MÚLT

100 éve született Básti Lajos

Éppen száz évvel ezelőtt született a XX. századi magyar színjátszás egyik legszebben beszélő, fejedelmi megjelenésű alakja: Básti Lajos, Kossuth-díjas színművész, Básti Juli színésznőnk édesapja.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2011. november 16.

Csomós Éva cikke

Még ma is a szép magyar beszéd elkötelezettjeként emlékszünk rá, kinek neve meghatározott színészi stílust jelentett, és akit tökéletes beszédtechnika, visszafogott színpadi mozgás, elmélyült karakterformálás, átgondolt játék, s nem utolsó sorban a megjelenés utánozhatatlan eleganciája jellemzett.

Bár születésének 100. évfordulóját országosan ma ünnepeljük, több – egyébként hitelesnek számító – forrás 1911. november 17-t tekinti valós dátumnak. Annyi azonban egészen bizonyos, hogy a keszthelyi rövidáru-kereskedő, Berger Rezső fia eredetileg nem színésznek készült, sokkal inkább csalogatta a muzsika világa, ezért is tanult hegedűn játszani Árvai Tigris Jánostól, de író és orvos is szívesen lett volna, ez utóbbiból még egy szemesztert is hallgatott az egyetemen.

Aztán egy véletlen találkozás megmutatta számára az igazi irányt. Egy 1932-ben Keszthelyen nyaraló színiakadémiai növendék (Mányai Lajos) olyan hatással volt rá, hogy ősszel már jelentkezett is a Színművészeti Akadémiára, ahová Ódry Árpád egyetlen Ady-vers meghallgatása után fel is vette olyan tanoncok közé, mint Fónay Márta, Gobbi Hilda, Perczel Zita, Szörényi Éva, Gellért Endre, s akikkel 1935-ben szerzett diplomát, már Beregi Lajos néven. Neve később 1936-ban Básthy-ra módosult, míg végül 1942-ben végleges formát öltve Básti Lajos lett.

A diplomaszerzés után Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását, amit daliás szépsége, kellemesen zengő orgánuma is meghatározott. S mint rendkívül jó megjelenésű férfi - mint fiatal amorózó, bonviván - kezdetben társalgási darabokban, operettekben szerepelt, mint ahogy a harmincas évek filmjeiben is ilyen jellegű szerepeket játszott (Méltóságos kisasszony, 120-as tempó, Pillanatnyi pénzzavar, Azúrexpressz).

A Vígszínházhoz 1937-ben szerződött, de a kor politikája miatt 1939-40-ben már alig kapott szerepet. 1941-ben még játszott a Magyar és az Andrássy Színházban, de azután a háború végéig nem léphetett színpadra. Amikor épp nem volt munkaszolgálatos, könyvkiadással és írással foglalkozott. 1945-ben Várkonyi Zoltán Művész Színházába került, majd a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek - az 1968-72-es vígszínházi kitérőt leszámítva - haláláig a tagja maradt.

A háború után elmélyült karakterformáló készsége és nagyformátumú drámai ereje szerepről-szerepre bontakozott ki. A hallgatás évei alatt színészete beérett, s előnyös adottságaival is megtanult bánni. Használta, s nem kihasználta azt. Egy rádióinterjúban így beszélt: „ha a jó Úristen adott egy férfinek vagy egy nőnek egy jól használható, kellemes, hízelgő alaphangot, ennek iszonyatos veszélyei vannak, mert fiatal színésznél, amikor még nem alakul ki teljesen az egyéniség, amikor még vájja, vési, keresi a medrét és aztán majd a sodrát, valahol ez egy borzasztó jó védelem, egy kényelmes védekezési mód… minden színész-pedagógusnak fontos kötelessége, hogy ezt fékezze.”

35 évesen érte el a klasszikus szerepkört. A legnagyobb Shakespeare-szerepeket játszotta el pályája során: Hamletet, Leart, és a legszebb szerepeket: Don Pedrót A sok hűhó semmiértben (1946), Buckinghamet a III. Richárdban (1947), Orlandót az Ahogy tetszikben (1949), Banquot a Macbethben (1950), Brutust a Julius Cesarban (1963). Mindezt pedig olyan hatalmas szériában, ami csak keveseknek adatik meg. Ő maga is előszeretettel emlegette a játszási rekordokat: százszor volt Csongor, csaknem ugyanannyiszor Bánk bán, négyszázötvenszer Ádám Az ember tragédiájában, kétszázszor oreg Bolyai Németh László drámájában, százszor Hamlet, ugyanennyiszer Lear… A klasszikus szerepkörbe érkezés hős-színész ideált faragott belőle.

Nem hitt a műveletlen, pusztán ösztönös művészetben, de tudta, hogy a legnagyobb műveltség sem ér semmit, ha nem bújik meg mögötte az ábrázolandó valóságra ráérző művészi ösztön. Úgy tartotta, hogy az ösztönös ráérzés és a kulturált megértés benső vitájából kell kialakulnia a művészi megvalósulásnak. Ebben az időszakban rengeteget játszott, próbált, filmezett, nyilatkozott, tanult. 4-5 óra alvással beérte, hihetetlen energiák szabadultak fel benne akkoriban, ami a hallgatásban töltött évek visszahatása volt. Egyedül élt, teljesen alárendelve magát a színháznak. „Magánosan élek, nem házasodom, mert lelkiismeretes vagyok” – nyilatkozta 1945-ben, három évvel később (37 évesen) azonban ezt a fogadalmat megtörve feleségül vette a nála csaknem 20 évvel fiatalabb tüneményes, tehetséges Ferrari Violettát. 1954-ben felbomló házasságuknak nem is a korkülönbség, inkább kettejük igen eltérő temperamentuma vetett véget. Básti akkor már egy éve tanított a főiskolán, tanítványai között pedig ott volt az a Zolnay Zsuzsa is, akit egy évvel diplomázása után, 1956. október 5-én feleségül vett, s kivel életre szóló boldog házasságban élhetett.

Ő volt az egyik legszebben beszélő magyar színészünk, kinek fegyvere és vesszőparipája szintén a beszéd volt. Hangjának szépségét számos hangfelvétel és film őrzi. Igazi művésze volt a szép magyar beszédnek, ki saját zalai tájszólásának leküzdésével jutott el a főiskola beszédtanári posztjáig. 1953-1960 között színészek nemzedékei tanulták tőle a tiszta szövegmondást.

Az emberi nagyság felmutatásában színpadon, filmen és a különböző tévéműfajokban egyaránt maradandót alkotott. Hősei nem emelkedettek voltak a szó patetikus értelmében, hanem előkelőek. Egyfajta nemességet, a viselkedés kultúráját, a magára adó ember önérzetét testesítette meg, eleganciája pedig belső elegancia volt. A hozzá egykor közelállók úgy emlékeznek: mindig fegyelmezett volt, választékosan öltözött és beszélt.

A világ drámairodalmának szinte minden főszerepét eljátszotta, filmek és tv-játékok sorában nyújtott felejthetetlen alakítást. Legendás volt klasszikus versmondása, amelyet a Magyar Rádió archívuma őriz. Éveken keresztül a Színházi Dolgozók Szakszervezete elnöki tisztét is betöltötte.

Nagy művész volt, vitákat és indulatokat kiváltó személyiség. Lehetett szeretni vagy elutasítani, csak közömbösnek nem lehetett maradni irányában. Harcait látványosan de soha nem öncélúan vívta. A színházért csatázott.

Filmen a harmincas évek közepétől kezdve szerepelt. Több mint 30 film és számtalan televíziós produkció őrzi alakításait. A kezdeti „hősszerelmes” szerepek után 1945-öt követően jutott el a nagy formátumú jellemábrázoláshoz. (Merénylet, 1959, Iván Iljics halála, 1965 - tv-film). Az utóbbi filmben nyújtott alakításáért a Monte Carló-i filmfesztiválon Arany Nimfa-díjat kapott.

Humorát a Butaságom története (1965) valamint a Történelmi magánügyek, (1969) című filmekben csillantotta meg. Munkásságát a televízióban portréfilmben mutatták be (A főszerepben Básti Lajos, 1970). De a világháború utáni időszakban is sokat filmezett (Föltámadott a tenger, Merénylet, Nappali sötétség, Szemtől szembe, Utószezon, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, Tanulmány a nőkről), majd a televízió is gyakran foglalkoztatta (Beszterce ostroma, Othello Gyulaházán, Volpone, Abigél stb.).

Lányát, Julit nem szánta a színi pályára, így az ő a tudta nélkül jelentkezett a főiskolára. Azóta megküzdött a színészóriás apa nyomasztó súlyával, s egyik vezető - Kossuth-díjas – színésznőnkké vált.

Básti Lajos művészetét 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, egy évvel korábban Érdemes művész lett, 1963-ban Kiváló művésszé vált, két évvel később pedig SZOT-díjjal jutalmazták.

Hosszantartó betegség után 1977. június 1-jén halt meg, hatvanhat éves korában. Szerepeiben azonban máig itt maradt velünk.

Csomós Éva többi cikke:

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KULT

A Kiscsillag együtt öregedett a közönségével, és ezt élvezik – ott voltunk a zenekar 20. születésnapi koncertjén

Lovasi Andrásék kellő iróniával állnak önmagukhoz és meg sem próbálnak úgy tenni, mintha a mai fiatal generációnak is ők lennének az első számú kedvencei. De ettől még nagyon is van igény a zenéjükre.

KÉK HÍREK

„Rémálommá teszem az életedet!” – régóta zaklatta volt párját az Ausztriában gyilkoló magyar férfi, de a nő korábban hiába tett feljelentést

Jenny többször is feljelentést tett volt barátja ellen az osztrák rendőrségnél, miután a férfi betört hozzá és telefonon, illetve üzenetben is zaklatta. A hatóságok eljárást indítottak, de később lezárták az ügyet. Úgy ítélték meg, hogy nem történt bűncselekmény, és a férfi nem volt veszélyes.

KÉK HÍREK

„Hallottuk, hogy közel jár a vonat” – a sínek közé ugorva mentette meg egy dorogi férfi életét három hős kamaszfiú Piliscsabán

A 35 éves dorogi férfi fejjel előre a sínek közé zuhant, és elvesztette az eszméletét. Amikor a fiúk látták, hogy nem mozog, azonnal rohantak, hogy segítsenek.

Címlapról ajánljuk

MÚLT

„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg

1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Fartek Patrícia / Fotó: YouTube/Kommentár nélkül - szmo.hu
2024. december 02.

1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Ezt a mondatot, a büdös életbe ki nem törli senki se a gyerek fejéből” – könnyeivel küszködve idézte fel az anya, mit mondott hétéves kisfiának a karateedző, miután felrúgta

Belátta, hogy hibázott és bocsánatot kért a karateedző, aki a vád szerint tavaly nyáron felrúgott egy hétéves kisfiút a szolnoki kalandparkban, amit térfigyelő kamerák rögzítettek. A kisfiú anyja azt mondta: fiának maradandó lelki sérülést okozott a brutalitás.

KULT

Soha nem gondolta, hogy a vakság hátrány, 9 gyermeke született 5 nőtől, és Dél-Afrikában betiltották a zenéjét – Stevie Wonder 75 éves

Nem csak a zenéjével tette nagy hatást a világra. A világ egyenlőségéért küzdő lelkiismeretes bűnözőnek vallotta magát, amikor 1985-ben letartóztatták egy tüntetésen.

KÉK HÍREK

Fizetné áldozata pszichológusi kezelését a kisgyereket felrúgó szolnoki karateedző

A kisfiú tavaly egy vitát követően sírni kezdett, az edző ekkor vitte a pálya közepére, és brutálisan felrúgta, majd kigúnyolta. Azóta sem kér bocsánatot teljesen, de fizetne a kezeléséért.

MÚLT

A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé

Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.

Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.

Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.

Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Kapcsolódó

„Pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány” – a szénsavas üdítőt és a fröccsöt is egy magyarnak köszönheted

Jedlik Ányos találta fel a szódavíz gyártásának módszerét a világon először – ahogyan a dinamóelvet és az elektromotort is. És azt tudtad, mikor jelent meg az első palackozott ásványvíz-márka Magyarországon?

Források: 1, 2, 3

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Gyere, és érintsd meg a nagy napernyőmet” – Elítélték Gerard Depardieu-t a zaklatási ügyében

A színész két nőt fogdosott és tett obszcén megjegyzéseket egy párizsi filmforgatáson. A bíróság bűnösnek találta, de nem kell börtönbe vonulnia.

KÉK HÍREK

Rekordot döntött a skálás gyilkos: 31 éve van már börtönben, és nem is akar szabadulni

Bene László 1994 óta van rács mögött, de büntetésének letelte után sem engedték ki. Nem tanúsított megbánást, és már nem is vágyik a szabad életre.

KÉK HÍREK

Rühös lett egy fogvatartott a tököli fiatalkorúak börtönében, elhalasztották a tárgyalását

A 21 éves férfit még tavasszal kellett volna bíróság elé állítani, de az eljárást szeptemberre tolták az egészségügyi helyzet miatt.

MÚLT

Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg

A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.

Tóth Noémi, fotó: Instagram/Wikipédia - szmo.hu
2025. április 26.

Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.

Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3

Kapcsolódó

A magyar sztárorvos, aki Einsteint kezelte, és Jászai Marit szerette

Plesch János Európa egyik legmenőbb belgyógyásza volt a 20. század elején, ráadásul Jászai Marival folytatott románcának köszönhetően igencsak előkelő baráti körre tett szert, például Marlene Dietrich és Görgey Artúr személyében.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT

Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát

Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.

Szerző: GJ, A képen balról: William M. Murdoch, Joseph Evans, David Alexander és Edward Smith kapitány, de még nem a Titanic, hanem az Olympic fedélzetén. Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2025. április 20.

Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk