MÚLT
A Rovatból

11 híresség, aki rejtélyes körülmények között, nyomtalanul tűnt el

Talán soha nem tudjuk meg, mi történt Petőfivel, a szakszervezeti elnökkel, az ünnepelt táncosnővel vagy a kicsapongó életet élő politikussal.


1. Petőfi Sándor

A hivatalos változat az, hogy 1849. július 31-én, csata közben esett el és halt meg Segesvárnál. Azonban máig erősen tartja magát az a történet, amely szerint a költő túlélte a csatát, és az oroszok hadifogolyként elhurcolták.

A segesvári csatában Bem József serege csapott össze Szkarjatyin tábornok orosz csapataival- a túlerőben lévő oroszok megverték a szabadságharcosokat. A magyar sereg egyik orvosa, Lengyel József később azt írta levelében, hogy a csata alatt együtt volt Petőfivel; lőtávolon kívülről figyelték az eseményeket. A költőt Bem nagyon szerette, többször is maga mellé vette, de ha akart, Petőfi bármikor távozhatott. A csatát is távolról nézte, ugyanis a tábornok nem szerette volna, hogy a költőnek baja essen. Amikor az oroszok kezdték körbezárni a magyar sereget, mindenki futásnak eredt.

Lengyel József lóra pattanva menekült, állítása szerint ő ezért jutott ki élve a területről, visszanézve pedig látta a menekülő Petőfit. A levelet a történészek hiteles forrásnak tekintik.

segesvar

A csata

Az elmúlt több mint másfél évszázad alatt többen is látni vélték a költőt vagy a holttestét. Sőt, időnként Petőfi Sándort utánzó szélhámosok is felbukkantak. Majd szárnyra kapott egy új történet, amely szerint Petőfi Sándort az oroszok hadifogolyként Szibériába hurcolták, s itt még pár évig élt. Az 1940-es években egy Svigel Ferenc nevű nyomdász állította azt, hogy megtalálta Petőfi Sándor sírját – ennek a történetnek ment utána egy ukrán újságíró 1984-ben, így merült fel Barguzin neve, és így indult Morvai Ferenc vállalkozó és Kiszely István antropológus közös expedíciója Petőfi földi maradványainak felkutatására. (Az erről szóló korábbi cikkeinket itt és itt találjátok.)

Igazából máig egyetlen dologban lehetünk biztosak: 1849. július 31-én látták utoljára életben Petőfi Sándort. Ezután nyoma veszett. Talán egyszer kiderül az igazság a halálával kapcsolatban.

2. Ambrose Bierce

A 19. század második felének egyik neves újságírója és írója volt, Edgar Allan Poe-hoz hasonlóan sötét tónusú műveivel lett híres. Élete is különös és tragikus fordulatokban bővelkedett, eltűnése vagy halála pedig egyenesen rejtélyes.

Fiatalon az északiak oldalán harcolt az amerikai polgárháborúban, a vadnyugaton kalandozott, majd éjjeliőr lett San Franciscóban, azután írni kezdett. Magánélete nem volt szerencsés. A felesége szeretőt tartott, elváltak, és nem sokkal később a nő meghalt. Ambrose Bierce mindkét fiát eltemette: egyikük szerelmi bánatában lett öngyilkos, a másik fia ivott, és alkoholmérgezésben halt meg.

iro

Ambrose Bierce 1913-ban határozta el, hogy Mexikóba megy, mert ott kitört a forradalom, és úgy gondolta, hogy „ott végre történik valami”. 1913 októberében New Orleans és San Antonio érintésével Laredóba utazott. Novemberben El Pasónál lépte át a mexikói határt, Ciudad Juárezbe ment.

Ettől fogva már nem lehet semmi pontosat tudni arról, hogy hol volt Ambrose Bierce, mit csinált, mi történt vele, és főleg: hogy hová tűnt.

Állítólag decemberben Chihuahua városába ment, később többen is azt állították, tudják, hogyan halt meg, mások szerint öngyilkos lett, sőt, volt, aki az Egyesült Államokban látni vélte őt évekkel az eltűnése után. De soha nem derült ki, mi történt az íróval.

3. Roald Amundsen

A norvég kutató már életében legendás alak volt. Expedíciójával elsőként érte el a Déli-sarkot, 1911. december 14-én, és ő hajózott át először az Északnyugati átjárón. A világon először Amundsen mondhatta el magáról, hogy járt az Északi- és a Déli-sarkon is.

1925-ben Lincoln Ellsworth, Umberto Nobile és még három ember társaságában megpróbálta repülővel elérni az Északi-sarkot. Alaszkából indulva eljutottak az é. sz. 87° 44'-ig, de a sarkot nem érték el. Két géppel indultak, melyekkel egymástól néhány kilométerre értek földet. Miután megtalálták egymást, az épen maradt gép számára próbáltak felszállópályát kialakítani a jégen. Néhány hetes munka után sikerült, így a csapat hazatérhetett.

1926-ban már nagyobb csapattal, de Ellsworth és Nobile társaságában próbálták meg átrepülni az Északi-sarkvidéket.

1928-ban Umberto Nobile léghajója, az Italia lezuhant, Amundsen pedig 1928. június 4-én repülőgépen indult a megmentésére. Soha többé nem látták.

Amundsen holttestét sem találták meg, csupán a gép pár darabját.

Amundsen_in_fur_skins20130404-18371020130404-180630

4. Amelia Earhart

Az 1897-ben született amerikai nő igazi úttörőnek számított. A 20. század elején már az is forradalmi tettnek számított, hogy pilótaigazolványt szerzett, és 23 évesen női magasságrekordot állított fel.

Miután Charles Lindberg 1927-ben egyedül repülte át az Atlanti-óceánt, Amelia Earhart 1928-ban Wilmer Stutz pilótával és Lou Gordon navigátorral átrepült az óceánon. A több mint 20 órás út után Walesben szálltak le. Amelia Earhart híres lett.

ae

1932-ben ugyanezt az utat már egyedül tette meg, és annak ellenére sikerült elérnie Írország partjait, hogy útközben viharba került, elromlott a magasságmérő, kis híján lezuhant, és több technikai problémája is akadt.

Amelia Earhart ezután folytatta a rekordok felállítását, és támogatója is akadt: a Purdue University vezetője egy új, modern repülőgéppel, egy Lockheed Electrával ajándékozta meg.

A vakmerő pilóta 1937-ben elhatározta, hogy Föld körüli útra indul. Fogadkozott, hogy ez lesz az utolsó útja, aztán abbahagyja a hosszú távú repülést. Prófétának bizonyult, valóban ez lett az utolsó útja… Soha többé nem látta senki.

1937. június elsején indult Miamiból indult Fred Noonan navigátorral. Brazíliába repültek, onnan Afrikába, az Arab-félsziget érintésével jutottak el Indiáig, majd Ú-Guineáig. Lae-ról a Howland-szigetre akartak eljutni, ez volt a következő állomás. Július elsején felszálltak.

Amelia Earhart július 2-án időjárásjelentést kért rádión, és azt is mondta, hogy alacsony az üzemanyagszint. Ez volt vele az utolsó kommunikáció. Ezután a gép nyomtalanul eltűnt.

Az Amerikai Haditengerészet hosszú ideig kutatott utánuk, hiába, így 1939-ben hivatalosan is halottnak nyilvánították Amelia Earhartot és Fred Noonant.

2014-ben azonosították a Kiribatihoz tartozó Nikumaroro-atollon a gép 1991-ben fellelt egyik darabját. Ennyit lehet ma tudni róluk, a holttestük soha nem került elő.

5. Jimmy Hoffa

Az amerikai Teamsters szakszervezet elnöke legendás figura volt. 1913-ban született, és még csak 20 éves volt, amikor sztrájkot szervezett.

Gyorsan népszerű lett, magával ragadó egyéniség volt, keményen harcolt a munkásokért. 1957-ben választották meg a Teamsters elnökévé. Hoffa terve az volt, hogy a szervezet Észak-Amerika teljes közúti fuvarozását és légi közlekedését is vonja ellenőrzése alá, és hogy ők ellenőrizzék a többi fuvarozót. Kiderült, hogy Jimmy Hoffa jó kapcsolatot ápol a szervezett bűnözéssel, és 1971-ig tartó elnöksége idején csalásért és megvesztegetésért ültették le. Csupán Nixon közbenjárására engedték szabadon.

hoffa_wikipedia

1975. július 30-án egy Detroit-környéki étteremből tűnt el, ahol egy New Jersey-i szakszervezeti vezetővel és a detroiti maffia egyik vezetőjével volt találkozója.

A partnerei késtek, Hoffa felhívta a feleségét, hogy elmondja, még vár egy kicsit. Ekkor beszéltek egymással utoljára.

1982-ben hivatalosan is halottnak nyilvánították az egykori szakszervezeti vezetőt.

3675e43ad48c2257d53777e009767343

Évtizedekkel később Richard Kulinski, aki az alvilág hírhedt bérgyilkosa volt, azt állította, hogy ő ütötte le és szúrta tartón Jimmy Hoffát, állítása szerint 40 ezer dollárt kapott a gyilkosságért. Azt is mesélte, hogy egy New Jersey-i roncstelepre hajtott a holttesttel, amelyet hordóba zárt, amit később felgyújtott és elásott. A holttestet a könyv szerint később kiásta, majd egy ócskavasként eladott autó csomagtartójába zárta.

Nem Kulinski az egyetlen, aki Hoffa meggyilkolásával dicsekedett. Frank Sheeran, a delaware-i teherfuvarosok egyik volt funkcionáriusa, egyben a maffia bérgyilkosa egy 2004-ben megjelent életrajzi könyvben maga is azt állította, hogy ő ölte meg Hoffát.

Utoljára 2013-ban reménykedtek a hatóságok abban, hogy megtalálhatják Jimmy Hoffa földi maradványait. Az Index ezt írta akkor: „Az FBI az elmúlt évtizedek alatt ezernyi nyomnak járt utána eredmény nélkül. A szövetségi nyomozóiroda most egy 85 éves ismert maffiózótól, Anthony Zerillitől kapott új tippet, amelyet „száz százalékosan" hitelesnek tartanak. Zerilli beszámolója szerint a megkötözött Hoffát, akinek a száját is kipeckelték, kocsival vitték a helyszínre, ahol egy ásóval leütötték és élve egy betonlap alá temették.” A kutatás nem járt sikerrel, a helyszínen nem találtak emberi maradványokat. Marad tehát a rejtély.

6. Antoine de Saint-Exupéry

A kis herceg szerzőjéről sokan nem tudták, hogy kitűnő pilóta volt. A második világháborúban

1944. július 31-én (már megint egy júliusi dátum!) tűnt el, miután bevetésre indult, hogy egy német alakulatról szerezzen információkat.

A gép az íróval együtt eltűnt. 1998-ban került elő ezüst karkötője, 2000-ben pedig a repülőgépe, Marseille közelében. Egy német pilóta azt állította, ő lőtte le a gépet, de ezt különböző korabeli adatokkal cáfolták. Volt, aki szerint a zilált lelkiállapotú, italozó író öngyilkos lett. Lehet, hogy már soha nem tudjuk meg, mi történt valójában.

7. Glenn Miller

Tehetséges, híres jazz-zenész volt, együttese, a Glenn Miller Orchestra az USA egyik legnépszerűbb együttese volt. Egyedi hangszerelésükkel, a fúvós szekció erősítésével taroltak.

Glenn Miller az Egyesült Államok hadba lépésekor missziójának érezte, hogy az amerikai katonákat lelkesítse, erősítse, szórakoztassa. A lelki hadviselés, illetve a buzdítás nem tréfadolog, Marlene Dietrich például pszichológiai csodafegyver volt a második világháború alatt, reklámszövegírók írták számára a dalokat.

VIDEÓ: A Glenn Miller Band

Glenn Miller 1942-ben önként belépett a hadseregbe, a haditengerészethez. Az Army Air Force Band vezetője lett. Hatalmas sikert arattak a koncertjeik a katonák körében.

1944-ben Angliába ment, ott folytatta a munkát. Glenn Miller 1944. december 15-én Párizsba készült, Bedfordban felszállt a gép, ám ezután eltűnt. Azóta is csak találgatni lehet, mi történhetett: lelőtték a gépet, fogságba estek, véletlenül kaptak egy bombatalálatot - vagy ki tudja...

Glenn Millerről és az eltűnésével kapcsolatos elméletekről a Konspirációs teóriák blogon olvashattok egy hosszú, ám végtelenül izgalmas bejegyzést.

8. Barbara Follett

Hihetetlenül tehetséges kislány volt, 12 évesen jelent meg az első regénye, a Ház ablakok nélkül. (Ami azt illeti, a nővére is intelligens lány volt, ő lett ez első nő, aki diplomát szerzett a Princeton Egyetemen.) Egy csapásra téma lett a tizenéves lány élete, és az, hogy nem fog-e ártani neki, ha ennyire fiatalon dolgozik.

Miután Barbara Follett szülei szétváltak, Barbarát az édesanyja, hogy a lelki megrázkódtatáson túljussanak, világ körüli vitorlás útra vitte. Ebből az élményből született a lány második könyve, a Norman D. utazása.

eltuntlany

Barbara hazatérésük után titkárnői állást vállalt, hogy a családnak legyen pénze. 1933-ban férjhez ment. Az első éveik boldogságban teltek, de a kapcsolatuk tönkrement, Barbara erről panaszkodott is egy barátjának. A férje állítólag megcsalta. Barbarát ez nagyon megviselte.

1939. december 7-én Nick és Barbara összeveszett. Barbara ezek után elment otthonról. A 25 éves nőt soha többé nem látta senki. A férje csak 2 héttel az eltűnése után jelentette a rendőrségnek.

Barbara eltűnéséről az édesanyja írt könyvet 1966-ban.

9. Harold Holt

Ausztrália egykori miniszterelnöke nem sokáig töltötte be ezt a pozíciót. Az 1908-ban született Harold Holt 27 évesen kezdett politikával foglalkozni. Több mint három évtizedet töltött a szigetország parlamentjében.

A magánélete bővelkedett kétes izgalmakban. Sok szeretőt tartott, annak ellenére, hogy háromgyermekes családapa volt. 1966. január 26-án választották miniszterelnöknek.

eltuntpolitikus

1967. december 17-én vasárnap reggel indult el otthonról a szomszédasszonnyal, Marjorie Gillespie-vel (aki állítólag a titkos szeretője volt), a szomszédasszony lányával, a lány barátjával, és a Gillespie család egyik barátjával, hogy megnézzenek egy hajót.

Délután Holt kedvenc helyére, a Cheviot Beachre mentek, mert a férfi úszni akart egyet. El is indult, de egy idő után eltűnt a többiek szeme elől. Ők a legrosszabbtól tartva értesítették a rendőrséget. Búvárral és helikopterrel is keresték, de nem akadtak Harold Holt nyomára.

Cheviot_Beach

A partszakasz, ahonnan utolsó útjára indult Harold Holt

Két nappal később halottnak nyilvánították a férfit. Természetesen azonnal elindult az ő esetében is a pletyka és a találgatás halálának okairól és körülményeiről. Tudni vélték, hogy megölték, de azt s, hogy valahol álnéven új életet kezdett, és eltűnése csak fedősztori volt.

10. Richey Edwards

A Manic Street Preachers gitárosa 1995. február 1-jén tűnt el, aznap, amikor találkoznia kellett volna a zenekar énekesével, hogy az Egyesült Államokba repüljenek egy turnéra.

Richey Edwards walesi otthonába ment, aztán állítólag látták Newportban az okmányirodában és a buszpályaudvaron. Az énekessel nem találkozott.

hiresseg

Február 14-én csupán Edwards autóját találták meg egy parkolóban a Severn-hídnál, ami az öngyilkosok egyik kedvelt helye volt. Emiatt sokan tudni vélik, hogy megölte magát, mint annak idején a Joy Divison tagja, Ian Curtis – szintén egy amerikai turné előtt.

Később persze többen is felismerni vélték az utcán. De nem tudhatjuk, mi történt vele, sem ő, sem a holtteste nem került elő. Hivatalosan 2008-ban nyilvánították halottnak.

11. Aranyváry Emília

A magyar balerina születéséről szinte semmit nem lehet tudni, de a haláláról sem. Az első magyar prímabalerina valamikor az 1830-as évek környékén születhetett, és valószínűleg a neve sem ez volt eredetileg.

Aranyváry Emília a pesti Német Színház francia balettmesterétől tanult táncolni, első fellépése a Nemzeti Színházban volt, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. A nő később elhagyta Magyarországot, Párizsban lett prímabalerina. Néhány évvel később visszaköltözött Magyarországra, aztán vidéki, majd külföldi társulatok tagja volt, míg végül 1870-ben nyomtalanul eltűnt.

Egyetlen kép maradt fenn róla. Aranyváry Emília életéről és titokzatos eltűnéséről az Index írt cikket.

aranyvari

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
A nő, aki elsőként fedezte fel, miből áll az univerzum és a csillagok, de hazájában még diplomát sem kaphatott
Cecilia Payne volt az első hölgy a világon, akinek sikerült megszereznie a csillagászati PhD- fokozatot, sőt, a Harvard professzori címét is. Mindezt abban az időben, amikor Nagy-Britanniában a nők még diplomát sem kaphattak.


Eléggé igazságtalan, hogy a legtöbb találmányhoz automatikusan hozzákapcsoljuk a feltalálóját is, akikkel tele vannak a tankönyvek is, míg mások neve a feledés homályába vész. Pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy mellékes információ, amire a brit származású amerikai csillagász, Cecilia Payne (1900-1979) rájött: hogy az univerzum legelterjedtebb eleme a hidrogén.

Eleinte még a saját édesanyja sem támogatta az egyetemi tanulmányait, mert nevetségesnek gondolta, hogy nőként tudományos pályát válasszon. Pedig Cecilia a középiskola után elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre, ami nem volt kis dolog – akkoriban sem. Ott fizikát és kémiát tanult, majd miután elmélyült beszélgetést folytatott egyik professzorával, Arthur Eddington asztrofizikussal az egyetem obszervatóriumának nyílt napján, a csillagászat került érdeklődése középpontjába. Eddington, látva a lány tehetségét, rábízta az obszervatórium könyvtárának gondozását.

Nem meglepő módon Ceciliát még az egyetem alatt a Királyi Csillagászati Társaság tagjává választották, de Cambridge-ben 1948-ig érvényben volt az a rendelkezés, hogy nők ugyan járhatnak az egyetemre, de diplomát nem kaphatnak. Tehát a női hallgatók arról nem is álmodhattak, hogy kutatók lesznek, legfeljebb pedagógusnak állhattak.

Eddington professzor azonban bemutatta őt az Angliába látogató Harlow Shapley amerikai csillagásznak, aki – diploma hiánya ide vagy oda – felajánlott neki egy ösztöndíjat a Harvard Egyetemre, a Radcliffe College-ba a PhD dolgozatának elkészítésére. Cecilia nem csupán élt a lehetőséggel és Amerikába költözött, hanem mindössze két év alatt meg is szerezte a doktori fokozatot. Ezzel ő lett a világtörténelem első nője, aki a Harvardon valaha ledoktorált, méghozzá 25 évesen.

Ebben a dolgozatában mutatta be fő tudományos eredményét: spektroszkópiai módszerrel kimutatta, hogy a Nap tömegének döntő többsége hidrogén. De még jópár alapvető módszertani, illetve tudományos problémát oldott meg benne, sőt a változó csillagok kutatását máig az ő elméletére alapozzák. Óriási megdöbbenést keltett azzal, hogy leírta: a csillagok anyaga nem a Földéhez hasonló, hanem zömmel hidrogénből és héliumból állnak.

A Princetoni Egyetem professzora, akivel a dolgozatot lektoráltatták, az eredményt „nyilvánvaló képtelenségnek” minősítette – de később nyilvánosan belátta a tévedését, miután saját maga is elvégezte más módszerrel az erre irányuló kutatásait, teljesen hasonló eredménnyel. Otto Struve csillagász azonban kapásból így jellemezte a PhD disszertációját:

„A legbriliánsabb tézis, amit valaha írtak a csillagászat területén.”

A sikeres védés után állást kínáltak neki a Harvard Egyetemen, de itt is beleütközött a nemi diszkrimináció könyörtelen üvegplafonjába: nőként csak „technikai asszisztens” besorolást kaphatott, férfi kollégáinál jóval alacsonyabb fizetéssel, miközben az elvárások ugyanazok voltak felé is. Ettől függetlenül kiharcolta magának szakmai munkájával a professzori kinevezést, amelyre 56 éves koráig kellett várnia. Azonban azt a rekordot senki nem vehette el tőle, hogy ezzel ő lett az első professzornő a Harvard történetében. Továbbá később kinevezték a csillagászati tanszék élére is, ezzel pedig ő lett a Harvard Egyetem első női tanszékvezetője is.

Cecilia érthető módon szakmán belül választott magának férjet: 34 évesen hozzáment az orosz származású amerikai csillagászhoz, Sergei Illarionovich Gaposhkinhoz. Közösen is sokat kutattak, főleg a Tejútrendszert és a Magellán-felhők változó csillagait, méghozzá komoly eredményekkel.

A természettudományi szakma immár vitathatatlanul ítélte meg az érdemeit: 43 évesen elnyerte az akadémiai tagságot, 76 évesen pedig kiérdemelte a Henry Norris Russell-díjat, azaz az Amerikai Csillagászati Társaság nagydíját. Köszönőbeszédében ezt mondta:

„A fiatal tudós jutalma az az érzelmi izgalom, hogy ő lehet az első a világtörténelemben, aki látott vagy megértett valamit.”

1979-ben rákban hunyt el, de nem sokkal előbb még megírta az önéletrajzát. A hír hallatán azonban nem robbant fel a gyászjelentés-rovat az újságokban, sőt a tudományos munkássága előtti tisztelgés később kimerült egy egyetemi emléktáblában és egy róla elnevezett díjban. Úgyhogy most legalább a saját elménkbe véssük fel mélyen Cecilia Payne nevét, aki felfedezte, miből vannak a csillagok és miből épül fel a Nap.

(Források: 1, 2, 3)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg
A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.


Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.
Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát
Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.


Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
„A hülyeség és a hülye intézetek, különös tekintettel Magyarország hülyéire” – ez volt az első könyve a gyógypedagógia hazai úttörőjének, aki szellemi fogyatékkal élőkkel foglalkozott
Frim Jakab egész életét a gyógypedagógiára tette fel, amely fogalom is hozzá köthető. Bár nem volt szakképzett, hatalmasat lendített az elmebetegek helyzetén, és ő hozta létre az Első Magyar Hülyenevelő- és Ápoló Intézetet is.


1898-ban még egészen más színezete volt a hülye szónak, mint mostanság: ekkor írta A hülyék és gyengeelméjűek budapesti prospektusa című kiadványt is Frim Jakab (1852-1919).

Már egészen fiatalon, 14 éves korában megszületett a körmendi születésű fiúban az elhatározás, hogy segítsen a fogyatékkal élő embereknek, miután látott egyet, majd a fővárosi Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. Jakab már akkor érzékenyített, amikor ez még nem volt divat: az volt az életcélja, hogy a szellemi fogyatékossággal élőket integrálja az életbe, megfelelő munkát találjon nekik – a számukra lehetséges szakmákat külön tanulmányozta is –, a társadalmat pedig arra ösztönözze, hogy átérezzék a helyzetüket és fogjanak össze az érdekükben.

Így nyilatkozott ezzel kapcsolatban:

„Az értelmi fogyatékos gyerekeket nem elég megóvni, menhelyet létesíteni számukra, hanem gyógyítani, nevelni és képezni kell, hogy legalább félig hasznavehető egyéniségekké válhassanak.”

Ugyan nem készített tantervet vagy órarendet, de akkoriban szokatlan szemléletével úgy vélte, hogy fontos a hozzá kerülő gyermek korábbi adatainak, életeseményeinek ismerete is, megteremtve ezzel az anamnézis, azaz kórtörténeti lap fogalmát. A vallásos nevelést és a zenét tartotta a legfontosabb képzőeszközöknek, valamint az emlékezet fejlesztését történetek újramesélésével.

Olyannyira komolyan foglalkozott a témával, hogy 1876-ban a philadelphiai egyetem a pszichológiai tudományok doktora címmel tüntette ki, három évvel később Párizsban pedig aranyérmet kapott a világkiállításon.

Ahogy az lenni szokott, hazánkban csak jóval később ismerték el a munkásságát, de Magyarországon is több intézményt neveztek el róla.

A tanítónál kéz a kézben járt a tudományos és a gyakorlati nevelőmunka: a betegek oktatása és gondozása mellett folyamatosan képezte magát a pszichiátria területén, bújva a legújabb szakirodalmat. 1884-ben Frim Jakab vezette be a gyógypedagógia fogalmát a magyar szakirodalomba. De hogy jutott idáig a karrierjében?

Diplomája után maga Trefort Ágoston miniszter küldte Frimet európai tanulmányútra, amelynek során – a látott külföldi intézetek példáin felbuzdulva – itthon is hasonló intézmény megalapítására törekedett. Így nyílt meg a tapasztalataira alapozva 1875-ben a Munka elnevezésű gyógyintézet Rákospalotán. (Ez az érdeklődési kör a családban igen erős lehetett, hiszen testvére, Antal szintén gyógypedagógus volt, siketek számára magánintézetet működtetett.) Frim Jakab tehát elsőként tárta fel Magyarországon az értelmi fogyatékosok nehéz sorsát és hozott létre számukra nevelőintézetet, humánus kötelességnek nevezve a hivatását.

Bár az intézete folytonos anyagi problémákkal küszködött, az elért eredmények mégis közismertté tették, és két éven belül – némi létszámbővülés és Pestre költöztetés után – ebből lett az Első Magyar Hülyenevelő- és Ápoló Intézet, amelyet Frim saját költségén intézett.

Ez a későbbi ápolóintézeteknek is jó alapot adott. A gyermeki tompaelméjűséget a gyógypedagógus három kategóriára osztotta: a tompaelméjűekre, akiket szoktatni lehet; a betegelméjűekre, akik fejlődésre képesek; valamint a gyengeelméjűekre, akik képesíthetőek. A hülyeséget elmebetegségnek nevezte, bár szerinte az őrültség, amely ugyancsak elmebetegség, nem azonos a hülyeséggel.

Híres türelmét otthon is kamatoztathatta, hiszen feleségétől nem kevesebb, mint kilenc gyermeke született.

Pedagógiai felfogását Frim így foglalta össze egyik szakkönyvében:

„az elnyomorult, gyenge, elkorcsosult testet a rendes irányban kell kifejteni, erősíteni, gyógyítani, a szunnyadozó lelket felébreszteni, a sötét, tévelygő szellemet összegyűjteni és azt legalább 'a legáltalánosabb és legszükségesebb ismeretekre' tanítani; főképpen azonban a felébresztett szellem alapján 'erkölcsöt' kell beléjük oltani.”

Források:1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET: