.

A lazán összerakott gumifal azonnal szétrebbent, és Kesjár autója lyukat fúrt a szalagkorlát két íve közé, amelynek felső része halálos ütést mért a fejére.

A mai előírások mellett, a pilóták fejét védő úgynevezett „glória” miatt nagy valószínűséggel túlélne egy ilyen balesetet.

Werner Imola, Kesjár Csaba párja a tragédia után azt nyilatkozta, hogy a többi versenyző Csaba halála után nem akart versenyezni, mindenki a szerette. A versenyt le is fújták.

Kesjár Csaba neve az 1980-as években azt jelentette, hogy Magyarországnak lehet saját F1-es versenyzője. Sajnos nem így lett.

De amit elért, az örökre beírta őt a magyar autósport történetébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Tömegsír igazolta a világ első feljegyzett tömegjárványát, amit sokan kamunak tartottak
A holttestek fogaiból kinyert DNS bizonyította, hogy a gyilkos kór a pestis volt, ami a kora középkor elején söpört végig a Bizánci Birodalomból indulva.


Egy római kori versenypálya mellett feltárt tömegsír tárja fel a világ legelső, feljegyzett világjárványának borzalmait.

A mai Jordánia területén talált, több mint 200 holttestet rejtő sír kézzelfogható bizonyítékot szolgáltat arra,

hogyan tarolta le a Justinianus-kori vagy Iusztinianoszi pestisjárvány a mediterrán városokat, és hogyan kényszerített egy mozgásban lévő, sokszínű népességet egyetlen, tragikus temetkezésbe.

Az amerikai vezetésű kutatócsoport eredményei szerint a sír egyetlen, katasztrofális esemény nyomait őrzi, nem pedig olyan temetőét, ami lassan, évtizedek alatt telt meg – írta a The Guardian.

A 6. és 8. század között tomboló pestisjárvány milliókat ölt meg a Bizánci Birodalomban.

A most vizsgált Dzserasz városa a járvány egyik epicentruma volt, egy nyüzsgő kereskedelmi központ, ahová a birodalom minden szegletéből érkeztek emberek.

A kutatók a holttestek fogaiból nyerték ki a DNS-t, amivel egyértelműen azonosították a gyilkos kórokozót, a Yersinia pestist.

„A korábbi beszámolók magát a kórokozót azonosították. A dzseraszi lelőhely ezt a genetikai jelzést emberi történetté formálja arról, kik haltak meg, és a város miként élte meg a válságot” – mondta Rays Jiang, a tanulmány vezető szerzője, a Dél-Floridai Egyetem docense.

A kutató szerint a lelet megmutatja, hogy a járványok nemcsak biológiai események, hanem társadalmi traumák is.

„Ez segít megérteni a pandémiákat a történelemben megélt egészségügyi eseményeket, amelyek így csak szövegekben feljegyzett járványkitörések.”

A tömegsírban férfiak, nők, idősek és fiatalok maradványait is megtalálták.

Az áldozatok sokfélesége azt mutatja, hogy a város lakossága rendkívül mobilis volt: rabszolgák, zsoldosok, kereskedők éltek és haltak meg itt egymás mellett. A járvány azonban csapdába ejtette őket, hasonlóan ahhoz, ahogy a Covid-19 idején leállt a világ. „Az emberek mozognak. Utaznak, sebezhetők, és normál esetben szétszóródnak, felbolydulnak. Itt a válság terelte őket össze” – tette hozzá Jiang.

A felfedezés egy régi tudományos vitára is pontot tehet.

„Egy egész filozófiai irányzat épült arra, amely szerint az első pandémia nem is történt meg”

– magyarázta a kutató.

A tagadók azzal érveltek, hogy sem a népszámlálási, sem a gazdasági adatok nem mutatnak összeomlást, és eddig nem került elő egyetlen tömegsír sem.

„Csakhogy az első pestisjárvány valójában könnyen kibogozható. Megvan a Yersinia pestis mint kórokozó; van egy tömegsír és vannak testek – bizonyítékaink vannak rá, hogy megtörtént”

– szögezte le Jiang.

Szerinte a történelem nem mindig látványos összeomlásokból áll. „Hogy a társadalom vagy az intézmények összeomlottak-e, az külön kérdés. Lehet, hogy egy betegség végigsöpör, anélkül hogy forradalomra, lázadásra vagy rezsimváltásra lenne szükség annak bizonyításához, hogy valóban végigsöpört.”

A Iusztinianoszi pestis (i. sz. 541–750) az első a három nagy, történetileg feljegyzett pestisjárvány közül, amelyet a Yersinia pestis baktérium okozott. A második a 14. századi Fekete Halál, a harmadik pedig a 19. század végén, 20. század elején Kínából kiinduló pandémia volt.

A Iusztinianosz-kori járvány a Bizánci Birodalom központjából, Konstantinápolyból terjedt el a birodalom kereskedelmi útvonalain keresztül, és a becslések szerint a Földközi-tenger térségének lakosságát akár 25–50%-kal is megtizedelhette.

A járvány nevét I. Iusztinianosz bizánci császárról kapta, aki maga is elkapta a betegséget, de túlélte.

A dzseraszi (Jerash) lelet azért is kiemelkedő, mert a mediterrán régióban eddig kevés közvetlen régészeti bizonyítékot találtak a járvány pusztítására. Míg Észak-Európában, például Angliában és Németországban már tártak fel a korszakhoz köthető pestises tömegsírokat, a birodalom központi területeiről hiányoztak a hasonló, egyértelmű leletek. A dzseraszi sír genetikai bizonyítékai megerősítik a korabeli írásos forrásokat, például Procopius történetíró leírásait, aki a járvány borzalmairól és a temetetlen holttestekről számolt be Konstantinápolyban. A felfedezés így segít összekapcsolni a történelmi szövegeket a kézzelfogható régészeti és biológiai valósággal.

Via The Guardian

https://www.theguardian.com/world/2024/feb/05/mass-grave-jordan-justinian-plague-pandemic


Link másolása
KÖVESS MINKET: