1997 áprilisában egy nővérnek öltözött nő sétált ki egy fokvárosi kórházból, karjában egy háromnapos csecsemővel, akit a szülészetről hozott el, miközben édesanyja az igazak álmát aludta.

Nem sok esély volt arra, hogy 17 évvel később az elrabolt kisbaba felfedezi valódi személyazonosságát, mégis pontosan így történt.

Az igaz történetet a BBC közölte hasábjain.

Minden Miché Solomon végzős évében kezdődött, a szintén fokvárosi Zwaanswyk középiskolában.

2015 januárjában az akkor 17 éves lányt azzal kezdték el piszkálni az iskolatársai, hogy kísértetiesen hasonlít az új lányra, Cassidy Nurse-re, aki három évvel alatta kezdte meg a tanulmányait. Miché eleinte nem sokat foglalkozott a témával, de amikor a folyosón összefutottak, a lány azonnal érezte a megmagyarázhatatlan összeköttetést kettejük között.

"Szinte úgy éreztem, hogy ismerem. Nagyon ijesztő volt, nem értettem, hogy miért érzem ezt"

- magyarázta a lapnak.

A korkülönbség dacára a két lány ezután sok időt töltött együtt, nagyon jó barátnők lettek. Ha valaki arról kérdezte őket, hogy testvérek-e, mindig azzal viccelődtek, hogy nem tudják, talán majd egy következő életben azok lesznek.

Aztán egy nap elkészítették azt az ominózus szelfit, ami mindent felborított.

Egy barátjuk még fel is vetette Michének, hogy egészen biztos benne, hogy nem adoptálták? Ő azonban csak nevetett az ötleten.

Később otthon is megmutatták a fotót a családtagjaiknak. Lavona, Miché anyukája - aki "hercegnőmnek" hívta lányát és bármit megtett érte - meg is jegyezte, hogy mennyire egyformán fest a két lány.

De Cassidy szülei meglepődve bámultak a fényképre és azt mondták, hogy lenne egy kérdésük lányuk új barátnőjéhez.

Mikor legközelebb találkoztak, Cassidy meg is kérdezte Michét, hogy 1997. április 30-án született-e. A lány először nem értette a faggatózást, de aztán elmondta, hogy bizony, akkor született. Pár héttel később Michét váratlanul az igazgató irodájába hívatták a matekórájáról és két szociális munkás várt rá. Elmeséltek neki egy történetet egy háromnapos babáról, akit Zephany Nurse-nek hívtak és 17 évvel ezelőtt elraboltak a fokvárosi kórházból. Elmagyarázták neki, hogy több bizonyíték is arra utal, hogy ő lehet ez a gyermek.

Ő eleinte nem hitte el a dolgot, azt bizonygatta, hogy a születési anyakönyvi kivonatán is egy másik kórház szerepel, a szociális munkások azonban nem tágítottak. Miché azt gondolta magában, hogy csakis egy félreértésről lehet szó, de azért beleegyezett a DNS-tesztbe.

"Annyira hittem anyámban, aki felnevelt, hogy soha nem hazudna nekem, főleg arról, hogy honnan származom. Ezért biztos voltam benne, hogy a teszt negatív lesz."

De a reményei nem igazolódtak be, másnap kiderült, hogy valóban ő az a Zephany Nurse, akit annak idején elloptak a kórházból. Michét sokkolták a hírek, úgy érezte, hogy elvesztette a kontrollt élete felett. A sztori a dél-afrikai újságok címlapjára került és a felnőttkor küszöbén álló lány élete fenekestül felfordult. Azt mondták neki, hogy míg három hónappal később be nem tölti a 18. életévét, addig nem hozhat saját döntést a témában és nem térhet haza, hanem egy otthonban kell maradnia.

Ezután a nőt, akit 17 évig édesanyjának hitt, letartóztatták.

"Ez teljesen összetört engem. Szükségem volt rá. Szükségem volt arra, hogy megkérdezzem, 'Miért? Mi ez az egész?' Nagyon felkavart, hogy valaki máshoz tartozom"

- mondta a lány.

Miché ott volt, amikor kikérdezték Lavona férjét, Michaelt, akit egészen addig gyengéd, gondoskodó édesapjának tekintett, és akire hősként nézett fel. A rendőrség sosem talált bizonyítékot arra, hogy a férfi is részt vett a gyermekrablásban. Elmondása szerint Lavona terhes volt.

A hatóságok úgy gondolják, hogy a nő vetélése után úgy tett, mintha még mindig terhes lenne, majd ellopta a gyermeket a kórházból és azt hazudta, hogy az övé.

Noha Celeste és Morne Nurse további három gyermeknek is életet adott, sosem adták fel elveszett lányuk keresését, és minden évben megünnepelték a születésnapját, még azután is, hogy elváltak. Fogalmuk sem volt arról, hogy a kislány csupán 5 kilométerrel arrébb cseperedik.

A lányt hamar egyesítették biológiai szüleivel, de nem volt minden zökkenőmentes. Hiába ölelte meg őket, hiába sírtak valamennyien, valami hiányzott.

"Úgy voltam vele, hogy sajnáltam ezeket az embereket, amiért sok mindenen mentek keresztül. Ez szomorú, de valójában nem éreztem semmit. Nem éreztem, hogy hiányoztak volna"

- nyilatkozta Miché, aki érzelmi zűrzavarba került.