prcikk: 10 rejtély a magyar történelemből, amit máig nem oldottak meg | szmo.hu
MÚLT
A Rovatból

10 rejtély a magyar történelemből, amit máig nem oldottak meg

Tényleg Nándorfehérvár miatt harangoznak délben? Kik bombázták Kassát? Ezeknek is utánajárt a Honvédelem.hu


A történelem és a hadtörténelem a rejtélyek és megválaszolatlan kérdések tárházát rejti úgy a magyar, mint a világesemények vonatkozásában. A HONVÉDELEM.HU összeállításában tíz olyan kérdéskört emelt ki, amelyek magyarázata vagy nem ismert, vagy kevésbé ismert.

1. Miként halt meg Álmos vezér?

Azt követően, hogy a honfoglaló magyarok bevonultak Ungvárra (Hung), teljesen bizonytalan Álmos sorsa – egyes források szerint megölték. A legelterjedtebb nézetek szerint a magyarok a kazároktól átvett kettős fejedelemség rendszerében éltek ekkoriban, és a két vezető közül a szakrális szerepet betöltő uralkodót egyes esetekben rituálisan megölték, tulajdonképpen feláldozták.

Ez azonban – akármennyire is közszájon forgó változat – Álmos esetében nem tekinthető maradéktalanul bizonyítottnak. Egyértelműnek tűnik, hogy Álmos a Kárpát-medencébe már nem jött be a honfoglaló magyarokkal, mivel azonban megölését is csak egyetlen, viszonylag kései forrásban említik, még abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban így történt. A korabeli írásos források hiányában szinte bizonyosan kijelenthető: a fejedelem halálának körülményei és okai mindörökre homályban maradnak.

2. Vadkan vagy besenyők?

Az Árpád-kor alighanem egyik legnagyobb titka, mi történt Szent István fiával, Imrével. Imre hercegnek az uralkodó már életében át akarta adni a hatalmát, ám az állítólag kiváló katonai képességekkel rendelkező, a királyi testőrséget is vezető trónörököst idő előtt elragadta a halál. A források ellentmondásosak ennek okát illetően: az ismertebb változat szerint vadászbaleset történt, és egy vadkan végzett Imrével, a másik verzió szerint megbetegedett. A vadkanos forgatókönyv ugyanakkor további kérdéseket is felvet, mivel Magyarországon élt akkoriban egy Kabán („Vadkan”) nevű besenyő törzs, és itt az egyik főnök rangjelzése, titulusa Tonuzoba („Vaddisznó-apa”) volt.

Anonymustól emellett tudjuk, hogy István Tonuzobát élve temettette el feleségével együtt. Ez még a kor viszonyait tekintve is páratlanul súlyos halálbüntetési forma volt, és nem is áll rendelkezésre azt illetően adat, hogy államalapító királyunk bárki mással szemben is alkalmazta volna – tehát bizonyára nyomós oka volt rá. Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy Tonuzoba leánya révén egyes források szerint Vazul herceggel, a trón magyar jogszokás szerinti eredeti várományosával is rokonságban állt, még érdekesebb a helyzet. Azonban itt is csak egy dolog biztos: hogy az igazság már sosem derülhet ki.

2imre

3. Valóban Nándorfehérvár dicsőségére szól a déli harangszó?

Általánosan elterjedt vélekedés, hogy a déli harangszó a Nándorfehérvárnál a törökök ellen 1456 júliusában aratott győzelem tiszteletére szól. A valóság ezzel szemben az, hogy a harangozásra felszólító pápai bullát már három héttel Hunyadi János világraszóló győzelme előtt kiadta III. Callixtus. Kérdéses, megtörtént-e volna mindez pusztán csak a török terjeszkedés hatására. Mivel azonban az év júniusának elejétől heteken át látszott Európa égboltján a Halley-üstökös, és az értő szemek ebből azt olvasták ki, hogy kelet felől kimondhatatlan veszély fenyegeti a keresztény világot, a pápa úgy döntött, muszáj felhívni a figyelmet minderre. Az már persze más kérdés, hogy a bulla és a győzelem híre a kontinens több nagyvárosába is egyszerre érkezett, vagyis idővel összemosódtak. III. Callixtus a következő évben egyébként ünneppé nyilvánította a diadal napját is.

4. Miért nem végeztette ki Drakulát Mátyás király?

Vlad Tepes havasalföldi oláh vajda – ragadványnevén Dracul, azaz sárkány – az európai történelem egyik hírhedt rémalakja, és rá is szolgált erre. Szadista, kegyetlen, mások kínzásában és sanyargatásában örömét lelő főúr volt, akit közvetlen alattvalói és ellenfelei egyaránt rettegve gyűlöltek. Az utólagos elemzések szerint minden bizonnyal pszichopata személyiség lehetett – ám emellett, vagy talán éppen ezzel összefüggésben félelmet nem ismerő katona és hadvezér is volt egyben, akitől még a törökök is féltek 1460−61-es hadjárata után. A mai napig nem tudni pontosan, miért záratta börtönbe Mátyás király 1462-ben. Egyes források szerint Mátyás elfogta egy levelét, amelyben Drakula megbocsátásért esedezett II. Mehmed szultánhoz, és felajánlotta neki szolgálatait Mátyás ellenében. Mások szerint Tepes öccse, a Portával valóban lepaktált Radu és a magyar uralkodó megegyezése értelmében került rács mögé Budán, majd Visegrádon.

Akárhogyan is történt, a felvilágosult király nem végeztette ki a bestiális hajlamait a börtönben madarakon és patkányokon kiélő Vladot, sőt, 1476-ban ismét trónra ültette Havasalföldön, mivel kemény uralkodóra volt szüksége a Magyarországot a törököktől elválasztó területen. Emellett Vlad időközben a király egyik rokonát vette nőül. Utóbbi körülmény mellett Mátyás széles látókörű és pragmatikus uralkodóként alighanem tudta, hogy Tepes idővel még kapóra jöhet neki, ezért nem esett bántódása. Az már más kérdés, hogy nem sokkal hazatérése után helyi ellenfelei máig tisztázatlan körülmények között meggyilkoltatták Drakulát.

4drakula

5. Miért tűnt el Mátyás halála után a fekete sereg?

Mátyás zsoldosserege egyedülálló a magyar történelemben. Az uralkodó által szinte a semmiből létrehozott, elsősorban lengyel és cseh katonákból álló haderő – amelyet a maga idejében egyébként valószínűleg senki sem emlegetett „feketeként” – az 1460-as évek végén indult komoly fejlődésnek, ám a király halála után szinte azonnal eltűnt a színről. Ez elsőre talán rejtélyesnek tűnhet, valójában azonban teljesen prózai oka volt: hiába akarta II. Ulászló egyben tartani a katonákat, a kincstár üresen kongott, és egyszerűen nem volt képes megfizetni őket.

Sokan továbbálltak és német-római zsoldba szegődtek, mások pedig a Délvidéken teljesítettek szolgálatot, ám egyes seregtestek – mivel nem fizették rendesen a jussukat – idővel közönséges rablóhordává züllöttek. E csapatokat a király parancsára épp az egykori kapitány, Kinizsi Pál verte szét 1492-ben Szegednic mellett. 1493 elején a fekete sereget hivatalosan is feloszlatták, maradványai a következő év elejére végleg szétszéledtek. (Szintén érdekes adalék a sereg történetéhez, hogy Mátyás halála után nem a kijelölt trónörököst, Corvin Jánost támogatták, sőt, nagyban hozzájárultak csapatai leveréséhez.)

5feketesereg

6. Összejátszott-e a törökökkel Szapolyai?

Szapolyai János erdélyi vajda, későbbi király nem vett részt a mohácsi csatában, amivel már saját korában is rengeteg találgatásra adott okot, a Habsburg-udvar pedig nyíltan azt terjesztette róla, hogy már az 1526 augusztusában bekövetkezett, Magyarország sorsát megpecsételő csatavesztés előtt is együttműködött a törökökkel. Vádjaikat Ibrahim nagyvezír egyik kijelentésével támasztották alá, amelyet akár úgy is lehetett értelmezni, hogy a magyar főurak között több áruló is akad – az azonban nem egyértelmű, pontosan melyik időszakról is beszélt Ibrahim.

Szapolyai esetleges áruló voltát semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, és a történészek többsége szerint nem is lehet komolyan venni a vádakat, azok csupán a Habsburg-propaganda részét képezték. Szapolyai katonai okokból nem volt jelen Mohácsnál: az első forgatókönyvek szerint Erdélyből tört volna be az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó területekre, hogy így vonjon el török erőket Magyarországról. Később e parancs úgy módosult, hogy Havasalföldről támadja meg a török főhadakat, majd azt üzenték neki, hogy inkább mégis egyesüljön a magyar fősereggel. Mire azonban utóbbi üzenet célhoz ért, már késő volt: Szapolyai mindössze Szeged környékéig ért el, mire Mohácsnál bekövetkezett a katasztrófa.

7. Baleset vagy gyilkosság végzett II. Lajossal?

Mohács másik rejtélye, hogy pontosan mi történt II. Lajos magyar királlyal, aki a legismertebb verzió szerint a Csele-patakba fulladt. Nem ő volt az egyetlen főméltóság, aki a csatamező környékén lelte halálát, hiszen hét főpap és csaknem harminc főúr is odaveszett az ütközetben a közkatonák ezrei mellett. A király kapcsán azonban több korabeli forrás is a gyilkosságot valószínűsíti, többek között Szerémi Györgynél is olvasható egy ezt alátámasztó változat. Eszerint Lajossal a feldühödött magyar főurak végeztek, és csak utána dobták holttestét az egyik közeli vízmosásba.

Akármi is történt vele, Lajos maradványaira jobbágyok akadtak rá, akik megfosztották uralkodójukat ékszereitől és egyéb drága holmijaitól, majd eltemették. Testét hat héttel később Sárffy Ferenc győri várkapitány hantoltatta ki a helyszínen, és a királyt végül Székesfehérváron helyezték örök nyugalomra. Akár megölték, akár megfulladt, holttestét biztosan nem a Csele-patakból, hanem egy ma már nem létező, mocsaras területről halászhatták ki az említett parasztok.

8. Miként halt meg Zrínyi Miklós?

Nem Imre herceg halála szolgáltatja a magyar történelem egyetlen „vadkan-dilemmáját”, hiszen a költő-hadvezér Zrínyi Miklós 1664. november 18-ai halála ugyanilyen tisztázatlan és rejtélyes. Noha az adott vadászaton részt vevő társai közül senki sem beszélt merényletről, hanem egybehangzóan az üldözőbe vett, sebesült vaddisznót jelölték meg Zrínyi gyilkosaként, mindössze hetekre volt szükség ahhoz, hogy a nemesség berkeiben és a nép köreiben egyaránt mindenki emberkézről beszéljen. Sokan azt suttogták, hogy a hivatalos változattal szemben valójában nem egy vadkan, hanem a Habsburgok által felbérelt merénylő végzett Zrínyivel, sőt, Bethlen Miklós emlékiratai konkrétan meg is jelölnek egy Póka István nevű vadászt.

A titok kibogozása már csak azért is bizonyult lehetetlennek, mert Zrínyi halálának nem volt szemtanúja, sebei között ellenben – állítólag – akadtak olyanok, amelyekről az orvosok is valószínűtlennek tartották, hogy egy sebesült vadkan ejtette volna őket. A történettudomány egyébként inkább a vadászbaleset felé hajlik ma is – konkrét, első kézből származó bizonyítékkal azonban nyilvánvalóan sem ez, sem a másik verzió nem támasztható alá. Az mindenesetre tény, hogy akármi is állt a háttérben, a Habsburgoknak kapóra jött Zrínyi halála.

8zrinyi

9. Hol halt meg Petőfi?

Petőfi Sándort senki sem látta meghalni az 1849. július 31-én megesett segesvári ütközetben – minden bizonnyal ez az egyetlen tény, amely miatt a mai napig időről időre fellángol a vita (vagy a teljesen komolytalan álvita...) arról, vajon tényleg elesett-e a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja a csatában, avagy sem. Az utóbbi változat hívei rendszerint oroszországi fogságról beszélnek, sőt, egyesek még azt is tudni vélik, hogy a költő utóbb családot alapított a messzi Keleten, ám mindezt eddig soha senki nem tudta alátámasztani semmivel.

Egy osztrák őrnagy saját bevallása szerint látta Petőfi holttestét a csata után, és a fogságba esett magyar tisztek is azonosították a költőt, ráadásul állítólag megtaláltak mellette egy Bemnek küldött jelentést is, amelyet neki kellett volna eljuttatnia a tábornokhoz. Ezen túlmenően azonban semmiféle biztos információval nem rendelkezünk – Petőfi holtteste nem került elő, és ekkoriban egy ideig felesége, Szendrey Júlia is kerestette a költőt, hátha életben van. Összességében egyetlen meggyőző jel sem mutat arra, hogy Petőfi Sándor valóban túlélte volna a segesvári csatát, bármilyen izgalmasan is hangzik ez.

10. Kik bombázták Kassát 1941. június 26-án?

Kassa bombázása a második világháború máig meg nem oldott rejtélye, holott ez az incidens szolgáltatott közvetlen casus bellit arra, hogy Magyarország hadba lépjen a Szovjetunió ellen. Ami bizonyosnak tekinthető, hogy a nevezett napon egy három repülőgépből álló köteléket észlelt a magyar légvédelem nagyméretű, kétmotoros bombázókból, amelyek összesen huszonkilenc bombát dobtak a városra. Ezek közül egy nem robbant fel, és a tűzszerészek szovjetként azonosították, ám a támadás sok szempontból is ellentmondásosnak számított úgy hátterét, mint gyakorlati kivitelezését tekintve.

A történtek magyarázatára összeállított különböző elméletekben szovjet mellett német, román, szlovák, jugoszláv, sőt, magyar gépek is szerepelnek, ám mindeddig egyik változat hívei sem voltak képesek megdönthetetlennek tekinthető bizonyítékokkal előállni. Az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségre szert tett verziók szerint a gépek valóban szovjet gépek voltak, ám valójában nem Kassát, hanem a szlovák területen lévő Eperjest akarták támadni. Összeállításunk természetesen ugyanúgy nem kíván állást foglalni ebben a kérdésben, ahogyan a többi fentebb megemlítettben sem: Kassa bombázóinak kiléte a jelenlegi állás szerint valóban rejtély.

10kassa

Forrás: HONVEDELEM.HU

Ha érdekes volt, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Az anyja lehetnék” – Edith Piaf 20 évvel fiatalabb szerelmét mindenki aranyásónak tartotta, amíg ki nem nyitották a végrendeletet
A francia sanzon királynőjének utolsó férje, Théo Sarapo pénz helyett hatalmas tartozást örökölt. Megtehette volna, hogy lemond mindenről, és éli világát tovább. Ő más utat választott.


Párizs, 1962 ősze. A vakufények és a tolakodó újságírók gyűrűjében egy törékeny nő kapaszkodik egy nála majdnem húsz évvel fiatalabb, feltűnően jóképű férfi karjába. A legendás Edith Piaf, a sanzon királynője ekkor már súlyos beteg. Az orvosok többször megműtötték,

a teste lassan felmondta a szolgálatot, a hangja, amely egykor milliókat babonázott meg, már csak foszlányokban emlékeztet régi önmagára.

Ebben a kétségbeejtő állapotban mutatja be a világnak új férjét, a görög származású párizsi fodrászfiút, Théo Sarapót, polgári nevén Théophanis Lamboukast. A közvélemény és a sajtó azonnal ítéletet mond. A lapok hasábjain és a kávéházak teraszain mindenki biztosra veszi, hogy a fiatalember kizárólag a világsztár hatalmas vagyonára és a busás örökségre pályázik. A kegyetlen pletykák futótűzként terjednek, miközben a valóság, amely a zárt ajtók mögött és a későbbi végrendelet soraiban lapul, egy egészen más, sokkal megrendítőbb történetet rejt.

A provokációnak tűnő kapcsolat 1962 januárjában kezdődik, amikor a zenei karrierről álmodó Sarapo megismerkedik az énekesnővel.

A viszony gyorsan komolyra fordul, és a pár 1962. október 9-én, napra pontosan egy évvel és egy nappal Piaf halála előtt, hivatalosan is összeköti az életét.

A házasulók a párizsi tizenhatodik kerületben tartják a polgári szertartást, majd a görög ortodox Szent István-székesegyházban tesznek fogadalmat Isten színe előtt. A frigy nem hoz békét, sőt, valóságos sajtócunamit indít el. A korabeli újságírók „a görög gigoló” névvel illetik a férfit, és a gúnyolódás még Piaf közvetlen környezetét is megmérgezi. A házasság előtti hezitálás egyik legmélyebb pillanatában maga az énekesnő is szinte visszakozik.

„Mindent törölj, nevetséges leszek, az anyja is lehetnék!”

– mondta Edith Piaf Danielle Bonel titkárnőnek és bizalmasnak a házasságkötés előtti feszült pillanatokban.

Csakhogy a reflektorok vakító fénye és a gúnyolódó címlapok mögött egy egészen más dinamika működik a mindennapokban. A színpadon még egy utolsó, hatalmas fellángolást élnek át együtt. Duóként állnak a közönség elé, és 1962-ben közösen veszik fel Michel Emer szerzeményét, az À quoi ça sert l'amour? című dalt. Szeptember 27-én a párizsi Olympia színpadán is együtt énekelnek, majd 1963-ban a Bobino színházban adnak közös estet. A zenei kémia működik, de a színpadi fények kialvása után Sarapóra egy sokkal nehezebb szerep vár. Piaf állapota drasztikusan romlik. Házaspárként Dél-Franciaországba, először Cap-Ferrat, majd Plascassier térségébe költöznek, ahol bérelt villákban próbálják átvészelni a legnehezebb hónapokat. Sarapo ekkor már nem csupán férj és duettpartner, hanem teljes munkaidős ápoló.

Ő viszi a karjában a feleségét, amikor az már képtelen lábra állni, ő eteti kanállal, ő viszi ki a friss levegőre, és egyetlen percre sem hagyja magára,

miközben azok a barátok és haszonlesők, akik évtizedekig a tehetségéből éltek, sorra elmaradnak mellőlük.

A végjáték 1963 októberében érkezik el. Edith Piaf október 10-én, a Grasse közelében fekvő Plascassier-ben örökre lehunyja a szemét. A halál pillanata után Sarapo és a legszűkebb baráti kör egy utolsó, kétségbeesett és törvénytelen lépésre szánja el magát. Mivel Piaf mindig is azt hajtogatta, hogy Párizsban szeretne meghalni és onnan akar végső útjára indulni,

a férj és a kísérők aznap este egy mentőautóval, a legnagyobb titokban a francia fővárosba viszik a holttestet.

A hivatalos bejelentést csak másnap, október 11-én teszik meg Párizsban. Az egész országot mélyen megrendíti a hír. A lemezboltok polcairól a hétvége folyamán a vásárlók az összes Piaf-lemezt elkapkodják.

„Edith Piaf reggel hétkor halt meg Párizsban, és néhány órával később barátja, Jean Cocteau… egy órakor maga is meghalt” – írta Janet Flanner újságíró a gyász napjainak krónikásaként.

A temetés a Père-Lachaise temetőben tízezreket vonz, a tömeg szinte áttöri a kordonokat. Amikor azonban a nemzeti gyász első hullámai elülnek, a család szembesül a hagyatékkal. A pletykák és a rosszindulatú várakozások szerint a fiatal özvegy most teszi rá a kezét a mesés vagyonra. A végrendelet felolvasásakor azonban mindenki elnémul.

A mítoszokkal ellentétben Edith Piaf nem hagy maga után milliókat. Sőt, egyetlen fillért sem hagy hátra.

Helyette egy gigantikus, felfoghatatlan méretű adóssághegy szakad a férj nyakába. A francia jogszabályok értelmében a házastársi öröklés során a tartozások is automatikusan az életben maradt félre szállnak. Piaf az élete során ugyan rengeteg pénzt keresett, de a bőkezűsége, a hatalmas háztartás fenntartása, a barátok folyamatos pénzelése, valamint az utolsó évek brutális orvosi és klinikai költségei teljesen felemésztették a bevételeit. A közkeletű adatok hétmillió francia franknyi azonnali tartozást említenek.

„A világ azt hitte, mérhetetlenül meggazdagodtam. Szeretném ezt egyszer s mindenkorra tisztázni. Edith halálakor nagyon kevés pénze maradt.

Nyilván sokat keresett, de mindent felemésztettek a háztartás fenntartásának költségei, a klinikák, a betegség, az orvosok – én pedig egy évvel később mintegy negyvenmillió frank adófizetési kötelezettséggel találtam szembe magam.

A lemezek után semmit sem kapok, mert a jogdíjakat bérként kezelik; márpedig örökösnek bért nem fizetnek. Így tehát kizárólag a szerzői jogok maradnak” – nyilatkozta Théo Sarapo énekes, Piaf özvegye.

Bár Sarapo megörökli a jogokat és dönthet az életmű felhasználásáról, ez azonnali készpénzt nem jelent az adóhatóság és a hitelezők felé. Ahelyett, hogy lemondott volna az örökségről és új életet kezdett volna, vállalta a teljes adósságállományt, és visszatért a színpadra. Éveken keresztül megállás nélkül koncertezett, turnézott és új dalokat vett fel, hogy minden megkeresett frankot a hitelezőknek és az adóhivatalnak utaljon át.

„Théo úgy döntött, hogy maradéktalanul visszafizeti ezeket az adósságokat. És ez sikerült neki”

– mondta Catherine Glavas Lamboukas, Piaf egyik örököse.

A sors azonban nem ad hosszú és békés életet a tartozásaitól végre megszabaduló férfinak. 1970. augusztus 28-án Sarapo a Limoges melletti Panazolnál, a D941-es úton haladt a Citroën autójával, amikor egy ittas sofőr letérítette az útról. A jármű egy fának csapódott. A mentők még élve emelték ki a roncsok közül, de a harmincnégy éves férfi három órával később a limoges-i kórházban belehalt a sérüléseibe. A család a legfőbb kívánságának megfelelően intézte a temetést.

A párizsi Père-Lachaise temetőben, Edith Piaf családi sírjában helyezték örök nyugalomra. Neve ott áll a fekete márványon, pontosan a felesége lábainál.

A férjtől aztán a családja örökölte Edith Piaf szerzői jogait. A testvérei ma Amerikában élnek és tovább ápolják az énekesnő emlékét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Először azt hitték, itt a világvége: a Niagara-vízesés vize többször is elapadt az évek során
Egyik alkalommal éppen 1848 tavaszán, amikor Európa szerte forradalmak robbantak ki.
Sz. E. Fotó: Fortepan - szmo.hu
2026. március 22.



Képzeld el, amint több száz ember égő fáklyákkal a kezében sétál a Niagara-vízesés peremén. Pontosabban a vízesés hűlt helyén, miközben lent a meder közelében, ahol percekkel korábban még tajtékzott a víz, lovas katonák ügetnek.

Ez nem egy filmjelenet, hanem maga a valóság.

Többször is megtörtént, hogy a világ egyik leghíresebb természeti csodája egyszerűen megszűnt létezni.

A Niagara valójában nem egy, hanem három vízesés összefoglaló neve. A legnagyobb, a Patkó-vízesés javarészt Kanadához tartozik, tőle a Kecske-sziget választja el az amerikai oldalon lévő két kisebb zuhatagot, a Menyasszonyfátyol-vízesést és az Amerikai-zuhatagot.

1848 tavaszán, egyébként akkor, amikor Európában pont fegyveres felkelések és forradalmak zajlottak, egy kivételesen hideg tél után a márciusi meleg és az erős keleti szél hatalmas jégtömeget tolt az Erie-tóból a Niagara folyó torkolatába.

A jég hatalmas gátat képzett, ami harminc-negyven órára teljesen elzárta a víz útját. A vízhiányt először a folyóparti malmok tulajdonosai vették észre, amikor a malomkerekek megálltak.

A hírre ezrek özönlöttek a helyszínre, és óvatosan bemerészkedtek a száraz mederbe. Az emberek olyan fegyvereket találtak a sárban, amiket feltehetően az amerikai csapatok hagytak ott egy 1814-es csata után. Március 29-én éjjel több százan fáklyákkal sétáltak a vízesések peremén, miközben az amerikai lovasság a mederben ügetett. A folyó másnap indult meg újra, amikor a szélirány megváltozott, és a jégdugó feloszlott.

1903. március 22-én az amerikai oldalon ismét elapadt a víz.

A látványosságnak pedig Kanadából és az Egyesült Államokból is a csodájára jártak. A szakértők szerint azonban az 1848-as volt az egyetlen teljes, természetes leállás, a későbbi esetek inkább rendkívül alacsony vízhozamot jelentettek.

1969-ben azonban már szándékosan szüntették meg a vízesést.

Egy 1965-ös helyi újságcikk ugyanis a zuhatag végét jósolta, mivel a korábbi, 1931-es és 1954-es sziklaomlások törmeléke már megfelezte a vízesés magasságát. A közösségi nyomásra egy amerikai-kanadai bizottság jött létre, hogy felmérjék a helyzetet.

1969. június 12-én egy 180 méter hosszú, 28 ezer tonna kőből és földből épített gáttal elzárták a vizet az amerikai oldalon. Mérnökök precízen felmérték a sziklafalat, 48 kőzetfuratot vettek, és érzékelőket telepítettek a kőzettömbök mozgásának figyelésére.

A munkálatok közel fél évig tartottak, majd november 25-én a gát elbontásával a víz újra a régi medrében zubogott. A vizsgálatok után úgy döntöttek, a leomlott törmeléket nem távolítják el.

A Niagara minimális vízhozamát egy 1950-es amerikai-kanadai egyezmény szabályozza, és egy 1954-ben épült gát segít a víz elosztásában a vízesések és az erőművek között.

Hogy az 1848-as esemény ne ismétlődhessen meg, 1964 óta minden télen úszó jégtörő gátat telepítenek a folyóra, ami megakadályozza a jégdugók kialakulását. A vízesés „kiszárításának” ötlete időnként felmerül egy-egy nagyobb felújítás, például hídcsere miatt, de ez ma már hatalmas turisztikai és környezetvédelmi kérdéseket vetne fel.

Via National Geographic, Pangea blog


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
583 áldozat a kifutón: 49 éve történt a tragikus baleset, amely örökre megváltoztatta a repülést
Két Boeing 747, - a KLM 4805 és a Pan Am 1736 - a tenerifei Los Rodeos futópályáján ütközött 1977. március 27-én. A Las Palmas-i bombariadó, a köd és a kommunikációs hibák együtt vezettek a katasztrófához.


Ma van a repüléstörténet legsúlyosabb katasztrófájának évfordulója:

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife Los Rodeos repülőterén két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe ütközött össze a futópályán. A két gépen összesen 583 ember vesztette életét, és mindössze 61-en élték túl a tragédiát, amely egy sor emberi és technikai hiba végzetes láncolatának következménye volt.

A katasztrófa napján egy bombamerénylet miatt lezárták a Las Palmas-i repteret, ezért az érkező járatokat, köztük a KLM és a Pan Am gépét is a jóval kisebb, felkészületlenebb tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították. A hirtelen megnövekedett forgalom miatt az előtér és a gurulóutak is megteltek, így a hatalmas Jumbo Jeteknek a futópályán kellett manőverezniük. A helyzetet tovább rontotta, hogy az időjárás egyre rosszabbra fordult, és sűrű köd ereszkedett a reptérre, a látótávolság helyenként 700 méter alá csökkent.

Nem sokkal 17 óra előtt a KLM gépe engedélyt kapott, hogy végigguruljon a futópályán, a végén egy 180 fokos fordulattal pozícióba álljon, és ott várjon a felszállási engedélyre. A Pan Am gépét arra utasították, hogy kövesse a hollandokat, de a C3-as gurulóúton hagyja el a pályát. A Pan Am pilótái azonban a ködben nem voltak biztosak a dolgukban, és mivel a C3-as kijáratnál egy rendkívül éles, 135 fokos fordulót kellett volna végrehajtaniuk, inkább tovább gurultak. Eközben a KLM befejezte a fordulót, és Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány gázt adott a felszálláshoz.

A másodpilóta ekkor közbeszólt: „Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat, majd azt mondta: „Tudom, gyerünk, kérdezz rá!”

A KLM személyzete rádión közölte, hogy felszállásra készen állnak, és várják az irányítási engedélyt. A torony válaszul a felszállás utáni útvonalat adta meg nekik: „KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.” Van Zanten kapitány ezt tévesen felszállási engedélynek értelmezte, újra gázt adott, és hollandul közölte: „Megyünk.”

Ezzel egy időben a Pan Am pilótái jelezték a toronynak, hogy még a pályán vannak: „Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os.” Ez a rádióüzenet azonban a KLM pilótafülkéjében egy zavaró sípolásként jelent meg, mert a másodpilóta éppen az útvonalengedélyt olvasta vissza. A torony nyugtázta a Pan Am helyzetjelentését: „Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke megkérdezte a kapitánytól: „Még nem ment le a Pan Am?” A kapitány válasza egy félreérthető „Igen” volt.

Ez volt az utolsó lehetőség a katasztrófa elkerülésére. Pár másodperccel később a két gép személyzete a sűrű ködben megpillantotta egymást.

A Pan Am kapitánya a gázt tövig nyomva próbált balra, a fűre letérni a pályáról, a KLM pilótája pedig olyan erővel húzta fel a gépet, hogy annak farokrésze száz méteren keresztül szántotta a betont. A holland gép elemelkedett, de már nem tudta átugrani a Pan Am törzsét.

A KLM futóművei és hajtóművei letarolták az amerikai gép tetejét és vezérsíkját, majd a felszállás előtt teletankolt holland repülőgép 150 méterrel odébb a pályára zuhant és felrobbant. A Pan Am gépe szintén kigyulladt. A KLM fedélzetén tartózkodó 248 ember mind életét vesztette. A Pan Am gépéről 61-en menekültek ki, de 335-en a lángok között rekedtek.

A kivizsgálás egyértelműen megállapította, hogy a katasztrófa legfőbb oka az volt, hogy a KLM személyzete felszállási engedély nélkül kezdte meg a nekifutást. A spanyol hatóságok hivatalos jelentése szerint azonban több tényező is hozzájárult a tragédiához: a rossz időjárási körülmények, a földi gurítóradar hiánya, a rádió-kommunikációs félreértések, a reptér felkészületlensége, valamint a KLM személyzetére nehezedő időnyomás. A baleset nyomán a nemzetközi légi közlekedésben szigorították a rádiós frazeológiát, és bevezették a pilóták közti hatékonyabb együttműködést célzó képzési programokat. Egy évvel később megnyitották Tenerife déli, korszerűbb repülőterét is, amely átvette a nemzetközi forgalom nagy részét.

Via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Brutális hatalmi játszmát játszottak Báthory Erzsébettel – ezért kellett vérgrófnőt csinálni az ország leggazdagabb asszonyából
Thurzó György nádor 1610-ben indított vizsgálatot a grófnő ellen, több száz tanút hallgattak ki. A peres eljárás nélkül, házi őrizetben tartott úrnő vagyonát végül a rokonok és a korona osztotta fel.


Képzeljük el az ország leggazdagabb, legnagyobb hatalommal bíró asszonyát, aki elképesztő méretű birtokbirodalmat irányít, hatalmas vagyonokat mozgat, és még a királyi udvar is súlyos összegekkel tartozik neki. Aztán képzeljük el, ahogy ezt a briliáns, kőkemény üzletasszonyt a történelem és a politika egyetlen tollvonással átírja egy B-kategóriás horrorfilm vérben fürdő szörnyetegévé. Pontosan ez történt Magyarország leghírhedtebb grófnőjével.

Vajon tényleg szüzek vérében fürdött a csejtei vár úrnője, vagy csupán a politikai elit festette vörösre a nevét, hogy rátehesse a kezét a mesés vagyonára?

A levéltári poros iratok nagyon is beszédesek. Amit feketén-fehéren bizonyítani tudunk, az egy teljesen más történetet rajzol ki, mint a kor vádpontjai. A Magyar Nemzeti Levéltár hivatalos iratanyagai egy szikár, rideg, de annál izgalmasabb hatalmi játszmát mutatnak be, ahol a vérnél sokkal fontosabb szerepet játszott a pénz.

Ami a tények csupasz vázát illeti: Báthory Erzsébet 1560-ban született Nyírbátorban, és 1575-ben ment feleségül Nádasdy Ferenchez, a kor egyik legjelentősebb hadvezéréhez. Házasságukkal a két hatalmas család vagyona egybeolvadt, létrehozva egy olyan birtokbirodalmat, amely várakat, városokat és falvak tucatjait foglalta magába.

Férje 1604-es halála után Erzsébet egyedülálló, önállóan döntő, hatalmas vagyon felett rendelkező özvegyasszonyként maradt a politika színpadán.

Ő irányította a több százezer holdas birtokot, támogatta a külföldön tanuló peregrinus diákokat, jobbágyaival szeretettel bánt. Hitelesnek minősült levelei alapján egyértelműen szociális érzékenységgel megáldott, istenhívő asszony volt. Gyógyítással is foglalkozott, kastélya kórházként is működött.

Mivel nem volt hajlandó újraházasodni, hatalma sokak számára kényelmetlenné vált. 1610 márciusában a grófnő saját rokona, Thurzó György nádor hivatalos vizsgálatot indított ellene. A következő másfél évben, 1611 júliusáig, összesen 317 tanút hallgattak ki, főként a nyugat-dunántúli birtokokon. Az iratokból kiderül, hogy a vallomások döntő többsége hallomásokon alapult, közvetlen, perdöntő bizonyítékot a nyomozók nem találtak. Az 1610. december 29-i, hírhedt csejtei rajtaütés során sem került elő semmi, ami a tömeges gyilkosságokról szóló legendákat alátámasztotta volna. A grófnőt ennek ellenére soha nem állították bíróság elé.

Míg cselédei közül többet 1611-ben, kínvallatás után tett vallomások alapján elítéltek és kivégeztek, Báthory Erzsébetet formális ítélet nélkül csejtei várába zárták.

Itt halt meg 1614. augusztus 21-én. Hogy pontosan hol temették el, máig vita tárgya; a csejtei templom kriptájának feltárását sosem engedélyezték, a helyi közösség pedig a mai napig megosztott a grófnő megítélésében.

Ha a 17. századi jegyzőkönyvekben nincs nyoma a vérgőzös szörnyetegnek, akkor honnan ered a kép, amit a világsajtó és a popkultúra annyira szeret? A válasz nem a bírósági termekben, hanem a könyvtárak polcain keresendő.

A szűz lányok vérében fürdő, örök fiatalságra vágyó grófnő motívuma több mint egy évszázaddal a halála után, 1729-ben bukkant fel először nyomtatásban.

Turóczi László jezsuita szerző „Tragica Historia” című munkájában egy moralizáló példázatot írt le egy hiú, protestáns asszonyról, aki egy véletlen pofon után fedezte fel, hogy a szolgálólány vérének cseppjeitől kisimul a bőre. Turóczi szerint a grófnő ekkor tette fel a végzetes kérdést: „Micsoda? Ha ilyen kismennyiségű vér ilyen nagy finomságot kínál, mi mindenre lenne képes, ha teljesen átitatna?” Ebből az egyetlen, irodalmi fordulatból nőtt ki a teljes vérfürdő-mítosz.

A legendás 650-es áldozati szám is egy későbbi kor terméke, amely egy soha elő nem került, állítólagos naplóra hivatkozik.

A modern történetírás ezt egyértelműen legendának tartja. „Ez nyilvánvalóan egy bugyuta mese, ami kapóra jött Turóczinak, hogy befeketítsen egy református asszonyságot” – foglalja össze a vélekedést Szibler Gábor helytörténész a National Geographic magyar kiadásában. A józan ész is a mítosz ellen szól. Tony Thorne, a King’s College London kutatója és a témával foglalkozó könyv szerzője rámutatott:

„A kozmetikai vérfürdő ötletével szembeni egyik prózai ellenvetés az, hogy a vér gyorsan megalvad.”

A mese tehát irodalmi, de a háttérben kőkemény politikai és gazdasági érdekek húzódtak.

A Báthory–Nádasdy-vagyon királyi mércével is hatalmas volt, a bécsi udvar pedig jelentős összegekkel tartozott a családnak. Egy önálló, hatalmas befolyással bíró, újraházasodni nem akaró özvegyasszony, aki a Habsburgokkal feszült viszonyban álló erdélyi rokonokkal is kapcsolatot tartott, komoly politikai kockázatot jelentett. A grófnő protestáns vallása a katolikus ellenreformáció korában szintén támadási felületet biztosított. A vádak,

a per nélküli elzárás és a vagyon későbbi felosztása a rokonok és a korona között egy olyan forgatókönyvet sejtet, ahol a cél nem az igazságszolgáltatás, hanem egy kényelmetlen hatalmi tényező eltávolítása és a vagyon megszerzése volt.

A modern kutatók is egyre inkább a politikai konspiráció irányába hajlanak. Kimberly L. Craft amerikai ügyvéd és történész, az „Infamous Lady” című könyv szerzője egy podcastinterjúban egyértelműen fogalmazott: „Nem ölt meg 600 embert.” Majd hozzátette: „Meghalt 30 vagy 50? Igen.” Ez a szám már sokkal közelebb állhat a valósághoz, ami egy kora újkori nagybirtokon, a kor kegyetlen fenyítési szokásai mellett elképzelhető, de messze elmarad a ponyvák rémtörténeteitől. A „nő mint szörnyeteg” toposzának túlhajszolása ellen emel szót Annouchka Bayley, a Cambridge-i Egyetem docense is.

„Ennél jobbat érdemel, mindannyian jobbat érdemelünk” – mondta, utalva arra, hogy a történelem hajlamos démonizálni a hatalommal bíró nőket.

A helyiek emlékezete is kettős. „Vannak legendák Báthory Erzsébetről... Az idősebbek hisznek ezekben a mesékben, de a fiatalabbak talán már kevesebbet tudnak róluk” – nyilatkozta egy csejtei gazda.

A legenda életben tartásához persze nagyban hozzájárult a modern popkultúra is. Juraj Jakubisko 2008-as Bathory című filmje vagy Julie Delpy 2009-es A grófnő (The Countess) című alkotása, bár eltérő módon, de tovább formálták a mítoszt. Ezek a filmek, a zenei feldolgozások és a népszerű „true crime” műsorok gyakran a 18. századi irodalmi toposzokat kezelik tényként, ezzel újra és újra megerősítve a vérgrófnő képét a köztudatban, miközben a bonyolult politikai és gazdasági háttér a feledés homályába merül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk