MÚLT
A Rovatból

10 legendás sportesemény, amely megváltoztatta a történelmet

A sport elképesztő dolgokra képes: például egymás ellen harcoló országokat, katonákat hoz össze.


Az ember társas lény. A társas együttlét egyik legfontosabb formája a játék.

Ha felnőttek játszanak, azt sportnak hívjuk. A sportban megnyilvánuló vetélkedő szellemiség fontos szerepet kapott az idők során. Nemzetek versengenek egymással, emberek küzdenek, hogy ők legyenek a legjobbak.

Nem csoda, hogy a sport több alkalommal is megváltoztatta a történelmet. A Listverse.com gyűjtött össze 10 ilyen sporteseményt.

1. A Nika-felkelés

Mindannyian tudjuk, mekkora rendbontás lehet egy-egy nagy sportesemény után. Van, aki azért hőzöng, mert kikapott a csapata, más éppen azért, mert nyert. De a mai balhék eltörpülnek ókori elődjeik mellett.

A szekérversenyek óriási üzletnek számítottak a rómaiak számára. Minden idők legsikeresebb szekérhajtója, az i.u. 2. században élt Gaius Appuleius Diocles mai pénzben dollármilliárdoknak megfelelő vagyont halmozott fel. A sportfogadás is rendkívül jövedelmező volt. Nagy pénzeket lehetett nyerni, így nem csoda, hogy az emberek egyre elszántabban szurkoltak kedvenc csapatuknak.

A rómaiaknál hagyományosan négy csapat szerepelt: a Pirosak, Fehérek, Zöldek és Kékek. Ám amikor a birodalom központját áthelyezték Konstantinápolyba, a csapatok száma kettőre szűkült: Zöldek és Kékek. Az egyes csoportok támogatása immár több volt, mint sportszenvedély. Politikai állásfoglalásnak, sorsdöntő elhatározásnak számított. I. sz. 501-ben a Zöldek rátámadtak a Kékekre, és 3000 embert megöltek.

nika

I.e. 352. január 11-én a Zöldek méltatlankodni kezdtek a Hippodromban jelenlévő császár előtt, felhánytorgatva azt, hogy néhány gyilkosságot, melyet az önkényes, kegyetlenkedő Ióannész prefektus követett el, szintén a Zöldek számlájára írtak. A Kékekkel vívott szópárbaj után összetűzésre került sor. A rómaiak a császár parancsára megpróbáltak erővel rendet teremteni.

Ezzel azonban csak az érték el, hogy feldühítette mindkét tábort.

Az addig ellenségeskedő Zöldek és Kékek összefogtak, és fellázadtak a császár ellen. Iustinianus főembereinek távozását kezdték követelni. Ezt követően kitörtek a Hippodromból, kiszabadították a korábbi gyilkosságokért bebörtönzött társaikat, majd gyújtogatni kezdtek. Azt kiabálták, „Nika!”, azaz győzelem, amit gyakran kiabáltak az arénában a versenyek alatt. A lázadók a Hippodromban sáncolták el magukat.

A felkelés nem tartott sokáig. A római seregek körbevették a Hippodromot, és mindenkit lemészároltak odabent. Körülbelül 30 000 ember halhatott meg, az akkori lakosság egytizede.

2. Pingpongdiplomácia

A hidegháború két részre szakította a világot. Kína a világ egyik leginkább bezárt országa lett, miután áttért a kommunizmusra. Végül a pingpongnak sikerült áttörnie a „kínai nagy falon”.

Amikor az amerikai pingpongválogatott 1971-ben Japánban versenyzett, meghívást kaptak egy kínai turnéra. Először hívtak amerikaiakat a kommunista Kínába. A nyitás kapóra jött Nixon elnöknek. Kínába küldte Henry Kissingert, hogy nyíljon nagyobbra az résnyire nyitott ajtó.

Egy éven belül maga Nixon is Kínába érkezett. Nixon úgy jellemezte később a látogatását, mint „a hét, amely megváltoztatta a világot”. Csou En-laj miniszterelnök pedig így nyilatkozott: „A történelemben még soha, senki nem használta ilyen hatékonyan a sportot diplomácia célokra.”

pingi

3. VIII. Henrik birkózó mérkőzése

Az európai monarchiák kapcsolata finoman szólva feszült volt a középkorban. A kereskedelem személytelen erői mellett az uralkodók szeszélyei alakították a világot.

A koronás fők jó vagy rossz viszonya országok sorsáról dönthetett. 1520-ban a brit VIII. Henrik és a francia I. Ferenc király azért találkoztak, hogy örök békét kössenek a két királyság között.

A találkozóra Calais közelében került sor. A két király egymással vetekedve próbálta felülmúlni a másikat nagyvonalúságban. A lakoma után lovagi tornára került sor. Minden jól is ment egészen addig, amíg I. Ferenc ki nem hívta Henriket birkózásra (más források szerint pont fordítva történt: Henrik ragaszkodott a mérkőzéshez, Ferenc sokáig vonakodott belemenni). Hogy pontosan mi történt, nem tudni.

Egyes források szerint a két uralkodó más stílusú birkózást tanult,

ennek megfelelően a brit uralkodó bő kabátot viselt, amit könnyen meg lehetett ragadni, a francia szűk, testhez álló zekét. Mások szerint a francia király véletlenül megbotlott, és így a földhöz szegezte az uralkodót. Tény azonban, hogy az amúgy is rendkívül nárcisztikus VIII. Henrik alulmaradt. A britek azonnal csalással vádolták meg a francia felet.

A drága előkészületek mind pocsékba mentek. Nem írták alá a békeszerződést sem, és az incidens tovább rontotta az amúgy is sokat viaskodó országok kapcsolatát.

nerrik

4. Törökország-Örményország

Ha van téma, amely szinte azonnal vitát kavar, az az örmény népirtás. Az első világháborúban 1,5 millió örményt mészároltak le a törökök, ám ezt a tényt a törökök a mai napig tagadják. Érthető tehát, mennyire feszült mérkőzésnek ígérkezett, amikor a törököknek pont az örményekkel kellett selejtezőt játszaniuk a 2010-es világbajnokság előtt.

Örményország 1991-ben vált külön a Szovjetuniótól, és azóta sem létesített diplomáciai kapcsolatot Törökországgal. Ám ami katasztrófává is válhatott volna, a „futballdiplomácia” szép példájává vált.

Szerzs Szargszjan örmény elnök meghívta Abdullah Gül török elnököt, hogy nézzék együtt a mérkőzést. "Bármilyen ellentétek is vannak köztünk – mondta Szargszjan –, léteznek bizonyos kulturális, humanitárius és sportkapcsolatok, amelyeket zárt határok mellett is összekötik népeinket."

Bár sokan tiltakoztak a török elnök látogatása ellen, a mérkőzés békésen zajlott, annak ellenére, hogy a törökök győztek. Sokak szerint ez a mérkőzés kövezte ki az utat a hamarosan megkezdődő diplomáciai tárgyalások előtt.

meccs

5. I. világháború: foci a tűzszünetben

Amikor kitört az I. világháború, általános meggyőződés volt, hogy „karácsonyra vége is lesz”. Európa-szerte özönlöttek a fiatalok jelentkezni, nehogy lecsússzanak a „nagy buliról”.

1914 karácsonyán már nyilvánvaló volt, hogy a háború inkább magukat mélyen beásó, a sártengeren keresztül egymással farkasszemet néző seregek lassú keringője lesz. Szenteste a katonák meghallották, hogy az ellenség lövészárkaiban karácsonyi dalokat énekelnek. Elkezdtek átkiabálni egymásnak.

Karácsony napján a két fél találkozott a senki földjén. Ajándékokat cseréltek, és egy híres futballmeccset játszottak.

kaonak

6. A királyok és királynők ne lovagoljanak

A lóverseny állítólag a királyok sportja. Peckesen ülni a magasban, egy ló hátán – ez mindig vonzotta azokat, akik szerettek volna férfiasnak tűnni. Ha legközelebb eltévedsz egy múzeumba, nézd meg, hány festményen ábrázolják az uralkodókat lóháton! Pedig nem ártott volna vigyázniuk. Hosszú a sora azoknak a koronás főknek, akik egy lónak köszönhetik a halálukat.

III. Vilmos angol király például azért halt meg, mert a lova megbotlott egy vakondtúrásban.

A király leesett, és eltörte a kulcscsontját. Az egészsége gyors romlásnak indult, és meghalt. Ellenlábasai tósztot mondtak a gyilkos vakond egészségére, akit úgy neveztek el: „a fekete bársonymellényes kis úriember”.

A skót III. Sándor a sötétben levezette a lovát egy szikláról, és összezúzta magát. VI. Orbán pápa még megalázóbb véget ért. Nemes paripa helyett egy megbotló öszvér okozta a vesztét.

További uralkodók, akik lovaknak köszönhették halálukat: a portugál Alfonz herceg, a szász II. Frigyes, a brit Geofrrey herceg, Aragóniai Izabella, az osztrák V. Leopold, a francia IV. Lajos és Hódító Vilmos. A lovaspólót annyira szerető brit hercegek is jobb lesz, ha vigyáznak.

7. Emily Davison

Mint az alábbi videón is látható, az uralkodók és lovak közti „szerelem” halálos is lehet. 1913-ban is a király lova okozott egy halálesetet, de ezúttal nem az uralkodó lett az áldozat.

A szüfrazsettmozgalom a Viktoriánus kor vége óta küzdött a nők jogaiért, különösen azért, hogy szavazhassanak. Eleinte felvonulásokat szerveztek, beszédeket tartottak és röplapokat osztottak.

1912-től kezdődően azonban keményebb eszközökhöz folyamodtak, mint például a vandalizmus, a gyújtogatás vagy a bombák.

1913-ban, az Epsom Derbyn Emily Davison is hozzátette a magáét az ügyhöz. Ahogy a király lova, Anmer közeledett, a nő elszántan elé ugrott. Nem egészen világos, mi volt a szándéka. Egyesek szerint öngyilkos akart lenni. Mások szerint egy zászlót próbált kitűzni a lóra.

Bárhogy is, a ló nekiütközött Davisonnak. Az állat elesett, a zsoké agyrázkódást szenvedett, Davidson pedig négy nap múlva belehalt sérüléseibe. A szüfrazsettmozgalom pedig nyert egy mártírt.

8. II. Henrik és a lovagi torna

Egy király a birodalma élő megtestesítője. Az egészséges, életerős király nagyhatalmú nemzetet jelent. A nép azt várta, hogy a királya olyan harcos legyen, aki képes megvédeni őket. Hogy ideális lovagnak látszanak, a királyok lovagi tornákon vettek részt. Ám ezeknek a műháborúknak is súlyos következményei lehettek.

1559-ben, Párizsban lovagi tornával ünnepelték Franciaország és Spanyolország békekötését. A francia II. Henrik annak ellenére részt vett a versengésben, hogy a tűző nyári napsütés és a mozgás rettentően kifárasztotta.

Nem szállt ki a játékból, bárhogy is kérlelték az udvaroncai. Egy lándzsa átdöfte a király arcát. Áthatolt a szemén, egyenesen az agyába. De a király még képes volt beszélni. A lakosztályába szállították. Az orvosok reménykedtek, hogy csak a szemét veszti el. De minden erőfeszítésük ellenére az uralkodó kilenc nappal később meghalt.

masikhenri

9. Az újkori olimpia

Az újkori olimpia játékok ókori elődjük felélesztését kísérlik meg. Pierre de Coubertin, a modern olimpia létrehozója azt akarta, hogy a versenyzésen keresztül összehozza a különböző nemzeteket.

Az ókori Görögországban az olimpia idejére fegyverszünetet kötöttek az ellenséges felek.

Az ókori játékokhoz hasonlóan az első újkori olimpián, 1896-ban is csak férfiak vehettek részt. Coubertin báró úgy vélte, a nők szerepeltetése „megvalósíthatatlan, érdektelen, nem esztétikus és helytelen” lenne. De az 1900-as játékokon már a nők is megmutathatták, hogy igazi sportolók.

Természetesen az olimpiát politikai célkora is ki lehet használni. Az 1936-os berlini olimpiát arra használták a nácik, hogy szemléltessék a felsőbbrendűségről szőtt meggyőződéseiket. Ugyanezen az olimpián az afroamerikai futó, Jesse Owens négy aranyérmet nyert, bebizonyítva, hogy a nácik fajelmélete csak önáltató koholmány.

Az olimpiák segítettek rávilágítani sok nemzetközi problémára.

A paralimpiai játékokon a fogyatékkal élők is megmutathatják képességeiket. 1968-ban, a Mexico Cityben tartott polgárjogi tüntetések hívták fel a világ figyelmét az amerikai polgárjogi mozgalmakra. Mindig is lesznek, akik vitatják az olimpiai játékok értékét, de az tagadhatatlan, hogy nagy befolyással bírnak.

hosi

10 Frigyes herceg és a krikettlabda

Ha nem jön közbe egy krikettlabda, könnyen lehet, hogy Nagy-Britannia soha nem veszti el észak-amerikai gyarmatait. Vagy nem hallottál még Frigyes, brit királyról? Nem véletlen. Meghalt, még mielőtt megkoronázhatták volna.

Frigyes herceget ugyanis mellbe találta egy krikettlabda. A trónörökösnek tályogja keletkezett az ütéstől. Megbetegedett és 1751-ben meghalt. Legalábbis ez a közvélekedés, de vannak, akik szerint Frigyes tüdőgyulladásban halt meg, és semmi köze nem volt a sportsérüléséhez.

Bár a krikettlabda megölte a herceget, jót tett a fiával. Ő lett ugyanis az új trónörökös. Ő lett III. György, a legendás Bolond György király, akinek uralkodása alatt a britek elvesztették amerikai gyarmataikat. Ki tudja, Frigyes király talán elbánt volna a gyarmati felkelőkkel...

uralkodo625731222

Via: Listverse, Fightland, Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
1800 éves ábrázolás került elő Jézusról, amin teljesen máshogy nézett ki, mint eddig tudtuk
Egy oxigéntől elzárt föld alatti sírkamrának köszönhetően maradt fenn szinte tökéletes állapotban a 3. századi falfestmény. A felfedezés egy régészeti leletsorozat része, amely alapjaiban rengeti meg a vallás korai terjedéséről alkotott elképzeléseket.


Egy 3. századi, oxigéntől elzárt sírkamra falán találták meg a valaha volt egyik legjobb állapotban fennmaradt korai Jézus-ábrázolást, ami egy sor más, az elmúlt években előkerült lelettel együtt teljesen új megvilágításba helyezi a kereszténység korai történetét. Az izniki (ókori Nikaia) föld alatti családi sírban felfedezett, Jó Pásztorként ábrázolt Krisztus-freskó pigmentjei szinte tökéletesen megőrizték eredeti állapotukat – írta a The Independent.

A felfedezés egy nagyobb régészeti hullám része, amely az elmúlt két évben söpört végig Anatólián. Laodiceában egy ritka, 4. századi domus ecclesiae került elő: egy magánházból kialakított keresztény istentiszteleti hely. A mai İzmirben, az ókori Szmirna agoráján egy római kori bevásárlóközpont falán 2. századi, kódolt keresztény üzenetekre bukkantak: az egyik egy keresztrejtvényszerűen elrendezett „Logosz” — vagyis Ige — felirat, egy másik pedig a „800” számkód, amely a görög betűk számértéke alapján a „hit” és az „Úr” szavakra utal.

A képen egy szakáll nélküli, rövid hajú, előkelő római ruhát viselő fiatal férfi látható, akinek arcvonásai, ruhájának redői és a vállán cipelt kos is élesen kivehető.

Pergamonban a kutatók azonosították azt a 25 ezer fő befogadására is alkalmas amfiteátrumot, ahol a 2. században keresztényeket végezhettek ki, és itt találtak rá a Szent György-kultusz egyik legkorábbi tárgyi bizonyítékára, egy 5. századi zarándokkulacsra is.

Mindeközben Epheszoszban egy teljes, a 614-es évek körüli tűzvészben leégett, de a hamu alatt „Pompeji-szerűen” konzerválódott kora bizánci üzletnegyedet tártak fel, benne többek között egy zarándok-emléktárgyakat árusító bolttal.

A leletek sokasága segít megérteni, miért éppen Anatólia vált a korai kereszténység egyik központjává. A Római Birodalomban az élő császárok isteni tisztelete, a császárkultusz éppen Pergamonban vert gyökeret, ahol már időszámításunk előtt 29-ben templomot emeltek Augustus tiszteletére.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve ezt a helyet „a Sátán trónjának” nevezi, a császárt pedig a „Fenevadnak”, akinek száma a 666.

A régészet legújabb eredményei, köztük a Sagalassosban talált hatalmas, 4,5 méteres császárszobrok is azt bizonyítják, hogy ez a kultusz rendkívül látványos és erőteljes volt, amellyel szemben a kereszténység egy markáns alternatívát kínált.

Az új felfedezések tudományos vitákat is lángra gyújtottak a kereszténység gyors terjedésének okairól. A legújabb elméletek szerint a – korábban hittnél valószínűleg kisebb léptékű – üldözések és a vértanúság kultusza paradox módon erősítette a közösségeket. Emellett a korai keresztények szociális hálója, a járványok idején nyújtott segítségük, valamint az újszülöttek kitételének és megölésének elutasítása is hozzájárulhatott a sikerükhöz: egyes elméletek szerint ez különösen a lánycsecsemők túlélési esélyeit javította, és hosszabb távon demográfiai előnyt adott a keresztény közösségeknek.

„Anatólia – a mai Törökország – sok tekintetben a korai kereszténység bölcsője volt.”

A korai kereszténység egyik vezető szaktekintélye, Candida Moss, a Birminghami Egyetem professzora szerint a leletek jelentősége vitathatatlan. A szakértő kifejtette, hogy a régió, amelyet Péter és Pál apostolok is bejártak, kulcsfontosságú a vallás korai történetében, és nem szabad elfelejteni, hogy

a birodalom központját is Konstantinápolyba, a mai Isztambulba helyezték át, amikor a kereszténység államvallássá vált.

A feltárások Törökország egész területén folytatódnak, és a kutatók szerint az izniki nekropolisz, a pergamoni amfiteátrum vagy az epheszoszi üzletnegyed további vizsgálata még számos titkot tárhat fel az emberiség történetének egyik legfontosabb korszakáról.

Via Independent


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Évtizedes hallgatás tört meg – Kovács Kati szerint őt és Cserháti Zsuzsát is zaklatták
Kovács Kati szerint a Kádár-korszak zeneiparát nem mindig szakemberek irányították, ami súlyos visszaélésekhez vezetett. Az énekesnő szerint az akkori hatalmasságok zaklatásai őt is elérték, de Cserháti Zsuzsa sorsát pecsételték meg igazán.


Az énekesnő arról beszélt, hogy a Kádár-korszak zeneiparában sem volt ismeretlen a hatalommal való visszaélés - írta a Blikk. Kovács Kati szerint korábban, amikor a visszaélésekről beszélt, „az időközben szentté avatott emberek nagyon megsértődtek”, és tagadták az állításait.

„Akkoriban is voltak munkahelyi zaklatások, amelyeken én könnyedén túlléptem, mert ilyen a természetem. Cserháti Zsuzsa viszont – aki ugyanúgy megszenvedte azt az időszakot – sokáig élete fő tragédiájaként emlegette, hogy mennyi abúzus érte.”

A kemény fellépés és a gyors döntések már a pályája legelején is jellemezték. Első Ki mit tud?-os szereplése után, 17 évesen a zsűri azzal küldte haza, hogy nem is énekel, hanem kiabál.

„Amikor azt mondták, kiabálok, lejöttem a színpadról, és elhatároztam, hogy akkor én ezt itt be is fejezem. Lezártam magamban azt a korszakot” – mondta. A karrierjét végül édesanyja mentette meg, aki a következő tehetségkutatóra újra benevezte. „Ha ezt nem teszi, biztos, hogy nem a zenei pá­lyán kötök ki, mert már volt egy ellenérzésem a zenével kapcsolatban” – tette hozzá.

Ez a határozottság mutatkozott meg akkor is, amikor egy komoly külföldi ajánlatot utasított vissza. Hamburgban a Led Zeppelin előtt lépett fel, és az Ein Tag im September című dala azonnal sláger lett.

„Szinte le sem jöttem a szín­padról, amikor a kezembe nyomtak egy lakáskulcsot, majd közölték: ha akarok, még ma odaköltözhetek.”

A szerződés öt évre szólt volna, ami alatt nem jöhetett volna haza. Bár édesanyja támogatta volna a döntésben – „Gyorsan eltelt volna az az öt év” –, Kovács Kati végül a családja, a barátai és a magyar közönség mellett döntött.

A visszavonuláson ma sem gondolkodik. „Csak egyvalami állíthat meg, az egészségem romlása” – szögezte le az énekesnő, akit harminc éve mindenben támogat informatikus férje, akivel elmondása szerint nagyon hasonló az értékítéletük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Farkas Bertalan: Az űrrepülés egy kétesélyes küldetés – 46 éve a hősünk volt, ma egy üres épület viseli a nevét
Az első magyar űrhajós küldetése hatalmas kockázatot rejtett, de sikere egy egész ország hősévé tette. Ennek ellenére a tiszteletére épült gyulaházi űrközpont évek óta kihasználatlanul áll, beváltatlan ígéretként.


Ma 46 éve, 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor egy egész ország tartotta vissza a lélegzetét. A kazahsztáni Bajkonurból elstartolt a Szojuz–36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalan vadászpilótával, aki ezzel a hetedik nemzet képviselőjeként lépett ki a csillagok közé. A küldetés azonban jóval több volt, mint egy nyolcnapos utazás a Szaljut–6 űrállomásra; egy olyan tudományos és kulturális mérföldkő lett, amelynek hatása évtizedekkel később, egy teljesen új korszak hajnalán is érezhető.

Az első magyar űrhajós maga is tudatában volt a vállalkozás veszélyeinek, ahogy egy későbbi interjúban felidézte.

„Az űrrepülés, amíg földet nem érsz, kétesélyes küldetés, amelyből nem biztos, hogy visszatérsz”

A hetvenes évek végén a szocialista országok közös Interkozmosz programja nyitotta meg az utat a nem szovjet űrhajósok előtt. A magyar repülést egy évvel elhalasztották a Szojuz–33 korábbi dokkolási hibája miatt, ami csak tovább növelte a várakozást. A küldetés gerincét tizenhárom, magyar tudósok és mérnökök által kidolgozott kísérlet adta.

Ezek közül is kiemelkedett a Pille nevű, hordozható sugárdózismérő, amely a maga korában forradalmi újításnak számított, hiszen azonnali visszajelzést adott az űrhajósokat érő kozmikus sugárzásról. A Pille későbbi generációi a Nemzetközi Űrállomáson is bizonyítottak, igazolva a magyar mérnöki tudás időtállóságát. Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubaszov az űrállomáson töltött hét alatt anyagtudományi kísérleteket is végzett, valamint a Balaton műszerrel vizsgálták a szellemi munkavégző képesség változását a súlytalanságban.

Az utazás azonban nem csak a tudományról szólt. Amikor Farkas Bertalan az űrből olvasott esti mesét a magyar gyerekeknek, magával víve a tévémacit, egy egész nemzetet kapcsolt be a kalandba, emberközelivé téve a felfoghatatlan csúcstechnológiát.

„Láttam a Földet alattunk és büszke voltam, hogy az emberiség ezt tudta produkálni, a tudomány, a technika legyőzött mindent” – idézte fel a pillanatot, amely örökre megváltoztatta a perspektíváját.

Közel fél évszázad telt el, mire Magyarország újra embert küldhetett a világűrbe. A HUNOR Program keretében Kapu Tibor gépészmérnök kapta meg a lehetőséget, hogy Farkas Bertalan nyomdokaiba lépjen.

Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson töltött közel háromhetes küldetése során olyan kísérleteket végzett, amelyek részben az 1980-as misszió örökségére épültek. A fedélzetre vitte a Pille egy modern változatát, és a Semmelweis Egyetem bevonásával az emberi szervezet mikrogravitációra adott válaszait is vizsgálták.

Farkas Bertalan évtizedekig várt utódjára, és a HUNOR Program során aktív mentorként segítette a felkészülést. A két generációt képviselő űrhajós kapcsolata szimbolikussá vált.

Farkas személyes tanácsokkal látta el Kapu Tibort, ahogy egy interjúban fogalmazott: „Arról beszéltem Tibinek, hogy minden egyes másodpercet próbáljon rögzíteni magában”.

Farkas Bertalan örökségének ápolása kettős képet mutat. Míg a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítás mutatta be a magyar űrkorszak relikviáit, addig szülőfalujában, Gyulaházán egy róla elnevezett látogatóközpont évek óta üresen áll, mert a megígért berendezések sosem érkeztek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
40 éve zúzta szét egyetlen meccs az egész ország álmát: a 0–6-os irapuatói katasztrófa még mindig fájó seb
Az 1986-os, Szovjetunió elleni 6–0-s vereség a magyar sporttörténelem egyik legnagyobb traumájává vált. Ez a mérkőzés volt a magyar labdarúgás máig utolsó világbajnoki szereplésének nyitánya és egyben szimbolikus vége.


Negyven év hosszú idő, de vannak sebek, amiket még ennyi idő sem gyógyít be. Ma van az évfordulója annak a napnak, amikor a magyar futballálom kilencven perc alatt rémálommá vált Irapuatóban, és egy egész nemzetet taszított a döbbenetbe. Az 1986. június 2-i, Szovjetunió elleni 6–0-s vereség nem csupán egy elveszített világbajnoki mérkőzés volt: egy korszak vége, egy generáció futballba vetett hitének összeomlása és egy máig ható kollektív trauma születése. A nap, amelyből tanulság lett – és mementó.

Pedig a remény soha nem szárnyalt olyan magasan, mint a mexikói torna előtt. A Mezey György által irányított válogatott egy modern, letámadásokra és labdabirtoklásra épülő, Európa-szerte csodált futballt játszott. Megnyerték a selejtezőcsoportjukat Hollandia és Ausztria előtt, mindössze egyetlen vereséget szenvedve. A csúcsot az 1986. március 16-i, brazilok elleni barátságos mérkőzés jelentette, ahol a Népstadionban 3–0-ra diadalmaskodtak. Az az este nem csupán egy győzelem volt, hanem egy nemzeti eufória, az érzés, hogy ez a csapat bárkivel felveszi a versenyt – írta a Nemzeti Sport.

Egy korabeli szurkoló mondata tökéletesen leírta a hangulatot: „A brazilokat jöttem nézni, de csak magyarokat láttam”.

A világbajnokságon már egy olyan csapat várt ránk, amely a jövő fociját játszotta. Valerij Lobanovszkij szovjet válogatottja a friss KEK-győztes Dinamo Kijevre épült, és egyfajta tudományos futballt képviselt. A csapat egy adatokra, kőkemény fizikális felkészítésre és pozíciós játékra épülő, olajozottan működő gépezet volt.

A mérkőzés körülményeit a hőség és a magasság is súlyosbították, bár az tény, hogy a természeti adottságokból mindkét csapat egyformán kapott. A mérkőzést Irapuatóban, egy több mint 1700 méterrel a tengerszint felett fekvő városban rendezték, helyi idő szerint délben, perzselő hőségben. Ezek a körülmények önmagukban is próbára tették a játékosok szervezetét.

A magyar szurkolók még el sem helyezkedhettek kényelmesen, amikor a meccs gyakorlatilag eldőlt. A 2. percben Jakovenko, majd a 4.-ben Alejnyikov is betalált, sokkolva a csapatot és a televíziónézőket. Vitray Tamás, a mérkőzés kommentátora a nemzet döbbenetét öntötte szavakba.

„Igazi hidegzuhany, ilyen lidérces álmunk nem is lehetett volna” – hangzott el az élő adásban.

A félidőre Belanov tizenegyesével már 3–0 volt az állás. A második játékrészben a mentálisan és fizikailag is megtört magyar csapat már csak asszisztálni tudott a szovjetek gólfesztiváljához, amelynek végén a 6–0-s végeredmény állt az eredményjelzőn.

A játékosok negyven év távlatából is a felkészülést okolják. Détári Lajos, a csapat egyik legnagyobb sztárja kendőzetlen őszinteséggel beszélt a hibákról.

„A legnagyobb hiba az volt, hogy minden nap tizenkét órakor edzettünk… szerintem félrevezették Mezey Györgyöt.”

A játékosok szerint a csapat túledzette magát a mexikói körülmények között, és mire a mérkőzés elkezdődött, már teljesen kimerültek. Détári szavai drámai erővel világítanak rá a helyzetre: „A meleget nem lehet legyőzni… Nem tudtuk.” Mezey György a meccs után a mentális összeomlást emelte ki, elismerve, hogy „négy perc alatt két gólt kapni, ez egyenlő egy megrendítő ütéssel.” A tágabb képet Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa fogalmazta meg keserűen, mondván, a magyar labdarúgásnak nincs meg a kellő szakmai és morális bázisa egy ilyen szintű tornához.

Bár a válogatott a következő mérkőzésén 2–0-ra legyőzte Kanadát, a franciáktól elszenvedett 3–0-s vereség megpecsételte a sorsát: Magyarország kiesett. Azóta a magyar labdarúgó-válogatott nem jutott ki világbajnokságra.

A vereség azonban kilépett a sporthírek világából, és kulturális emlékezetté vált. Irapuato a totális kudarc, a felkészületlenség és a szertefoszlott álmok szinonimája lett a közbeszédben. A játékosok számára pedig egy életre szóló teher maradt. Nagy Antal, a csapatkapitány szavai mindent elmondanak a trauma mélységéről.

„Ha valami jót csinálunk, megmarad az emlékünkben, ha pedig rosszat, az elkísér minket a sírig.”

Az irapuatói meccs összefoglalóját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk