MÚLT
A Rovatból

30 éve járt Magyarországon először az akkori pápa, 25 éve még egyszer idelátogatott

II. János Pál tette tiszteletét hazánkban, és legnagyobb beszédét azzal kezdte, hogy bocsánatot kért a rossz magyar kiejtéséért.

Link másolása

Szinte pontosan három évtizede, 1991. augusztus 20-án mondott szentmisét II. János Pál pápa (1978-2005) a Hősök terén, miután öt nap alatt körbejárt néhány fontos állomást az egész országban. A hivatalos pápalátogatás előfutáraként emlegetik az 1938-as budapesti XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amelyen a pápa követe, Eugenio Pacelli – akkor még bíborosi minőségben – érkezett hozzánk.

A hivatalos pápalátogatásoknak nincsen nagy múltja, mindössze a 20. századtól kezdődtek, előtte csak nagyon nyomós érvvel utaztak másik országba az egyházfők. II. János Pál később jócskán behozta a lemaradást, hiszen 26 év alatt 104 utazást jegyeztek fel róla, ezért „utazó pápaként” emlegetik.

Az előkészületek

Némi sértettséggel vegyes félreértéssel indult a történet, mivel a pápa a magyarországi utat megelőzően Csehországba és Szlovákiába látogatott, holott Magyarországra előbb hívták. A magyarázat úgy szólt, hogy ezek villámlátogatások voltak, míg nálunk egy nagyobb lélegzetvételű, lelkipásztori látogatást kíván tenni, és valóban adott is okot a megenyhülésre.

A pápa a fővároson kívül a határokon túl élő magyarokkal és a szomszédos országokban élőkkel egyaránt szervezett találkozót, illetve megjárta az ország mindkét felét és eljutott a legnagyobb görögkatolikus Mária-kegyhelyre, Máriapócsra. Ez utóbbi település olyannyira elmaradott volt, hogy új telefonközpontokat és utakat kellett kiépíteni a találkozó kedvéért.

Érthető módon az egyházi körökben nagy volt az izgalom, a magyar püspöki kar egy Pápalátogatást Szervező Irodát is létrehozott, és azon egyházmegyékben, ahová az Egyházfő készült ellátogatni, szintén előkelő bizottságok alakultak. Kortörténeti báj, hogy az egyházmegyei hivatalok ekkor jutottak először telefaxhoz.

Budapesten a XII. kerületi Gyimes utcában készült a pápai rezidencia, az Esztergomi Főegyházmegye pedig visszakapta a budai prímási palotát az Úri utcában a nemes célra. Számtalan lezárás, átirányítás és átvizsgálás előzte meg a nagy napot. Nem csoda, hogy mindenki ezen szorgoskodott: gondoljunk csak bele, hogy ekkortájt, nem sokkal a kommunizmus diktatúrájának összeomlása után, még alig tért magához az egyház. Ugyanakkor végre központi felügyelet és irányítás nélkül tudtak egyeztetni az állammal és az önkormányzatokkal.

A Szentatya, szokásához híven előtte pár hónappal meghívta a Vatikánba a Püspöki Kar elnökét és azon megyéspüspököket, akikhez készülődött. Azon a napon fogalmazott egy levelet a magyar híveknek, amelyben többek között az állt, hogy „sajátos módon is közel akar lenni” az ottani egyházi vezetőkhöz ezekben az új időkben. Nem csak magyar oldalról törték tehát magukat az érintettek, a pápa is alaposan készült a látogatásra. Az előkészületeket kissé megtörte az a szomorú esemény, miszerint Alszeghy Zoltán jezsuita atya, aki a pápai beszéd elkészítésében segédkezett, munka közben elhunyt. Az Egyházfő nagy erőkkel tanult magyarul a Rómában élő magyarajkúak segítségével, de bevallása szerint igen nehezen ment neki, hiába beszélt már sok nyelven.

A látogatást két fontos esemény is megelőzte: egyrészt hazakerültek Mindszenty József mártír-bíboros földi maradványai – az ünnepélyes temetés egyfajta főpróbaként is funkcionált –, másrészt a pápa tényleg szabad országba érkezhetett, mert addigra kivonult az utolsó szovjet katona is az országunkból.

A magyar pápalátogatás menetrendje

1991. augusztus 16-án, délelőtt érkezett meg a pápa a Ferihegyi Nemzetközi Repülőtérre, ahol Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök, Szabad György házelnök, Demszky Gábor főpolgármester, továbbá a teljes Püspöki Kar, Paskai László bíboros és Seregély István egri érsek, püspökkari elnök és Keresztes Szilárd megyéspüspök fogadta. Leszállva a gépről, a pápa megcsókolta a magyar földet és az alábbi biztató mondatokat fogalmazta meg: „Tudok osztozni hagyományaitokban és jelenlegi közös erőfeszítéseitekben, hogy boldogabb és emberibb jövőt építsetek, mert a lengyel nemzet fia vagyok, amelynek olyan sok közös vonása van a magyar történelemmel. Én is Európának ebből a térségéből származom, amely most egy új korszak küszöbén áll, és reméli, hogy hozzá tud járulni egy békés közösség kialakításához, amelynek nemzetei szolidárisak egymással.”

A köszöntőket egy helikopteres utazás követte Esztergomba, ahol az egyházfő megnézte a prímási palotát és a Bazilika kriptájában fejet hajtott Mindszenty József sírja előtt, végül szentmisét mondott. Ezt követően szárnyashajó vitte vissza Budapestre, a Parlament épületébe, a magyar államfőkhöz. Ott szabadkozott egy kicsit a magyar nyelv kapcsán: „Mindenekelőtt szeretném elnézéseteket kérni a rossz magyar kiejtésemért. Minden magyarnak, s főként a fővárosiaknak meg kell bocsátaniuk nekem ezért. Biztosítalak titeket, hogy amire lehetőségem volt, azt megtettem. Nyilvánvalóvá vált, hogy nyelvetek nagyon szép és nagyon igényes, valójában egy szűk kapu. Olyan szűk, mint az a kapu, amelyen át a mennyországba kell bejutnunk.”

Másnap a pécs-pogányi szentmise és az egyházmegye központjának meglátogatása volt a délelőtti program, és beszédét magyar mondatokkal indította. A pécsiek nagyon várták az eseményt, mivel Őszentsége a pécsi Székesegyházat újjáépítésének 100. évfordulója alkalmából „basilica minor” rangra emelte nem sokkal azelőtt.

A pápa útja a budapesti MTA székházban folytatódott, ahol a tudományos és művészeti elittel folytatott beszélgetést. Nekik kifejtette, hogy az ész és a hit szerinte ugyanazon igazságot keresi.

A harmadik napon II. János Pál pápa a máriapócsi kegyhelyre látogatott elsőként, délután pedig már a debreceni Református Nagytemplomban tartott ökomenikus istentiszteletet, és így is maradt ereje este Budapesten a főrabbival találkozni.

Másnap a szentatya Szombathelyen, majd a budavári Nagyboldogasszony (Mátyás)-templomban imádkozott, este pedig megcsodálhatta a misztériumjátékot, amellyel a magyar katolikus ifjúság készült a tiszteletére a Népstadionban. Inkább elküldte a biztonsági őreit az őt fuvarozó, átlátszó ablaküveges pápamobil mellől, hogy közvetlenebbül találkozhasson fiatal híveivel.

Látogatása utolsó napján, augusztus 20-án reggel II. János Pál a Szent István-bazilikában kezdett, majd a Hősök terén 10 órától mutatott be szabadtéri szentmisét hatalmas tömeg előtt, végén az országfelajánlás imájával. Egyes becslések szerint félmillióan hallgatták végig a helyszínen. Végezetül az Úri utcai prímási palotába kísérték a Magyar Püspöki Kar tagjai.

II. János Pál egyébként másodszor is ellátogatott hazánkba 1996. szeptember 6-án, a Pannonhalmi Főapátság millenniumi megemlékezése alkalmából. Ez azonban csak egy rövidebb vizitet jelentett Pannonhalma és Győr érintésével, a valódi cél pedig a római és a görögkeleti egyház megbékítése volt.

Az 1991-es pápalátogatás igazi történelmi különlegessége, hogy egy még kommunista ország küldte a merész meghívót, melynek apropója 1988-ban Szent István király halálának 950. jubileumi éve volt. De politikai csatározások miatt három évvel később már egy demokratikus ország fogadta őt.

Források: itt és itt, valamint itt találhatók.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: