10 extrémsport, amely évszázadok óta létezik
Nem mai találmány az adrenalinbomba, régen is vágytak rá az emberek. Erre több bizonyíték is van a történelemben.
Íme tíz olyan tevékenység, melyek bizonyítják, hogy őseink is hajlandóak voltak kockáztatni a testi épségüket egy kis szórakozásért.
10. A kezdeti bungee jumping
Kívülállók számára elsőre őrültségnek tűnik a Csendes-óceán déli részén található Pentecost-sziget lakóinak sportja. A vanatuk egy rituálé keretein belül egy 25 méter magas faépítményre másznak, indát kötnek mindkét lábukra, majd leugranak.
Nagyjából 1500 évesnek saccolják a hagyományt,
de nem ismert, hogy mikor és hogyan kezdték el pontosan. A legenda szerint egy, a férje szexuális vágyait megelégelő nő a dzsungelbe menekült. Míg a férfi üldözte, menekülés közben felmászott egy fára. Oda is utána ment, ezért úgy döntött, hogy indákat köt a lábára és leugrik. Így a férfi is ugrott, de indák nélkül, ezért ő belehalt az esésbe.
A hasonló baleseteket elkerülendő ugranak le így a mai napig a férfiak a szigeten. Hozzá tartozik az is, hogy állítólag annak lesz a legjobb a yamgyökér termése, aki a legmagasabbról ugrik le sikeresen. Annak ellenére, hogy mennyire veszélyesnek tűnik, ritkán sérülnek meg az ugrás során: az indák rugalmasak, és a talaj, amire érkeznek, fel van lazítva.
zás
9. Ősi lovaspóló
A póló a világ egyik legrégebbi csapatjátéka. Vélhetően hadi célokat szolgált a gyakorlása: az ókor csatáiban a lovasság játszotta a sorsdöntő szerepet. Azért terjedhetett el ilyen korán, hogy gyors irányváltásra és reakciókra képezzék ki a lovakat. Mindez nem volt veszélytelen.
Nagyjából Kr. e. 600 évvel kezdték el gyakorolni a sportot, ami harcosok körében felettébb népszerű volt. Állítólag, amikor Nagy Sándor készült elfoglalni Perzsiát, Darius király egy pólókalapácsot és egy labdát küldött neki, azt üzenve, hogy visszaküldené játszadozni a csata helyett. Nem döntött jól.
Ezt követően Európában és Ázsiában is elterjedt a sport – még a bizánci birodalomban is játszották egy alternatív változatát. Manuél császár egyszer pólózás közben kapott agyrázkódást, de III. Alexandrosz és egy Trapezunti császár játék közben haltak meg.
8. Tűzön járás
Görögországban és Bulgáriában évezredek óta rendeznek tűzön járást. Az Anastenaria néven elterjedt hagyományt egyfajta istentiszteletként gyakorolják Szent Konstantin és Szent Atanáz tiszteletére. A hívők ikonokat tartanak a kezükben a szentekről, miközben parázsló farakáson sétálnak át.
A legenda szerint egy bolgár templom kigyulladásakor a helyiek hallották a szenteket segítségért kiáltani. Az ő áldásukkal a lakók képesek voltak kimenteni a legfontosabb tárgyakat az épületből. Ma is úgy tartja a hiedelem, hogy a tűzön járás gyakorlata megvédi őket a bajtól.
Ám nem mindenkinek nyeri el a tetszését a rituálé: a tűzön járás Dionüszosz istenimádatához kötődik, ezért sokan pogány hagyománynak tekintik, és megtagadják, hogy hithű keresztényként valaki ezt a szokást gyakorolja.
7. Firenzei foci
Az ókori Rómában létezett egy Harpastum nevű labdajáték, amit a rögbi elődjének tekinthetünk. Egy labdát kellett eljuttatniuk a játékosoknak az ellenfél vonalai mögé anélkül, hogy az leérne a földre. Sokáig úgy gondolták, hogy ez a legideálisabb sport a fiatal férfiaknak. A mai napig rendeznek ilyen versenyeket, ma a Harpastum utódjának tekintett Calcio Fiorentinot, vagyis a firenzei focit játsszák.
Olyan híres volt a sport, hogy a város főterén játszották a 16. században. Két 27 fős csapat mérkőzik meg egymással, az ütés, a rúgás és a birkózás is belefér a labda megszerzéséért. Hogy még magasztosabb legyen a játék, minden egyes pontszerzésnél tüzelnek egy ágyúval.
Régen a győztes csapat jutalma egy tehén volt, ma ingyen kaját kapnak a meccs után.
6. Knattleikr
Nem olvastad félre, a vikingek ősi játékának neve nyelvtörő a magyarok számára. Ha már vikingek, akkor sejthetjük, hogy nem puhány sportról van szó. A feljegyzéseknek köszönhetően nagyjából ma is tudjuk, hogyan játszották.
A megtermett vikingek két csapatra oszlottak, és mindannyian egy ütőt vettek a kezükbe. Nem tiszta, hogy mi volt vele a pontos céljuk, de labdát vágtak egymáshoz a knattleikr során. A labdára nem voltak szigorú szabályok, néha köveket, néha jégdarabokat használtak. Napokig is tarthatott egy meccs, melyek során sok vér folyt és többen tartósan a földre kerültek tőle.
5. Kocsihajtás
Gaius Appuleius Diocles kocsihajtó volt az ókori Róma leggazdagabb sportolója. Mai milliárdoknak megfelelő vagyont halmozott fel magának. Tekintve, hogy mennyit kockáztatott érte, meg is érdemelte.
A rómaiak imádták a kocsihajtást. A város több pontján rendeztek rendszeresen versenyeket, melyek során egyesek teljes vagyonokat voltak képesek eljátszani. A Circuc Maximus nevű legnagyobb pálya nagyjából 150.000 nézőt tudott leültetni. Kettő vagy négy lovat fogtak be a szekérbe, akikkel hét kört kellett futnia a versenyzőknek. Az volt az esélyes, aki a legbelső sávot képes volt elfoglalni magának.
Nagyon gyakoriak voltak a balesetek, a sportban aktív férfiak átlagosan 22 éves korukban haltak meg. Ez a fajta kocsihajtás annyira veszélyes, hogy nem is próbálkoznak gyakran a felidézésével. Az 1925-ös Ben Hur-film forgatása öt ló és egy kaszkadőr életébe került.
4. Vízi párbaj
Amennyire veszélyes a lovagi torna, annyira a párbajozás e formája is. Itt mondjuk garantáltan puhára esik az, aki a dárda rossz végére kerül.
A szokást fiatal francia férfiak kezdték el a 17. században. Házas és egyedülálló férfiak csaptak össze egymás ellen, piros és kék csónakokban. Teljes sebességgel rántottak egymásnak, az egyes csónakokban tíz-tíz ember evezett. Két kiválasztott fő „lovag”, páncéllal és pajzzsal felszerelkezve vívta a fő csatát. A cél az ellenfél vízbe lökése volt.
3. Pankráció
Az ókori Görögországban olimpiai sport volt a pankráció, mely során két férfi gyakorlatilag szabályok nélkül esett egymásnak, vérre menő küzdelemben. Csak az volt kikötve, hogy nem lehet harapni, a másik szemét kivájni, vagy a nemi szervénél támadni. Minden más belefért, az veszített, aki kijelentette, hogy nem bírja tovább.
Arrichiont tartják a sport legnagyobb bajnokának, aki történetesen belehalt a győzelmébe. Fojtófogásba szorították, de ő még képes volt arra, hogy kitörje ellenfele bokáját, aki így annyira meggyengült, hogy feladta a versenyt. Közben Arrichion meghalt, már holtában kiáltották ki győztesnek.
2. Középkori angol foci
Angliában a 14. századtól kezdve a fiatalok általában keddenként gyűltek össze focizni. Ezek a játékok nemcsak a labdarúgás, de a futballhuligánság alapkövei is voltak. Disznóbőrből készült labdát használtak, és az volt a cél, hogy a csapatok a saját falujukba juttassák el azt.
Érthetően kaotikus körülmények uralkodtak a játék közben: gyakoriak voltak a végtagtörések, és többen meg is haltak a meccs hevében.
Több százan is játszhattak egyszerre, városrészek lakói is összecsaptak, szűk utcákon keresztülpréselve magukat. 1365-ben III. Edvárd betiltotta a játékot, mert túl sok erős férfi esett áldozatául.
Franciaországban is elterjedt a játék, egy meccs során állítólag 40 férfi fulladt meg, amikor Pont-l’Abbéban vízbe esett egy labda.
1. Krétai bikaugrás
Az első bikaugrást ábrázoló festmény Kr. e. 1400-ban jelent meg Kréta szigetén. Nem egyértelmű, hogy ezek a képek igazi vagy mitikus eseményeket mutatnak, mivel több olyan ábrázolás van, amelyen az ugró a bika szarvába kapaszkodva ugrik át az állaton, ami nehezen elképzelhető mutatványnak számít. A jelenséget a Minotaurusz-legendákhoz kötik: a történet szerint sok férfi esett áldozatául a félig ember, félig bika szörnyetegnek.
Viszont ahogy a fenti videó is mutatja, vannak, akik tényleg képesek a mutatványra a mai napig.
Forrás: Listverse
