KULT
A Rovatból

Aki a történelmi hitelességet keresi, menjen inkább levéltárba – megnéztük a Most vagy sohát

Látványos kalandfilm született az 1848-as március 15-ről, aki akcióra és kalandra vágyik, nem fog csalódni. Történeti hitelességet azonban ne keressünk, szép képeket annál inkább.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. március 14.



1848 március 15-e az a nap valóban, amiről mindannyiunknak van egy képe. Egy legendárium, melynek történeti elemeit passiójátékszerűen el lehet játszani iskolai ünnepeken, bizonyos rítusai a mai napig elevenen hatnak (gondoljunk arra, hogy minden magát komolyan vevő szervezet, mozgalom a követeléseit 12 pontban fogalmazza meg azóta is, sosem 11 a pontok száma, de végképp nem 13). Tehát ez az esős márciusi nap bizony közös kultúrkincs. Ilyen szempontból

adósa is volt a magyar film egy nagy opusszal, amely erről a napról szól,

hogy miért most készült el a film, lehet erről rosszmájú és kevésbé rosszmájú megjegyzéseket tenni, de egy biztos: most itt egy művészeti alkotásról fogunk írni, amibe semmi aktuálpolitikai megjegyzésnek nem lesz helye. Azt majd tegyék meg a politikusok, politizáló értelmiségiek. Ez a mű akkor is mű lesz, amikor már a mai politikai kurzus is a történelemkönyvek lapjain fog porosodni. Ha tetszik: vitrinben.

Sok tragikus kísérlet volt már történelmi eseményeink filmen való megörökítésére,

így sikerült tökéletesen hazavágni az István a királyt is,

amiből egy nézhetetlen tévéközvetítést volt képes előállítani az a személy, akinek a nevét most juszt sem írom le.

Leírom viszont Lóth Balázs rendező nevét, mert megérdemli. Balázs minden bizonnyal képes megrendezni jól egy filmet, ha kap egy jó forgatókönyvet. És itt az alapanyag, amiből dolgozott, Kis-Szabó Márk munkája szerencsére jóval több, mint egy áhítatos passiójáték az Ifjakról. Így, bár lesznek fenntartásaink is, de ez a film egy tisztességes, nézhető alkotás, egy évezredben sem emlegethető a Szörényi-Bródy alkotópáros művének meggyalázásával.

Vannak ennek előzményei is. Nagy lélegzetű, már-már történelmi szuperprodukciónak ott volt nekünk eddig az Egri csillagok, melyről szintén elmondható jó-rossz, de emlékezetes alkotás, nemzedékek nőttek fel rajta. Ha majd a politikai táborok megosztó tébolya elmúlik (azaz ez a rezsim mindenképpen), akkor eljöhet az a kor is, amikor meri az is megnézni, esetleg szeretni ezt a filmet, aki ki nem állhatja az alkotói gárda egy részének politikai beágyazottságát.

Nézzük a történetet. Adott 24 óra. Ennyi a cselekmény ideje. 1848. március 14. késő estétől a nagy nap estéjéig.

Jó dramaturgiai keret, kemény feladat, nem lehet mellébeszélni, nincs ugrálás térben és időben, fegyelmez egy ilyen vállalás.

A másik fontos alapvetés: a fikció felvállalása. Aki ebben a filmben 1848. március 15-ének hiteles, történetileg hű leírását keresi, az inkább levéltárba menjen, ne moziba. Ez itt kérem, fikció, ahogy fikció volt Jumurdzsák is, de hát az Egri csillagokról mindenkinek Jumurdzsák jut eszébe, az a személy, aki ott sem volt. Itt is megkapunk egy antagonistát, egy Farkasch nevű titkosügynök(?) besúgó(?) alakjában (Horváth Lajos Ottó), aki legalább annyira elvetemült, mint Jumurdzsák volt hajdanán. De Farkasch nélkül ez a film is csak egy passiójáték lenne, azért meg kár lett volna a felhajtás.

Ami igazán fontos, az az, hogy megértsük, mi is a művészi szabadság, és mi a dramaturgia. Bármennyire felemelő egy történelmi esemény, az egészen addig nem érdemes arra, hogy filmvászonra álmodjuk, amíg meg nem találjuk benne a személyes történeteket, személyes szálat. Ebben a filmben mi a személyes történet?

Egy elvetemült rosszfiú próbálja megállítani a forradalom eseményeit. Személyesen Petőfire vadászik. Összeszövetkezik a város legrosszarcúbb alakjaival, akik aztán megteszik, ami tőlük telik. Az kicsit aggályos számomra, hogy

ezek a rosszarcúak mintha pont és csak romák lennének, csak az arany fuksz hiányzik a nyakukból. Ha ez klisé, az a baj, ha tudatos, az még nagyobb.

És itt el kell dönteni pár dolgot. Az egyik a kontextus.

A hazai, történelemmel foglalkozó nagy filmek örök betegsége, hogy csak az érti, mi is a történet háttere, aki figyelt az iskolában.

Azaz képben kell lenni, mi is az a március 15, kicsoda Petőfi, kicsoda Jókai, Vasvári, stb. És azt sem árt tudni, ki volt Táncsics. Ez sajnos most is így van. Megértem, hogy az egy napos dramaturgiai keret nem tesz lehetővé hosszas előzménytörténetet, de ezt olyan szellemesen meg lehet oldani. Akár feliratokkal is. Még csak nem is kell olyan hosszú rege, mint a Star Wars epizódjai elején van, de néhány tény azért belefért volna, és akkor értenénk, kik ezek a fiatalemberek, akik a Pilvaxban töltik estéiket, és mitől annyira lelkesek. Értenénk, hogy helyzet van. Most inkább csak tudjuk. Tudjuk, mert figyeltünk a történelemórán.

Az számomra nagyon üdítő volt, hogy éreztem a törekvést, hogy végre leléptethessék a szobortalapzatról az ifjakat. Idegesítő, vicces, de mindenképpen bohém huszonéves srácokat látunk, nem dörgő hangon szónokló lánglelkeket. Jól áll a csajozós karakter, a piperkőc, a gátlásos, amitől nagyon jól működhetne a történet. Mi az az egy dolog, ami hiányzik ebből? Egy kis intimitás néha. Ahogy végigdübörög a zene a filmen, úgy dübörög végig a történet is. Elhiszem, hogy a történelem, ha viharos, akkor dübörög, de a klasszikus zene is a piano-forte váltakozására, ennek dinamikájára épül fel.

Karakterépítés szempontjából is annyira jó lett volna, ha bele-belefért volna a nyegléskedés és forradalmi hév mellé egy-egy halk, őszinte, intim, tépelődő beszélgetés, mélázás, kétely.

Amikor Júlia bejelenti Sándorának, hogy gyerekük lesz, ott például megsuhint ennek a szele, de nem jutunk túl egy fortisszimónál és annál, hogy a költő annyit mond, hogy érzi, fia lesz. Ez a ziccer pedig adhatott volna egy mélyebb dimenziót mind Petőfinek, mind Júliának is, ezáltal az egész filmnek.

Ahogy korábban szó volt róla, érvényes dramaturgiai fogás, hogy antagonista jelenik meg a történetben, Farkasch képében. Jó karakter, értem, mi mozgatja. Mindaddig működik ez a szál jól, ameddig nem következnek be olyan cselekmények, melyek viszont súrolják a történelemhamisítás kategóriáját. Amikor az akció és a látvány kedvéért szétverik és felgyújtják Landerer nyomdáját, vagy olasz gárdisták állnak szemben a várban Petőfiékkel, akkor kicsit kényelmetlenül érzem magamat. Azért, mert amíg az antihős behozatala belefér az „akár” kategóriájába, erősíti, színesíti az eredeti történetet,

az nem „akár”, hogy felgyújtották-e vagy sem a pesti nyomdákat, köztük Landerer Lajosét.

Ráadásul szerintem enélkül a tűz nélkül is ugyanúgy megmaradt volna a történet dinamikája.

Menjünk még végig egy kicsit a történelmi hitelesség kérdésén. Sokszor, hangsúlyosan kerül szóba a cselekmény során, hogy magyarul akarnak beszélni, nem németül. Ebből akad is több konfliktus. Az igazság azonban az, hogy 1844 óta a magyar volt a hivatalos nyelv Magyarországon. Meglehet Pest inkább német város volt, mint magyar, de tilalom alatt már régen nem állott a magyar nyelv, mint ahogy állt már a Nemzeti Színház is, persze a Német Színház is működött.

A tizenkét pontba sem került bele a nyelv kérdése, pontosan emiatt, mert ez a követelés már négy éve okafogyott volt.

Most a kevésbé hiteles részek után jöjjenek azok a részek, melyekért külön hálás vagyok. Szerencsére mára a CGI technika odáig jutott, hogy meg tudta jeleníteni a film a reformkori Pest-Budát. Nekem külön izgalmas volt felismerni például a korabeli Kálvin teret (akkor még piactér), a református templommal, és a Ráday utca sarkán álló épületekkel, sárban, pocsolyákkal, mára már eltűnt klasszicista épületekkel. Szerencsére a költségvetés megengedett néhány totálképet is a városról, az épülő Lánchíddal, ami külön izgalmas volt.

Itt a látványtervező csapat történészi hitelességű munkát végzett,

dicsérje ez azt, akit illet, ha a rendező igényességét, akkor neki jár az elismerés.

A színészek közül nem nehéz kiemelni Lukács Sándort Ignaz von Lederer szerepében. Számomra az ő kevés, de súlyos megjelenése, kimért játéka mindenképpen emlékezetes jeleneteket adott a filmhez.

A korábban említett Horváth Lajos Ottó szinte a film főszereplőjeként viszi a történet sötét oldalát. Nemcsak a forgatókönyvírót, őt is dicséri az a pontosság, hogy értem, miért teszi, amit tesz.

Mosolygó Sára mint Szendrey Júlia nem könnyű feladatot kapott. Az életben sem könnyű a Nagy Ember hátterének lenni, egy filmben kifejezetten nehéz autonóm karaktert felépíteni egy ilyen pozícióban. Annyi segítséget viszont kapott, hála az alkotói fantáziának, hogy egy ponton

a mosolygó (nomen est omen) feleségből komoly akcióhős lesz, aki magával a gonosszal száll szembe, számomra mondjuk nem túl hihető, de annál látványosabb közelharcot vív a gorilla méretű Farkasch-sal,

hogy aztán, mintha mi sem történt volna, boldogan ünnepeljen tovább.

Az örök kérdés számomra a főszereplő, Berettyán Nándor. Piszok nehéz lehet eljátszani egy ikont, akiről mindannyiunkban él egy kép, és ehhez kemény karakterépítés és rendezői támogatás kell (a jó forgatókönyvről nem is beszélve). Nem tudom eldönteni, hogy a színész nem tudott maradéktalanul megfelelni a feladatnak, hogy kiszínezze a szobrot, vagy a rendező nem gondolt többet Petőfiről. De tény, hogy

lett volna még mit építeni a karakteren.

Hogy mire gondolok? Mondom, ami tetszett, és érthető lesz. Amikor először elszavalja a Nemzeti Dalt. És még maga sem érzi, hogy most akkor ez működik-e. A legelején látom rajta azt, ami több, mint az ikon, mert esendő. Ilyen mély vonásokból jöhetett volna több.

Dobos Tamásnak köszönjük a festményszerű, igényes képeket, ahogy Hegedűs Gyulának és Kertai Gábornak a vágást, ami hibátlan volt.

Összegezve azt gondolom, hogy aki képes elfelejteni a 2024-as aktuálpolitikai kontextust, hogy NER vagy nem NER, és szeretne megnézni egy profi mesét 1848-ról, nem fog csalódni.

Lóth Balázs jó rendező, az, hogy rábízták ezt a kurzusfilmnek induló alkotást, szerintem sokat mozdított azon, hogy a végtermék egy kellemesen nézhető film,

ami a fentebb sorolt eldöntetlenségek ellenére olyan alkotás, ami fenn fog maradni, tovább, mint a rendszer, ami létrehozta. És ez már jó hír.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Évek óta küzd a mellrákkal, az exférjét többszörös szexuális erőszakkal vádolták, a fia milliárdos apja pedig magára hagyta őket – Linda Evangelista 60 éves
A modellszakma egyik legragyogóbb csillaga volt, a magánéletében azonban egyik tragédia követte a másikat: erőszak, vetélés, bírósági per, halálos betegség – mindenből kijutott.


Linda Evangelista 1965. május 10-én született egy szigorú munkáscsaládba, St. Catharinesben, a kanadai Ontarióban. A szülei, Marisa és Tomaso Evangelista (2014-ben elhunyt) az olaszországi Pignataro Interamna városából emigráltak Kanadába 1957-ben. Tom a General Motors vállalatnál dolgozott, Marisa pedig könyvelőként. Linda a középső gyerek, két fiútestvérrel.

A modellkedés egészen kiskorától kezdve érdekelte, hiszen az adottságai is megvoltak hozzá. 12 éves korában már egy modelliskola tanfolyamára járt, ahol olyan dolgokat tanult, mint a tartás és az etikett.

Azt tanácsolták neki, hogy vegyen részt egy profi modellkurzuson.

A Denis Morris katolikus gimnáziumba járt, és tizenévesen kezdett el modellkedni, akkor még csak a környékükön. 1981-ben részt vett a Miss Teen Niagara szépségversenyen, ahol, bár nem nyert, felkeltette az Elite Modellügynökség képviselőjének figyelmét. 16 évesen már Japánba repült egy munka miatt, ahol azonban kellemetlen élmény érte: egy ijesztő fotós azt akarta, hogy vetkőzzön le meztelenre. Természetesen nem vállalta, és a kanadai nagykövetséghez fordult, hogy mielőbb hazarepülhessen. A „japán kaland” annyira megrémítette, hogy úgy döntött, feladja a modellkedést. Ezután visszatért Kanadába, és eltelt két év, mire az édesanyja szorgalmazására úgy döntött, újra megpróbálja. Le is szerződött a New York-i Elite ügynökséghez.

1984-ben Párizsba költözött, de a jó munkák nem jöttek könnyen, és három évbe telt, mire megkapta az első megbízását a Vogue-tól.

A kifutó csúcsán

Valójában egy hajvágás hozta meg Evangelista nagy áttörését. Több éven át modellkedett „közepes” munkáért, körülbelül 600 dollárt kapott egy-egy fotózáson, mígnem hosszú, világosbarna haját ragyogó rézszínű fiús rövidre (bobra) cserélte. El is veszített emiatt sok megbízást, mígnem a British Vogue felkapta az új megjelenéséről készült fotókat, és Linda karrierje rendesen beindult. Divatot teremtett. „Az volt az új születésnapja” – nyilatkozott erről a Chanel mestere, Karl Lagerfeld. A karrierje csúcspontján el is híresült Linda mondása egy interjúban, miszerint: „10 000 dollárnál kevesebbért nem kelek ki az ágyból.” Ez a mondat a divattörténet részévé vált.

Ezután a Fendi egyik nagy divatkampányának arca lett, és kétszer is ő került a brit Vogue címlapjára, az amerikai Vogue főszerkesztője pedig kijelentette: „Lindánál ragyogóbb szupermodell nem létezik.”

A kilencvenes években Evangelista Claudia Schiffer, Cindy Crawford, Christy Turlington és Naomi Campbell mellett az iparág egyik legnagyobb modellje volt. Az arca több mint 600 címlapon jelent meg, többek között az Elle, a francia Vogue, a W és a Harper's Bazaar magazinokban, illetve olyan divatházaknak dolgozott, mint a Chanel, a Versace, a Christian Dior, a Valentino, a Hermès és a Dolce & Gabbana. A 2016-ban elhunyt George Michael annyira odáig volt érte, hogy két videóklipjében, a Freedomban és a Too Funkyban is szerepeltette, Lindát, aki Naomi Campbell-lel és Christy Turlingtontal együtt alkotta éveken át a divatszakmában csak „Szentháromságnak” nevezett triót.

Férjem, a szexuális ragadozó

A magánélete eléggé viharos volt. 1987-ben, 22 évesen ment férjhez, az Elite Modellügynökség vezetőjéhez, az akkor 37 éves Gerald Marie-hoz. „Tetszett, hogy milyen határozott volt. Nagyon ösztönzött és inspirált a munkára” – nyilatkozta később a Marie-val való első találkozásáról. Hat éven át, 1993-ig volt házasok, ekkor döntöttek a válás mellett. Később Marie-t megvádolták azzal, hogy állítólag legalább 13 Elite-modellt erőszakolt meg, egy volt alkalmazott szerint azért, mert úgy gondolta, hogy „a szüzek nem fotogének”. A vádlók azt is állítják, hogy a férfi egy bizonyos napi kokainadaggal tartotta karcsúként az áldozatait, miközben bántalmazta őket. Az egyik állítólagos áldozat szerint naponta „felírtak” neki egy ampulla kokaint, hogy ne hízzon. A „divatipar Harvey Weinsteinjeként” is emlegetett Marie ma 75 éves, és Ibizán él. Mindezek mellett még leánykereskedelemmel is megvádolták, ám ő mindig tagadta az ellene felhozott vádakat, a perek a francia elévülési idő miatt pedig már lezárultak.

A Guardian Weekend magazinnak 2022-ben adott interjújában Evangelista elmondta, hogy hisz a nőknek a Marie-val kapcsolatos élményeikről, aki több mint három évtizeden át a divatipar egyik legbefolyásosabb alakja volt.

„A kapcsolatunk alatt semmit sem tudtam a vele szembeni szexuális vádakról, ezért nem tudtam segíteni ezeknek a nőknek. Most, hogy hallom őket, a saját tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy az igazat mondják. Megszakad a szívem, mert ezek olyan sebek, amelyek talán soha nem gyógyulnak be, és csodálom a bátorságukat és az erejüket, hogy ma megszólaltak.”

1992 és 1998 között a színész Kyle Machlachlan (Twin Peaks, Szex és New York) barátnője volt, el is jegyezték egymást 1995-ben, ám még az esküvő előtt szakítottak. 1997-ben bejelentette visszavonulását a modellkedéstől, majd egy évvel később összejött a francia labdarúgóval, Fabien Barthezzel. A pár bejelentette, hogy gyermeket várnak, a szupermodell azonban sajnos hat hónapos terhesen elvetélt, ami után depresszióba esett. Nehéz időszak volt ez a számára, a gyermeke elvesztését a legnehezebb dolognak nevezte, amit valaha átélt.

A legnagyobb tartásdíj

Három évvel később azonban visszatért a modellkedéshez (36 évesen), és jobban keresett, mint valaha. Az anyaság továbbra is prioritás maradt az életében, mígnem 2006-ban a 41 éves kifutócsillag bejelentette, ismét gyermeket vár, az apa kilétéről azonban hallgatott. Még abban az évben világra is hozta a kisfiát, Augie-t, akit nem volt hajlandó az apa nevére venni, ebből már sokan arra következtettek, hogy egyedül fogja nevelni a kicsit.

Az illető személyéről csak 2011 júniusában hullt le a lepel, amikor Evangelista beperelte François-Henri Pinault milliárdos üzleti mágnást a gyermektartásdíj fizetésének elmulasztása miatt.

Eleinte havi 46 000 dollárt kért a Gucci és YSL márkákat tulajdonló, ma Kering néven ismert vállalatcsoport akkori vezérigazgatójától. A megdöbbentő összeg még a bírót is sokkolta, aki szerint ez „a családbíróság történetének legnagyobb tartásdíjítélete” lenne. 2012 májusában nagy nyilvánosságot kapott a bírósági per, amelyben mindkét fél mocskos részleteket árult el kapcsolatukról.

Pinault azt állította, hogy szakított Evangelistával, miután megtudta, hogy terhes, és azt állította, a rövid románcuk alatt csak hét napot töltöttek együtt. Linda ügyvédje szerint a milliárdos arra kérte a nőt, hogy szakítsa meg a terhességet. A két fél végül peren kívüli egyezségre jutott, az összeg nem került nyilvánosságra. Pinault ma Salma Hayek színésznő férje.

A legnagyobb harc

Az elmúlt néhány évben a legendás szupermodell sokkoló egészségügyi problémáiról számolt be. Először 2021-ben, amikor elárulta, hogy 2015 és 2016 között egy népszerű zsírfagyasztó eljárás, a kriolipolízis után maradandó deformitás maradt a testén. A WWD magazinnak adott interjúban pedig elárulta, hogy 2018 óta küzd a mellrákkal. „Ez mindig is szívemhez közel álló jótékonysági ügy volt, és ironikus módon végül én magam is mellrákot kaptam. Kicsit több mint három éve diagnosztizáltak” – árulta el. „A kilátások nem voltak jók, és más egészségügyi tényezők miatt habozás nélkül a kétoldali masztektómia mellett döntöttem mert mindent magam mögött akartam hagyni, és nem akartam ezzel foglalkozni. Azt hittem, rendben vagyok, és az életem rendeződik, a mellrák nem fog megölni.”

Sajnos azonban 2022 decemberében kiderült, hogy a rák visszatért, ezúttal a mellizmába. „Ásson egy lyukat a mellkasomba” – mondta elmondása szerint az orvosának. „Nem akarom, hogy szép legyen. Ásson ki mindent! Amikor végzett, egy lyukat akarok látni a mellkasomban. Megértett? Nem fogok belehalni.” Remélhetőleg, mielőbb végleg maga mögött hagyhatja a gyilkos kórt, és megélheti élete harmadik „születésnapját” is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Neki köszönhetjük a Monty Pythont, két világrekordot tart, és csupán egyetlen állatot utál – 29 érdekesség a 99 éves David Attenborough-ról
Több mint 70 éve ténykedik a tévéiparban, több mint 360 filmben és tévéműsorban vett részt, és több mint 30 diplomája van.


1. Sir David Frederick Attenborough 1926. május 8-án született Isleworth-ben, London nyugati részén. II. Erzsébet királynő mindössze 17 nappal korábban, április 21-én jött a világra.

2. Bár Londonban született, David gyermekkorának nagy részét az angliai Leicesterben töltötte, mivel az apja ott dolgozott egyetemi rektorként. Bátyja, Lord Richard Attenborough (1923-2014), sikeres színész, Oscar-díjas rendező és filmproducer lett, akit a legtöbben a Jurassic Park (1993) John Hammondjaként ismernek, ám olyan filmekben is szerepelt, mint A nagy szökés (1963), A Főnix útja (1965), a Homokkavicsok (1966), A csodatévő (1969), a Csoda New Yorkban (1994) vagy az Elizabeth (1998), direktorként azonban még sikeresebb volt, hiszen Oscar-díjat nyert a 1982-es Gandhiért, illetve ő vezényelte le többek között A híd túl messze van (1977) című háborús klasszikust, vagy az 1992-es Chaplint.

3. Ahelyett, hogy a bátyja nyomdokaiba lépett volna, David inkább természettudományokat tanult a brit Cambridge-i Clare College-ban. 1947-ben végzett, majd két évig a Királyi Haditengerészetnél teljesített katonai szolgálatot, mielőtt egy oktatási kiadónál kezdett volna dolgozni.

4. 1952-ben gyakornokként csatlakozott a BBC Televisionhöz, ahol 1954-ben elindította híres televíziós sorozatát, a Zoo Questet, amely élő állatokról szólt a vadonban és az állatkertben egyaránt. Davidnek amúgy még tévéje sem volt otthon, bár ez akkoriban nem volt kirívó.

5. Igazi polihisztor, szolgált a Királyi Haditengerészetnél, rendezőként, televíziós műsorvezetőként, narrátorként és íróként is dolgozott, és számos díjnyertes műsort és könyvet szerkesztett/írt.

6. Sir David két Guinness-világrekordot is tart: az egyik a leghosszabb televíziós természetfilmes karrierért jár neki, a másik pedig a leghosszabb televíziós műsorvezetői pályáért.

7. Eredetileg 1985-ben lett Sir, amikor II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte a televíziózás terén végzett munkájáért. 2020-ban azonban, 94 éves korában a királynő egy második lovagi címet is adományozott neki: a Szent Mihály és Szent György Rend nagykeresztes lovagjává nevezték ki. Ez a cím elismerése David televíziós műsorvezetői és természetvédelmi tevékenységének.

8. Több londoni neves intézmény és kiállítás kurátora, többek között a British Museumé, a Science Museumé és a Kew-i Királyi Botanikus Kerté, valamint számos jótékonysági szervezet névadó védnöke.

9. Az 1979-es Élet a Földön című dokumentumfilm-sorozat forgatása során Sir David egy csoport hegyi gorillával találta magát szembe Ruandában. Az emberszabásúak azonban nem támadták meg, sőt befogadták maguk közé, és azt is hagyták neki, hogy játsszon a csemetéikkel.

10. 1998-ban, A madarak élete című doksiszéria forgatása közben véletlenül belépett a skóciai Highlandsben egy siketfajd (a fajdok legnagyobbika) területére. A madár, hogy megvédje a „birtokát”, elkezdte üldözni Davidet, és végül fel is lökte őt.

11. Bár Sir David híres a természet iránti szeretetéről, nem mondaná magáról, hogy „állatbarát”. „Nem vagyok állatbarát, már ha ez azt jelenti, hogy azokat a dolgokat tartod aranyosnak, amiket meg akarsz és meg lehet simogatni. Engem az állatok elbűvölnek” – nyilatkozta.

12. A BBC programigazgatójaként sok újítást hozott a televíziózásba, többek között a komédia világába is. Ő volt az ugyanis, aki megrendelte a Monty Python Repülő Cirkusza című kultikus szkeccsműsort, amely sztárt faragott John Cleese-ből, Michael Palinből, Terry Jonesból, Eric Idle-ből, Graham Chapmanből és Terry Gilliamből. A műsor világszerte jelenség lett, és generációknak adott inspirációt szerte a világon.

13. Egyetlen állatot nem bír elviselni, sőt kifejezetten utálja. „Halálos pókokat, kígyókat és skorpiókat fogtam meg anélkül, hogy megrezzentem volna, de ha patkányt látok, én futok el elsőként” – mondta e fóbiájáról.

14. Több évtizedes munkájának tiszteletére a tudósok eddig csaknem 20 különféle növényt neveztek el róla. Sőt, akad még egy Attenborosaurus nevű dinoszaurusz is (egy kb. 5 méter hosszú, vízben élő őshüllő volt), ami szintén az ő nevét kapta meg.

15. A BBC-nek adott interjújában Sir David elárulta, hogy ha bármilyen állat lehetne, ő bizony lajhár lenne a leginkább. Szerinte ugyanis a lajhárok nagyon lazán állnak mindenhez.

16. A madarak élete című dokumentumsorozatának elkészítése során becslések szerint több mint 400 000 kilométert tett meg összesen a világ minden táján. Nem csoda, hogy vonzó ötletnek tűnik számára a lajhárélet.

17. Nincs és soha nem is volt jogosítványa, nem tett vezetői vizsgát, sőt autója sincs. De ha az ember éveket tölt repülőgépeken és a bozótban növényeket és állatokat vizsgálva, akkor valószínűleg nincs is rá ideje.

18. 11 éves volt, amikor zseniális módszert talált ki a zsebpénzkeresésre: gőtéket adott el egy leicesteri egyetemnek, amiket az intézmény közeli tavából fogott ki.

19. Élete során összesen 32 tiszteletbeli diplomát szerzett az Egyesült Királyság különböző egyetemein, többek között Oxfordban és Cambridge-ben is.

20. A BBC éppen csak elkezdett színes adást sugározni (addig fekete-fehérben ment minden), és Sir David ötlete volt, hogy snookert sugározzanak a tévében. Akkoriban ő volt a BBC2 vezetője, és úgy gondolta, ez remek módja lenne az új technológia bemutatásának. Rátapintott valamire, hiszen egy fekete-fehér snookermérkőzést elég nehéz lenne követni.

21. Járt a Nagy-korallzátony alján! Az Ausztrália partjainál található Nagy-korallzátony körülbelül akkora, mint Olaszország, és több mint 1500 halfaj, 600 korallfaj és 30 különböző bálna- és delfinfaj otthona. David pedig egy új típusú tengeralattjáróra szállt, amely kb. 300 méter mélyre vitte őt a tenger alá, hogy közelebbről megnézhesse e természeti csodát.

22. Hosszú karrierje során számos BAFTA-díjat (a Brit Filmakadémia díja) kapott, és például ő az egyetlen a világon, aki elnyerte ezt az elismerést fekete-fehérben, színesben, HD-ben, 3D-ben, 4K-ban és virtuális valóságban forgatott műsorral is.

23. 2018-ban egy sarkkutató hajó azzal vált híressé, hogy a közvélemény szavazással elnevezte Boaty McBoatface-nek. A hajót a British Antarctic Survey, egy sarkkutatásra szakosodott tudóscsoport tervezte. Végül azonban úgy döntöttek, hogy a hajó a RRS Sir David Attenborough nevet kapja. Ezzel a természettudós 90. születésnapját akarták megünnepelni, elismerve a természet világának feltárásáért végzett munkáját. Azért a közönség eredeti (nyilván trollkodó) választását is megtisztelték azzal, hogy a hajó saját tengeralattjárója megkapta a Boaty McBoatface nevet.

24. 1994-ben, A növények magánélete című sorozata forgatásán Szumátra trópusi erdőiben rátalált a világ legnagyobb virágos (és igen ritka) növényére. „Hullavirágnak” is hívják, mivel a szaga a rothadó húséhoz vagy a kutyakakiéhoz hasonlít, és csak néhány évente egyszer, egy-két napig virágzik. Sir David találta ki a növény hivatalos nevét: Titánbuzogány! A forgatás során ő és a csapata fedezte fel először, hogy a virágot főként apró karcsúméhek porozzák be.

25. Bár úgy tűnik, hogy nem öregszik, Sir David 2013 júniusában szívműtéten esett át, és pacemakert kapott. A műtét miatt le kellett mondania egy telt házas előadókörútját Ausztráliában. Két évvel később mindkét térdét megműtötték, hogy járni tudjon, elmondása szerint pedig rendkívül hálás azért, hogy még mindig végezheti a munkáját. „Ha szénbányászként kerestem volna a kenyerem, nagyon örülnék, ha abbahagyhatnám. De nem így van. A világot járva a legérdekesebb dolgokat csodálhatom meg. Micsoda szerencse!”

26. A szülei (Mary és Frederick) mindketten humanitáriusok voltak, és a II. világháború alatt befogadtak az otthonukba két zsidó lánytestvért, Helgát és Irenét. A fiatalok a Kindertransport program keretében érkeztek Nagy-Britanniába, hogy kimeneküljenek a náci Németországból, és összesen hét évig maradtak a családnál. Saját szüleik halála után Attenborough-ék örökbe fogadták őket.

27. Népszerűsége ellenére a tévés ikon azt mondja, hogy nem szereti, ha sok ember veszi körül, mert ezt meglehetősen félelmetesnek találja. „Utálom a tömeget, a legalacsonyabb közös nevezőre redukált dolgokat” – ismerte el. „Az emberek bármivel kapcsolatban hisztérikusan viselkednek, legyen az egy focimeccs vagy egy nemzeti ünnep. Mert nem racionálisak. A focihuligánok például nagyon ijesztőek tudnak lenni.”

28. Sir Davidnek és néhai feleségének, Jane Ebsworth Orielnek két gyermeke született, Robert és Susan, akik mindketten híres apjuk nyomdokaiba léptek. Robert egy ausztrál egyetem antropológus docense, míg az egykori általános iskolai igazgató Susan az apja mellett dolgozik. Édesanyjuk, Jane sajnos 1997-ben, 70 évesen elhunyt (agyvérzésben). 47 éves házasságuk alatt a férje mellett dolgozott, és nagyon erős csapatot alkottak. Bár a magánéletét nagyon óvja, Sir David (akinek két unokája van) korábban bevallotta, mitől retteg a világon a legjobban: „Félek, hogy szörnyű terhet fogok jelenteni a gyermekeimnek.”

29. 99 évesen is aktív. Sir David folyamatosan ír, rendez, producerkedik, szervez és narrátorkodik. Az utóbbi három évben olyan filmjei és sorozatai jöttek ki többek között, mint a Zöld bolygó, A fagy birodalma II, a Vad szigetvilág, a Prehisztorikus bolygó, az Our Planet – Bolygónk csodái, a Bolygónk, a Föld III, a David Attenborough: Életem, A hangok titokzatos világa, az Emlősök, Az orángutánok titkos élete, vagy már 2025-ben a Simon Schama’s Story of Us és a Nature című sorozat új epizódjai. Illetve még idén a közönség elé kerül az Ocean with David Attenborough is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Több mint kétmillióan voltak Lady Gaga ingyenes koncertjén a Copacabanán - videón a végeláthatatlan tömeg
Az amerikai popsztár már a főpróbán is színpadra lépett, és különleges pillanatokkal lepte meg rajongóit Rióban.


A CNN beszámolója szerint több mint kétmillióan vettek részt Lady Gaga szombat esti ingyenes koncertjén Rio de Janeiro híres Copacabana strandján.

A szervezők becslése alapján körülbelül 2,1 millióan lehettek kíváncsiak a világsztár fellépésére.

Az eseményt a helyi önkormányzat finanszírozta.

A koncert része volt Lady Gaga Mayhem című új albumát népszerűsítő világkörüli turnéjának. A 39 éves énekesnő a múlt héten Mexikóvárosban adott dupla koncertet.

A leglelkesebb rajongók már szombat reggel sorban álltak, hogy jó helyet találjanak a hatalmas tömegben. Sokan Lady Gaga stílusát idéző jelmezekben érkeztek a koncertre.

A helyszínen már péntek este is történt egy meglepetés:

Gaga váratlanul színpadra lépett a főpróbán, és egy rövid, emlékezetes előadással lepte meg a közönséget.

„Nagyon hiányoztatok” – mondta a tömegnek, majd hozzátette, hogy tudja, ez még csak a próba, de úgy érzi, mintha már el is kezdődött volna a koncert.

A CNN szerint a fellépéssel valószínűleg megdőlt a Copacabana korábbi látogatottsági rekordja, amit Madonna tartott.

(via Telex)

Videó a giga-koncertről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Dennis Quaid remek sorozatgyilkos – sajnos ez talán az egyetlen erénye A mosolygós gyilkosnak
Elég jó ötletfelvetéssel és erősen kezd a sorozat, nézeti is magát, de valami nem stimmel vele… Értőbb kezekben sokkal többet is ki lehetett volna hozni egy ilyen szériából. Kritika.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. május 10.



A SkyShowtime-on mutatják be Jennifer Cacicio legújabb nyomozós sorozatát. Ez immáron a showrunner negyedik sorozata, de mégis olyan érzést kelt, mintha ez lenne az első projektje. Valahogy fura az egész ritmusa és hangulata. Nem azt mondom, hogy nem szórakoztató, mert a megszokott sémákat ügyesen követi, csak ezeket a mintákat távolról látni.

Pontosan lehet tudni, mi lesz a következő nagy felfedezés. Márpedig szinte minden rész cliffhangerrel ér véget, hogy a néző várja a következő epizódot.

Ez egy-két alkalommal még elmegy, de ha az összes rész végét így fogják megoldani, hamar unalmassá válik. Három rész került fel a SkyShowtime streaming platformra, és a továbbiakban minden héten érkezik majd újabb.

Miért nézzük? Viszonylag egyszerű. Szórakoztató és egy ügyes felvetésen alapul. Főszereplőnk, Melissa (Annaleigh Ashford) profi sminkes egy valós bűnügyekkel foglalkozó TV műsornál. Amit senki nem tud, hogy Melissa valójában maga is áldozat. Apja Keith (Dennis Quaid) egy elítélt sorozatgyilkos, akit nyolc lány megölése miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek.

A lány emiatt teljesen megszakította a kapcsolatot apjával, mert fiatalkorában, miután az apja lebukott, a közösség kitaszította és bántalmazta őt.

Testvérével és anyjával alig tartja a kapcsolatot és próbál túllépni saját traumáján. Közben Keith mindent megpróbált már, hogy felvegye a kapcsolatot lányával, ám ezek a kísérletek sikertelennek bizonyultak. Egészen eddig.

Keith ugyanis bevallott egy eltitkolt kilencedik áldozatot, de csak lányának és lánya főnökének, Dr. Greggnek (David Harewood) hajlandó elmondani a TV műsor keretein belül. Itt jön az első logikai buktató… a rendőrség ezt hogyan engedheti meg? Teljesen logikátlan, hogy egy TV műsor nyomoz egy olyan esetben, ami egy folyamatban lévő üggyel foglalkozik. Ugyanis a gyilkosságban, amit Keith bevallott, van gyanúsítottja, sőt el is ítéltek egy embert, és egy hónapon belül ki is végzik.

Tehát Melissa megmenthet egy életet, ez az egyetlen motivációja, hogy bemenjen az apjához.

A színészek szódával elmennek, kivéve a főszereplőt. Sajnos nekem Annaleigh Ashford nagyon lapos. Semmit nem ad hozzá a szerepéhez, előbb tudnám elképzelni egy vígjátéksorozatban vagy egy éneklős déli drámában. Szegényke sokszor szinte szenved a karaktere súlya alatt. Dennis Quaid jól hozza a mentálisan instabil sorozatgyilkost, de rajtuk kívül szinte senkit sem tudok még ennyire sem kiemelni. A remek hangú David Harewood mint a főnök, voltaképpen csak egy Dr. Phil karikatúra, semmi több. Melissa családja is csak azért kell, hogy legyen valami tétje a történéseknek és kellett több B-szál, hogy menjen a játékidő.

Nem tudom jó szívvel ajánlani A mosolygós gyilkost. A hangulata jó és alapvetően szórakoztató, de valahogy nem áll össze az egész. Kicsit időpazarlónak érzem, nem biztos, hogy a harmadik rész után folytatni fogom. A főszereplőt sokan nem fogják szeretni, a történet pedig rettenetesen klisés.

Tele van red herringekkel – olyan elterelések, amiknek igazából semmi értelmük, csak a szereplőket küldi el fel-alá rohangálni.

A cliffhangerek fárasztóak, ha tényleg minden rész végére kitalálnak is valamit. Már sejtem mi lesz a nagy csavar, de nem akarom lelőni. Egy biztos, akarnak második évadot, szóval már most tudjuk, mi lesz Keith történetszálának vége: semmi, mert érkezik a folytatás.

Ez egy olyan nyomozós széria, amit olyan ember készített, aki imádja a valós bűncselekményeken alapuló doksikat. Érezni, hogy valami hasonlót próbálnak elérni itt is, csak sajnos sikertelenül. A forgatókönyv Melissa Moore 2018-as podcastjén alapul, ahol a saját élettörténetét mesélte el.

Az epizódok elején is kiírják, hogy valós cselekményeken alapul, de nem a szokásos szófordulattal „based on” fogalmaznak, hanem „inspired by”, tehát nagy esély van rá, hogy sokat változtattak az eredeti történtekhez képest.

Valószínűleg a drámaibb hangvétel miatt. A mosolygós gyilkos sajnos nem sikerült úgy ahogyan elképzelték az alkotók, pedig volt benne potenciál. Ennek ellenére megtekinthető a SkyShowtime kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET: