MÚLT

7 bizarr reklám a világháborúkból

A Coca-Cola, a Nestlé és egy exhumáló vállalkozás is hirdetett, mai szemmel egészen furcsa szlogenekkel.

Forrás: Honvedelem.hu - szmo.hu
2014. november 29.

A háborúk nemhogy visszavetették volna a reklámpiacot, de kifejezetten új lendületet adtak neki. A gyártók speciális helyzetbe kerültek. Kialakult egy új fogyasztói réteg, amely a fronton harcolt, ugyanakkor megváltozott a hátországi lakosság vásárlási szokása is. Egészen más termékek élveztek prioritást, mint békeidőben. A gyártók reklámhadjárata beindult, időnként rendkívül sikeresen, időnként pedig borzalmas amatőrséggel. Az alábbiakban hét érdekes, furcsa vagy megmosolyogtató reklámot mutatunk be a két világháború idejéből.

M&M's - Csak a katona szájában olvad!

A Mars Inc. kis konyhai családi vállalkozásból nőtte ki magát mamutcéggé. Piacvezető szerepe zömében annak köszönhető, hogy marketingjük mindig igazodott a világ változásaihoz, és folyamatosan újabb és újabb piaci réseket kerestek, ahol valamilyen speciális termékkel jelenhettek meg. Forrest Mars, a cég alapítója a spanyol polgárháborúban figyelt fel azokra a katonákra, akik keményre temperált csokoládét ettek. A temperálás lehetővé tette, hogy ne olvadjon meg olyan könnyen a melegben vagy a kezükben.

Az ötlet ötletet szült: hazatérte után egy új édesség kifejlesztésébe fogott, s végül kitalálta az egyszerűségében zseniális megoldást: a belső kis csokidrazsét kemény cukorbevonattal borította be. A termék az M&M's nevet kapta Marsról és cégtársáról, Murrienről elnevezve, a jól ismert szlogen („csak a szádban olvad, nem a kezedben”) pedig tálcán kínálta magát.

Az 1942-es reklámon jól látszik, hogy a gyártók a csomagolást is a háborúnak megfelelően alakították ki. Kemény, vékony fémbevonatú hengerbe töltötték a drazsékat, így már a tartó is a termék állagának minden körülmények közötti megóvására készült, nem beszélve a töltény-asszociációról.

Az új édesség gyártása 1941-ben kezdődött meg, és a cég alapból a hadsereget nézte ki magának fő fogyasztói célcsoportnak. Mars ötlete bevált: az USA hadserege az első években kizárólagos megrendelője lett az új édességnek, a katonák szó szerint zabálták a terméket, amely a háború után indult igazi világhódító útjára.

Nestlé - "Harcosok reggelije"

A listán még egy csokoládé reklámja szerepel. A svájci Nestlé merőben más megközelítést alkalmazott marketing és reklám szempontjából, mint amerikai versenytársa. A cégnek a 2. világháború elején jelentősen zuhantak az európai bevételei, ezért az Egyesült Államokban kezdett nagyarányú terjeszkedésbe. Üzemeket és logisztikai területeket vásárolt fel, majd ott is piacra dobta legnépszerűbb termékét, a Nescafét.

Erre az USA hadserege azonnal lecsapott, volt a háborúnak olyan esztendeje (1942), amikor az instant kávéport csak és kizárólag az amerikai katonák számára gyártották. Természetesen – ha már az Államok hadereje volt a legfontosabb megrendelő – a cég a többi termékét is igyekezett megfelelő reklámokkal csábítóvá tenni a katonák számára.

Az itt látható hirdetés alapvetően nem a csokoládék ízéről, hanem a bennük rejlő tápértékről szól. A felső részt elfoglaló grafikai elem, a szlogen és a leíró rész mellett a reklám egy remek trükköt, az összehasonlító táblázatot veti be a termék népszerűsítésére. Felsorolja egy pohár tej, a tojás vagy egy szelet hús energiaértékét, és csinosan mellé illeszti a saját csokoládéjának adatát.

A reklám ettől tudományosan alátámasztottnak és hitelesnek tűnik, amely abban az időben még nem volt általános eleme az eladási stratégiának. A cég tehát egyszerre hívja fel a figyelmet az ízre és a gyakorlati hasznosságra. A hirdetések elérték céljukat: a Nestlé termékei a frontra érkező ellátmányok nélkülözhetetlen részeivé váltak.

Chesterfield cigaretta - "Szívd még, szívd, van elég!"

A dohányipar a háborúkban robbanásszerű fejlődésnek indult. A katonáknak a cigaretta legalább olyan fontos volt, mint a lőszer vagy az étel. A ma ismert cigi feltalálását a legenda is makacsul a katonasághoz köti. A mítosz szerint az egyiptomi-török háborúban 1832-ben az egyik katonának eltört a pipája. Hősünk ideges lett a nikotinhiánytól, és a puskapor adagolására szolgáló papírhüvelyekbe csavarta dohányát. Megszületett a modern cigaretta, s amikor egy élelmes vállalkozó rájött, mekkora üzleti lehetőség van a dologban, beindult a tömeggyártás is.

A cigi a hadviselés modernizációjával egyre hangsúlyosabb szerepet kapott. A technikai fejlődés, az első és főleg a második világháború gyors tempója a harcoló katonáknak is rövidebb „élvezeti szüneteket” engedélyezett. A cigarettára bárhol és bármikor rá lehetett gyújtani, ellentétben a pipával, amit egy csata egy-két perces szünetében bajos lett volna komótosan megtömögetni és elszívogatni. A 2. világháborúban (majd az azt követő vietnámiban, ahol szinte nem létezett katona a sisakjához gumizott cigis doboz nélkül) az Egyesült Államok dohányipara azonnal lecsapott az óriási lehetőségre.

A hadsereg a világ legtekintélyesebb nagybani megrendelője lett, a gyártók pedig egymással versenyeztek a kiemelt beszállító címért. Mindez a korabeli reklámokban is nyomon követhető volt. A cigarettát a férfias, macsó katona nélkülözhetetlen kellékeként állították be, amely két véres küzdelem között mosolyra deríti a büszke harcost.

Oxo leveskocka - "Küldj még kockát!"

A hosszúra nyúlt háborúk az élelmiszeripart is rákényszerítették arra, hogy tartós, hosszú ideig elálló, praktikus csomagolású készítményekkel rukkoljanak elő. Az első világháborúban az Oxo-kocka tarolt, amely nem volt éppen új találmány, de ipari méretekben akkor kezdték el alkalmazni. A műételt egy német vegyész, Justus von Liebig találta fel, azaz kísérletezte ki. Célja egy olcsó, viszonylag tápláló és a húst valamennyire pótló készítmény kifejlesztése volt.

Laborjában kotyvasztva már 1840-ben sikerült koncentrált húskivonatot előállítania, majd saját cége révén árusítani kezdte az akkor még folyékony állapotú, marhacsontból és sóból kutyult alaplé sűrítményt. A cég 1899-ben vette fel az Oxo nevet, és 1910-ben kifejlesztette az első hús- és leveskockát, azaz granulátum-tömböt, amely népszerűségét a pár évvel később kirobbant világháborúnak is köszönheti. (A háború és az ínséges idők előtti korszakban furcsán néztek a találmányra, a Liebig-leves bizonyos társadalmi körökben megvető kifejezés volt a tartalom nélküli, „üres” ennivalóra.)

Az Oxo Angliában hihetetlenül népszerű lett. A bájos reklámplakáton egy rendkívül vidám katona látható, aki éppen levelet ír a feleségének. Nem tér ki nagyobb volumenű dolgokra, de rendkívül fontosnak tartja arról tájékoztatni, hogy amikor visszatért a szállásra a hidegben, első dolga volt, hogy a küldött csomagból előrántsa az Oxót, és főzzön belőle egy tápláló italt, amely annyira jól sikerült, hogy még a bajtársak is csak cuppogni tudtak utána az élvezettől. A reklámnak számos változata készült ugyanerre a témára, grafikai kivitelezésében és mondanivalójában megmosolyogtató módon, de az akkori céloknak tökéletesen megfelelően. Gyorsan elkészíthető volt, és mind a hátországban, mind a fronton a nélkülözőknek a jóllakottság illúzióját ígérte.

Kolynos fogkrém - "Reflektorként villan fogunk!"

A férfiak a fronton szolgáltak, a nőknek pedig a háborús körülmények között is megpróbáltak szépítőszereket, kozmetikai és egészségügyi termékeket eladni. Ha másképpen nem, akkor a hátországi feladatok kapcsán, amely a férfiak távoztával rájuk hárult. A Kolynos reklámja több okból is ügyes. Minden ilyen jellegű reklámjában női alak látható, rámutatva munkájuk szükségességére és hasznosságára. Azzal, hogy ők mit tehetnek a hazáért (esetünkben mezőgazdaságról van szó), párhuzamba állítják azt, hogy a Kolynos mit tehet értük: egészségesen és tisztán tartja fogaikat. A reklám magában hordozza a ma már unalomig megszokott formulát is a fogorvosok ajánlásáról, de míg ma szinte minden fogkrém reklám tartalmazza, abban az időben ez nem volt elterjedt marketing-kellék.

Ám amitől igazán háborússá válik ez a hirdetés, az az „apróbetűs figyelmeztetés”, ami persze az egyik legfontosabb eleme volt a reklámnak. A Kolynos fémtubusban árulta a terméket, emiatt lényegesnek tartotta kihangsúlyozni: senki ne dobja el a kiürült tubust, hanem a következő vásárláskor vigye vissza az üzletbe, ahol vette. Az ok logikus: a nemzetnek szüksége van a fémre. Bár egyszerűnek tűnik, a fogkrém reklámja professzionális módon gyúrja egybe az ideális patrióta tulajdonságokat a higiéniával és a vásárlásra felszólítással.

Exhumálások - "Kegyelet egylet"

A Nagy Háború által kiváltott kezdeti lelkesedés a frontról érkező hírek és a harcban elesettek növekvő számának hatására csökkenni kezdett. Nem úgy a reklámpiacon. A gyártók és forgalmazók csak a kezdeti időszakban bizonytalankodtak, aztán gyorsan rájöttek, hogy mindössze a megváltozott körülményekhez kell igazítani az adott termék reklámját. Voltak olyanok, akik ugyanazt árulták, mindössze a katonák igényeit hangoztatva tálalták portékájukat.

Akadtak olyanok, akik kifejezetten a frontra kezdtek el gyártani termékeket. És olyanok is, akik új üzletágakat és szolgáltatásokat vezettek be a harcok eredménye miatt. Amikor tömegével kezdtek hazatérni a féllábú vagy kar nélküli katonák, az élelmes gyártók egyből megcélozták őket az „elegáns” műkarok, műlábak reklámjaival.

Az üzlet sajnos dübörgött, a háború negatív fordulata pedig új piacot nyitott a halálból élő cégek előtt is. Voltak vállalkozások, amelyek a harctéren eltűntekre specializálták magukat, és olyanok is, amelyek csak a halottakra. Ennek egyik legfájdalmasabb és legszörnyűbb fajtája a listánkban is szereplő hirdetés, amely egy exhumálási vállalatot reklámoz. Szende és Szabó urak az „összes európai hősi temetőkből” vállaltak kihantolást, mindezt szolid árban és anyagi kezesség mellett eszközölték. A hirdetés már mentes minden pátosztól, szigorúan csak a lényegre korlátozódik, nincs szlogen, nincs semmi az alapinformációkon kívül. Nem is kellett. Ez az üzlet a nélkül is működött.

Coca-Cola - "Egy nyelvet beszélünk"

A világ egyik legnagyobb cégének volt ideje 1939-től 1941 végéig felkészülni a háborúra. Okosan, profi módon vezényeltek le kampányokat a jelenben úgy, hogy azok már a jövőnek szóltak. A negyvenes években reklámjaik tervszerűen építkeztek egymásra. Ehhez azonban az kellett, hogy jelen legyenek az akkori idők legnagyobb fogyasztói piacán, a háborúban. A cég már Pearl Harbor előtt is erős lobbi-tevékenységet folytatott, hogy a hadsereg beszállítója legyen, a hadba lépés után pedig már nyitott kapukat döngettek. A cégvezetés utasítása szerint „minden egyenruhát viselő férfinak meg kell kapnia 5 centért az üveg Coca-Cola-ját, akárhol is legyen, és akármennyibe is kerüljön ez a vállalatnak”.

Eisenhower tábornoknak tetszett az ötlet, s egy 1966-ban nyilvánosságra került utasítása szerint 1943-ban 3 millió palack Coca-Cola-t, tíz palackozó berendezést, szirupot, kupakokat és a szállításhoz egy ötezer tonnás hajót rendelt meg. A cég ezzel gyakorlatilag kitelepült a frontra, olyannyira, hogy alkalmazottai a személyes részvételre is engedélyt kaptak.

Voltak tehát olyan katonák, akik kizárólag azért dolgoztak a frontvonalban, hogy a harcolókat kiszolgálják egy palack hazai ízzel. A reklámok ehhez idomultak, de bőven túlmutattak az aktuális eladási célokon. Az itt látható magazinos hirdetés csak egy darabja annak a sorozatnak, amely mind ugyanarra az ötletre épül: a katona a világ minden tájára magával viszi az amerikai életforma egyik legjellegzetesebb kellékét, a Coca-Colát. Esetünkben ezt még hangsúlyosabbá tették a baseball ábrázolásával, az alaszkaiak pedig üdvözült mosollyal fogadják a palackozott áldást.

A sorozat helyszínei reklámonként eltértek (Belgium, Csendes-ócáni szigetvilág, Izland, Olaszország stb.), de mind ugyanazt az üzenetet hordozták: az amerikai üdítő a nemzetek közötti híd szimbóluma, egyetemes nyelv, amit mindenki beszél. A cég ezzel (bár az amerikai katonákat állította középpontba) valójában már a háború utáni nagy piacokra koncentrált. Mesteri húzás, egyszerre tekinthetjük aktuális háborús reklámnak és bevezető kampánynak a néhány évvel későbbi export-hullámhoz.

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg!

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KULT

A queer énekesnő megmutatta elvarázsolt kastélyát a Sziget Fesztiválon

A Sziget utolsó napján olyan produkciót láttunk a nagyszínpadon, hogy leesett az állunk. Bár kevesebb néző gyűlt össze mint mondjuk Post Malone vagy Shawn Mendes koncertjén, az est sztárja, Chappell Roan őrületes bulit nyomott le.

KÉK HÍREK

„Még arra a gyerekre egy élet várt” - 9 éves bicikliző kislányt gázolt halálra egy sofőr Sátoraljaújhelyen

A rendőrség szerint a baleset a járdasziget rossz irányból történő kikerülése miatt történt. A család szerint viszont a sofőr hibázott, és nem állt meg az ütközés után.

KÉK HÍREK

Tragikus erkélybaleset Sopronban: rosszul lett a negyediken, nekiesett az üvegnek és a mélybe zuhant egy 16 éves fiú

A májusban beköltözött család a baleset után elhagyta a lakást. A házban sokan már kicserélték a régi üveget, de a fiú lakásában még az 1979-es korlát volt.

Címlapról ajánljuk

MÚLT

A nő, aki elsőként fedezte fel, miből áll az univerzum és a csillagok, de hazájában még diplomát sem kaphatott

Cecilia Payne volt az első hölgy a világon, akinek sikerült megszereznie a csillagászati PhD- fokozatot, sőt, a Harvard professzori címét is. Mindezt abban az időben, amikor Nagy-Britanniában a nők még diplomát sem kaphattak.

Tóth Noémi, fotó: Wikimedia - szmo.hu
2025. június 21.

Eléggé igazságtalan, hogy a legtöbb találmányhoz automatikusan hozzákapcsoljuk a feltalálóját is, akikkel tele vannak a tankönyvek is, míg mások neve a feledés homályába vész. Pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy mellékes információ, amire a brit származású amerikai csillagász, Cecilia Payne (1900-1979) rájött: hogy az univerzum legelterjedtebb eleme a hidrogén.

Eleinte még a saját édesanyja sem támogatta az egyetemi tanulmányait, mert nevetségesnek gondolta, hogy nőként tudományos pályát válasszon. Pedig Cecilia a középiskola után elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre, ami nem volt kis dolog – akkoriban sem. Ott fizikát és kémiát tanult, majd miután elmélyült beszélgetést folytatott egyik professzorával, Arthur Eddington asztrofizikussal az egyetem obszervatóriumának nyílt napján, a csillagászat került érdeklődése középpontjába. Eddington, látva a lány tehetségét, rábízta az obszervatórium könyvtárának gondozását.

Nem meglepő módon Ceciliát még az egyetem alatt a Királyi Csillagászati Társaság tagjává választották, de Cambridge-ben 1948-ig érvényben volt az a rendelkezés, hogy nők ugyan járhatnak az egyetemre, de diplomát nem kaphatnak. Tehát a női hallgatók arról nem is álmodhattak, hogy kutatók lesznek, legfeljebb pedagógusnak állhattak.

Eddington professzor azonban bemutatta őt az Angliába látogató Harlow Shapley amerikai csillagásznak, aki – diploma hiánya ide vagy oda – felajánlott neki egy ösztöndíjat a Harvard Egyetemre, a Radcliffe College-ba a PhD dolgozatának elkészítésére. Cecilia nem csupán élt a lehetőséggel és Amerikába költözött, hanem mindössze két év alatt meg is szerezte a doktori fokozatot. Ezzel ő lett a világtörténelem első nője, aki a Harvardon valaha ledoktorált, méghozzá 25 évesen.

Ebben a dolgozatában mutatta be fő tudományos eredményét: spektroszkópiai módszerrel kimutatta, hogy a Nap tömegének döntő többsége hidrogén. De még jópár alapvető módszertani, illetve tudományos problémát oldott meg benne, sőt a változó csillagok kutatását máig az ő elméletére alapozzák. Óriási megdöbbenést keltett azzal, hogy leírta: a csillagok anyaga nem a Földéhez hasonló, hanem zömmel hidrogénből és héliumból állnak.

A Princetoni Egyetem professzora, akivel a dolgozatot lektoráltatták, az eredményt „nyilvánvaló képtelenségnek” minősítette – de később nyilvánosan belátta a tévedését, miután saját maga is elvégezte más módszerrel az erre irányuló kutatásait, teljesen hasonló eredménnyel. Otto Struve csillagász azonban kapásból így jellemezte a PhD disszertációját:

„A legbriliánsabb tézis, amit valaha írtak a csillagászat területén.”

A sikeres védés után állást kínáltak neki a Harvard Egyetemen, de itt is beleütközött a nemi diszkrimináció könyörtelen üvegplafonjába: nőként csak „technikai asszisztens” besorolást kaphatott, férfi kollégáinál jóval alacsonyabb fizetéssel, miközben az elvárások ugyanazok voltak felé is. Ettől függetlenül kiharcolta magának szakmai munkájával a professzori kinevezést, amelyre 56 éves koráig kellett várnia. Azonban azt a rekordot senki nem vehette el tőle, hogy ezzel ő lett az első professzornő a Harvard történetében. Továbbá később kinevezték a csillagászati tanszék élére is, ezzel pedig ő lett a Harvard Egyetem első női tanszékvezetője is.

Cecilia érthető módon szakmán belül választott magának férjet: 34 évesen hozzáment az orosz származású amerikai csillagászhoz, Sergei Illarionovich Gaposhkinhoz. Közösen is sokat kutattak, főleg a Tejútrendszert és a Magellán-felhők változó csillagait, méghozzá komoly eredményekkel.

A természettudományi szakma immár vitathatatlanul ítélte meg az érdemeit: 43 évesen elnyerte az akadémiai tagságot, 76 évesen pedig kiérdemelte a Henry Norris Russell-díjat, azaz az Amerikai Csillagászati Társaság nagydíját. Köszönőbeszédében ezt mondta:

„A fiatal tudós jutalma az az érzelmi izgalom, hogy ő lehet az első a világtörténelemben, aki látott vagy megértett valamit.”

1979-ben rákban hunyt el, de nem sokkal előbb még megírta az önéletrajzát. A hír hallatán azonban nem robbant fel a gyászjelentés-rovat az újságokban, sőt a tudományos munkássága előtti tisztelgés később kimerült egy egyetemi emléktáblában és egy róla elnevezett díjban. Úgyhogy most legalább a saját elménkbe véssük fel mélyen Cecilia Payne nevét, aki felfedezte, miből vannak a csillagok és miből épül fel a Nap.

(Források: 1, 2, 3)

Kapcsolódó

„A hülyeség és a hülye intézetek, különös tekintettel Magyarország hülyéire” – ez volt az első könyve a gyógypedagógia hazai úttörőjének, aki szellemi fogyatékkal élőkkel foglalkozott

Frim Jakab egész életét a gyógypedagógiára tette fel, amely fogalom is hozzá köthető. Bár nem volt szakképzett, hatalmasat lendített az elmebetegek helyzetén, és ő hozta létre az Első Magyar Hülyenevelő- és Ápoló Intézetet is.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Az év horrorja meghökkent, elborzaszt, megrémiszt, sőt meg is nevettet – A Fegyverek a Barbár rendezőjének legújabb parazsenije

Egy általános iskolai osztály gyerkőcei egy kivételével mind eltűnnek ugyanabban az éjszakai percben. Hogy mi történt, arra biztos nem készültünk fel lelkileg. Kritikánk spoilermentes.

BUDAPEST

Új dunai szabadstrand nyílt Budapesten

A főváros második hivatalos Duna-fürdője, az Árasztó-part, már várja a fürdőzőket a XI. kerületben. A helyszín kialakítása több hónapos előkészítés után valósult meg, a vízminőség pedig rendszeres mérésekkel garantált.

KULT

„Ez az első dal évek óta, ami az ír kultúra részévé vált” – A hazájukban éppen óriássá váló Kingfishrrel beszélgettünk a Szigeten

Az ír nemzetiségi nyelv ápolása évek óta fontos kérdéskör a politikában, nem véletlenül kapcsolódik a Kneecap feltörése sem ide. Közben létezik egy banda, akik Killeagh című dalukkal épp egy nemzetet egyesítettek. Erről és a turnézásról beszéltünk a Kingfishr tagjaival.

MÚLT

Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg

A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.

Tóth Noémi, fotó: Instagram/Wikipédia - szmo.hu
2025. április 26.

Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.

Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Rossz buszra szállt fel az idős férfi, ököllel esett neki a sofőrnek Kaposváron

A sofőr segítségére siető utast is megfenyegette egy zsebkéssel. Szerencsére ő nem, a busz vezetője pedig csak könnyű sérüléseket szenvedett.

KÉK HÍREK

Kivégzéseket tervezett a győri diák, most megúszta egy tízezer szavas fogalmazással a békéről

Az FBI is felfigyelt a győri elitgimnazista internetes fenyegetéseire. A fiú most pártfogói felügyelet mellett, szabályokat betartva folytathatja tanulmányait.

KÉK HÍREK

Zúgott a hangszóró, emiatt menet közben leállította kocsija motorját egy férfi – de arra nem számított, hogy bekapcsol a kormányzár

A férfi az út szélén félreállás helyett menet közben próbálta megoldani a problémát. Két ember könnyebb sérülésekkel került kórházba.

MÚLT

Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát

Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.

Szerző: GJ, A képen balról: William M. Murdoch, Joseph Evans, David Alexander és Edward Smith kapitány, de még nem a Titanic, hanem az Olympic fedélzetén. Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2025. április 20.

Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„A kést kikészített a konyhaasztalra, és minden áldott nap, amikor felkelt, azt nézegette” – Nem viszonozta a szerelmét, ezért megölte a pultoslányt

A 47 éves törzsvendég hetekig készült a gyilkosságra. A sörözőben végzett a fiatal nővel, majd magát is megpróbálta megölni.

KÉK HÍREK

Őrjöngő, bedrogozott, részeg férfi gyújtotta fel az ikonikus buszmegállót, amit úgy rendeztek be, mint egy nappalit

Teljesen kiégett Tolna vármegye és az ország valószínűleg legegyedibb buszmegállója Mórágyon. Az otthonos épület bútorai és könyvei is megsemmisültek a vandál akcióban.

KULT

Post Malone többet ivott a koncertje közben, mint a közönség, de így is eszelős bulit csapott a Szigeten

A Sziget fesztivál idei programjának egyik kiemelkedő eleme volt Post Malone vasárnapi koncertje. Az amerikai énekes hatalmas bulit varázsolt, amiben ő is olyan jól érezte magát, hogy egyik pohár követte a másikat.

MÚLT

Tóth Noémi, fotó: Wikipédia; Fővárosi Lapok c.lap, Hon c.lap - szmo.hu
2025. április 30.

1898-ban még egészen más színezete volt a hülye szónak, mint mostanság: ekkor írta A hülyék és gyengeelméjűek budapesti prospektusa című kiadványt is Frim Jakab (1852-1919).

Már egészen fiatalon, 14 éves korában megszületett a körmendi születésű fiúban az elhatározás, hogy segítsen a fogyatékkal élő embereknek, miután látott egyet, majd a fővárosi Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. Jakab már akkor érzékenyített, amikor ez még nem volt divat: az volt az életcélja, hogy a szellemi fogyatékossággal élőket integrálja az életbe, megfelelő munkát találjon nekik – a számukra lehetséges szakmákat külön tanulmányozta is –, a társadalmat pedig arra ösztönözze, hogy átérezzék a helyzetüket és fogjanak össze az érdekükben.

Így nyilatkozott ezzel kapcsolatban:

„Az értelmi fogyatékos gyerekeket nem elég megóvni, menhelyet létesíteni számukra, hanem gyógyítani, nevelni és képezni kell, hogy legalább félig hasznavehető egyéniségekké válhassanak.”

Ugyan nem készített tantervet vagy órarendet, de akkoriban szokatlan szemléletével úgy vélte, hogy fontos a hozzá kerülő gyermek korábbi adatainak, életeseményeinek ismerete is, megteremtve ezzel az anamnézis, azaz kórtörténeti lap fogalmát. A vallásos nevelést és a zenét tartotta a legfontosabb képzőeszközöknek, valamint az emlékezet fejlesztését történetek újramesélésével.

Olyannyira komolyan foglalkozott a témával, hogy 1876-ban a philadelphiai egyetem a pszichológiai tudományok doktora címmel tüntette ki, három évvel később Párizsban pedig aranyérmet kapott a világkiállításon.

Ahogy az lenni szokott, hazánkban csak jóval később ismerték el a munkásságát, de Magyarországon is több intézményt neveztek el róla.

A tanítónál kéz a kézben járt a tudományos és a gyakorlati nevelőmunka: a betegek oktatása és gondozása mellett folyamatosan képezte magát a pszichiátria területén, bújva a legújabb szakirodalmat. 1884-ben Frim Jakab vezette be a gyógypedagógia fogalmát a magyar szakirodalomba. De hogy jutott idáig a karrierjében?

Diplomája után maga Trefort Ágoston miniszter küldte Frimet európai tanulmányútra, amelynek során – a látott külföldi intézetek példáin felbuzdulva – itthon is hasonló intézmény megalapítására törekedett. Így nyílt meg a tapasztalataira alapozva 1875-ben a Munka elnevezésű gyógyintézet Rákospalotán. (Ez az érdeklődési kör a családban igen erős lehetett, hiszen testvére, Antal szintén gyógypedagógus volt, siketek számára magánintézetet működtetett.) Frim Jakab tehát elsőként tárta fel Magyarországon az értelmi fogyatékosok nehéz sorsát és hozott létre számukra nevelőintézetet, humánus kötelességnek nevezve a hivatását.

Bár az intézete folytonos anyagi problémákkal küszködött, az elért eredmények mégis közismertté tették, és két éven belül – némi létszámbővülés és Pestre költöztetés után – ebből lett az Első Magyar Hülyenevelő- és Ápoló Intézet, amelyet Frim saját költségén intézett.

Ez a későbbi ápolóintézeteknek is jó alapot adott. A gyermeki tompaelméjűséget a gyógypedagógus három kategóriára osztotta: a tompaelméjűekre, akiket szoktatni lehet; a betegelméjűekre, akik fejlődésre képesek; valamint a gyengeelméjűekre, akik képesíthetőek. A hülyeséget elmebetegségnek nevezte, bár szerinte az őrültség, amely ugyancsak elmebetegség, nem azonos a hülyeséggel.

Híres türelmét otthon is kamatoztathatta, hiszen feleségétől nem kevesebb, mint kilenc gyermeke született.

Pedagógiai felfogását Frim így foglalta össze egyik szakkönyvében:

„az elnyomorult, gyenge, elkorcsosult testet a rendes irányban kell kifejteni, erősíteni, gyógyítani, a szunnyadozó lelket felébreszteni, a sötét, tévelygő szellemet összegyűjteni és azt legalább 'a legáltalánosabb és legszükségesebb ismeretekre' tanítani; főképpen azonban a felébresztett szellem alapján 'erkölcsöt' kell beléjük oltani.”

Források:1,2,3,4