5 különös tűzeset, aminek meglepő következménye lett
Róma felgyújtása - i. sz. 64.
Sokunk képzeletében úgy jelenik meg a római tűzvész, hogy az őrült császárt, Nérót látjuk vadul táncolni a lángok közt. Mivel mindez már csaknem 2000 évvel ezelőtt történt, talán sosem tudjuk meg, hol pattant ki az első szikra. Azt azonban nagyon is tudjuk, mi jött a parázsló romok után.
Bár a szóbeszéd szerint Néró volt felelős Róma felgyújtásáért, gyakorlatilag épp antiumi palotájában tartózkodott, mikor a lángok felcsaptak i. sz. 64. július 18-án.
Mindenesetre, mikor hírét vette, hogy ég a kétmilliós város, odasietett, és segíttette a munkálatokat a tűzoltó csapatok irányításával, magán- és középületek megnyitásával a menekülő tömegek számára.
A jobbára faépítményekből álló város így is hat nap, hét éjszakán át lángolt. Róma 14 kerületéből mindössze négy maradt érintetlen. Megannyi jelentős épület is odaveszett, többek közt Jupiter Stator 800 éves temploma.
A tűzvésznek jelentős az utóhatása. A legkiemelkedőbb, hogy a kiterjedt, túlzsúfolt „nyomornegyedek” biztonságosabb anyagokból épültek újjá, és vonzóbbá is váltak a polgárok számára. Az egykor jobbára fából épült város feléledt hamvaiból, nemes márványból, széles sétálóutcákkal és látványos középületekkel.
Néró is kihasználta az új területek adta lehetőséget, és a városon belül kialakíttatott egy parkot mesterséges tóval, melyet villák vettek körül. Ezeknek az építményeknek a fényűzése és a hozzájuk kapcsolódó költségek végül zavargásokhoz, majd Néró elűzéséhez vezettek.
Szomorú tény azonban, hogy a tűzvészért Néró egy kis szektát kiáltott ki bűnbaknak, hogy elterelje a figyelmet a szörnyű pusztításban játszott saját felelősségéről. A városban keresztényekként ismert embereket Néró oroszlánok elé vetette az amfiteátrumokban - de más módszereket is alkalmazott velük szemben.
A londoni nagy tűzvész - 1666
Hosszú és kalandos története során London többször is leégett, de az 1666. szeptember 2-án kitört tűzvész végezte a legnagyobb pusztítást. Az egykori római városfalon belül, a Cityben élő 80 000 lakosból mintegy 70 000 maradt hajlék nélkül.
A tűz II. Károly pékjének műhelyében keletkezett, és gyorsan átterjedt a kátránnyal bekent, emiatt rendkívül gyúlékony faszerkezetekre. A péknegyed után hamar lángra kaptak a rakpart épületei és a raktárak, bennük faanyaggal, kenderrel, olajjal és szénnel. Mindezek még három napig táplálták a pokoli tüzet. Szinte hihetetlen, hogy csak 16 ember vesztette életét a nagy tűzvész során.
Vitathatatlanul pozitív hozadéka az esetnek, hogy a lángok megtizedelték a londoni patkánypopulációt. 1665-ben Londonban is felütötte fejét a pestis, a tűz azonban elpusztította a ragályt hordozó rágcsálók java részét, nagyban csökkentve így a járvány terjedését.
A pusztítás után II. Károly Sir Christopher Wrent, a neves építészt bízta meg a város újratervezésével, és a híres Szent Pál katedrális megépítésével. 1671-re 9000 új, tartósabb épület készült el a szélesebb utcák mentén.
A peshtigói tűzvész - 1871
A nagy chicagói tűzvésszel egy időben Wisconsint és a michigani félsziget felső részét is felperzselték a lángok, sokkal nagyobb pusztítást okozva. A peshtigói tűzvész azonban jóval kevesebb figyelmet kapott, bár ez volt az Egyesült Államok történetének leghatalmasabb erdőtüze.
1871. október 8-án csaptak fel a lángok. Az azt megelőző 100 napban a területen alig hullott csapadék, rendkívüli volt a forróság, amitől a wisconsini erdők gyakorlatilag gyújtóssá száradtak, és csak idő kérdése volt, mikor kapnak lángra a legkisebb szikrától.
Nem lehet tudni, végül is hol pattant ki az a szikra, de az erdőkben hamarosan szabályos tűzvihar tombolt. A tűzvihar egy rendkívül erős tűz, mely saját szélrendszert hoz létre, tornádószerű falakkal, tűzciklonokkal és akár 180 km/órás széllel. Ezek a tűzviharok rövid idő alatt letarolták a környező erdőket és városokat.
Óriási, csaknem félmillió hektáros terület lett az enyészeté, és 1200-2500 ember vesztette életét. A pontos szám azért nem meghatározható, mert voltak olyan közösségek, ahol nem maradt életben senki, aki azonosíthatta volna a halottakat.
Évekkel később az ennek a tűzvésznek a nyomán felgyűlt tudás még több halálhoz és pusztításhoz vezetett. A II. világháború során Nagy-Britannia és az Egyesült Államok bombatámadásokat tervezett európai célpontok ellen, és behatóan tanulmányozták a körülmények kombinációját (szél, terepviszonyok, gyulladási pontok), hogy mesterséges tűzviharokat kelthessenek.
A nagy seattle-i tűzvész - 1889
1889-ig Seattle tulajdonképpen egy nagy fatelep volt, ahonnan ellátták Kalifornia vidékét. Kézenfekvő volt, hogy az épületek is fából készüljenek, ám ez városszerte komoly tüzekhez vezetett.
1889. június 6-án egy kereskedő az egyik asztalosműhelyben ragasztót melegített, ami lángra kapott. A tűz hamar terjedt a szétszóródott fűrészporban és hamarosan elborította az épületet, majd átterjedt a szomszédos italboltra és több csapszékre is. Az alkohol és a száraz faáru táplálta a lángokat, melyek hamar elborították a rakpartot, a kikötőt, és a belvárosba is elértek.
A tűzoltóknak nehéz dolga volt, hiszen nemcsak a lángok terjedésének megakadályozásával küzdöttek, hanem az elégtelen vízellátással is. Ráadásul a „csőrendszer” kivájt farönkökből készült, ami szintén égett. Lecsökkent a víznyomás, így a tömlőkből nem jött víz. Végül a tűz elhalt, 20 millió dolláros kárt okozott.
A tűzvész után összeültek a helyi üzletemberek és hivatalnokok, hogy új építési szabályzatot és tűzvédelmi tervet készítsenek, a várost pedig gyors ütemben újjáépítették. Egy évvel később már a belváros nagy része elkészült, és a város lakossága 33%-kal nőtt. Seattle elindult a modern metropoliszok útján.
A nagy baltimore-i tűzvész - 1904
Ez az eset talán nem tűnik olyan jelentősnek, ám nagy szerepet játszott az Egyesült Államok tűzoltó felszereléseinek szabványosításában. A feltételezések szerint egy elhajított szivar vagy cigaretta okozta a tüzet február 7-én este a Hurst Buildingben, Baltimore üzleti negyedében. A lángok gyorsan terjedtek a kihalt üzleti negyedben, mielőtt riasztották volna a tűzoltókat.
A tűzvész akkora volt, hogy Washingtontól és New Yorktól is kértek segítséget. Végül 80 háztömbnyi épület égett le, mert hiába érkezett segítség a szomszédos városokból, az ő felszerelésük nem volt kompatibilis a baltimore-i tűzcsapokkal és tömlőkkel. A tűz 31 órán át tombolt. Szerencsére sikerült az üzleti negyeden belül tartani, így sem ember, sem pedig lakóház nem esett áldozatául.
A tűzvész az újságok címlapjára került, és államokon átívelő felháborodást keltett, aminek nyomán sürgették az egységes szabályokat és felszereléseket. Így terjedtek el a szabványos méretű tűzcsapok és tömlők.
Képek: Wikipédia, Pinterest
