KULT

A vesztes háború traumája szülte az első klasszikus vámpírfilmet - 100 éve mutatták be Murnau Nosferatuját

Báthory Erzsébet csejtei vára volt az egyik forgatási helyszín.

Link másolása

Jöhetnek háborúk, világjárványok, pusztító természeti katasztrófák, az emberekből semmi sem öli ki a félelem, az elborzadás iránti ősi vágyat. Ez élteti a mai napig a krimi, a horror műfaját mind az irodalomban, mind a filmművészetben. Vannak olyan korszakok az emberiség modern történelmében, amikor a fent említett csapások okozta traumák utóhatásai még inkább ihletőleg hatnak a művészekre és a közönségre egyaránt.

Nem kellett messzire menniük az 1920-as évek elején az alkotóknak, hiszen éppen csak véget ért az első világháború, majd az azt követő spanyolnátha-pandémia, amelyek összesen közel 100 millió halálos áldozatot követeltek. Németország még ezen belül is a legszerencsétlenebbek közé tartozott, hiszen vesztesként került ki a háborúból, összeomlott az alig 50 évet élt császárság, jelentős területeket csatoltak el tőle a győztes hatalmak, a belső viszonyokat is a bizonytalanság jellemezte.

Nem véletlen, hogy éppen itt talált egymásra a moziban amúgy is német eredetű, a külső-belső félelmekre extrém figurákkal, éles színkontrasztkkal reagáló képzőművészeti irányzat, az expresszionizmus és horror műfaja. Ezek a filmek a maguk kódolt nyelvén nemcsak a jelenre reagáltak, hanem baljós jövőt is sejtettek.

Már 1920-ban elkészült Robert Wiene Dr.Caligari című filmje, amely egyben egy illuzionista bőrébe bújt emberi szörnyeteg követtet el gyilkosságokat hipnotizált médiumával. A híres német filmesztéta, Siegfried Krakauer egyenesen Hitler előfutárát látta benne. Wiene néhány évvel később újra elővette az önkéntelen gyilkos témáját az Orlac kezeiben. Az emberi lélek manipulációjával keríti hatalmába áldozatait a korszak leghíresebb rendezője, Fritz Lang figurája, Dr. Mabuse. Ez utóbbi 1922-ben készült, egyidőben egy másik klasszikus rémtörténettel, Friedrich Wilhelm Murnau rendezte Nosferatu – a borzalom szimfóniája című filmjével, amely Bram Stocker Dracula regényének némiképp szabad feldolgozása volt.

Az erdélyi/havasalföldi vámpírmítosz diadalútjának számos magyar vonatkozása van. Egyes források szerint az ír szerző Vámbéry Ármintól hallott a legendáról, és első filmes feldolgozása Lajthay Károly 1921-ben készült, elveszett alkotása, a Dracula halála volt. Egy évvel később született meg a német rendező műve, amelyben megváltoztatta a főszereplők neveit és a cselekményt is. A címbeli Nosferatu Stocker szerint régi román nyelven azt jelenti: „meghalni nem tudó”. Murnau filmjében a vámpírt Orlock grófnak nevezi, de így sem tudta elkerülni, hogy az író özvegye be ne perelje a szerzői jogok megsértése címén. Murnaunak meg kellett semmisítenie filmjének kópiáit, szerencsére addigra már sok helyen bemutatták és néhány példány fennmaradt az utókornak.

A rendező maga is átélt valóságos borzalmakat, hiszen az I.világháború idején vadászpilóta volt. Gépével nyolcszor zuhant le, de mindig megúszta súlyosabb sérülések nélkül.

Őt is elkapta a háború utáni pszichózis, és nem a Nosferatu volt az első horrorja. 1920-ban forgatta a Janus-arcot Robert Louis Stevenson Dr.Jekyll és Mr.Hyde című regénye nyomán, melynek főszereplője a legendás színész, a dr.Caligari alvajárója, Conrad Veidt volt, egy kisebb szerepben pedig feltűnt egy magyar színész, bizonyos Lugosi Béla. A Nosferatuban, amelyben a nyomasztó, fekete-fehér fény-árnyék játékok, a szinte a néző fölé magasodó vámpír alakja már önmagában is rémületet kelt, a vérszívó úgy jelenik meg, mint a tömeghalál hozója. Koporsókkal megrakott hajóval utazik Wisborgba, út közben egymás után halnak meg a legénység tagjai, és amikor megérkeznek, a szintén koporsóban utazó gróf megöli a még életben maradottakat, majd pestist terjesztő patkányokat szabadít rá a városra. Kihagyja történetéből a vámpirölő Van Helsing doktor figuráját, a vámpír halálát kiszemelt okozza: míg Ellen feláldozza magát a város megmentésére, a gróf nem veszi észre a számára végzetes hajnali fényt.

Murnau azzal is fokozta a félelmet, hogy Orlock gróf csak a film 21.percében jelenik meg a vásznon. Ugyanakkor a korabeli nézők szemében a „rejtélyes, pusztító idegen” figurája rímelt arra a német életérzésre, hogy az ország „idegen hatalmak áldozata” lett. Később voltak olyan elemzők, akik szerint a film burkoltan a Németországban erősödő antiszemitizmusnak is hangot adott.

A főszereplő, a hórihorgas Max Schreck neves színházi színész volt, Max Reinhardt társulatának tagja, és rendszerint bizarr figurákat játszott, így Orlock gróf szinte „testhezálló” szerep volt számára. Schreck olyan hiteles volt, hogy még az is elterjedt róla, hogy a valóságban is vámpír. Ráadásul neve németül „rémületet” jelent, és volt olyan feltételezés, mely szerint csupán reklámfogás volt egy ilyen nevű főszereplő – pedig ez volt a színész igazi neve. Ami a forgatás helyszíneit illeti, Orlock gróf kastélyául a csejtei vár szolgált, ahol a nem kevésbé vérszomjas Báthory Erzsébet követte el rémtetteit, majd ennek falai között fejezte be életét, Wisborg pedig Lübeck ma is szinte érintetlen óvárosa volt.

A Nosferatu ma is elbűvöli a némafilm és a horror szerelmeseit egyaránt az első perctől az utolsóig fenntartott feszültségével, tökéletesen szerkesztett képeivel. 1979-ben Werner Herzog készítette el az alkotás színes remake-jét, ebben a grófot a szintén különc hírében álló Klaus Kinski személyesítette meg. 2000-ben pedig Elias Mehrige A vámpír árnyéka című filmjében felelevenítette a film készítésének történetét. Murnaut John Malkovich, Schrecket pedig Willem Dafoe alakította.

Murnau nem ragadt le a horror műfajánál. 1924-ben elkészítette Az utolsó ember című remekművét, egy előkelő szálloda öregedő, elbocsátott főportásának kálváriáját. Ezt az alkotását 1958-ban a Brüsszeli Világkiállítás alkalmával beválasztották minden idők 12 legjobb filmje közé. Miután megfilmesítette előbb Moliére Tartuffe-jét és Goethe Faustját, hollywoodi meghívást kapott, és 1927-ben elkészítette a Virradat című, krimibe ágyazott romantikus drámáját, amelyet 3 Oscar-díjjal tüntettek ki.

Amerikai karrierje azonban nem teljesedhetett ki, mert 1931. március 11-én Kaliforniában autóbaleset áldozata lett. Murnau mindössze 43 éves volt. Halála előtt néhány héttel mutatták be a horror amerikai királyának, Tod Browningnak Dracula-filmjét, Lugosi Bélával a címszerepben…

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: