hirdetés
petoficim.jpg

Élt-e még Petőfi Sándor, miután végleg eltűnt?

Utánajártunk az összeesküvés-elméleteknek, amelyek között több vad képzelgést találtunk: még egy női csontváz is férfi lett útközben!
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2016. május 06.


hirdetés

Amikor a gimnáziumban a tanulók eljutnak Petőfihez, azt tanulják meg, hogy a költő 1823-ban született és 1849-ben, a temesvári ütközetben hunyt el. Létezik azonban egy legenda, mely szerint a költő túlélte július 31-én az oroszokkal vívott csatát és hadifogolyként elhurcolták. Ez a legenda már a XIX. században megjelent és azóta is stabilan vannak olyanok, akik nemcsak elhiszik, de bizonyítani is próbálják. Vegyük hát sorra, mit is tudunk Petőfi haláláról!

segesvar

A segesvári csata

A segesvári csata 1849. július 31-én volt, az erdélyi település mellett Bem József serege csapott össze Szkarjatyin tábornok orosz csapataival. Ez már a szabadságharc vége, nagyjából egyértelműek voltak az erőviszonyok, az oroszok meg is verték Bem csapatait. A seregben lévő egyik orvos, bizonyos Lengyel József később azt írta egyik levelében, hogy a csata alatt együtt volt Petőfivel, méghozzá lőtávolon kívülről figyelték a csatát. A költőt Bem nagyon szerette, többször is maga mellé vette, de ha akart, Petőfi bármikor távozhatott. A csatát is távolról figyelte, ugyanis a tábornok nem akarta, hogy komolyabb baja essék. Ez azonban már kevésbé volt szempont akkor, amikor az oroszok kezdték közrezárni a magyar sereget és mindenki futásnak eredt. Lengyel József lóra pattanva menekült, állítása szerint ő ezért jutott ki az oroszok által körbehatárolt területről, visszanézve pedig látta a menekülő Petőfit. A levelet a történészek hitelesnek tekintik, azonban konkrétan az orvos sem látta meghalni a költőt.

hirdetés

bem

Bem József portréja

Annál többen vélték látni a holttestet és az „élő” Petőfit is. A költőnek már életében kultusza volt, hősi halála pedig felkavarta az érzelmeket. Olyanok vélték látni holttestét, akik ott sem voltak a csatában, de több tucatnyira tehető azon tanúk száma is, akik állításuk szerint találkoztak az álruhás Petőfivel. Több olyan esetre is fény derült, amikor szélhámosok szándékosan bújtak a költő „ruhájába” és elhitették szállásadókkal, hogy ők valójában Petőfi Sándor(ok). Ezek azonban elszigetelt esetek voltak, többnyire azért, hogy ezek a szélhámosok elalhassanak valahol, esetleg végre jól megvacsorázhassanak.

Amikor az 1860-as évek folyamatos amnesztiája utána sem került elő, az álruhában bujkálós sztori kezdett háttérbe szorulni. A legenda azonban korántsem, inkább egy új jelent meg! Eszerint

Petőfi Sándort az oroszok hadifogolyként Szibériába hurcolták, ahol még pár évig élt.

A Rubicon 2015 júliusi számában azonban egy cikk meggyőzően cáfolja azt az állítást, hogy az oroszok egyáltalán vittek volna magukkal külföldi hadifoglyokat. 1849 nyaráról egy ilyen konkrét esetről tudnak, de annak a szállítmánynak a sorsa jól dokumentált: az oroszok átadták őket Brassóban az osztrákoknak. Ha köztük lett volna Petőfi, az minden bizonnyal kiderült volna, az viszont biztos, hogy nem került Oroszországba.

petofi_2

Ez azonban a legendában reménykedőket egyáltalán nem zavarta. Egy pár évtizedig ugyan elcsendesedett a történet, de 1940-ben újult erővel támadt fel a pletyka. Egy bizonyos Svigel Ferenc nevű nyomdász állította azt, hogy 1916-ban megtalálta Petőfi sírját. Svigel állítása szerint egy hadifogolytáborból elutazott a 350 km-re lévő Iliszunszkba, ahol lefotózott egy sírt, rajta Petőfi szláv nevével és a halál dátumával: 1856. május. Állítása szerint a városkában sok magyar él, akik emlékeztek is a költőre, aki bolti eladóként dolgozott, majd megházasodott.

sir

Petőfi állítólagos oroszországi sírja

A Svigel által átadott bizonyítékokat (a sír fotója mellett újságcikkek és térképek) egy tudományos bizottság megvizsgálta és úgy találta, hogy az egész úgy, ahogy van, hamisítvány. A sírképen jól látható, hogy nem látható rajta semmi más, így aztán elég nehéz elképzelni, hogy egy temetőben készült volna, az újságcikkek nem létező számokból lettek kivágva, a városban pedig nem is éltek magyarok. Svigel története így dugába dőlt, de a történetünknek még mindig nincs vége.

1984-ben ugyanis egy ukrán újságíró megtalálta Svigel történetét és úgy gondolta, ez megér egy kis oknyomozást. Odáig el is jutottak, hogy Iliszunszk városa nem létezett, vagy nem úgy, ahogy Svigel akarta, ellenben Barguzin városában

találtak egy Petrovics nevű embert, aki a 19. század második felében élt.

Több se kellett, a hír eljutott Magyarországra, ahol feltámadt a barguzini Petőfi-hívők csoportja. Azzal senki nem foglalkozott, hogy ez a bizonyos barguzini Petrovics csupa olyan dolgot csinált, amivel a költő sosem foglalkozott, tekintve, hogy ideje nagy részét Pesten töltötte versek írásával és a Pilvaxban forradalmak kitalálásával. Petrovics ugyanis egy mesterember volt, aki forrasztással, halászattal, orvoslással (!) és ácsmunkákkal tartotta el magát, nehéz elképzelni, hogy Petőfi rövid idő alatt, amit jórészt meneküléssel töltött, mindezeket megtanulta volna.

petofi_1

Mint említettük, ezek nem zavarták a barguzini Petőfi létezésében hívőket, akik Morvai Ferenc vállalkozó és Kiszely István antropológus vezetésével egy bizottságot is alakítottak. Morvai pénzén kiutaztak Barguzinba, ahol neki is álltak felásni a helyi temetőt. Nagyon hamar találtak egy sírt, amiben egy 19. századi férfit találtak, aki a harmincas évei elején hunyt el. Az sem zavarta őket, hogy a férfi alatt találtak egy mongol származású férfit, ők úgy vélték, hogy a megtalált csontváz Petőfiéé.

A sztori innen már krimibe illő: az MTA független bizottsága ugyanis kimutatta a csontvázról, hogy az egy nőé, az alatta fekvő férfi pedig a férje lehetett.

csont

Mivel a férfi egyértelműen mongoloid volt, így a Barguzin-hívőknek nem maradt más választása, minthogy kösse az ebet a karóhoz: a megtalált csontváz nem nő, hanem férfi és Petőfinek hívják. A csontokat sikerült kijuttatni Oroszországból Amerikába, de ott is hasonló eredményre jutottak a kutatók. Kiszelyék nagy gondba kerültek, újra meg újra hazugsággal vádoltak mindenkit, aki tudományosan bebizonyította, hogy a csontok egy nőhöz tartoznak. Kiszely 2012-ben elhunyt, a történet pedig igazán stílusosan ért véget:

saját kollégái sem tudják, hova rejtette a csontokat.

Szegény barguzini nő azóta sem jutott vissza eredeti nyughelyére, az viszont egyre biztosabbnak látszik, hogy Petőfi meghalt a segesvári csatában. Azt pedig, hogy utána hol élt, bízzuk az összeesküvés elméletek rajongóira.

Forrás: Rubicon, 2015/7


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
karora_ck.jpg

Ezekkel a karórákkal menőztek, akik a 70-es években születtek

Az NDK-s mutatós órák mellett természetesen a klasszikus japán és egyéb kvarcórák, amelyek az ébresztéshez különböző zenéket játszottak le.
Forrás: Játékmúzeum blog - szmo.hu
2020. november 16.


hirdetés

Egy virtuális Játékmúzeum azoknak, akik kedvelik a nosztalgiát és érdeklődnek a 60-as, 70-es vagy 80-as évek régi játékai iránt.

Már megszokhattátok, hogy időről-időre olyan nosztalgikus témákkal is igyekszem foglalkozni a blogon, ami nem feltétlenül a játékokkal kapcsolatos, viszont a gyerekkorunkat mindenképpen meghatározta.

Ilyen téma volt a televíziós műsorokkal foglalkozó sorozat, a zenékkel, reklámokkal, újságokkal foglalkozó sorozat is.

A mai téma egy kicsit furcsának tűnhet egy mai fiatal számára, de úgy gondoltam érdemes egy bejegyzést szentelni az órákra is.

Az órákra, amelyek akkoriban nem egyszerű időmérő eszközök voltak számunkra, hanem sokkal inkább vágyott tárgyak, sőt sok esetben státusszimbólumok is.

Aki a 70-es, 80-as években volt gyerek, azok számára ismerős lesz a ma bemutatásra kerülő órák többsége, hiszen egészen biztosan volt valamelyik haverunknak, osztálytársunknak vagy esetleg nekünk is ilyen óránk. Vágjunk is bele a nosztalgiázásba!

hirdetés

1.

Aki a 70-es években született az elsőként a mutatós karórákkal találkozott. Ebből általában a szovjet gyártóknak köszönhetően voltak gyerekeknek készült karórák is. A gyakoribb az egyszerű számokkal ellátott számlappal készült változatok voltak, de természetesen beszerezhetőek voltak különböző rajzokkal díszített változatok is.

Ezek még felhúzósak voltak, így minden reggel vagy este a tulajdonosnak akkurátusan fel kellett azt húznia, hogy ne hagyja cserben az órája.

2.

Még mindig a felhúzós karórák világánál tartunk, amikor a sokkal vagányabb Miki Egeres karórát mutatom meg nektek. Ez már valamivel komolyabbnak számított az én gyerekkoromban mint a szovjet kisórák, de ez nem a véletlen műve volt.

Miki egér kezei voltak a mutatók, amelyek az éppen aktuális időt mutatták. Mindig nagy csodálattal néztük azt, akinek ilyen órája volt, hiszen valószínűleg valami nyugati rokontól kapta. Itthon az ilyesmi akkoriban elérhetetlen kincs volt. Manapság néha feltűnik egy-egy ilyen óra valamelyik aukciós oldalon, de általában elég gyorsan talál új gazdára.

3.

A képen egy NDK-ban gyártott karórát láthattok, ami maga volt akkoriban a megtestesült vagányság. Az órát a Ruhla készítette és kicsit nagyzolósan Ruhla Digital volt a neve. Természetesen ez nem digitális óra volt, hanem még mindig a felhúzós szerkezettel ellátott szokásos karóra.

A különlegességét a számlap jelentette, amin egy mezőben az órát, míg a másik mezőben a percet tudtuk leolvasni. Több színben is gyártották és ilyen bizony még nálunk is volt a családban, mégpedig a bátyámnak.

4.

A kvarcórák forradalma lényegében ezzel a stílussal vette kezdetét. Ezek az órák már valóban kvarcórák voltak és elemmel működtek. Itt már nem kellett vesződnünk a felhúzással, mindössze arra kellett figyelmet fordítani, hogy az elem ne merüljün le.

Az első daraboknál még csak akkor vált láthatóvá a számlap, ha a tulajdonos megnyomott egy gombot, de ekkor tündöklő piros színben láthattuk a számokat. Az elemek ezekben az órákban nem húzták túlságosan sokáig, de ez senkit nem zavart akkoriban, mint ahogy az sem, hogy tűző napsütésben szinte lehetetlen volt leolvasni a pontos időt.

5.

És elérkeztünk ahhoz az órához, amire mindenki nagyon jól emlékszik. Ezek voltak a klasszikus kvarcórák, amelyek az ébresztéshez különböző zenéket játszottak le.

Ilyen órákat a legnagyobb gyártóktól kezdve a legkisebb távol-keleti cégek is készítettek, így találkozhattunk a Casio mellett mondjuk Montana, Piratron, Kessel márkájú órákkal is. Tanáraink gyűlölték ezeket az órákat, amelyek gyakran zavarták meg a tanítást - nem is teljesen véletlenül.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
csonka_janos-1.jpg

Hat magyar zseni, aki megváltoztatta az autók történelmét

Henry Ford, Ferdinand Porsche és a Bentley fivérek – az autóipar úttörőinek nevét máig őrzik az általuk alapított gyárak. Kevesebben tudják, hogy az iparág fejlődéséhez magyar származású mérnökök is döntően hozzájárultak.
HISTORY, Fotók: Wikimedia Commons - szmo.hu
2020. november 27.


hirdetés

A HISTORY televíziócsatorna új sorozata – Autók, amelyek megváltoztatták a világot – két rivális német mérnökkel kezdődik. Az autók felemelkedésének első mérföldköve az volt, amikor Karl Benz és Gottlieb Daimler a belső égésű motor megalkotásával lerakta az alapjait az egyéni mobilitás forradalmának.

A következő epizódok elemzik az autózás történelmét meghatározó társadalmi és technológiai folyamatokat. Ebben a történetben magyar származású mérnökök is fontos szerepet játszottak. Noha a HISTORY sorozata nem rájuk koncentrál, érdemes áttekinteni az autóipar legfontosabb magyar pionírjait.

A karburátor születése

Az első benzinmotoroknál még felületi porlasztást alkalmazták, így csak hozzávetőlegesen sikerült jó benzin-levegő keveréket előállítani az égéstérben. Ezt a problémát hidalta a Ganz gyár két munkatársa, Bánki Donát és Csonka János műegyetemi professzor találmánya, a porlasztó, vagyis a karburátor. Ötletét a legenda szerint egy körúti virágáruslány adta, aki kézi vízporlasztóval locsolta a virágokat. Hogy ez igaz-e, nem tudjuk. Mindenesetre a találmánnyal a benzinmotor megbízhatóan működő erőgép lett. A szabadalmi kérelmet 1893-ban adták meg, mintegy fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot.

Csonka János

Mint Makó Detroittól

hirdetés

A szegény makói parasztcsaládba született Galamb József már az iskolapadban elhatározta, hogy autókkal akar foglalkozni. Előbb ösztöndíjjal Németországba került, majd összespórolt pénzéből Amerikába utazott, hogy megtekinthesse az 1904-es St. Louis-i világkiállítást. Ezután Detroitban telepedett le, ahol felfigyelt rá Henry Ford. A Fordnál – többek között a szintén magyar Eugene Farkassal – Galamb vetette papírra a T-modell terveit. Az első futószalagon gyártott jármű igazi népautó lett, húsz év alatt 15 milliót adtak el belőle. A tervezés során Galamb több újítást is bevetett, az ő találmánya volt például a bolygóműves sebességváltó.

Galamb József

Az áramvonalak atyja

Az első autók szögletes, lovas kocsira emlékeztető karosszériával készültek. Az aerodinamika tudományát egy monarchiabéli mérnök hozta be az autóiparba. Járay Pál magyar zsidó családban született Bécsben, Prágában tanult, majd a híres Zeppelin gyárban léghajókat tervezett. Az I. világháború után felépítette a világ akkori legnagyobb szélcsatornáját, majd a gépkocsik felé fordult. Svájcban telepedett le, ahol megnyitotta karosszéria-tervező irodáját. Bevezette az „áramvonalas autó” fogalmát, elveit egyre több autógyár kezdte alkalmazni az Auditól a Bugattiig, a Mercedestől a Maybachig. Az igazi sikert a Tatra márka hozta meg számára, amely még a ’60-as években is gyártott Járay-karosszériával autókat.

Járay Pál

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
pixa-dohany.jpg

Eltűnt illatok nyomában – a pestisjárvány elleni védekezésre használt illatoktól a dohány illatáig minden „történelmi szagot” össze akarnak gyűjteni

Elmúlt korok európai illatainak enciklopédiáját akarja létrehozni egy nemzetközi kutatócsoport.
MTI, fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. november 20.


hirdetés

Az Odeuropa elnevezésű nemzetközi projekten brit és más európai tudósok, történészek és mesterségesintelligencia-szakértők dolgoznak. A 2,8 millió euróval támogatott kutatás az egykor ismerős, de mára már eltűnt illatok azonosítását, ha szükséges újrateremtését tűzte ki célul. Az illattárba a 16. századtól a 20. század elejéig gyűjtik az aromákat.

"Amint belemélyedünk az 1500-as évektől Európában megjelent nyomtatott szövegekbe, rengeteg utalást és leírást találunk bennük a különböző szagokról, a vallással kapcsolatos illatokról, például a tömjénről, vagy akár a dohány illatáról"

- mondta el William Tullett, a cambridge-i Anglia Ruskin Egyetem tudósa, az Odeuropa kutatócsoport tagja, a 18. századi Anglia illatairól készült könyv szerzője.

A hároméves projekt januárban induló első lépéseként olyan mesterséges intelligenciát akarnak kifejleszteni, amely segít a hét nyelven írt történelmi szövegek áttekintésében, valamint a szagok és azok kontextusának leírásában és a képeken ábrázolt illatokkal kapcsolatos részletek észlelésében.

hirdetés

Az összegyűjtött információkat az európai illatok online enciklopédiájának létrehozásához használják fel. Ebben megtalálhatóak majd bizonyos szagok, de rávilágítanak különleges szagokhoz kapcsolódó érzelmekre és helyszínekre is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
sicc-osszes-kalandja.jpg

Sicc: Hogy lett egy amerikai macskából Magyarország kedvence?

Sicc történeteit Kálmán Jenő szedte szellemes rímekbe, és Tankó Béla kedves rajzaival lopta be magát egy ország szívébe. A foglalkoztató Sicc-könyveket pedig Karinthy titkára, a rejtvénykirály Grätzer József találta ki.
Tóth Noémi, Címkép: Régikönyvek - szmo.hu
2020. november 24.


hirdetés

A régi magyar mesekönyvek örökérvényű színfoltját jelentik a Sicc-kötetek. Több generáció nőtt fel a legendás vers-meséken, amelyek szókimondó humorán mindig a felnőttek kacagtak hangosabban. Mindezt Kálmán Jenőnek (1885-1968) köszönhetjük, akiről kevésbé köztudott, hogy előtte a magyar kabaré műfaját alapozta meg hazánkban. Az is eléggé érdekes élettörténeti mérföldkő volt, amikor frontszolgálat után Jenő egy szibériai hadifogolytáborban színitársulatot szervezett, rendszeres fellépésekkel.

Siccet, a fekete-fehér cicát sokan hungarikumnak hiszik, holott eredetileg amerikai, és Felix névre hallgat.

A Bibliotéka Kiadó vásárolta meg a nyugaton befutott képregény jogait a két világháború között, utána kapta a magyar nevet.

Az eredeti jog Pat Sullivan (1887–1933) ausztrál-amerikai karikaturista, úttörő animátor és filmproducer tulajdonában volt, akit a Felix the Cat című néma rajzfilmek gyártása tett világhírűvé. Akkor tört derékba a karrierje, amikor megjelentek a hangos Mickey Mouse rajzfilmek, ő pedig túl sokáig halogatta, hogy hangsávot tegyen Felix alá. Sajnos Sullivan nem volt éppen gyerekbarát figura: kőkemény alkoholista volt, ráadásul börtönben is ült egy 14 éves kislány megerőszakolásáért.

Kálmán Jenő szellemes négysorosaival sokkal nívósabbá vált a magyar változat, mint az eredeti – nem versbe szedett – képregény. Nem beszélve Tankó Béla (1885-1982) bájos, szerethető rajzairól, amelyek már a hazai közízlésnek lettek kitalálva. Megelevenedett színes tollai nyomán a szeleburdi macska nagy ellensége, Róka Rudi, illetve Sniff, a vizsla és Hápi kacsa egyaránt.

Kálmán Jenő (1885–1968)

A mesekönyveknek nagy sikere lett Magyarországon, amely annak is szólt, hogy friss, laza hangnemet ütöttek meg a rímek: nyoma sem volt bennük a megszokott sémáknak. Például a Sicc Meseországban című történetben Sicc nem várja tétlenül, hogy majd holmi csókra felébredjen Hófehérke, hanem megragad egy új divatlapot, hiszen

hirdetés

„…nincs olyan nő, ki föl nem ébred / új divatról hogyha szó van. /- Muti!- Sikolt Hófehérke, / és felül a koporsóban.”

Kálmán Jenő annyira örült a várakozásokat felülmúló sikerének, hogy egész életében sorra gyártotta a Sicc-életművet, illetve diafilmeket és kifestőket is készített belőlük.

A fentiek nem összekeverendők a szintén Sicc névre hallgató – Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok alcímű – könyvekkel, amelyek Grätzer József (1897-1945) munkáját dicsérik. Rengeteg gyermek otthoni szórakozását jelentették ezek a kötetek, hiszen a bennük rejlő feladványokhoz csupa olyan dologra volt szükség, amelyek minden háztartásban fellelhetők voltak.

A szerző fantáziája nyomán egy egész ifjúság tudta, hogy megannyi izgalmas dolgot lehet kezdeni egy bottal, doboz gyufával, pohárral vagy papírral egyaránt.

Grätzer József arról volt ismeretes, hogy szenzációs keresztrejtvényeket készített: majdnem 150 rejtvényújság konkrétan belőle élt. Már amelyik nem csak plagizálta, azaz szó és fizetség nélkül ellopta a munkáit. Erről egy anekdota is fennmaradt: egyszer egy újság feladványában a „Grätzertől lopva” szöveg rajzolódott ki a megfejtéskor, a tanulságos eset után azonban érdekes módon mindig kifizették őt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!