110 éves lett a Mátyás Pince
Megnyitásakor, 1904-ben Budapest nyüzsgő, élénk szellemi és kulturális központ volt, igazi világváros. John Lukacs így írt erről 1900 című könyvében: „Idegenek, ha ellátogattak ide, Európának ebbe az ismeretlen zugába, Bécstől keletre, ámulva nézték a modern nagyvárost, első osztályú szállodákkal, táblaüvegekkel, kirakatokkal, villamosközlekedéssel, jól öltözött férfiakkal és nőkkel, és a világ legnagyobb parlamentépületével, amely már csaknem készen állt.”
A Mátyás Pincét alapító Baldauf Mátyás és felesége, Tercsi már az 1897-ben megnyílt központi Vásárcsarnokban szerezhette be az alapanyagokat, ahová a kofák a Dunán közlekedő hajójáratokon utazva szállították a friss élelmiszert. A fővárost akkoriban több mint nyolcszázezren lakták, és az emberek a konflisok, fiákerek, sínen futó lóvasúti kocsik mellett már villamoson, sőt az 1896-ban, Európa első földalatti vasútjaként átadott Millenniumi Földalatti Vasúton is utazhattak.
A városi polgárok mindennapjai irigylésre méltóan teltek. A család általában a férj fizetéséből élt, akit a délelőtti munka végeztével felesége ebéddel várt otthon. Könnyű délutáni szieszta után a ház ura visszatért hivatalába, vagy ellátogatott kedvenc kávéházába, klubjába, a hölgyek pedig sétáltak egyet a korzón, és közben útba ejtették a modern, belvárosi divatszalonokat.
Ha leszállt az este, a karcsú kandeláberek tetején bekapcsolták a gázlámpákat, és az egész város barátságos, sárgás fénybe burkolózott. Az emberek általában otthon költötték el vacsorájukat, majd ünneplő ruhát öltve színházba mentek, hogy a híres színésznők, Márkus Emília, Jászai Mari vagy Blaha Lujza játékában gyönyörködjenek. Az éjszaka hátralévő része már ismét férfitársaságban telt, a kávéházakban híres prímások húzták a vendégek fülébe, a mindentudó pincérek pedig rezzenéstelen arccal hozták az újabb és újabb köröket a törzsvendégeknek.
Ilyen közeg várta tehát a Mátyás Pincét 1904-es megnyitásakor.
A nyitás óta sokat változott a világ, háborúk jöttek, forradalmak mentek, válságok és megszorítások követték egymást, az épület azonban csodával határos módon megmenekült a pusztulástól, ma is a helyén áll, hirdetve, hogy a honi vendéglátás a történelem egyik legviharosabb évszázadában is képes volt újra és újra talpra állni, és a hagyományokat tiszteletben tartva megújulni.
A Mátyás Pincének otthont adó épületet a Dreher építtette. Az étterem fennállása alatt többször is gazdát cserélt, 1949-ben államosították. Legújabb tulajdonosa, a Mátyás Pince Új Ízei Kft. 2008-ban vették át az üzlet üzemeltetési jogát, és azonnal nagyszabású felújítási munkákat kezdtek. A beruházás célja az eredeti állapot helyreállítása volt.
A 110 éves évfordulóra gazdag programmal készül az étterem, lesz receptverseny, jazzkoncert-sorozat és prímástalálkozó. Ez utóbbi szervesen kapcsolódik a Mátyás Pincéhez, hiszen kiváló cigányzenészek játszanak esténként a régi falak között.
"Már fiatalon egyre többet koncerteztem, játszottam a svéd királyi családnak, a Rothschild családnak, éveken keresztül felléptem a Párizsi Operában, és közben tanítottam a Rajkó zenekarban a hegedűsöket.
Három éve muzsikálok a Mátyás Pincében, és óriási élményekben van részem. Több ezer dal van a fejemben a világ minden tájáról, mindenféle műfajból, mégis folyamatosan frissítem a tudásomat. Ha kérnek egy számot, amit nem tudok, másnap már vallatom az internetet, meghallgatom, megtanulom, és behívom a zenekart egy kicsit korábban, hogy ültessük át a dalt a mi hangszereinkre.
A vendéglátás külön világ. Itt Chopintől Mozartig, Frank Sinatrától a kortárs magyar művekig terjed a repertoár. A vendég bármit kérhet, és igazi prímás soha nem mond nemet. De nem is az a legfontosabb, hanem hogy tudni kell a vendég szívébe látni.
Ha szeretnétek körülnézni a Mátyás Pincében, kattintsatok a videóra:
Ha szereted a Mátyás Pincét, nyomj egy lájkot!