MÚLT
A Rovatból

18 elképesztő rejtély, amely máig megoldatlan

Hová tűnt repülés közben az ufó-szakértő, ki lőtt esernyővel, hogyan kerültek a feliratos kövek az útba, miért ugranak le a hídról a kutyák?


Semmi sem izgatja jobban a fantáziát, mint a megoldatlan rejtélyek. Amit a hatóságok nem tudnak megoldani, sokszor a baráti társaságok beszélgetései során felmerült elméletek sem... Megmutatunk 18 esetet, amelyek megoldására a mai napig nem sikerült fényt deríteni.

1. Az eltűnt Valentich fiú

A magát repülő csészealj szakértőnek kikiáltó húszéves Frederick Valentich 1918-ban tűnt el egy próbarepülés során. Repülés közben még jelezte a toronynak, hogy észlelt egy másik repülőgépet háromszáz méterrel maga felett, és hozzátette, hogy saját gépének motorja hangosan és zörögve működik. Aztán csak annyit mondott, hogy "Ez nem is repülőgép." Azóta sem hallottak róla.

1

2. A titkzatos esernyőgyilkosság

Georgi Markov bolgár újságíró volt, aki Angliába disszidált, a BBC-nél helyezkedett el, és nyíltan gúnyolta országa kommunista rezsimjét. Éppen a buszra várt 1978-ban, amikor mérgező ricinnel teli sörétet lőttek a lábába egy fegyverré alakított esernyőből. Néhány nap múlva meghalt. A gyilkost sohasem találták meg.

2

3. A chicagói Tylenol gyilkosságok

1982. szeptember 29-én hét embert mérgeztek meg ciánnal átitatott Tylenol (paracetamol) kapszulákkal, amelyeket nem is egy helyen vásároltak. Az egész ország pánikba esett, a Tylenol százmillió dollárt érő árut volt kénytelen visszahívni. Emiatt az incidens miatt vezették be a biztonsági zárókupakot. Se a gyilkost, se az indítékot nem találták meg.

3

4. A Toynbee kövek

Az Egyesült Államok és Dél-Amerika nagyvárosaiban jelentek meg ezek a kövek, az útba ágyazva. Először Baltimore-ban, 1984-ben, és az emberek azóta próbálják meg értelmezni őket. A "Toynbee" szó Bradbury Fahrenheit 451 című könyvéhez köthető, míg más utalások Stanley Kubrickkal hozhatóak összefüggésbe. A mai napig nem tudja senki, ki hagyja ott a feliratos köveket, és hogyan csinálja ezt.

4

5. A könnyek útja

A kanadai Brit Columbia 16-os útja elnyerte a hírhedt "Könnyek útja" nevet, mert elképesztően sok nőt gyilkoltak meg a mentén, vagy tűnt el az útról. 1969 és 2006 között 18 nő veszett el, a legfiatalabb áldozat mindössze 12 éves volt. 2006-ban meghalt egy amerikai sorozatgyilkos, Bobby Jack Fowler, akit három gyilkossággal gyanúsítottak a tizennyolcból. A többi esetre nem derült fény.

5

6. A szálloda titka

2013-ban Elisa Lamet holtan találták egy szálloda tetején a víztartályban. A biztonsági videokamerák látták az eltűnése éjszakáján, de a képek még több kérdést vetettek fel. A lány utoljára egy liftbe szállt be, és elrejtőzködött, mintha valaki követte volna. Kikukucskált az ajtón, de a követője sohasem tűnt fel a képen. Hetekkel később találták meg a holttestét.

6

7. A KFC gyilkos

1976-ban és 1977-ben négy, 10 és 12 év közötti detroiti kisgyereket ölt meg egy ismeretlen sorozatgyilkos. Haláluk után a testüket nyilvános helyen hagyta a gyilkos, egy esetben a rendőrség épületének közelében. Az egyik áldozat családja azt nyilatkozta a médiának, hogy amennyiben visszatér a kisfiú, a kedvenc ételével, egy KFC menüvel fogják megörvendeztetni. Amikor a gyerek holtteste előkerült, a boncolás kiderítette, hogy az Oakland megyei gyerekgyilkos rántott csirkét etetett vele, mielőtt megölte.

7

8. A tanzániai kacagójárvány

1962-ben egy 195 tanulót számoló iskolában három kislány kezdett kuncogni, aztán csatlakoztak hozzájuk a többiek is, akik közül sokan hetekig nem tudták abbahagyni a nevetést. Emiatt az iskolát is bezárták, a gyerekeket hazaküldték, akik a "betegséggel" aztán megfertőzték az otthoniakat is. Hamarosan 14 iskola és több ezer "beteg" nevetett.

9. Gyilkos kisváros

Egy Skidmore nevű kisvárosban, Missouri államban aligha volt gyűlöltebb személyiség Ken McElroynál. Lopással, nemi erőszakkal, pedofíliával és minden egyéb gaztettel vádolták. Legutolsó feleségét 12 évesen csábította el, aki 14 évesen teherbe is esett (a férfi 9 másik gyereke mellé). McElroynak azonban sikerült elkerülnie a felelősségre vonást, de a városka polgárai megelégelték a ténykedését, és saját kezükbe vették a dolgot. A férfit két ismeretlen fegyveres lőtte le az utca közepén 1981-ben. Az esetnek körülbelül 45 szemtanúja volt, de valamiféle csoda folytán senki sem látott semmit, mert elmondásuk szerint hasra vágták magukat, nehogy őket is eltalálják. A gyilkosokat sohasem fogták el.

9

10. A New Orleansi baltás gyilkos

Ez a férfi 1918-ban és 1919-ben terrorizálta a várost, tizenkét embert ölt meg indíték nélkül, valószínűleg elmebeteg volt. Egy levélben megírta a rendőrségnek, hogy ő tulajdonképpen démon, elátkozott, nem a Földről való, és imádja a jazzt. Megesküdött arra, hogy olyan házra nem fog támadni, amelyikben jazz zenészek játszanak. Sohasem fogták el.

10

11. Gyilkos New Yorkban

New York „legtermékenyebb” sorozatgyilkosa még mindig szabadlábon lehet. A Long Island-i sorozatgyilkos, becenevén a tengerparti gyilkos minimum tíz, de inkább 17 ember haláláért felel, a tetteit 1997 és 2013 között követte el. A meggyilkoltak többsége a testéből élt, de van közöttük egy pici lány is, akit még azonosítani sem sikerült. Az NYPD detektívjei telefonon beszéltek vele 2009-ben, és sikerült is kideríteniük, honnan beszél (Times Square), de meglógott a keresés elől.

11

12. Öngyilkos kutyák hídja

Az ötvenes évek óta évente legalább egy kutya veti le magát a skóciai Overtoun-hídról. Annyit lehet tudni, hogy egyszer egy férfi lehajította újszülött csecsemőjét a hídról, de azóta nem volt haláleset, titokzatos meg pláne nem. A kutyák azonban rendületlenül a halálba vetik magukat róla.

12

13. Holttest a fatörzsben

1943-ban négy, az angol Hagley erdőben orvvadászó kisfiú egy csontvázat talált egy szilfa üreges törzsében. Egyikük jelentette az esetet a rendőrségnek. A hulla száját tafotával tömték be, és a csontváz mellett egy cipőt és egy arany karikagyűrűt is találtak. Később a fa mellett egy kezet is kiástak. Kiderítették, hogy a holttest egy nőé lehetett, aki másfél éve halhatott meg. Halálát fulladás okozta, és még meleg volt, amikor a törzsbe rejtették, különben a hullamerevség miatt nem lehetett volna ezt végrehajtani. Sohasem derült ki, hogy ki volt az áldozat.

13

14. A megfejthetetlen kód

1999 június harmincadikán megtalálták Ricky McCormick holttestét egy mezőn, Missouri államban. McCormick mindössze 72 órája tűnt el, de a teste már erősen bomlásnak indult. 2011-ben az FBI nyilvánosságra hozta, hogy McCormick zsebében két, bonyolult titkosírással teleírt lapot találtak. McCormick a középiskolát sem végezte el, a nevét is alig tudta leírni. Amerika legjobb kriptográfusai dolgoztak az ügyön, de nem sikerült megfejteniük a papírlapok titkát.

14

15. A német tömeggyilkosság

1922-ben egy egész család, hat ember életét oltották ki Hinterkaifeckben, hetven kilométerre Münchentől. A gyilkosság előtt pár nappal a családfő, Andreas Gruber lábnyomokat vett észre a hóban, amelyek az erdőből tartottak a családi otthon felé, azonban visszafele nem vezettek. Utána lépéseket hallottak a padlás felől, és találtak egy olyan újságot is, amit biztosan nem ők vásároltak. A cselédjük emiatt gyorsan felmondott és elment. A gyilkosság napján új cseléd érkezett, a családtagokkal együtt ő is áldozatául esett a gyilkos fejszéjének. Sohasem derült ki, hogy ki és miért végzett a családdal.

15

16. Garnell Moore

Garnell Moore 2002-ben tűnt el. Az anyja börtönben ült, az apja hol felbukkant, hol nem, így élete korai szakaszát különböző családtagokkal töltötte. Utoljára a nagynénjével, Belinda Cash-sel lakott. Cash nem a törvényes gyámja volt, a nőnek sohasem volt gyereke, és a rendőrséggel sem gyűlt meg a baja korábban. Azonban amikor a kisfiú eltűnése kiderült, bizonytalan válaszokat adott a gyerek hollétéről. Először azt mondta, hogy osztálykirándulásra ment, aztán meg azt, hogy egy gyámhatóság épülete előtt hagyta. Amit címnek megadott, fiktív volt. A mai napig nem derült ki, mi történhetett a kisfiúval.

16

17. A kis lord

1921 méárciusában egy hatéves kisfiú holttestét halászták ki egy kisebb tóból Wisconsinban. A halálát a fejét ért ütés okozta, és valószínűleg már hónapok óta a vízben lehetett. A drága ruházata miatt "kis lordnak" nevezték el. Egy helyi temetkezési vállalatnál ravatalozták fel, és ezer dollárt ajánlottak fel annak, aki bármiféle információval tud szolgálni a kilétéről, de senki sem jelentkezett. Később kiderült, hogy öt héttel a holttest megtalálása előtt egy helyi munkás azt vallotta, hogy egy fiatal pár megkérdezte tőle, látott-e egy kisfiút, de amikor ő nemmel válaszolt, szemmel láthatóan kétségbeesetten autóztak tovább. Majdnem száz év telt el, és a bűntény a mai napig nem oldódott meg.

17

18. Bear Brook Nemzeti Park

1985-ben egy fémhordóból kerültek elő egy nő és egy kislány maradványai New Hampshire-ben, a Bear Brook Nemzeti Parkban. Rokonok lehettek, de a személyi azonosságukat nem sikerült kideríteni. Tizenöt évvel később egy másik hordót is találtak 300 méterre az elsőtől, amiben két másik kislány volt, egyikük szintén rokona lehetett az első hordóban talált holttesteknek. A negyedik áldozat nem a családhoz tartozott. Annyit sikerült megtudni, hogy fehér bőrűek voltak, rossz fogazatuk arra utalt, hogy sokat voltak úton. A holttestek annyira oszlásnak indultak, hogy csak annyit sikerült még megállapítani, hogy akár 1977-ben is meghalhattak.

18

Forrás: viralnova

Van ötleted, mi történhetett az egyes eseteknél? Írd le kommentben!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg
A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.


Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.
Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát
Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.


Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.


Link másolása
KÖVESS MINKET: