Amikor még a Kálvin téri metróaluljáróban voltak a város legjobb bulijai – Bejártuk a ‘90-es évek Budapestjének legendás szórakozóhelyeit
A kilencvenes évekről mindenkinek vannak emlékei, de mindenki kicsit másképp emlékszik rá – ez volt a tételmondata a hosszúlépés.járunk? és a Telekom Electronic Beats közös esti sétájának, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria „TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében” című kiállításához kapcsolódva hirdettek meg.
Kiindulópontunk a Markusovszky téri parkban volt, a 2008-ban ledózerolt Kultiplex helyén. Itt valaha nemcsak szórakozóhely, hanem mozi is működött, ‘89-ig Kinizsi, aztán Bluebox néven. A filmipar ekkoriban virágkorát érte, a tévében is épp kezdtek elterjedni az színvonalasabb tartalmak, amiket már nem lehetett egyetlen legyintéssel („hát ez gagyi…”) elintézni.
Később pedig szinte az összes meghatározó underground zenekar koncertezett a klubban, aminek ma már csak a hűlt helye látható (tavaly nyár végén egyhetes fesztivállal emlékeztek meg róla). A szomszédos ház tűzfalán azért a mai napig megmaradtak az épület egykori kontúrjai, valamint az emblematikus, szárnyas disznót ábrázoló graffiti.
Innen a rendszerváltás éveinek talán legismertebb szórakozóhelye, a Tilos az Á (vagy ahogy jelenlegi utódját hívják, Tilos a Tilos) felé kanyarodtunk. A klub 1989 szilveszterén nyílt meg a korábbi Bakony étterem helyén, ahol sok híresség mellett még Cseh Tamás is többször megfordult.
Itt jött létre a TÁP Színház, a Vákuum TV, valamint természetesen a Tilos Rádió is, és innen indult a néhány hónapja tragikus hirtelenséggel elhunyt DJ Palotai karrierje. A falakra 1993-ben a francia Jean-Michel Verret festett fel egy New York-i utcaképet, ami akkor sokakat kiakasztott, de végül átvészelt több tulajdonosváltást, és még most is látható.
Helyettük kényelmetlen presszók jöttek, ahová épp csak beugrottak az emberek egy kávéra, majd mentek is tovább. Azonban amint megszűnt a kényszer, azonnal visszatértek a korábbi találkozóhelyek, ahová beülve akár az egész napot el lehetett tölteni.
A Kálvin tér felé tovább sétálva egy olyan üzlet mellett haladtunk el, amiről a legtöbben talán nem is sejtik, hogy a mai napig üzemel. A Bahiáról van szó, amely igazi fogalom volt a ‘90-es években: az azóta bezárt Ciánkálival együtt az alternatív ruhadarabok fő beszerzőhelyének számított.
A Bahia fő jellemzője az intenzív füstölőszag volt, míg a Krúdy Gyula utcai Ciánkáliba belépve a tömény bőr szaga csapta meg azonnal az orrot. Előbbi néven egyébként könyv- és lemezkiadó is működött, sőt a Sziget Fesztiválon is évekig jelen voltak egy saját színpaddal, ahol jóformán a teljes underground fellépett.
A Cha-Cha-Cha helye ma
Néhány lépéssel arrébb egy másik nagy túlélő, a Marilyn Night Club található, amely 1993 óta az eredeti tulajdonossal működik. Annak ellenére, hogy klasszikus sztriptízbárról van szó, amelyek száma az utóbbi években igencsak megcsappant, nekik sikerült túlélniük nemcsak a ‘90-es éveket, de az azóta eltelt jóval hosszabb időt is. Sőt, olyan jó viszonyban vannak a hely felett található társasházban élőkkel, hogy még a lakógyűléseket is itt tartják.
Gyakoriak voltak az akár 3-400 fős bulik, amelyek nagy része kint zajlott az aluljáróban, hiszen ennyien nem is fértek volna be. Gyakori fellépőnek számított a Belga, valamint több rezidens DJ is rendszeresen pörgette a lemezeket. Végül 2007 áprilisában kellett bezárnia a 4-es metró építése miatt – azóta teljesen meg is változott az aluljáró elrendezése, az egykori bejárat helyén ma a peronra vezető liftek találhatók.
Kéri Gáspár sétavezető egy Cha-Cha-Chából származó felespohárral
Utolsó előtti állomásunk kissé kilógott a sorból: az Astoria szállóval szemben magasodó East-West Business Centernél álltunk meg egy pillanatra, amely igazi állatorvosi lóként mutatja be a rendszerváltás éveiben elburjánzó irodaház-építési lázat.
A séta a Madách téren zárult, amely már egy teljesen újfajta bulikultúra bölcsőjének számít: ennek a Szimpla volt az első képviselője 2001-ben, majd fokozatosan kialakult a ma is ismert Bulinegyed a VII. kerület szívében. Ez azonban már egy másik történet.
(A sétát február 9-én és 10-én további 10 alkalommal tartják meg, de már egyikre sincsen szabad hely.)
