MÚLT

10 tragikus baleset az űr meghódítása során

Az űrhajózás, űrkutatás elmúlt hetven éve nem csak sikerekről szólt, sajnos számos katasztrófa is történt. Ezek voltak talán a legdurvábbak.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2016. szeptember 25.

Az űrkutatás és a világűr meghódítása nemcsak dollármilliókat felemésztő tevékenység, hanem olykor áldozatokat is kíván. 1942. október 3-án egy német V-2 rakéta volt az első, emberkéz alkotta tárgy, amely sikeresen feljutott az űrbe, az azóta eltelt több mint 70 év során számos tragikus baleset is történt. Ezek közül válogatott most össze tízet a Honvédelem.hu, szokásukhoz híven szigorúan szubjektív szempontok szerint -

A Nyegyelin-katasztrófa

A Nyegyelin-, vagy más néven bajkonuri katasztrófaként ismert tragédia

a legtöbb áldozattal járó balesetként vonult be a rakétakutatás történetébe.

(Bár az a mai napig nem tisztázott, hogy a kilövésre előkészített rakétát katonai vagy űrkutatási céllal kívánták útjára indítani, mivel a baleset a szovjet „állami” űrrepülőterén történt, így helyet kapott listánkon.) 1960. október 24-én a bajkonuri űrrepülőtér egyik indító állásában kilövésre előkészített R-16-os típusú rakéta felrobbant, mert a hajtómű második fokozata, az indítási előkészületek közben működésbe lépett.

A rettenetes balesetben a helyszínen mintegy 120-an haltak meg (bár a hivatalos dokumentumok „csak” 78 halottról tesznek említést), a kórházban pedig később még ötvenen haltak bele a robbanáskor szerzett súlyos (égési) sérüléseikbe.

Érdekesség, hogy a kilövés dokumentálására felállított kamerák már működtek, így filmre vették a robbanást és az azt követő történéseket. Az akkori politikai viszonyokat az is jól jelzi, hogy a tragédia után a szovjet hivatalos szervek mindent megtettek annak érdekében, hogy titokban tartsák és álcázzák az eseményeket. A kilövést felügyelő Nyegyelin marsall - aki ugyancsak az áldozatok között volt - például repülőgép-szerencsétlenségben halt meg; legalábbis a hivatalos híradások szerint. A szovjetek a balesetet csak 1989 után ismerték el hivatalosan.

Apollo-1: tűz a kabinban

Az Apollo-program az Amerikai Egyesült Államok 1961 és 1970 között zajló űrprogramja volt, mégpedig azzal a céllal, hogy embert juttasson a Hold felszínére. A program első, emberekkel végrehajtott űrrepülése lett volna az Apollo-1 jelű misszió. Azonban

már a felszállás előtt, a gyakorlatozás közben tragédia történt.

A kilövésre készülő személyzet - Gus Grissom, Edward White és Roger Chaffee - 1967. január 27-én életét veszetette az indítóállásra helyezett űrhajóban.

A tiszta oxigénnel feltöltött űrkabinban rövidzárlat keletkezett, ami tüzet okozott. A vizsgálat megállapította hogy nem a tűz okozta az űrhajósok halálát, hanem az égés során keletkező és belélegzett szén-monoxid. Bármilyen furcsa, de a teljesen összeégett űrkabinban egyetlen dolog maradt épen: a papírra nyomtatott repülési dokumentáció.

A baleset mintegy másfél évvel vetette vissza az Apollo-programot, ám a tragédia miatt számos újítást valósítottak meg a későbbi űrhajókon. Például kiiktatták a gyúlékony anyagokat és olyan ajtókat szereltek fel, amelyeket alig 5 másodperc alatt ki lehetett nyitni.

A Szojuz-1 balesete

Vlagyimir Komarov - ő volt az első asztronauta, aki az űrért vívott „háború” során életét vesztette. A Szojuz-1 pilótájaként 1967. április 24-én, űrutazásáról visszatérve az orosz sztyeppére zuhant űrkapszulájával.

A hivatalos vizsgálat eredményei nem ismertek, a szakértők azonban valószínűsítik, hogy a „visszatérő egység” ejtőernyői nem működtek megfelelően, ezért nem sikerült lelassítani a zuhanó kapszulát.

A Szojuz-1 volt a Szojuz-program első, kísérleti, emberekkel folytatott űrrepülése. A küldetés célja pedig a nem sokkal korábban kifejlesztett, három személyes Szojuz 7K-OK típusú űrhajó tesztelése volt.

Már az űrben akadtak problémák az űrhajóval, ezért 1 nap 2 óra és 47 perces küldetés után a földi irányítás a hajó visszahozatala mellett döntött.

Azonban a leszállás sem sikerült.

A kapszula becsapódásának helyén ma emlékmű áll. Érdemes még megemlíteni azt is, hogy Komarov „tartalék személyzete” Jurij Gagarin volt.

X-15: a levegőben darabjaira hullott

Úgy tűnik, hogy 1967 az űrkutatás fekete éve volt, hiszen az Apollo-1 és a Szojuz-1 balesete mellett egy X-15-ös rakétahajtású kísérleti repülőgépet is baleset ért ebben azt esztendőben. Az X-15-ösöket az 1950-es évek második felében fejlesztették ki, s a program során a gépek 13 repülését - mivel ezek magassága meghaladta a 80 kilométert - hivatalosan is űrrepülésnek, pilótáikat pedig űrhajósnak ismerték el.

A tragédia 1967. november 17-én történt. A harmadikként elkészült X-15-ös, egy

kísérleti repülés közben, máig nem ismert okok miatt darabjaira hullott.

A gépen tartózkodó pilóta, Michael Adams őrnagy nem élte túl a balesetet.

Apollo-13: „Houston, we have a problem”

Hollywoodnak köszönhetően az Apollo-13 balesete

valószínűleg a leginkább ismert, az űrkutatás során bekövetkezett szerencsétlenség.

Az 1970. április 11-én startoló űrhajóban, a küldetés 45. órájában, az oxigéntartályok tartalmát megkeverő ventilátor bekapcsolása után robbanás történt, ami után hangzott el a híressé vált mondat: „Houston, we have a problem.”

A személyzet azonnal felfedezte, hogy szökik az oxigén. Így a küldetést - amelynek eredeti célja a holdra szállás és a Hold felszínén végzett tudományos kutatómunka lett volna - törölték és a repülés mentőakcióvá alakult át.

A háromtagú személyzet - James Lovell, Jack Swigert és Fred Haise - végül sikeresen földet ért, köszönhetően a földi irányítószemélyzet és az űrhajósok leleményességének és nem kicsit a szerencsének is. Végül az Apollo-13 lett a holdprogram egyetlen sikertelen küldetése.

Szojuz-11: megfulladtak az űrhajósok

A Szojuz-11 elnevezésű küldetés a Szojuz 7K-OKSZ típusú űrhajó második repülése volt. Küldetése pedig, hogy csatlakozzon és űrhajós csapatot szállítson az akkor már Föld körüli pályán lévő Szaljut-1 űrállomásra, ami Szovjetunió első emberes tesztűrállomása volt. A Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Ivanovics Pacajev alkotta személyzet 1971. június 6-án startolt a bajkonuri űrrepülőtérről. A dokkolás másnap történt meg.

A személyzet június 29-ig számos tudományos kísérletet végzett el az állomás fedélzetén, majd ezt követően megkezdték a felkészülést a visszatérésre. A leszállás után a mentőegység az űrhajósokat a helyükön ülve, ám „életjelenségek nélkül” találta meg. A vizsgálat megállapította:

leszállás közben a kabinból műszaki okok miatt elszökött a levegő és az űrhajósok megfulladtak.

Challenger: katasztrófa több ezer ember szeme láttára

Ez lett volna az amerikai űrrepülőgép-program 25., illetve a Challenger űrsikló 10. repülése. Sőt, első alkalommal egy civil, egy tanár is utazott volna az űrrepülőgép fedélzetén - Christa McAuliffe a Tanár az űrben program részeként nyerte a repülést, mégpedig azért, hogy népszerűsítse a tudományt.

A katasztrófa 1986. január 28-án következett be, 73 másodperccel azután, hogy a Challenger elhagyta a Cape Canaveral űrrepülőtéren felállított indítóállványt:

a repülőgép egyik pillanatról a másikra felrobbant.

Akkori szokás szerint az indítást több százan - köztük az űrhajósok hozzátartozói - kísérték figyelemmel a helyszínen, s mivel a startot a televízió is élőben közvetítette, a tragédiát több százezren látták egyszerre.

A későbbi vizsgálat megállapította, hogy az űrrepülőgép egyik gyorsítófokozatában található tömítőgyűrű hibája okozta a balesetet, amiben a fedélzeten tartózkodó hét űrhajós - Greg Jarvis, Christa McAuliffe, Ronald Ervin McNair, Ellison Shoji Onizuka, Judith Arlene Resnik, Michael John Smith és Francis Richard Scobee - életét veszette. Halálukat nem közvetlenül a robbanás okozta, hanem a leszakadt legénységi kabin becsapódása. Az eseményeknek azonban valószínűleg nem voltak tudatában, mivel a robbanás után fellépő hirtelen nyomásvesztés miatt elveszítették az eszméletüket. A katasztrófa után több mint két évre leállították az űrrepülőgép programot. A következő űrsikló csak 1988. szeptember 29-én startolhatott el.

Columbia: darabjaira szakadt az űrrepülőgép

Tizenhét évvel a Challenger felrobbanása után újabb űrrepülőgép-katasztrófa sokkolta a világot: a Columbia űrsikló 2003. január 16-án,

missziója sikeres teljesítését követően, leszállás közben darabokra szakadt és lezuhant,

a fedélzetén tartózkodó hét űrhajós - Richard Douglas Husband, William Cameron McCool, Michael Phillip Anderson, David McDowell Brown, Kalpana Chawla, Laurel Blair Salton Clark és Ílán Rámón - életét vesztette.

Ez volt az amerikai űrrepülőgép-program 113., a Columbia űrrepülőgépnek pedig a 28. küldetése. A vizsgálat később megállapította, hogy a „Columbia szárnyának elülső bal oldali belépő élén támadt sérülést az indításkor az űrrepülőgép külső üzemanyagtartályáról leváló szigetelőanyag okozta, ami az űrsikló megsemmisülését és a rajta utazó hét asztronauta halálát okozta.”

A szárny sérülésén a Föld sűrű légkörébe történő visszatéréskor forró gáz áramlott az űrrepülőgép bal oldali szárnyának a belsejébe, ami elolvasztotta a fémszerkezetet, aminek következtében az Columbia mintegy 60 kilométeres magasságban darabokra szakadt. A tragédia évekre visszavetette az űrrepülőgép-programot, a következő küldetést csak 2005. július 26-án indították el, ekkor a Discovery startolt a Kennedy Űrközpontból.

Tragédia a brazil űrközpontban

Alig hét hónappal a Columbia katasztrófája után újabb súlyos baleset történt: 2003. augusztus 22-én Brazíliában, az alcántarai űrközpontban felrobbant egy hordozórakéta és a baleset következtében „húsznál is több ember vesztette életét”.

A vizsgálat megállapította, hogy a helyi fejlesztésű műholdhordozó rakétán a start előtti utolsó ellenőrzéseket végezték, amikor az - mivel

tévedésből begyújtották a négy hajtómű egyikét, ami aztán felrobbant.

Ez volt a brazil űrprogram harmadik súlyos balesete. Addig már kétszer próbáltak műholdat juttatni az űrbe, ám 1997 decemberében, hajtóműhiba miatt a startot követő 65. másodpercben kellett megsemmisíteni a rakétát, 1999 decemberében pedig, műszaki problémák miatt, a repülés negyedik percében kellett aktiválni az önmegsemmisítőt.

Antares: egy magáncég balesete

Az űrkutatás során nem csak az „állami” űrügynökségek rakétáit, űrhajóit érték balesetek, hanem az „űrbizniszbe” beszállt magánvállalatok szállítóeszközeit is. 2014. október 29-én az amerikai Orbital Sciences Cygnus elnevezésű teherűrhajóját juttatta volna el a Nemzetközi Űrállomásara (ISS) egy Antares hordozórakéta, ami azonban néhány másodperccel az indítás után felrobbant.

A legénység nélküli űrhajót a Virginia állambeli Wallops szigetéről bocsátották fel.

Szerencsére ebben a balesetben nem halt meg senki, de jelentős anyagi károk keletkeztek,

és a szerencsétlenség után az Orbital Sciences tőzsdei részvényei is „mélyrepülésbe kezdtek”.

Forrás: Honvédelem.hu, Szűcs László

Ha érdekes volt az összeállítás, oszd meg másokkal is!

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Elfogták azt a magyar férfit, aki egy parkolóban lőtte fejbe volt párját Ausztriában

A 32 éves férfi bérelt autóval menekült Németországba, onnan vonattal utazott tovább Hollandiába. Elfogása során az osztrák és holland rendőrség együttműködött.

KULT

Neki köszönhetjük a Monty Pythont, két világrekordot tart, és csupán egyetlen állatot utál – 29 érdekesség a 99 éves David Attenborough-ról

Több mint 70 éve ténykedik a tévéiparban, több mint 360 filmben és tévéműsorban vett részt, és több mint 30 diplomája van.

KÉK HÍREK

Börtönbüntetést kér az ügyészség Varga Zoltánra, a 24.hu tulajdonosára

Az üzletembert és három társát hűtlen kezeléssel vádolják. A Fővárosi Főügyészség már vádat emelt az ügyben.

Címlapról ajánljuk

MÚLT

„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg

1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Fartek Patrícia / Fotó: YouTube/Kommentár nélkül - szmo.hu
2024. december 02.

1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Kimondta a bíróság: a BRFK a tények felderítése nélkül tagadta meg a nyomozást a Vodafone-részvények ügyében

A Budai Központi Kerületi Bíróság szerint a rendőrség megalapozatlanul tagadta meg, hogy nyomozást indítson a kormányzat Vodafone- és Yettel-részvényügyleteivel kapcsolatban.

KÉK HÍREK

Szexuális zaklatás miatt nyomoznak az Országgyűlési Őrség egyik magas rangú tisztje ellen

Az alezredes egy disznótoros rendezvényen több nőt is zaklatott. A belső vizsgálatot a helyszínen jelen lévő parancsnokra bízták.

KULT

Tom Hardy megint hullahegyeket gyárt – A Pusztítás az év legvéresebb, legmocskosabb akciófilmje

Ha kíváncsi vagy többek között arra, hogy miként hat az ember testére, ha közvetlen közelről szitává lövik egy gépfegyverrel, ez a te filmed.

MÚLT

A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé

Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.

Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.

Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.

Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Kapcsolódó

„Pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány” – a szénsavas üdítőt és a fröccsöt is egy magyarnak köszönheted

Jedlik Ányos találta fel a szódavíz gyártásának módszerét a világon először – ahogyan a dinamóelvet és az elektromotort is. És azt tudtad, mikor jelent meg az első palackozott ásványvíz-márka Magyarországon?

Források: 1, 2, 3

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Saját fia ölhette meg lakóhajóján a világhírű német írónőt

Alexandra Fröhlichet saját lakóhajóján ölték meg néhány hete. A rendőrséget éppen fia értesítette anyja haláláról.

KÉK HÍREK

Halála előtt két héttel ment hozzá egy 87 éves, haldokló férfihez a házvezetőnője, most érvénytelenítették a házasságot

A nő két ügyvéddel rohant be a kórházba, hogy hazavigye az idős férfit. A rokonok szerint csak a vagyon kellett neki – az ügy végül a bíróságon kötött ki.

KÉK HÍREK

Agyonverte 45 éves feleségét egy férfi Somogyban

A 48 éves férfi elmenekült a gyilkosság helyszínéről, de rövidesen elfogták és őrizetbe vették.

MÚLT

Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg

A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.

Tóth Noémi, fotó: Instagram/Wikipédia - szmo.hu
2025. április 26.

Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.

Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3

Kapcsolódó

A magyar sztárorvos, aki Einsteint kezelte, és Jászai Marit szerette

Plesch János Európa egyik legmenőbb belgyógyásza volt a 20. század elején, ráadásul Jászai Marival folytatott románcának köszönhetően igencsak előkelő baráti körre tett szert, például Marlene Dietrich és Görgey Artúr személyében.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT

Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát

Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.

Szerző: GJ, A képen balról: William M. Murdoch, Joseph Evans, David Alexander és Edward Smith kapitány, de még nem a Titanic, hanem az Olympic fedélzetén. Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2025. április 20.

Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk