MÚLT
A Rovatból

10 jelentéktelennek tűnő esemény, ami átírta az emberiség történelmét

Mi az a pillangóhatás a világtörténelemben?
ListVerse - szmo.hu
2018. január 31.



Pillangóhatásnak is szokás nevezni, amikor egy apró esemény olyan láncreakciót indít el, aminek az eredménye óriási jelentőséggel bír. Kicsit túlzó megfogalmazással "egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon". A Listverse most tíz ilyen eseményt gyűjtött össze.

1. Elian Gonzalez okozta az iraki háborút

Amikor Szaddám Huszein az akasztófa tövében állt, aligha sejtette, hogy a kivégzéséhez vezető eseményeket az okozta, hogy egy kubai kisfiú Amerikába szökött. Annak idején hazánkban is nagy visszhangot keltett a 7 éves Elian Gonzalez története. A kisfiú édesanyjával és annak barátjával indult el 2000-ben, egy csónakon Amerikába, hogy menedéket kérjenek, édesanyja azonban sajnos vízbe fulladt. Eliant az amerikai hatóságok eleinte édesanyja floridai rokonainál helyezték el, de végül visszaszállították Kubába az édesapjához.

És hogy jön ide az iraki háború? Bármilyen hihetetlen, George W. Bush Eliannak köszönhette a megválasztását. A Floridában élő kubai emigránsokat ugyanis annyira feldühítette, ahogy a demokraták a kisfiú ügyét kezelték, hogy mintegy ötvenezren inkább Bushra szavaztak. Bush 537 szavazattal nyert Floridában, és a floridai győzelem döntötte el, hogy ő lett az elnök. Tehát ha Elian nem kel útra Floridába, valószínűleg Al Gore lett volna az elnök, az iraki háborúra szinte biztosan nem kerül sor, és egész más lenne ma a világ.

pillango01

2. Jeri Ryan csinált elnököt Obamából

Barack Obama, amikor először foglalt helyet az ovális irodában, akár tudhatta is, hogy Jeri Ryannek köszönhetően jutott oda – ő az a hölgy, aki Hét Kilencedet alakította a Star Trek Voyagerben.

Barack Obama menetelése az elnöki székig azzal indult, hogy szenátor lett. A szenátori székért vívott küzdelemben pedig a színésznő férje, Jack Ryan volt az ellenfele. Sosem derül ki, hogy önerejéből is le tudta volna-e győzni, vagy sem – de hála Ryan "furcsa" szexuális szokásainak, erre nem is volt szükség.

A választások alatt a sajtó ugyanis kiszivárogtatta Ryan válási papírjait, ezekből pedig kiderült, hogy Jack Ryan egy meglehetősen „rendhagyó” klubba cibálta el a nejét. „Nagyon bizarr hely volt. Ketrecek, ostorok és más eszközök lógtak a plafonról” - idézte fel Jeri Ryan a válási papírokban. „Jack azt akarta, hogy ott szeretkezzünk, miközben egy másik pár nézi. Elutasítottam.”

A botrány hatására Jack Ryan visszalépett a választástól, így Obama könnyedén győzött. Szenátorként pedig tovább haladhatott az úton, hogy ő váljon az Egyesült Államok első fekete elnökévé.

pillango02

3. Woodrow Wilson figyelmen kívül hagyott egy levelet – ez okozta a vietnami háborút

Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke 1919-ben részt vett a versailles-i béketárgyalásokon, amikor levelet kapott egy ifjú szocialistától, aki találkozót kért tőle. Wilson elfoglalt volt, ezért visszautasította. Az ifjú szocialistát úgy hívták, Ho Si Minh, aki akkoriban még nyitott volt a különböző ideológiákra. Nem akart más, mint függetlenséget Vietnamnak. Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot tartotta példának, és azt remélte, az amerikai elnök majd támogatja Vietnam elszakadását Franciaországtól.

Ám Wilson elutasítása után Ho Si Minh fokozatosan kiábrándult Amerikából, és inkább a Szovjetunióba ment, ahol Marxot tanulmányozta, találkozott Trockijjal és Sztálinnal, és bigott kommunistává vált. Amikor Vietnam kiharcolta a függetlenségét, Ho Si Minh vezette azt a kommunista csoportot, amely kettészakította az országot. Kitört a vietnami háború, ami talán sosem történik meg, ha Wilson annak idején szán néhány percet a lelkes ifjúra.

pillango03

4. Egy kocsmai verekedés vezetett a Brexithez

2012-ben Eric Joyce munkáspárti képviselő alaposan berúgott egy kocsmában. Azt kezdte kiabálni, hogy túl sok tory párti van a bárban, és ütni kezdte a közelében lévőket. Miközben letartóztatták, azt ordítozta a rendőrségnek: „Nem nyúlhattok hozzám! Képviselő vagyok!”.

A történtek után a Munkáspárt belátta, hogy le kell cserélnie Joyce-t. A pártot azzal vádolták, hogy egy bőkezű mecénás döntheti el, ki legyen Joyce utódja. A párt elnöke, Ed Miliband, hogy elejét vegye ennek a pletykáknak, megengedte, hogy bárki, aki hajlandó fizetni 3 fontot (körülbelül 1000 forint), beléphessen a pártba, és szavazhasson. Több ezren csatlakoztak így, és ekkor választották meg Jeremy Corbynt pártelnöknek.

Corbyn sosem lehetett volna elnök a háromfontos szavazatok nélkül, és sokan öt okolják a Brexitért. Többek között a saját pártja is. Miután kiderült, hogy a britek az EU elhagyására szavaztak, bizalmatlansági szavazást tartottak ellene. De már elkéstek. Nagy-Britannia egy kocsmában hőzöngő részeg miatt hagyja ott az EU-t.

pillango04

5. A király beszédtanára hozta létre a Fox News csatornát

A Király beszéde című filmnek köszönhetően nálunk is sokan ismerik Lione Logue személyét. Ő volt az a beszédtanár, aki segített VI. György királynak leküzdenie a dadogását. De tudtán kívül a modern amerikai politikát is befolyásolta.

Mielőtt királyokkal kezdett volna foglalkozni, Logue már segített egy Keith Murdoch nevű lelkes, kezdő riporternek is megbirkóznia a dadogásával. Neki köszönhetően Murdoch sikeres karriert futott be mint újságíró és sajtómágnás. Amikor Ketih meghalt, a vállalatát a fiára, Rupert Murdoch-ra hagyta. Rupert pedig megalapította a Fox Newst.

A Fox több mint egy tévéadó a sok közül. Olyan erő, amely megváltoztatta az amerikaiak gondolkozását. Egy tanulmány szerint a Fox News nézőinek mintegy nyolc százaléka lett demokratából republikánus a hatására. Az amerikai elnökválasztások egyik legfontosabb szereplőjének is szokták nevezni.

pillango05

6. Ferenc Ferdinánd azért halt meg, mert eltévesztettek egy kanyart

Mind tudjuk, hogy az osztrák trónörökös halála miatt robbant ki az első világháború. Azzal azonban már kevesebben vannak tisztában, hogy talán sor sem kerül az első világégésre, ha a kocsis megnézi a térképet.

Ferdinándnak már eleve elég rossz napja volt. Úgy tűnt, Szarajevóban mindenki az életére akar törni, már-már hajlamos volt azt hinni, hogy nem látják szívesen. Korábban bomba robbant a közelében, és bár ő sértetlenül megúszta, a kíséretéből többen kórházba kerültek.

Talán jobban teszi, ha ezt intő jelnek veszi, és inkább hazatér, de ő mindenképp meg akarta látogatni sebesült barátait. Sajnos a kocsisa nem ismerte a várost, ezért rossz irányba fordult. Elhajtott egy kávéház előtt, amely előtt épp ott üldögélt valaki, aki a halálát akarta: Gavrilo Princip. Az ifjú merénylő nem tudta elhinni szerencséjét. Nem volt könnyű dolga, mert át kellett törnie a tömegen, hogy a kocsi közelébe jusson. Valahogy sikerült neki, és egyetlen lövéssel háborúba taszított egy egész kontinenst.

pillango06

7. Egy szóvivő bakija miatt omlott le a berlini fal

A berlini fal leomlása egy korszak végének szimbóluma. A keletnémet rendszer összeomlását szorosan követte a Szovjetunió szétesése is, és mindezt annak köszönhetjük, hogy a német kommunista párt szóvivője, Günter Schabowski bakizott egyet.

1989. november 9-én valaki egy cédulát adott át neki, ami nagy változásról számolt be. Eszerint a keletnémetek átmenetileg lehetőséget kaphatnak, hogy átlátogassanak Nyugat-Németországba, ha engedélyt kérnek és kapnak rá. Az intézkedést később akarták bejelenteni.

Az üzenet azonban félreérthetően sikerült. Schabowski szó szerint felolvasta, a közönség pedig úgy értette, hogy bárki, akinek útlevele van, szabadon átmehet a berlini falon. Amikor egy riporter megkérdezte, mikor lép életbe a rendelet, Schabowski az üzenetre nézett, de nem talált rajta dátumot, ezért hasból azt felelte: „Azonnal.”

Hirtelen több ezer ember rohanta meg az ellenőrző pontokat. A határőrök nem igazán tudták, mi történt, de miután nem akartak erőszakot alkalmazni, átengedték őket. A berlini falnak lényegében vége lett.

pillango07

8. Egy Reader's Digest miatt szavazták meg Bill Clintont

1962-ben egy Ross Perot nevű fiatalember a borbélynál várakozva átlapozta a Reader’s Digest ott talált példányát, ami örökre megváltoztatta az életét. Perot az IBM-nél dolgozott, ahol úgy érezte, az ötleteit nem értékelik, és rosszul érezte ott magát. A magazinban olvasott egy Henry David Thoreau idézetet, ami szíven ütötte: „Emberek sokasága él csöndes kétségbeesésben.”

Másnap otthagyta az IBM-et, és megalapította saját cégét, az EDS-t. Perot hihetetlenül meggazdagodott, és ő lett az Egyesült Államok valaha volt legnépszerűbb független elnökjelöltje. 1992-ben George Bush és Bill Clinton ellen indult, és rengeteg szavazatot vett el Bush szimpatizánsaitól - így győzhetett Clinton.

Ha Perot nem indul, nemcsak az amerikai történelem következő nyolc éve alakul másként, de nem jutnak lehetőséghez olyan későbbi elnökjelöltek sem, mint Al Gore vagy Hillary Clinton. Ha a borbély a People egy számát teszi ki olvasnivalónak annak idején, az elmúlt 25 év története egészen másként alakul.

pillango08

9. Egy könyörületes brit katona okozta a holokausztot

1918-ban Henry Tandey a brit hadsereggel harcolt Franciaországban. Épp Marcoing visszafoglalásáért harcoltak, és a németek vesztésre álltak. Az ellenség katonái egymás után megfutamodtak. Tandey egy menekülő németre emelte a fegyverét, de látta, hogy az illető sebesült, és az életét menti – nem bírta rászánni magát, hogy meghúzza a ravaszt. A német hálásan biccentett neki, és elszaladt.

A hősies és jóképű Tandey felkerült egy propagandaposzterre is. Húsz évvel később a poszter a legvalószínűtlenebb helyen tűnt fel: Adolf Hitler vidéki rezidenciáján. Amikor Neville Chamberlain, brit miniszterelnök meglátogatta Hitlert, megkérdezte, miért rakott ki egy brit propaganda posztert. A válasz igen meglepő volt: "Ő az, aki majdnem lelőtt."

A történet hitelességét sokan megkérdőjelezték, de évekkel később a Green Howards Múzeum bizonyítékot talált. Birtokukba került egy 1937-es levél Hitler titkárától, amelyben megköszönte a posztert. Mint leírta, azért van rá szüksége, mert „a Führert természetesen nagyon érdekli minden, ami saját háborús élményeihez kapcsolódik.”

pillango09-horz

10. Egy városi tanácsos megölt egy kutyát – és megteremtette a modern terrorizmust

1933-ban egy texasi városi tanácsosnak, Charles Hazardnak elege lett a szomszéd kutyájából, ezért üvegszilánkot kevert az állat eledelébe. Ezzel megölte a kutyát, és megváltoztatta a világtörténelmet.

A kutya a 13 éves Charlie Wilsoné volt, aki bosszút esküdött. Házról házra járva mesélte el mindenkinek, mit tett vele az újraválasztásért versengő politikus. 95 szavazót fordított Harad ellen, aki végül 16 szavazattal vesztett. A siker arra ösztönözte Charlie Wilsont, hogy politikus legyen. Kongresszusi képviselő lett, és amikor kitört a szovjet-afgán háború, történelmet írt. Azért kampányolt, hogy Amerika segítsen az afgánoknak. Stinger rakétakilövőkkel fegyverezték fel őket, ez pedig megváltoztatta a háború kimenetelét.

Wilsonnak köszönhetően az afgán mudzsahidek megnyerték a háborút. A Szovjetunió veszített, ami nem kis mértékben hozzájárult a széthullásához. Hatalomra kerültek a tálibok, létrejött az al-Kaida, Oszama Bin Laden pedig végrehajthatta a történelem legsúlyosabb terrortámadását. Elkezdődött a modern terrorizmus kora. Mindez azért, mert egy városi tanácsos megölt egy kutyát.

pillango10

+1 Egy magyar vonatkozású „pillangó”:

1954-ben Jurij Vlagyimirovics Andropov volt a szovjetunió magyarországi nagykövete. Ő az egyik felelőse annak, hogy 1956-ban a szovjet hadsereg bevonult Magyarországra. Ez az „érdeme” alapozta meg azt a politikai pályafutást, aminek eredményeképp a KGB főnöke, majd Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én ő lett az SZKP főtitkára, a Szovjetunió vezetője lett.

Andropov patronáltja volt az a Mihail Gorbacsov, aki 1985-ben az Szovjetunió első és egyetlen olyan főtitkára lett, aki az 1917-es forradalom után született, és akinek kormányzása alatt megkezdődött a keleti blokk felbomlása. Tehát közvetve igenis az 56-os forradalomnak köszönhetjük a vasfüggöny leomlását.

pillango11

Képek: Wikipédia, Pixabay


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
55 éve halt meg, mégis üresen áll Rákosi Mátyás sírhelye Farkasréten – rejtély, hová tűnt a diktátor urnája
Pontosan 55 éve halt meg Rákosi Mátyás. Különös élet várt rá a Szovjetunióban a bukása után.


Egy túlméretes orosz urna, amelyet egy bőrből készült aktatáskában, szinte kézipoggyászként csempésztek át a határon. Egy titkos temetés, amelyről alig néhányan tudtak, és egy szűkszavú, mínuszos hír a Népszabadságban. Így ért véget 1971. február 16-án a Farkasréti temetőben annak az embernek a története, akit a magyar állam tizenöt éven át igyekezett kitörölni a köztudatból, miközben a háttérben gondosan menedzselte száműzetésének kényes ügyeit.

Pontosan 55 éve, ezen a februári napon halt meg a Szovjetunióbeli Gorkijban Rákosi Mátyás, Magyarország egykori teljhatalmú ura.

De milyen életet élt a bukása után, ki fizette a mindennapjait, és hová tűntek a hamvai, amelyeknek sorsát ma is rejtély övezi?

A végjáték 1956 júliusában kezdődött, amikor Rákosit a hivatalos pártzsargon szerint „gyógykezelésre” küldték a Szovjetunióba. A valóságban ez politikai száműzetést jelentett, amelynek első állomása a Moszkva melletti Barvihában, a pártelit szanatóriumában volt.

A szovjet vezetés hamar megelégelte, hogy a leváltott főtitkár a fővárosból próbál intrikálni, ezért 1957-ben a Fekete-tenger melléki Krasznodarba költöztették.

Itt kezdődött a száműzetés „aranykora”. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága gondoskodott róla, hogy Rákosi és felesége ne szenvedjen hiányt semmiben: egy ötszobás, minden kényelemmel felszerelt lakást kaptak, házvezetőnőt – aki egyben a KGB megbízottja is volt –, ingyenes étkezést, saját autót és havi 2000 rubel költőpénzt. Mindezt természetesen a magyar állam fizette. Nyaranta a gelendzsiki pártüdülőben pihenhettek. A kényelem azonban nem jelentett szabadságot.

„Önök árnyék nélküli emberré tesznek engem” – panaszolta egy 1960-as találkozón,

jelezve, hogy a luxuskörülmények ellenére is fogolynak érezte magát.

A hatvanas évek elejére a szovjetek türelme végleg elfogyott. A kényelmes krasznodari életet 1962-ben a kirgizisztáni Tokmok zord valósága váltotta fel.

A birodalom peremén egy kétszobás, komfort nélküli lakás várta őket. A vizet a kútból kellett hordaniuk, az udvaron volt a vécé, és a kemény, mínusz 20-30 fokos teleken fával fűtöttek.

Az egykori diktátor számára ez a környezet jelentette a valódi bukást. A következő években egyre távolabb került a hatalom központjától: 1966-ban Arzamaszba, majd 1967 őszén a külföldiek elől elzárt Gorkij városába költöztették. Itt érte a vég, miután egészsége megromlott. Több szívroham után, 78 éves korában hunyt el.

Rákosi a száműzetés évei alatt egyetlen dologról nem mondott le: a hazatérés reményéről.

Levelek tucatjaival bombázta a szovjet és a magyar pártvezetést, Hruscsovtól Brezsnyevig, Andropovtól Kádár Jánosig.

A Budapest Főváros Levéltára által közzétett dokumentumokból egy makacs, a valósággal szembenézni képtelen ember portréja rajzolódik ki. Követelte a hazatérését, érvelt az egészségi állapotával, és intézte a magyarországi nyugdíját, amelyhez a hatvanas évek végén már ügyvédet is fogadott. Egyik, Kádár Jánosnak címzett levelében így fogalmazott:

„…Ez év márciusában és júniusában közöltem a kormánnyal, hogy vissza kívánok térni Magyarországra. Választ nem kaptam. Ezért újra közlöm, hogy vissza kívánok térni.”

A kérések süket fülekre találtak. A Kádár-rendszer számára Rákosi élő kísértet volt, akinek hazatérése megzavarta volna a nehezen felépített politikai konszolidációt.

Halála után a magyar állam diszkréten, de hatékonyan lépett. Nem úgy, ahogy egy állam hazahozza a „nagy halottat”, hanem úgy, ahogy egy állam hazahozza a problémát: diszkréten, minimalizálva a nyomot, menedzselve a kellemetlenséget.

A források szerint az urnát menetrend szerinti járattal hozták haza. Úgy utazott, mint bármelyik csomag, amihez senki nem kér extra figyelmet.

A hamvakat 1971. február 16-án, egy szűk körű ceremónián helyezték el a Farkasréti temető egyik urnafülkéjében. A korabeli sajtó mindössze egy rövid MTI-hírt közölt, amely szerint Rákosi Mátyás, „aki gyógykezelés céljából tartózkodott a Szovjetunióban”, elhunyt. Az urna sorsa azonban a temetés után sem hagyta nyugodni a kedélyeket.

A sírhelyet a hetvenes-nyolcvanas években rendszeresen megrongálták, ezért a nevét tartalmazó táblát eltávolították, és egy ideig csak az „R. M.” monogram utalt rá, ki nyugszik a fülkében.

A történet legújabb, bizarr fordulata 2015-ben következett be. Június 24-én két, magát leszármazottnak mondó személy jelent meg a Budapesti Temetkezési Intézetnél, és hivatalosan kikérte az urnát. A Farkasréti temetőben azóta üres a fülke. Hogy Rákosi Mátyás hamvai ma hol vannak, arról nincs nyilvános információ. Az egykori teljhatalmú vezetőnek, akinek képe mindenhol ott függött, ma már sírhelye sincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
„Ő volt az egyetlen rend az életemben” – így szeretett bele gróf Széchenyi István egy elérhetetlen, többgyerekes asszonyba
Plátói szerelem, titkos levelek, évtizedes várakozás – így kezdődött minden, mielőtt a legnagyobb magyar feleségül vette volna Seilern Crescence-t. A szerelmük nemcsak Széchenyit változtatta meg, de talán a magyar történelmet is egy kicsit.


Este fél nyolc volt, amikor a Krisztinaváros úgynevezett Vérkápolnájában a legnagyobb magyar és a szívét tíz éve fogva tartó grófnő kimondta az igent – és ettől a perctől kezdve a szerelem nemcsak egy férfi életét, de egy ország sorsát is tovább formálta. Február 4-én 190 éve, hogy gróf Széchenyi István és Seilern Crescence grófnő Budán, a Havas Boldogasszony-plébániatemplomban házasságot kötött.

A diszkrétnek szánt, esti ceremóniára a korabeli sajtó szerint a templom és annak karzata is megtelt kíváncsi nézőkkel.

A szertartást Majsch Jakab plébános végezte, a tanúk között ott állt Keglevich Gábor és Prónay Albert is. Maga a vőlegény a naplójába jegyezte fel a pillanat lényegét, amely túlmutatott a külsőségeken. „Meggyóntunk és megáldoztunk Crescence-szal. Lelkem felette megnyugodott.”

Ez a házasság egy több mint egy évtizedes, plátói szerelem beteljesedése volt.

Egy találkozás, ami mindent megváltoztatott

Széchenyi István 1823-ban találkozott először Seilern Crescence-szel, aki ekkor már férjes asszony volt, háromgyermekes anya, a Zichy család tagja. Az alkalom egy családi esemény volt, és a gróf visszaemlékezéseiben úgy írta le ezt a napot, mintha villámcsapás érte volna:

„Abban a pillanatban beleszerettem. Nem tudtam ellene tenni semmit.”

A férfi, aki a katonai pályából kiábrándulva kereste a helyét, élete értelmét, olyan inspirációt kapott, amit talán semmilyen politikai esemény, semmilyen forradalom nem adott volna meg neki: egy nő csendes jelenlétét, aki nem vált a szeretőjévé, mégis felforgatta az egész világát.

A vonzalom szellemi és lelki partnerséggé mélyült, amely a reformkor hajnalán Széchenyi közéleti fordulatát is segítette.

A kettejük közti levelezés, amelyet ma a Széchenyi István Levelezései kritikai kiadás őriz, tanúsítja, hogy Crescence nem pusztán reprezentációs társ, hanem egyenrangú partner volt, akinek véleményére a gróf a legfontosabb döntéseiben is számított.

Az első találkozás után Széchenyi rendszeres vendég lett a Zichy-házban, de soha nem lépte át a határt, amit a kor társadalmi normái és Crescence házassága kijelölt. Ő csak udvarolt – elegánsan, távolságtartóan, szenvedélyesen.

A kortárs beszámolók szerint Zichy Károly tisztában volt Széchenyi érzéseivel a felesége iránt, de mégis kulturált, fegyelmezett kapcsolatot tartottak fenn,

nem rivalizálás vagy konfrontáció jellemezte őket. Széchenyi a Zichy család otthonában is rendszeresen megfordult, a társasági élet részeként. Sőt, Széchenyi és Zichy Károly néha együtt aggódtak Crescence egészségéért — például akkor, amikor gyengélkedett vagy a gyermeke születése körül voltak komplikációk. Ez olyan viszonyra utal, amely túllépett a puszta udvariasságon, és inkább közös emberi aggódást tükrözött.

Széchenyi levelei szerint valóban plátói érzelmekről volt szó, olyan mély és tiszta szerelemről, amely nem a testet, hanem a lelket akarta magához ölelni.

„Crescence, te vagy minden, amit nem kaphatok meg, mégis minden vagy, amiért érdemes élni”

– írta egyszer.

Ezek a mondatok nem a romantikus túlzás jegyében születtek. Széchenyi ekkoriban számos belső vívódással küzdött, és egyes kutatók szerint Crescence volt az, aki révbe vezette. Ő volt az a belső pont, ami mentén felépítette új önmagát: politikust, reformert, nemzetépítőt.

Szerelem, ami nem akart múlni

Zichy Károly, Crescence férje 1834-ben 49 évesen meghalt. A társadalmi illem szerint egyéves gyászt kellett tartani, így Széchenyi – a maga türelmével és kitartásával – tovább várt. Több mint tíz év vágyakozás, fájdalmas visszafogottság és lassan épülő érzelmi kötődés után végre eljött a pillanat: 1836. február 4-én, Budán, a Krisztinavárosi templomban Széchenyi István feleségül vette Seilern Crescence-t.

„Nem a szenvedély sodrásában, hanem a hűség csendjében szerettek egymásba.”

Ez volt az a mondat, amit később egy kortársuk írt róluk, és amely talán a legszebben összefoglalja, miért más ez a szerelem, mint amiket megszoktunk a történelemből. Nem tragédia, nem dráma, nem titkolózás volt – hanem kitartás, tisztelet és méltóság. Az asszony hét gyereket hozott a házasságba, és alig egy évvel később fiút szült Széchenyinek is. Béla fiukat két évvel később Ödön követte. Három közös gyermekükből a kislányuk, Júlia csecsemőként elhunyt.

A romantikus kapcsolat hivatalossá válása után Crescence nemcsak feleségként, hanem egyik legfontosabb szellemi társaként is jelen volt Széchenyi életében.

Ő kezelte az ügyeket, amikor a férfi már betegen, visszahúzódva élt, ő tartotta kézben a levelezéseket, és ő volt az egyetlen ember, akiben Széchenyi még akkor is megbízott, amikor már senki másban nem tudott.

A döblingi naplókban – ahol a gróf mentális állapota egyre inkább romlott – több bejegyzés is szól Crescence-ről:

„Ha ő nem lenne, már rég nem lennék.”
 vagy máshol: „Ő az egyetlen rend az életemben.”

Szövetség egy életre

A családi szövetség a méltatlan utolsó években is működött. Széchenyi 1848 szeptemberében került a Bécs melletti döblingi Goergen-féle magánszanatóriumba. Az intézmény a korabeli „őrültek tornyával” szemben akkoriban modernnek számító, humánus módszereket alkalmazott. A gróf külön lakosztályt kapott, amelynek a temetőre néző ablakait részben befalaztatta.

A mindennapokról fennmaradt beszámolók szerint keveset aludt, sokat sétált a szobájában, sakkozott, fuvolázott. Falk Miksa visszaemlékezése szerint Széchenyi „ama mélabús magyar népdalok egyikét fújta…”.

A döblingi évek azonban nem a szellemi leépülésről szóltak. Az 1850-es évek végére a gróf visszatért a politikai íráshoz: Londonban, németül jelent meg 1859-ben az Ein Blick (Pillantás) című röpirata, amely élesen bírálta az osztrák neoabszolutizmus propagandáját.

A röpirat miatt a bécsi rendőrség hamarosan lecsapott. 1860. március 3-án öt detektív és tizenhat rendőr szállta meg a döblingi intézetet, házkutatást tartva Széchenyinél és körének több tagjánál. Az iratok egy részét elkobozták, és a hatóságok egyértelművé tették: a szanatórium többé nem menedék. A fokozódó nyomás és a börtönnel való fenyegetés hatása a naplóbejegyzésekben is tükröződik.

„Nem tudom megmenteni magam!” – írta néhány nappal a halála előtt.

1860. április 8-án, húsvét vasárnapjára virradóan Széchenyi a döblingi lakosztályában pisztolylövéstől meghalt. A korabeli hatósági vizsgálat és a történészi konszenzus ma is az öngyilkosságot fogadja el.

A „nő szerepe” a tragédiában

De hol volt ebben a drámában „a nő szerepe”? Egyrészt ott volt a feleség, Seilern Crescence, aki Bécs közelébe költözve a döblingi időszakban is a belső kör része maradt. Ő intézte a családi és gazdasági ügyeket, támaszt nyújtva a férjének. Ő írta alá például a Deák Ferenccel kötött, 50 000 forintos kehidai birtokügylet szerződését is, amely évi 600 körmöci arany évjáradékot biztosított a családnak.

A levelezés és a dokumentumok a gondviselő, adminisztráló, hűséges társ alakját rajzolják meg, akit Széchenyi így jellemzett fiaiknak írt levelében: „Anyád minden tekintetben eszményi képviselője nemének.”

- írta Széchenyi István a fiához, Béla grófhoz intézett levelében. Ezzel szemben a történetben felbukkan egy másik nő is: Cibbini Matild báróné, Inkey Eduárdné. A kutatások szerint az ő besúgói jelentései vezettek a rendőri rajtaütésekhez.

Cibbini a bécsi udvar köreihez kapcsolódó kémnőként kulcsszerepet játszott a hatósági eljárások megindításában, amelyek végül a tragédiához vezettek.

A halál körülményeit illetően a magyar történetírás domináns álláspontja szerint az 1860. márciusi házkutatás és a fenyegetés olyan pszichés nyomást gyakorolt a grófra, amely a kimenetelt meghatározta.

A közvélekedés egy része és egyes publicisztikák máig nem zárják ki a politikai gyilkosság lehetőségét.

A halálhír után a Magyar Tudományos Akadémia gyásznapot tartott. A temetésre 1860. április 11-én Nagycenken került sor. Az esküvő helyszínén, a krisztinavárosi templom falán ma emléktábla őrzi a házasság emlékét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
114 éve született a Titanic utolsó, legtovább élt túlélője, aki emléktárgyait árulta, hogy fizetni tudja a számláit
Millvina Dean idős korára nehéz anyagi helyzetbe került. A hír eljutott a Titanic sztárjaihoz is, akik egy váratlan gesztussal segítettek.


114 évbvel ezelőtt jött a világra Elizabeth Gladys „Millvina” Dean, a Titanic legfiatalabb utasa és utolsó túlélője.

Alig két hónapos csecsemőként lett részese a világ leghíresebb hajószerencsétlenségének, egy olyan utazáson, ami a családja számára az új életet jelentett volna.

Szülei Angliából készültek Amerikába kivándorolni, hogy a kansasi Wichitában dohányboltot nyissanak. A korabeli szénsztrájk miatt azonban az eredeti hajójegyüket a Titanicra módosították, ahol a harmadosztályon kaptak helyet.

A végzetes éjszakán, amikor a hajó jéghegynek ütközött, Millvina apja azonnal a kabinba rohant, felöltöztette a gyerekeket, és a fedélzetre küldte a családot.

Anyja később így emlékezett vissza az utolsó pillanatokra: „Búcsút intettem, ő pedig azt mondta, később utánunk jön.” Millvina, az édesanyja és testvére mentőcsónakba került, és a Carpathia mentőhajó fedélzetén élték túl a katasztrófát. Édesapjuk odaveszett.

Millvina egészen nyolcéves koráig nem is tudta, hogy a Titanicon utazott.

Évtizedekig csendes életet élt, a tragédia emléke csak a hetvenes éveiben kezdte újra foglalkoztatni, miután a roncs 1985-ös felfedezése után hirtelen a figyelem középpontjába került.

„Amíg 1985-ben meg nem találták a Titanic roncsait, senkit sem érdekeltem. Ki számít rá, hogy ilyen idősen lesz híres?”

– mondta később egy interjúban. Ezt követően a világ számos pontjára hívták meg rendezvényekre és kiállításokra. 1998-ban az Egyesült Államokba utazott egy Titanic-rendezvényre Springfieldbe, majd 1999-ben Montréalba is ellátogatott. Tervei szerint 2006-ban is részt vett volna a katasztrófa 94. évfordulójára rendezett megemlékezésén, de egy csípőtörés megakadályozta ebben.

2007 októberében, Barbara West Dainton halála után Millvina Dean lett a Titanic utolsó élő túlélője. Idős korára azonban anyagi nehézségekkel küzdött, és kénytelen volt a Titanicról származó emléktárgyait elárverezni, hogy fizetni tudja az idősotthon költségeit.

A hírre a Titanic című film rendezője, James Cameron, valamint a főszereplők, Leonardo DiCaprio és Kate Winslet is felfigyeltek, és egy alapítványon keresztül támogatták őt. „Megtiszteltetés számunkra, hogy hozzájárulhatunk a Millvina Alapítványhoz” – nyilatkozták közösen.

Millvina sosem nézte meg az 1997-es filmet, és kritikusan viszonyult a tragédia szórakoztatóipari feldolgozásaihoz.

Amikor a Doctor Who című sorozat egyik epizódjában egy „Titanic” nevű űrhajó szerepelt, élesen bírálta az ötletet. „A Titanic története tragédia volt, ami annyi családot szakított szét. Elvesztettem az apámat, aki ott fekszik a roncsok között. Tiszteletlenségnek tartom, hogy egy ilyen tragédiából szórakoztató műsort csináljanak.”

Millvina Dean 2009. május 31-én, 97 éves korában hunyt el.

Az alábbi archív felvételen arról beszélt, hogyan kerültek a Titanicra:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
60 milliárdos adósság, 7 ezer utas a földön: 14 éve ezen a napon állt le a 66 éves MALÉV
A nemzeti légitársaság 2012. február 3-án, reggel 6 órakor függesztette fel működését, miután két gépét külföldön visszatartották. A Budapest Airport elvesztette legfontosabb partnerét és 1,5 millió utasát.


Pontosan 14 éve, 2012. február 3-án, reggel hat órakor a Ferihegyi repülőtér indulási oldalának kijelzőin egyre több járat mellett jelent meg a „Cancelled” felirat. A betonon kék-fehér festésű gépek sorakoztak, de már egyik sem készült felszállásra. Ezzel a képpel írta be magát a magyar polgári repülés történetébe a nap, amit sokan csak „Fekete Péntekként” emlegetnek: 66 év után leállt a MALÉV. 

A légitársaság vezetése hivatalosan reggel hat órakor függesztette fel a teljes kereskedelmi üzemét, miután a pénzügyi helyzet tarthatatlanná vált. A döntés közvetlen előzménye az volt, hogy hitelezők két repülőgépet – egyet Dublinban, egyet Tel-Avivban – nem engedtek felszállni, a leállás pedig aznap több mint hétezer utast hagyott a földön.

A végső lökést az Európai Bizottság január 9-i döntése adta meg, amely kimondta, hogy a magyar állam 2007 és 2010 között tiltott állami támogatást nyújtott a cégnek.

A Brüsszel által visszakövetelt összeg gyakorlatilag elvágta a további állami finanszírozás lehetőségét, a partnerek pedig bizalmukat vesztve azonnali előrefizetést kezdtek követelni a szolgáltatásaikért.

A leállás pillanatában a MALÉV adósságállománya körülbelül 60 milliárd forintot (akkori árfolyamon 270 millió dollárt) tett ki. A flotta 22 lízingelt utasszállítóból állt, a vállalat pedig közel 2600 embernek adott munkát. „Fájdalmas… ameddig lehetett, próbáltuk működtetni a Malévet, de meg kellett állnunk” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a leállás napján a Kossuth rádiónak, ahogy arról a The Irish Times is beszámolt. A hivatalos közlemény szerint a partnerek előrefizetési igénye felgyorsította a pénzkiáramlást. „Elnézést kérünk minden utasunktól” – zárult Limburger Lóránt vezérigazgató nyilatkozata. Egy vezető tisztségviselő a helyzetet így foglalta össze: „Egyetlen cég sem tudja teljesíteni a hónapokkal előre kért fizetéseket.”

A MALÉV bedőlése azonnali és súlyos következményekkel járt a Budapest Airport számára is, amely egyik napról a másikra elveszítette legfontosabb partnerét és az évi nagyjából másfél millió átszálló utasát.

A menedzsment 250 fős csoportos létszámleépítést jelentett be, és felfüggesztett több, összesen 60 millió eurót (akkori árfolyamon több mint 17 milliárd forintot) meghaladó értékű fejlesztést. A magyar légiközlekedésben keletkezett űrt a versenytársak villámgyorsan igyekeztek betölteni. A Ryanair már a leállás napján bejelentette, hogy két héten belül bázist nyit Budapesten, 31 új útvonalat indít, és 9,99 eurós (körülbelül 3000 forintos) bevezető árakkal csábítja az utasokat. A Wizz Air szintén megduplázta budapesti kapacitását, két új gépet állított forgalomba, és „rescue fare” néven speciális, kedvezményes jegyeket kínált azoknak, akiknek érvényes MALÉV-foglalásuk volt.

A leállás azonnal politikai vitát robbantott ki. A kormányoldal az Európai Bizottság döntését tette felelőssé, hangsúlyozva, hogy a kabinet a megelőző napokban csődvédelmi intézkedésekkel és egy rendkívüli vagyonfelügyelő kinevezésével próbálta menteni a helyzetet. Az ellenzéki MSZP szerint a csőd a kormány felkészületlenségének és semmittevésének az eredménye, és egy új, piaci alapon működő nemzeti légitársaság elindítását sürgették.

A „Fekete Péntek” hosszú távon is átrajzolta a budapesti légi forgalmat: bár az utasszám helyreállt, a fővárosi repülőtér elvesztette regionális elosztó, úgynevezett hub-szerepét. A MALÉV által fenntartott kiterjedt hálózat és az átszálló utasforgalom hiányát a piacot azóta domináló fapados légitársaságok modellje nem pótolta. Forrás


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk