MÚLT
A Rovatból

18 elképesztő rejtély, amely máig megoldatlan

Hová tűnt repülés közben az ufó-szakértő, ki lőtt esernyővel, hogyan kerültek a feliratos kövek az útba, miért ugranak le a hídról a kutyák?


Semmi sem izgatja jobban a fantáziát, mint a megoldatlan rejtélyek. Amit a hatóságok nem tudnak megoldani, sokszor a baráti társaságok beszélgetései során felmerült elméletek sem... Megmutatunk 18 esetet, amelyek megoldására a mai napig nem sikerült fényt deríteni.

1. Az eltűnt Valentich fiú

A magát repülő csészealj szakértőnek kikiáltó húszéves Frederick Valentich 1918-ban tűnt el egy próbarepülés során. Repülés közben még jelezte a toronynak, hogy észlelt egy másik repülőgépet háromszáz méterrel maga felett, és hozzátette, hogy saját gépének motorja hangosan és zörögve működik. Aztán csak annyit mondott, hogy "Ez nem is repülőgép." Azóta sem hallottak róla.

1

2. A titkzatos esernyőgyilkosság

Georgi Markov bolgár újságíró volt, aki Angliába disszidált, a BBC-nél helyezkedett el, és nyíltan gúnyolta országa kommunista rezsimjét. Éppen a buszra várt 1978-ban, amikor mérgező ricinnel teli sörétet lőttek a lábába egy fegyverré alakított esernyőből. Néhány nap múlva meghalt. A gyilkost sohasem találták meg.

2

3. A chicagói Tylenol gyilkosságok

1982. szeptember 29-én hét embert mérgeztek meg ciánnal átitatott Tylenol (paracetamol) kapszulákkal, amelyeket nem is egy helyen vásároltak. Az egész ország pánikba esett, a Tylenol százmillió dollárt érő árut volt kénytelen visszahívni. Emiatt az incidens miatt vezették be a biztonsági zárókupakot. Se a gyilkost, se az indítékot nem találták meg.

3

4. A Toynbee kövek

Az Egyesült Államok és Dél-Amerika nagyvárosaiban jelentek meg ezek a kövek, az útba ágyazva. Először Baltimore-ban, 1984-ben, és az emberek azóta próbálják meg értelmezni őket. A "Toynbee" szó Bradbury Fahrenheit 451 című könyvéhez köthető, míg más utalások Stanley Kubrickkal hozhatóak összefüggésbe. A mai napig nem tudja senki, ki hagyja ott a feliratos köveket, és hogyan csinálja ezt.

4

5. A könnyek útja

A kanadai Brit Columbia 16-os útja elnyerte a hírhedt "Könnyek útja" nevet, mert elképesztően sok nőt gyilkoltak meg a mentén, vagy tűnt el az útról. 1969 és 2006 között 18 nő veszett el, a legfiatalabb áldozat mindössze 12 éves volt. 2006-ban meghalt egy amerikai sorozatgyilkos, Bobby Jack Fowler, akit három gyilkossággal gyanúsítottak a tizennyolcból. A többi esetre nem derült fény.

5

6. A szálloda titka

2013-ban Elisa Lamet holtan találták egy szálloda tetején a víztartályban. A biztonsági videokamerák látták az eltűnése éjszakáján, de a képek még több kérdést vetettek fel. A lány utoljára egy liftbe szállt be, és elrejtőzködött, mintha valaki követte volna. Kikukucskált az ajtón, de a követője sohasem tűnt fel a képen. Hetekkel később találták meg a holttestét.

6

7. A KFC gyilkos

1976-ban és 1977-ben négy, 10 és 12 év közötti detroiti kisgyereket ölt meg egy ismeretlen sorozatgyilkos. Haláluk után a testüket nyilvános helyen hagyta a gyilkos, egy esetben a rendőrség épületének közelében. Az egyik áldozat családja azt nyilatkozta a médiának, hogy amennyiben visszatér a kisfiú, a kedvenc ételével, egy KFC menüvel fogják megörvendeztetni. Amikor a gyerek holtteste előkerült, a boncolás kiderítette, hogy az Oakland megyei gyerekgyilkos rántott csirkét etetett vele, mielőtt megölte.

7

8. A tanzániai kacagójárvány

1962-ben egy 195 tanulót számoló iskolában három kislány kezdett kuncogni, aztán csatlakoztak hozzájuk a többiek is, akik közül sokan hetekig nem tudták abbahagyni a nevetést. Emiatt az iskolát is bezárták, a gyerekeket hazaküldték, akik a "betegséggel" aztán megfertőzték az otthoniakat is. Hamarosan 14 iskola és több ezer "beteg" nevetett.

9. Gyilkos kisváros

Egy Skidmore nevű kisvárosban, Missouri államban aligha volt gyűlöltebb személyiség Ken McElroynál. Lopással, nemi erőszakkal, pedofíliával és minden egyéb gaztettel vádolták. Legutolsó feleségét 12 évesen csábította el, aki 14 évesen teherbe is esett (a férfi 9 másik gyereke mellé). McElroynak azonban sikerült elkerülnie a felelősségre vonást, de a városka polgárai megelégelték a ténykedését, és saját kezükbe vették a dolgot. A férfit két ismeretlen fegyveres lőtte le az utca közepén 1981-ben. Az esetnek körülbelül 45 szemtanúja volt, de valamiféle csoda folytán senki sem látott semmit, mert elmondásuk szerint hasra vágták magukat, nehogy őket is eltalálják. A gyilkosokat sohasem fogták el.

9

10. A New Orleansi baltás gyilkos

Ez a férfi 1918-ban és 1919-ben terrorizálta a várost, tizenkét embert ölt meg indíték nélkül, valószínűleg elmebeteg volt. Egy levélben megírta a rendőrségnek, hogy ő tulajdonképpen démon, elátkozott, nem a Földről való, és imádja a jazzt. Megesküdött arra, hogy olyan házra nem fog támadni, amelyikben jazz zenészek játszanak. Sohasem fogták el.

10

11. Gyilkos New Yorkban

New York „legtermékenyebb” sorozatgyilkosa még mindig szabadlábon lehet. A Long Island-i sorozatgyilkos, becenevén a tengerparti gyilkos minimum tíz, de inkább 17 ember haláláért felel, a tetteit 1997 és 2013 között követte el. A meggyilkoltak többsége a testéből élt, de van közöttük egy pici lány is, akit még azonosítani sem sikerült. Az NYPD detektívjei telefonon beszéltek vele 2009-ben, és sikerült is kideríteniük, honnan beszél (Times Square), de meglógott a keresés elől.

11

12. Öngyilkos kutyák hídja

Az ötvenes évek óta évente legalább egy kutya veti le magát a skóciai Overtoun-hídról. Annyit lehet tudni, hogy egyszer egy férfi lehajította újszülött csecsemőjét a hídról, de azóta nem volt haláleset, titokzatos meg pláne nem. A kutyák azonban rendületlenül a halálba vetik magukat róla.

12

13. Holttest a fatörzsben

1943-ban négy, az angol Hagley erdőben orvvadászó kisfiú egy csontvázat talált egy szilfa üreges törzsében. Egyikük jelentette az esetet a rendőrségnek. A hulla száját tafotával tömték be, és a csontváz mellett egy cipőt és egy arany karikagyűrűt is találtak. Később a fa mellett egy kezet is kiástak. Kiderítették, hogy a holttest egy nőé lehetett, aki másfél éve halhatott meg. Halálát fulladás okozta, és még meleg volt, amikor a törzsbe rejtették, különben a hullamerevség miatt nem lehetett volna ezt végrehajtani. Sohasem derült ki, hogy ki volt az áldozat.

13

14. A megfejthetetlen kód

1999 június harmincadikán megtalálták Ricky McCormick holttestét egy mezőn, Missouri államban. McCormick mindössze 72 órája tűnt el, de a teste már erősen bomlásnak indult. 2011-ben az FBI nyilvánosságra hozta, hogy McCormick zsebében két, bonyolult titkosírással teleírt lapot találtak. McCormick a középiskolát sem végezte el, a nevét is alig tudta leírni. Amerika legjobb kriptográfusai dolgoztak az ügyön, de nem sikerült megfejteniük a papírlapok titkát.

14

15. A német tömeggyilkosság

1922-ben egy egész család, hat ember életét oltották ki Hinterkaifeckben, hetven kilométerre Münchentől. A gyilkosság előtt pár nappal a családfő, Andreas Gruber lábnyomokat vett észre a hóban, amelyek az erdőből tartottak a családi otthon felé, azonban visszafele nem vezettek. Utána lépéseket hallottak a padlás felől, és találtak egy olyan újságot is, amit biztosan nem ők vásároltak. A cselédjük emiatt gyorsan felmondott és elment. A gyilkosság napján új cseléd érkezett, a családtagokkal együtt ő is áldozatául esett a gyilkos fejszéjének. Sohasem derült ki, hogy ki és miért végzett a családdal.

15

16. Garnell Moore

Garnell Moore 2002-ben tűnt el. Az anyja börtönben ült, az apja hol felbukkant, hol nem, így élete korai szakaszát különböző családtagokkal töltötte. Utoljára a nagynénjével, Belinda Cash-sel lakott. Cash nem a törvényes gyámja volt, a nőnek sohasem volt gyereke, és a rendőrséggel sem gyűlt meg a baja korábban. Azonban amikor a kisfiú eltűnése kiderült, bizonytalan válaszokat adott a gyerek hollétéről. Először azt mondta, hogy osztálykirándulásra ment, aztán meg azt, hogy egy gyámhatóság épülete előtt hagyta. Amit címnek megadott, fiktív volt. A mai napig nem derült ki, mi történhetett a kisfiúval.

16

17. A kis lord

1921 méárciusában egy hatéves kisfiú holttestét halászták ki egy kisebb tóból Wisconsinban. A halálát a fejét ért ütés okozta, és valószínűleg már hónapok óta a vízben lehetett. A drága ruházata miatt "kis lordnak" nevezték el. Egy helyi temetkezési vállalatnál ravatalozták fel, és ezer dollárt ajánlottak fel annak, aki bármiféle információval tud szolgálni a kilétéről, de senki sem jelentkezett. Később kiderült, hogy öt héttel a holttest megtalálása előtt egy helyi munkás azt vallotta, hogy egy fiatal pár megkérdezte tőle, látott-e egy kisfiút, de amikor ő nemmel válaszolt, szemmel láthatóan kétségbeesetten autóztak tovább. Majdnem száz év telt el, és a bűntény a mai napig nem oldódott meg.

17

18. Bear Brook Nemzeti Park

1985-ben egy fémhordóból kerültek elő egy nő és egy kislány maradványai New Hampshire-ben, a Bear Brook Nemzeti Parkban. Rokonok lehettek, de a személyi azonosságukat nem sikerült kideríteni. Tizenöt évvel később egy másik hordót is találtak 300 méterre az elsőtől, amiben két másik kislány volt, egyikük szintén rokona lehetett az első hordóban talált holttesteknek. A negyedik áldozat nem a családhoz tartozott. Annyit sikerült megtudni, hogy fehér bőrűek voltak, rossz fogazatuk arra utalt, hogy sokat voltak úton. A holttestek annyira oszlásnak indultak, hogy csak annyit sikerült még megállapítani, hogy akár 1977-ben is meghalhattak.

18

Forrás: viralnova

Van ötleted, mi történhetett az egyes eseteknél? Írd le kommentben!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
A nő, aki elsőként fedezte fel, miből áll az univerzum és a csillagok, de hazájában még diplomát sem kaphatott
Cecilia Payne volt az első hölgy a világon, akinek sikerült megszereznie a csillagászati PhD- fokozatot, sőt, a Harvard professzori címét is. Mindezt abban az időben, amikor Nagy-Britanniában a nők még diplomát sem kaphattak.


Eléggé igazságtalan, hogy a legtöbb találmányhoz automatikusan hozzákapcsoljuk a feltalálóját is, akikkel tele vannak a tankönyvek is, míg mások neve a feledés homályába vész. Pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy mellékes információ, amire a brit származású amerikai csillagász, Cecilia Payne (1900-1979) rájött: hogy az univerzum legelterjedtebb eleme a hidrogén.

Eleinte még a saját édesanyja sem támogatta az egyetemi tanulmányait, mert nevetségesnek gondolta, hogy nőként tudományos pályát válasszon. Pedig Cecilia a középiskola után elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre, ami nem volt kis dolog – akkoriban sem. Ott fizikát és kémiát tanult, majd miután elmélyült beszélgetést folytatott egyik professzorával, Arthur Eddington asztrofizikussal az egyetem obszervatóriumának nyílt napján, a csillagászat került érdeklődése középpontjába. Eddington, látva a lány tehetségét, rábízta az obszervatórium könyvtárának gondozását.

Nem meglepő módon Ceciliát még az egyetem alatt a Királyi Csillagászati Társaság tagjává választották, de Cambridge-ben 1948-ig érvényben volt az a rendelkezés, hogy nők ugyan járhatnak az egyetemre, de diplomát nem kaphatnak. Tehát a női hallgatók arról nem is álmodhattak, hogy kutatók lesznek, legfeljebb pedagógusnak állhattak.

Eddington professzor azonban bemutatta őt az Angliába látogató Harlow Shapley amerikai csillagásznak, aki – diploma hiánya ide vagy oda – felajánlott neki egy ösztöndíjat a Harvard Egyetemre, a Radcliffe College-ba a PhD dolgozatának elkészítésére. Cecilia nem csupán élt a lehetőséggel és Amerikába költözött, hanem mindössze két év alatt meg is szerezte a doktori fokozatot. Ezzel ő lett a világtörténelem első nője, aki a Harvardon valaha ledoktorált, méghozzá 25 évesen.

Ebben a dolgozatában mutatta be fő tudományos eredményét: spektroszkópiai módszerrel kimutatta, hogy a Nap tömegének döntő többsége hidrogén. De még jópár alapvető módszertani, illetve tudományos problémát oldott meg benne, sőt a változó csillagok kutatását máig az ő elméletére alapozzák. Óriási megdöbbenést keltett azzal, hogy leírta: a csillagok anyaga nem a Földéhez hasonló, hanem zömmel hidrogénből és héliumból állnak.

A Princetoni Egyetem professzora, akivel a dolgozatot lektoráltatták, az eredményt „nyilvánvaló képtelenségnek” minősítette – de később nyilvánosan belátta a tévedését, miután saját maga is elvégezte más módszerrel az erre irányuló kutatásait, teljesen hasonló eredménnyel. Otto Struve csillagász azonban kapásból így jellemezte a PhD disszertációját:

„A legbriliánsabb tézis, amit valaha írtak a csillagászat területén.”

A sikeres védés után állást kínáltak neki a Harvard Egyetemen, de itt is beleütközött a nemi diszkrimináció könyörtelen üvegplafonjába: nőként csak „technikai asszisztens” besorolást kaphatott, férfi kollégáinál jóval alacsonyabb fizetéssel, miközben az elvárások ugyanazok voltak felé is. Ettől függetlenül kiharcolta magának szakmai munkájával a professzori kinevezést, amelyre 56 éves koráig kellett várnia. Azonban azt a rekordot senki nem vehette el tőle, hogy ezzel ő lett az első professzornő a Harvard történetében. Továbbá később kinevezték a csillagászati tanszék élére is, ezzel pedig ő lett a Harvard Egyetem első női tanszékvezetője is.

Cecilia érthető módon szakmán belül választott magának férjet: 34 évesen hozzáment az orosz származású amerikai csillagászhoz, Sergei Illarionovich Gaposhkinhoz. Közösen is sokat kutattak, főleg a Tejútrendszert és a Magellán-felhők változó csillagait, méghozzá komoly eredményekkel.

A természettudományi szakma immár vitathatatlanul ítélte meg az érdemeit: 43 évesen elnyerte az akadémiai tagságot, 76 évesen pedig kiérdemelte a Henry Norris Russell-díjat, azaz az Amerikai Csillagászati Társaság nagydíját. Köszönőbeszédében ezt mondta:

„A fiatal tudós jutalma az az érzelmi izgalom, hogy ő lehet az első a világtörténelemben, aki látott vagy megértett valamit.”

1979-ben rákban hunyt el, de nem sokkal előbb még megírta az önéletrajzát. A hír hallatán azonban nem robbant fel a gyászjelentés-rovat az újságokban, sőt a tudományos munkássága előtti tisztelgés később kimerült egy egyetemi emléktáblában és egy róla elnevezett díjban. Úgyhogy most legalább a saját elménkbe véssük fel mélyen Cecilia Payne nevét, aki felfedezte, miből vannak a csillagok és miből épül fel a Nap.

(Források: 1, 2, 3)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg
A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.


Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.
Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát
Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.


Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
„A hülyeség és a hülye intézetek, különös tekintettel Magyarország hülyéire” – ez volt az első könyve a gyógypedagógia hazai úttörőjének, aki szellemi fogyatékkal élőkkel foglalkozott
Frim Jakab egész életét a gyógypedagógiára tette fel, amely fogalom is hozzá köthető. Bár nem volt szakképzett, hatalmasat lendített az elmebetegek helyzetén, és ő hozta létre az Első Magyar Hülyenevelő- és Ápoló Intézetet is.


1898-ban még egészen más színezete volt a hülye szónak, mint mostanság: ekkor írta A hülyék és gyengeelméjűek budapesti prospektusa című kiadványt is Frim Jakab (1852-1919).

Már egészen fiatalon, 14 éves korában megszületett a körmendi születésű fiúban az elhatározás, hogy segítsen a fogyatékkal élő embereknek, miután látott egyet, majd a fővárosi Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. Jakab már akkor érzékenyített, amikor ez még nem volt divat: az volt az életcélja, hogy a szellemi fogyatékossággal élőket integrálja az életbe, megfelelő munkát találjon nekik – a számukra lehetséges szakmákat külön tanulmányozta is –, a társadalmat pedig arra ösztönözze, hogy átérezzék a helyzetüket és fogjanak össze az érdekükben.

Így nyilatkozott ezzel kapcsolatban:

„Az értelmi fogyatékos gyerekeket nem elég megóvni, menhelyet létesíteni számukra, hanem gyógyítani, nevelni és képezni kell, hogy legalább félig hasznavehető egyéniségekké válhassanak.”

Ugyan nem készített tantervet vagy órarendet, de akkoriban szokatlan szemléletével úgy vélte, hogy fontos a hozzá kerülő gyermek korábbi adatainak, életeseményeinek ismerete is, megteremtve ezzel az anamnézis, azaz kórtörténeti lap fogalmát. A vallásos nevelést és a zenét tartotta a legfontosabb képzőeszközöknek, valamint az emlékezet fejlesztését történetek újramesélésével.

Olyannyira komolyan foglalkozott a témával, hogy 1876-ban a philadelphiai egyetem a pszichológiai tudományok doktora címmel tüntette ki, három évvel később Párizsban pedig aranyérmet kapott a világkiállításon.

Ahogy az lenni szokott, hazánkban csak jóval később ismerték el a munkásságát, de Magyarországon is több intézményt neveztek el róla.

A tanítónál kéz a kézben járt a tudományos és a gyakorlati nevelőmunka: a betegek oktatása és gondozása mellett folyamatosan képezte magát a pszichiátria területén, bújva a legújabb szakirodalmat. 1884-ben Frim Jakab vezette be a gyógypedagógia fogalmát a magyar szakirodalomba. De hogy jutott idáig a karrierjében?

Diplomája után maga Trefort Ágoston miniszter küldte Frimet európai tanulmányútra, amelynek során – a látott külföldi intézetek példáin felbuzdulva – itthon is hasonló intézmény megalapítására törekedett. Így nyílt meg a tapasztalataira alapozva 1875-ben a Munka elnevezésű gyógyintézet Rákospalotán. (Ez az érdeklődési kör a családban igen erős lehetett, hiszen testvére, Antal szintén gyógypedagógus volt, siketek számára magánintézetet működtetett.) Frim Jakab tehát elsőként tárta fel Magyarországon az értelmi fogyatékosok nehéz sorsát és hozott létre számukra nevelőintézetet, humánus kötelességnek nevezve a hivatását.

Bár az intézete folytonos anyagi problémákkal küszködött, az elért eredmények mégis közismertté tették, és két éven belül – némi létszámbővülés és Pestre költöztetés után – ebből lett az Első Magyar Hülyenevelő- és Ápoló Intézet, amelyet Frim saját költségén intézett.

Ez a későbbi ápolóintézeteknek is jó alapot adott. A gyermeki tompaelméjűséget a gyógypedagógus három kategóriára osztotta: a tompaelméjűekre, akiket szoktatni lehet; a betegelméjűekre, akik fejlődésre képesek; valamint a gyengeelméjűekre, akik képesíthetőek. A hülyeséget elmebetegségnek nevezte, bár szerinte az őrültség, amely ugyancsak elmebetegség, nem azonos a hülyeséggel.

Híres türelmét otthon is kamatoztathatta, hiszen feleségétől nem kevesebb, mint kilenc gyermeke született.

Pedagógiai felfogását Frim így foglalta össze egyik szakkönyvében:

„az elnyomorult, gyenge, elkorcsosult testet a rendes irányban kell kifejteni, erősíteni, gyógyítani, a szunnyadozó lelket felébreszteni, a sötét, tévelygő szellemet összegyűjteni és azt legalább 'a legáltalánosabb és legszükségesebb ismeretekre' tanítani; főképpen azonban a felébresztett szellem alapján 'erkölcsöt' kell beléjük oltani.”

Források:1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET: