X-Faktor döntő: Kérem a nyugdíjaztatásomat
A csalódások estéje volt. Kezdődött Ramónával, aki csalódott, mert Alex egy korábbi ígéretével ellenében nem tverkelt bevonuláskor, és végződött azzal, hogy – mint nyilván tudjátok – nyert az USNK.
A csalódás persze nem a fiúknak szól. Ők csinálnak valamit, amit szeretnek, és ami a visszajelzések alapján jó.
A csalódás magamnak szól, mert úgy tűnik, itt van valami, amit nem tudok megérteni, befogadni.
Pedig még azt sem mondhatom, hogy annyira új, hiszen az igazi oldschool rap klasszikusok a 90-es években születtek. De már akkor sem hoztak lázba. Nekem ezek a rapszámok tök egyformának tűnnek. No de biztos olyan ez, mint a kínai nyelv, ahol ugyanaz a szó egész mást jelent, ha másképp intonálják. Szóval, akinek van füle a hallásra hallja, nekem pedig nincs. Én ezt elfogadom.
A verseny alatt többször utaltam rá, hogy kicsit kezdek olya lenni mint a saját szüleim, akik annak idején ugyancsak furcsán néztek egy-egy zeneválasztásom láttán. Ők már 70 környékén járnak, és ezért nagyon öregnek éreztem magam. De rájöttem, hogy amikor furán néztek rám, akkor pont annyi idősek voltak, mint most én. Szóval rájöttem, mégsem az a baj, hogy nem értek hozzá, ez egyszerűen generációs szakadék. Mennyivel jobban hangzik!
Még valami helyére került. Mert hát azon is sokat keseregtem, hogy mit keres egy rapper duó egy énekversenyben. De Alex szájából elhangzott egy kulcsmondat:
„...nem arról van szó, hogy ez egy énekes verseny... ez a kreatív, egyszeri, megismételhetetlen muzikalitásnak a versenye.”
Én kérek elnézést.
Az is nyilvánvaló, hogy ha a USNK nagyon tehetséges, akkor bűn lett volna nem felfedezni őket, hanem elzavarni csak azért, mert egy, fogalmazzunk így, sajátos zeneiségű műfajban nyomulnak.
Igen, ők kezdték a show-t. Alex azt is elmondta, hogy mentori pályafutása alatt először érzi azt, hogy tényleg valakinek a mentora (azt nem tudni, hogy a tavalyi fizetését visszakéri-e tőle az RTL Klub).
Az első körben – ahogy az szokás – mindenki a válogatón előadott dalt adta elő. Ez ilyen pedagógiai izé, hogy le lehessen mérni a fejlődést. A mentorok lemérték, tetszett nekik. Gáspár Laci megjegyezte, hogy ez az old school style megy a legjobban a fiúknak.
Következett 2018 legjobb női hangja, Tamáska Gabi, aki szintén válogatós dalával, Lukas Graham 7 Years című nótájával érkezett.
Alex azt hitte, sírni fog, de nem sikerült. Sebaj. Puskás Peti helyette is meghatódott. Gigi megfejtette, ha nem is a tahiti nők, de Tamáska Gabi titkát: egy szerény, félénk ember, és ezt felviszi a színpadra, ezt érzik a mentorok hiányosságnak. Laci szerint viszont valójában az történt, hogy maga Tamáska Gabi hatódott meg a szituációtól, hogy az X-Faktor döntőjében áll és énekli azt a dalt, amivel először ide érkezett, ez érződött a produkción.
Nekem minden esetre tetszett, de hát nem titok, a döntő mezőnyéből Tamáska Gabi messze a legérdekesebb versenyző számomra. Mondhatnám úgy is, AZ érdekes versenyző.
A Stolen Beat kapcsán Alex ismételten felhívta rá a figyelmet, hogy 15 és 18 éves fiúkról van szó, ennek megfelelően kell megítélni őket. A hardcore fanok tudják, hogy a válogatón Majka és Alex U, u, u – Senkise című dalát adták elő Búzás Bence által finomított szöveggel. Akit érdekelne az eredeti, a neten megtalálja.
Puskás Peti lelkes volt, elárulta, hogy a versenyzők közül a Stolen Beattel került a legközelebbi kapcsolatba, kicsit sajátjainak is tekinti a fiúkat. A legnagyobb ász viszont Gáspár Laci volt, akiről kiderült, nem csak, hogy van humora, de nagyon nagy troll tud lenni. Úgyhogy inkább nézzétek meg:
A későbbiek során egyébként elhangzott, hogy Shobert Lara már meg is érkezett a stúdióban, de nem jutott kamera elé, ez megdönteni látszik azokat az összeesküvés elméleteket, miszerint előre lezsírozott húzásról van szó – persze, hogy mi történt reklámszünetben a neten Szabó Zsófinál, azt nem tudom.
Következett a második kör, saját produkciókkal. A sort most Tamáska Gabi kezdte, akinek Gáspár Laci írt saját dalt, és így végre ő is elmondhatta, amit Alex minden egyes adásban: az adással egy időben megjelent a dal klipje. Tényleg elég jó dal lett. A mentoroknak mind a nóta, mind az előadás tetszett. Sőt, Gigi szerint Gabi most érkezett meg a műsorba.
Zsófi külön kitért Gabi mozgáskultúrájára, ami némi csípőriszálásban merült ki. De mint megtudhattuk Alextől, Gabi buliban is ülni szokott.
Ismét az USNK következett, és az épületes című Stom kivagy (saját dal, mi más). A címet egy gyors gugli kereséssel meg lehet fejteni.
A produkció annyiból érdekes volt, hogy a mentorok kivételesen kritikával illették a srácokat.
A szám elején sort tévesztettek, és ez rányomta bélyegét az egész produkcióra. Mondanom sem kell, hogy nekem nem tűnt fel, még másodig nézésre sem.
A Stolen Beat is saját dallal jött persze, címe Insta szívek, és bevallom, ez már nekem is sok volt. Én többnyire meg szoktam védeni a műsort a nagyon elvetemült bölcsészkritikáktól, de „A szíveknek az Instáján jól látszik, hogy bántottál / Én jó voltam, te rossz voltál / a szíveknek az Instáján” sorok hallatán erős késztetést éreztem, hogy felhívjam a főszerkesztőmet, és azonnali emelést követeljek veszélyességi pótlék címén.
Csak erős idegzetűeknek, fura ízlésűeknek és Zámbó Jimmy rajongóknak ajánlom:
Következett az első extra produkció, a tavalyi győztes duó, Ricco és Claudia legújabb slágerüket énekelték el, a címe Téged. Utána következett a dráma: a legkevesebb szavazatott kapó versenyző számára véget ért az X-Faktor. Tamáska Gabi szinte fellélegzett, amikor kiesett. Tulajdonképpen én is helyeslem:
ha az X-Faktor nem énekverseny, akkor egy jó hangú csajnak semmi keresnivalója benne.
Ramóna pedig (akit rossz beidegződésből mindig Zsófinak akarok hívni) most is gondoskodott a nevetés faktorról, amikor azt bírta kérdezni az éppen kiesett versenyzőtől: „Most már elhiszed, hogy itt a helyed?”
Bye Alex viszont X-Faktor történelmet írt, én legalábbis nem nagyon emlékszem olyanra, hogy a verseny első és második helyezettje ugyanabból a mentor csapatból került volna ki.
Indult a második rész, amely szintén két körből állt. Ismét jött az USNK saját dallal, a Choppersszel. Itt ismét muszáj szó, azaz kép és hang szerint idézni az értékelést is, különös tekintettel Gáspár Laci angol nyelvleckéjére.
Ha valakiben kétségek maradtak volna, nem, a choppers NEM azt jelenti. Miután a mentorok gyakorlatilag győztessé avatták az USNK-t, nem csoda, ha a Stolen Beat kicsit megilletődve állt színpada. Ezúttal a Gyöngyhajú lányt hozták. Végre valami, amit ismerek. A videóban elhangzott, amire Alex már korábban is utalt, hogy a formáció akkor találja meg majd igazán önmagát, ha zenekarrá bővül, dobost, basszus- és szólógitárost keresnek. Nekem tetszett a feldolgozás, azzal együtt, hogy sokakkal ellentétben nekem a Gyöngyhajú lány nem tartozik a kedvenc Presser-Adamis slágereim közé. Gáspár Lacinak kevés volt, Alex rögtön bele is fojtotta a szót.
A második rész második körét a Stolen Beat kezdte Puskás Petivel és a The Biebersszel. Jó kis bulit csináltak. Bye Alex szerint Peti lett a fiúk második mentora. Puskás Peti hagyta a fiúkat érvényesülni, leginkább higanymozgásával tűnt ki.
A produkció csúcspontja azonban minden kétséget kizáróan az volt, hogy Latyák Bence énekelt.
Igen, nem tévedés. Vagy döntsétek el, tévedés volt-e.
Következett az est csúcspontja, legalábbis produkciók szempontjából. Mint tudjuk, Radics Gigi duettet akart énekelni a USNK-jel. Saját dal még nem született, de azért a közös fellépés most megvalósult. Szerencsére a pop zeneirodalom bővelkedik ének-rap párosításokkal. Ők most Whiz Kalfia és Charlie Puth közös produkcióját, a See You Againt varázsolták a színpadra. Gigitől azt az egyet nem lehet elvitatni, hogy nagyszerű énekesnő, és a fiúk is nagyon jó energiákat tudnak megmozgatni.
Ezt a produkciót még én is tudtam élvezni, gyanús is volt. Kíváncsi lettem volna, mit szólnak a mentorok, de nem tudtam meg,
ugyanis érthetetlen módon elmaradt az értékelés. Lehet, csak az összeesküvés elméletek rajongóinak akartak kedvezni.
Még hátra volt egy értelmezhetetlen vendégprodukció. Opitz Barbi, Dér Heni, Herceg és Missh adott elő valamit. Nézzétek meg, aztán értékeljétek, én nem tudom, főleg, mert ahhoz még egyszer meg kellene hallgatni, de nem szeretném, nekem is csak egy anyám van.
Következett az eredményhirdetés, győzött az USNK. Ami abból a szempontból megérdemelt, hogy a top háromból – sőt, talán mind a 11 döntősből – ők nyújtották a legegyenletesebb teljesítményt, és őket lehet a leginkább „késznek” tekinteni. Bye Alextől pedig nem lehet elvitatni, hogy valóban profi mentorrá – és producerré – nőtte ki magát, aki nem csak adott feladatra, vagy a versenyre koncentrált, hanem azon dolgozott és dolgozik folyamatosan, hogy a mentoráltjai hosszútávon megvessék a lábukat a popszakmában.
Önreklám: az Alexszel készült interjút itt olvashatjátok. A Stolen Beattel itt, az USNK-jel itt.
Búcsúzóul előadták legnagyobb slágerüket, a Posztoljt. Ha szeretnétek hallani, keressetek rá, én inkább küldök egy kedves karácsonyi slágert.
Áldott ünnepeket, Boldog Új Évet. Szomjúhozva várom a Virtuózokat.
